Bácsmegyei Napló, 1924. október (25. évfolyam, 269-300. szám)
1924-10-04 / 272. szám
2. oldal BACSMEGYEl NAPLŐ 1924. október 4. Csempészett bundákat keres a suboiicai rendőrség Feljelentettek ötven szuboticai uriasszonyt A szuboticai rendőrséghez néhány nappal ezelőtt feljelentés érkezett ötven szuboticai uriasszony ellen, akiket a feljelentők azzal vádolnak meg. hogy Bécsből szőrmebundákat csempésztek. A feljelentés alapján a rendőrség megindította a nyomozást és Blázsics György rendőrfőnök pénteken délután beidézte a rendőrségre a csempészéssel vádolt hölgyeket. Délután félötkor kezdődtek meg a kihallgatások a monstresvercelési ügyben, azonban már az első gyanusitottak kihallgatása után kiderült, hogy a feljelentés bosszú müve és minden valószínűség szerint üzleti konkurrensektől származik. A kihallgatások során ugyanis a meggyanúsított úrasszonyok legnagyobb része beigazolta, hogy a bundák. amelyeket a bécsi Nettel-sza- Ionból rendeltek, postán érkeztek meg Szuboticára. abo! jelenleg a vámhivatalban fekszenek elvámolás végett. Néhányan még meg sem kapták a megrendelt szőrmebundákat és igy azok ellen éppen nem lehet a csempészés vádját fentartani. Mindenesetre feltűnő, hogy akkor, amikor Jugoszláviában, de különösen Szuboticán fejlett a szűcsipar. tömegesen rendelik külföldről, főleg Bécsből a szőrmeárukat. Ennek a körülménynek azonban meg van az elfogadható magyarázata. Bécsben ugyanis egy szőrmebunda három-négyezer dinárba kerül — ennyiért szállította a Nettel-szalon is a bundákat — míg, Szuboticán a szücsáru-kereskedésekben ugyanazért nyolc-tizezer dinárt kérnek. A Becsből hozatott bundák után a vám a számla szerinti vételár öt százaléka és igy a bunda vámmal, szállítási költséggel együtt még mindig csak négy-ötezer dinárjába kerül a megrendelőnek. Az a nagy árkülönbözet, amely a bécsi és a szuboticai szőrmeáru között van, természetesen kedvezőtlenül befolyásolja a szuboticai cégek íorgai-Mai Toggenburg Itta: Rozványi Vilmos A cirkuszosok elfelé készülődtek a városból. Már csak a dijbirkózás tartotta bennük a lelket; ennek a kedvéért ugyanis még elment néhány ember az előadásokra. Többnyire a középosztály fi3talabbiai, akik az Íróasztal mellett való görnyedés fanyar poshadtságát lelkesedték ki magukból esténként s a nagy testi erőről való ábrándozásban szellőztették ki egész napi hunyászkodásukat az élet előtt. Lelkűk szövetét már pókhálóval rágta a gondmoly s az ész eiőinek haszontalanságát érezték éptennyomon, mert naponta kellett csodálkezniok azon. hogy bár ők mindent megértenek maguk körül, életet, embert, társadalmai, gazdasági harcot, mégsem mennek a tudásukkal semmire. Mi hasznát veszem az eszemnek? — mondta a helybeli takarékpénztár főkönyvelője az igazgató ur lányának, a kit vele kisértettek minden nap este a cirkuszba; — Csak gondolja meg, Médike, mi hasznát veszem?---- Rendben tartom a főkönyveket---- Biz’ Istók, a hivatalszolgát félév alatt betanítom erre a munkára. Jobban megcsinálja, mint én, mert ő legalább gyönyörködik benbe__ Hanem ez, lássa, ez a Stepanek, a cirkusz házibirkózója, boldog valaki! Minden este odamázol egy-két embert, s ha itt végzett, elmegy egy másik városba és ott is hagy néhány kék foltot a vállalkozó kovács és mészároslegén.vck hátán, nyakán__ Ez ,a csehszlovák huskolosszus minden este nyugodtan ígérhet hárommilliót annak, aki földbözvágia, nyugodtan kínálhatja az én' mát és minthogy a szuboticai cégeknek a bécsi bunda-invázió érzékeny veszteséget okoz, érthető az a törekvésük. hogy a külföldi versenytől meg akarnak szabadulni. A jugoszláviai szűcsöknek az is állandó panaszuk, hogy azok a szőrmeáruk. amelyeket az utasok magukra öltve hoznak be külföldről Jugoszláviába, vámmentesek. A szűcsöknek az a kívánságuk, hogy' a jelenlegi vámtörvényt csehszlovák és magyar vámeljárás mintájára módosítsák. Ezekben az országokban ugyanis a határon csak azokat a. szőrmeárukat engedik bevinni vámmentesen, amelyek tulajdonosai igazolni tudják, hogy ugyanazokkal a szőrmékkel hagyták el előzőleg az ország határát. Ferenc József és a Kar agy orgy evicsek A császár III-ik Napóleonról 1858 május havában Hercegovina és Montenegró lakói fellázadtak a I Fényes Kapu ellen. Mikor Törökorjszág komolyan hozzáfogott a lázadás leveréséhez és Ausztria ebben segítségére sietett, előbb francia, azután angol és olasz hajók jelentek meg Cattaro körül az Adrián és Ausztriának engednie kellett. A Napoleon által szitott nemzeti mozgalom ekkor a szerbek közt is lángra lobbant, lázadás tört ki Karagyorgyevics ellen s az agg Obrenovics Alilos. Ausztria ellensége, bevonulhatott Beogradba. Ausztria rendet akart csinálni, egy osztrák hadtest bevonulásra készen állt Zimonynál. de Európa, különösen pedig Napoleon, reáüzente Ausztriára, hogy ne zavarja meg a békét. Erre vonatkozik Ferenc József következő levele: Kedves Buol gróf!' A török csapatok kikötőhelyéül- Raguzát kellene ajánlani a Portának, Kleket pedig határozottan megtagadni tőle. Kérem közölje nézetét, nyugodtan kell-e fogadni a francia hajóknak az Adrián való megjelenését s hogy nem volna-e jó, utasítani úgy Mámul át Dalmácia főparancsnokát, mint a tengerészeti hatóságokat, hogyan viselkedjenek velük szemben. 1858 május 18-án. Ferenc József. Ugyanezzel a Kérdéssel foglalkozik a császár következő levele is: Kedves Buol gróf! A másolatban idemellékelt táviratokat elküldtem öcsémnek és Mamuiának, mert egy véleményen voltam velük á francia hajók ügyének kezelését illetőleg. Nem vagyok oly egészen elgy véleményen a Portának adott ama tanácsot illetőleg, hogy odázza el a csapatok elindítását, mert azt hiszem), hegy Törökországnak szüksége lesz reájuk a bizonyára még meg nem szűnt nyugtalanságok színterén s nem képzelhetem el, hogy a francia hajók merészelnék feltartóztatni a tengeren a török csapatszállító hajókat, vagy éppen egy osztrák kikötőbe való kikötésüket. Egyébként az elhatározás még mindig a Porta kezében marad. 1858 május 19-én. Ferenc József. A szeretetreméltó házaspár A szeretetreméltó házaspárról tesz említést Ferenc József egyik levelében. III. Napóleont és Eugénia császárnét illette ezzel az elnevezéssel. Ferenc József ferde szemmel nézte III. Napoleon! akit nem sokra becsült, de nyugtalan természeténél, nagyralátó terveinél. hatalmánál fogva mégis tartott tőle. Benne látta a legnagyobb veszedelmet Európa békéjére és nem bírta a francia császárnak megbocsátani, hogy az olaszországi függetlenségi törekvéseknek támogatására sietett, segített az olaszoknak az osztrákokat Itáliából kiűzni és megfosztotta őt egyik legkedvesebb, legbecsesebb tartományának: a lombard-velenceí, királyságnak birtokától. Ez a levele igy szól: 1864 október 5. nyolc óra este. Kedves Albert! Alázatosan és nagy örömmel jelentem; sok hűhó semmiért. Ö nem utazott Badcmbe és felesége már ma Pákéthavi fizetésemet, senki sem fogja undorral nézte ezt a jelenetet, de vatőle elvenni. A lány erre elkacagta magát. Huncutul méregette lovagját a szeme sarkából___ Száznyolcvanöt centiméter főkönyvelő a cirkusz porondján, amint a hájas Stepanekkel összeölelkezik életrehalálra. Jóságos ég, ebben az unalmas városban ez lenne a legmulatságosabb mulatság! — Hát vegye el tőle maga a hárommilliót, hiszen erős ember! A főkönyvelő érezte, hogy a lány sokkal komolyabban véli, mint ahogy mondja s bosszankodott, mert azt is eltalálta, miért biztatják ilyen ostobaságra. Később azonban maga is mulatott a gondolaton. Istenemj, a rizikó mindössze kéthárom oldalborda, amely betörik, esetleg fog is ugyanakkora tételben, amely viszont kitörik. Ezzel szemben áll hárommillió s ez a lány egyszer legalább — csodálkozik__ És a főkönyvelő azon veszi észre, hogy már védekezik a gondolat ellen. — Nem lehet, Médike!— a helybeli sportklub profivá nyilvánít — fanyalogja szomorúan, mintha ez lenne az egyetlen gátló körülmény, hogy Stepaneket nem nyeli le mindjárt szőröstül-bőröstiil. — Hát aztán! Képzelje el, ha földhözvágja, megcsókolom magát. — Mint egy középkori lovagot? — Úgy! A főkönyvelő ur a cirkuszban idegesen harapdálta a szája szélét s dühösen figyelte Stepanek ur minden mozdulatát. Stepanek. ur éppen egy mészároslegényt készített ki kettős tésztának s közben nagyokat szuszogott Hűvös volt már s pára szállott fel a tülekedőkről. A lány lanti majdnem beteges izgalom hajszolta, hogy lovagját gyötörje: — Milyen szépek az ilyen erős emberek! — súgta oda gáládul a keményen figyelő könyvelőnek. De az nem volt hajlandó vele tárgyalni többé. Stepanek urat számolgatta, hogyan ugrik rá az áldozatára, miiyen vadul üvöltözik és »fogás« címén mekkorákat . öklöz amannak bordái közé. — Uahhh! — És ugrik. Ha a jámbor legény most egyszerűen szintén ugranék, de hátra, Stepanek ur elterülne, mim a béka, mert nem lenne mibe kapaszkodnia. Vagy ha fejét hirtelen behúzná, amikor Stepanek azon a címen, hogy a nyakáért nyúl, hatalmas pofont mér le neki! Akkor is megfordulna a svungtól Stepanek ur és ő lökhetné hátba. — Szamár ez a legény! — mondja halkan a könyvelő. A lány abban a hitben, hogy iménti megjegyzésére feleltek, még ingerlékenyebben ; — De legalább nem gyáva! A férfi egy pillanatig kerekre tárult szemmel bámult a lányra. Aztán elvörösödik és felugrik a helyéről: — Ejnye, a teremtésit! — üvölt fel hangosan a dühtől: — hogy nem tudnak egyébről beszélni. Olyan feltűnő volt ez, hogy egy percre még a porondon tülekedők is megállnak. A főkönyvelő összerezzen: itt a botrány! Eredetileg azzal a szándékkal ugrott fel, hogy itthagyja ezt a lányt a cirkuszával, a szép embereivel és az álnok unszoló javai együtt, De ha most megrisban van. Az egész hírből nem volt semmi igaz és miután a szeretetre-: méltó házaspár ismét Parisban van, meg vagyok nyugodva, hogy zavarta» tanul élhetek a nemes vadászatnak. Jelentem továbbá, hogy ma a Traunvölgyben sok szarvast hallottak. Mondják, hogy a Spitzalpon nagyban megy a dolog. Ha jobb időt kapnánk, pénteken és szombaton jó üzleteket csináhatnánk. De most jóéjszakát! Vadászüdvözlet! A viszontlátásra pénteken félkét órakor! Hived Ferenc Józsefe »Nem fekszem mindig rózsaágyon« Ezt Írja a császár abban a levelében. amelyet 1869 nyarán intézett barátjához, a szász trónörököshöz. Különösen nehéznek mondja ezt a nyarát, annál is inkább vágyik hát a vadászatokra. Gödöllőre és az ausztriai alpesek közé, ahova nagy örömmel varia Albert Frigyest. És örömmel emlékezik meg arról is, hogy lseidben családja együtt lesz. Laxenburg, 1869 augusztus. Kedves Albert! Nagyon örültem kedves levelednek, melyet tegnap kaptam és amelyre sietek válaszolni. Nandó megmondta már nevedben, hogy ősszel meglesz az az örömünk, hegy újra itt láthassunk. Leveledből biztosra veszem, hogy végre ismét itt üdvözölhetünk és pedig hosszabb időre, Bizonyára igen jót fog neked tenni, ha a friss hegyi levegőt réjgi jó barátaid társaságában élvezheted, én is szeretném, ha valahogy lehetséges volna magamat néhány hétig kimenteni. Mert én sem fekszem mindig rózsadgyon és különösen ez a nyár volt több tekintetben igazán nehéz. Miután családom lseidben lesz, sajnálatomra, nem szállá-, solhatlak el a villámban, mert az egész tele lesz gyerekekkel, nevelőnőkkel és dadákkal. Kérlek értesíts idejekorán, mely napon érkezel. Végtelenül örvendek, hogy ismét viszontláthatlak és szivem mélyéből kívánok neked vadászüdvöt. Szerető unokatestvéred. . Ferenc József. A lakásról való gondoskodás és a vendégek elhelyezésének a kérdése állandó gondokat okozott a császárteszi, holnap az egész város beszél erről és őt kidobják az állásából. Oda a másfélmiliiós fizetés. De ugyanez történik akkor is, ha most semmit sem tesz. Ide ügyel az egész aréna. Ha visszaül a helyéra, kitör a hahota s holnap a Kunzsongári Híradóban csípős cikk jelenik meg: »Családi jelenet a cirkuszban«, vagy »Hangos szerelmi enyelsés«. Botrány, botrány, botrány, a hangos kiáltás miatt. Botrány, amelyből csak egyetlen kiút van. Odalépni a zsűri elé és bejelenteni, hogy birkózik — a hárommillióért— így aztán csak ő válik nevetségessé. A lány megmenekül. És a lány érzi ezt. Szülte könnyeket csillantó hálával ki-, séri tekintete a fiút a zsűrihez, bár arca' sápadt a rémülettől. A férfi — most már az volt a lány szemében, mert hajlandó volt elviselni az ő oktalansága következményeit! — a férfi még egy mentő ötlettel próbálkozik. — Tegyék k( a hárommilliót ide a zsűri asztalára! Babra nem játszom. Fölényesen mondta, mert remélte, hogy az egész truppnál együttvéve nem lesz hárommillió. Az igazgató azonban, aki jó reklámot sejtett a különös eset mögött, gyorsan összeszedte a társulat tagjaitól megmaradt heti fizetésüket és kitette a pénzt. A cirkusz öltözőjében még trikót is kerítették a »longinusznak«, — igy nevezték e! hirteienében a cirkuszosok egymás között a könyvelő urat. Mikor a porondon megjelent, arca újra szomorú és nyugodt volt. Egész lé. nye szinte hanggal mondta: — Olyan mindegy! Olyan mindegy,
