Bácsmegyei Napló, 1924. október (25. évfolyam, 269-300. szám)

1924-10-21 / 289. szám

4. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 1924. október 21 CIRKUSZ • 19 A kalifa utóda és az igazságszolgáltatás A miniszterelnök egy alkalommal elol­vasta Harun el Rasid kalifa csodálatos történetét. Nagyon tetszett neki ez a le­gendás hirü kalifa és a história hatása alatt elhatározta, hogy ő is álruhába öl­tözik. Az ellenzéki lapokban azt olvasom, hogy a rendőrség brutálisan bánik a gyanúsítottakkal, — mondta magában — először is ezt fogom kipuhatolni. In­kább eltűrök egy pár pofont, de magam járok a végére ennek a dolognak. Estefelé igy szólt az őrséghez tar­tozó két detektivnek, akik mindenütt a nyomában voltak: — Uraim, ma nincs szükségem önök­re. Korán lefekszem. A detektívek köszöntek és eltávoztak. Az egyik egyenesen a telefonfülkébe sie­tett, ahonnan felhívta a belügyminisz­tert és jelentést tett. Este 10 órakor egy szakállas, rosszul öltözött férfiú hagyta el a miniszterel­nökségi palotát. Sietve men le a lép­csőn, azzal a jellegzetes ugrándozással, amelyet a kormánypárti lapok úgy szok­tak nevezni: ruganyos léptekkel. Egyenesen a liget felé tartott az uj Harun el Rasid. A ligetben lefeküdt egy padra; tudta, hogy ez szigorúan tilos. Várt, várt rendőrre. Rendőr nem jött. Hét óláig kellett várakoznia, — amig jött eegy rendőr.Rátámadt a miniszterelnök­re, aki tette magát a pádon, hogy al­szik. — Igazolja magát! A miniszterelnök úgy tett, mintha el akarna szökni. A rendőr lefogta és be­vitte a főkapitányságra. Egy idősebb tanácsoshoz vezették, aki vallatni kezdte. Kikutatta a zsebeit, amelyekben sok pénz volt. Szándékosan rejtette oda a miniszterelnök és most nem tudott az eredetéről felvilágosítást adni. A rendőrtanácsos is a lelkére be­szélt: — Édes fiam, mondja meg, hogy hol szerezte, mert különben kénytelen le­szek letartóztatni. A miniszterelnök először azt mondta, hogy találta az uccán, azután, hogy amerikai sógorától kapta. A tanácsos igy szólt: — Sajnálattal le kell tartóztatnom. Két detektív elvitte a fogdába, ahol már egy fürdőszobás cella várta. A mi­niszterelnök el volt ragadtatva. — Micsoda modern börtön! És még panaszkodni mernek az ellenzéki lapok! Aztán azt gondolta, hogy bizonyára a koszt rósz,, kiabálni kezdett, hogy éhes. Csillogó egyenruhás börtönőr je­lent meg. — Mit óhajt? — Enni szeretnék. A börtönőr szó nélkül előnyujtott egy étlapot. A miniszterelnök csodálkozott. — Ne tessék csodálkozni, — szólt a börtönőr — de ilyenkor bizony ki van huzva egy-két étel. Későre jár az idő. Libamáj azért nincs, mert ez a Kriza­­csek három adagot evett meg. — Ki az a Krizacsek? — A tagorei hármas gyilkosság tet­tese. Különc-ember. Annyi bajom van vele. Minden ételt mcgkritizál. Mig a börtönőr ezeket mondta, a bör­­tönör megtérített és behozta a vacsorát. A fekete kávé után igy szólt: — Majd ha tetszik akarni lefeküdni, tessék csengetni, hogy megvessem az ágyat. , Hófehér ágyat vetett a vádlottnak. — A keltést mikor parancsolja? — kérdezte aztán. — Kilenc órára. — És a tanácsos ur mikor jöjjön foly­tatni a kihallgatást? — Tíz órakor. — Reggelit hány órára parancsol? Védőt parancsol? — Reggelit 10 órára, a védő jöhet előbb is Reggel bejött a védő, akinél a /minisz­terelnök előre élkészitette az alibbi ira­tokat. Mikor a tanácsos díszruhában megjelent előtte, minden vád alól tudta magát tisztázni. Délben elhagyta a rendőrségi fogdát. A föporkoláb egy csomagot adott át neki, mint a jobb hotelekben, egy kis elemózsiát útra valóul. A börtöníelügye­­lő ezüst cigarettatárcával lepte meg, az összes börtönőrök aláírása bele volt gravírozva.. , A miniszterelnök boldog volt. — Mert már írhatnak az ellenzéki la­pok amit akarnak. Mindent tudok. Na­gyobb vagyok, mint Harun el Rasid. De az ellenzéki képviselők interpellációját is várom. Majd megfelelem nekik! Szemé­lyes tapasztalataim alapján jelenthetem, hogy a rendőrségünk a legnagyobb kul­turigényeket is kielégíti. * Beszélgetés a belügyminiszter és a miniszterelnök őrizetével megbízott de­tektív között: — Minden nagyszerűen ment kegyel­mes uram! — Köszönöm fiam. Maga egy nagy botrányt gátolt meg, hogy értesített elő­re a miniszterelnök szándékáról. Mivel hálálhatom meg a buzgó munkáját . . . — Egy kérésem van kegyelmes uram. — Halljuk. — Vallatás közben nemrégen agyon­ütöttem egy embert. Vizsgálat van el­lenem. Ha volna szives az ügyben per­­tölést elrendelni. Stella. nal néni, szegény Hajnal bácsi...,. A szuboticaiak télre meg* kapják a földet A bizottság egyik tagja a következü­ket mondotta a földosztásról: — Mi nemzetiségre való tekintet nél­kül mindenkit felveszünk a listára. Ma­gyar, német, zsidó, szerb, az nekünk tel­jesen mindegy, ha az illető igazolni tud­ja, hogy szegény ember. Hogy aztán Beogradban milyen elbírálás alá esik majd a lista, ezt mi természetesen nem tudjuk. A már beterjesztett lajstromot a legrövidebb idő alatt intézik el és a szuboticaiak még a télen megkapják a részükre kiosztott tőidet. 'Két-három holdnál többhöz senki se juthat. Mi min-, denkit ki akarunk elégíteni. ' Harminc hold as gazdák Is je­lentkeztek ingyen-földért Herriot újra hangoztatta a kiengesztelodés politikáját Millerand feléleszti a nacionalista blokkot Parisból jelentik: A radikális szo­­ciálisták hétfői oártgyülése után bankettet rendeztek, melyen Painlevé, mint ünnepi szónok Herriot miniszter­­elnök kormányzását magasztalta és felsorolta sikereit kül- és belpolitikai téren. Utána Herriot miniszterelnök kért szót. Kifejtette kül- és belpoli­tikai programját s először a jóváté­telt kérdésről beszélt. — Választanunk kell — úgymond az elszigetelődés és az engesz­­ielödés politikája között. Az izolált­ság sok veszedelemmel jár és én az engesztelődés politikáját választom, mert Franciaország egész demokrá­ciája ezt kívánja. Tárgyalásokra léptünk Németországgal, hogy ke­reskedelmi szerződést kössünk és máris eredményekre jutottunk. Franciaország béke után sóvárog, béke után idebent és a külföldön. A kormány legközelebbi felada­tairól azt mondta a miniszterelnök, hogy legfontosabb mindenekelőtt a költségvetés egyensúlyozása és a lárditása. Tíz év óta a mostani büd­zsé az első, amely deficit nélkül zá­rul. Ezúttal először szerepel a költ­ségvetésben Németország jóv^Mi készfizetése, amelyet egy milliárd­­ban irányoztak elő. Hangsúlyozta még Herriot, hogy a kormány bel­politikai téren becsületesen akarja keresztülvinni az amnesztiát és kész a törvényjavaslat a kötelező kato­náskodás tartamának leszállítására, mert a kormány csak egy évre akarja fegyverben tartani a munka­bíró férfinépet. Ugyancsak párisi jelentés szerint az Ere Nouvelle közli, hogy Mille­­rand védőszárnyai alatt gyülekezni kezdtek a nemzeti blokkal a régi kamarai többség tagjai s az uj párt fölvette a nemzeti republikánusok li­gájának címét. A párt elnöke Ema­nuel Brousse, aki Millerand kormá­nyában államtitkár volt, a végrehaj­tó bizottság tagjai közé beválasztot­ták a régi nemzeti blokk valameny­­nyi vezető képviselőjét, köztük sze­francia Ir'ank árfolyamának megszi- repel maga Millerand. Erre az alkalomra otthonhagyták a fe* kete posztóból készült zsinóros mándlit és a ropogós ráncoscsizmát, rossz ru­hába öltöztek, nagy zsirfoltokkal és meg­­tépetten, mint a favágók. Szemmel lát­hatóan a bizottsági szivekre utaztak. Persze kidobták őket. Egy jómódú har­­mincholdas bunyevdc gazda nagyon fel­háborodott ezen az eljáráson. — Ez az igazság? — mondta a föld­osztók szemébe keserű gúnnyal és meg­vetően távozott. Olyanok is jöttek földet kérni, akik­nek húsz, huszonötholdas bérletük volt. Ezeket a négyes listára vették fel, ami ugyanannyit jelent, mintha felse vették volna őket. — Tessék aláírni — szól az egyikre a hivatalnok és a huszholdas bérlő bol­dogan veszi kezébe a tollat. Egy dara­big kapirgál a papiroson, aztán kiböki zavartan: — Nem tudok írni. — Akkor tegye rá a kézjegyét — mondja a hivatalnok és a kövér bérlő a fekete könyvbe, amely majd a földet adja, girbe-gurba keresztet vetett. Egész nyugodtan keresztet vethet rá. (t. l.\ „ I, " - Sierfe politikus Az ígéret földje előtt Egy délelőtt a földosztóbizotfság hivatalában A földosztó bizottság a Beograd-szálló első emeleti folyosóján ütötte fel a ta­nyáját. Naponta Sók száz szegény föld­nélküli János zarándokol el a hosszú asztalok előtt, a legrnindenfélébb arcok, öreg, ősz parasztok, haljottak, töpörö­döttek, a vénsóg és a munka kolompjá­­yal a nyakukon. Köztük feltűnően sok az asszony. Hadiözvegyek, vagy okkantak feleségei, akik most az »cm­­bör belőtt járnak el a föld dógában«. Rendőr áilitja katonás sorba őket és a tömeg kettős rendben állandó hullám­zással nyomul előre. A bizottság gyor­san végez. Felírják a jelentkező nevét, korát, nemét, vallását, családi állapotát és osztályokba sorozzák őket, mint kis­diákokat. Az első á)-ba azok kerülnek, akiknek semmi vagyonuk sincs, legfel­jebb egy házuk. Ezek jutnak elsőnek földhöz. A második osztályba szortíroz­zák a mesterséggé! bíró nincsteleneket, a harmadikba, akiknek jár föld, de még nern jutottak hozzá. A legrosszabbul a negyedikesek járnak, mert nem kapnak semmit. Sem földet, sem ígéretet. Ide írják be azokat, akik hamis adatokat mondanak be, vagy pedig vagyonnal rendelkeznek. Ök a föld hinéái, akiknek azonban a szigorú agrárreform »sztojt!« kiált és nem engedi be őket az ígéret­től dj éré__ A magyarok is kapnak földet Az ácsorgók soraiban sok a magyar ember, akiket az öles plakátok és a drága íöldszag csalt ide a homályos szállodai emeletre. A legtöbbjének már vagy ötször osztottak földet, de még egyszer sem kaptak. Angyali türelem­mel csak újra idebotorkáltak. És egész biztos hetedszer is eljönnek, ha kell: tizedszer, századszor, mindhalálig. A bi­zottság nem tesz vefük sem kivé­telt. Ök is belekerülnek a feketekönyv­be és pontos adatokért faggatják őket. Szóval foglalkoznak velük. Ami igen szép dolog a bizottságtól. — Hogy hívják >— leérdi az egyik asszonytól a földosztó ur. — Hajnal Józsefné — felel illedelme­sen és előadja a panaszát egyszerű sza­vakkal. Az első földosztásnál három hold földet Írtak ki nekik a kelebiai ha­tár mentén, amit tényleg meg is kaptak. Egy évig gazdálkodtak rajta a férjével, aki hadirokkant. Kis házikót emeltek a földön, bevetették kukoricával, burgo­nyával, zabbal; minden pénzüket bele­ölték és amikor már érett volt a ter­més, jött a határkiigazitás és a Hajna­­!ék földje átkerült Magyarországba. Egyszerűen áttolták akár egy vaggont. Hajnal bácsi nagyon kétségbe esett, sza­ladgált fühöz-fához és utolsó dinárjain útlevelet és vízumot szerezve átment Magyarországba a földjéért. Ott azon­ban kinevették az öreg Hajnalt, hogy mit gondol, itt nem érvényes a jugo­szláv agrárreform, a földet már vissza­adták régi tulajdonosának, egy dúsgaz­dag bácskai földbirtokosnak, akinek öt­ezer holdjából hasították ki annak ide­jén a Hajnalék három holdacskáját. Eddig négyszer volt »feliratkozva« a fekete listán. De most holtbiztosra Ígér­ték neki a földei. — Beogradban él egy csinovnik ösmerősünk, annak rém nagy hatalma van — mondja a nénike vak bizalommal és aprókat lépegetve topog lefelé a széles lépcsőkön. Szegény Haj­a magyar oktobrámsisró! A baranyai menekültek novisadi cso­portjának matinéja Noviszaclról jelentik: A baranyai me­nekültek gazdasági szervezetének novi­­szadi kerületi csoportja vasárnap délelőtt az Odeonban matinét rendezett nagy­számú hallgatóság' előtt. A matinét To­­dorovics Dimitrije, a noviszadi csoport tiszteletbeli elnöke nyitotta meg, majd dr. Hadzsi Koszta ügyvéd tartott beszé­det szerb és magyarnyelven az emigráció okairól és jelentőségéről. Beszédében meleg szavakkal emlékezett meg Károlyi Mihályról és megbélyegezte azt a ma­gyarországi propagandát, amely Károlyi ellen vádakat kohol. Úgy látja — mon­dotta —, hogy az októbrista, politika nincs messze újabb diadalától Magyar­­országon. Károlyi Mihály személye a legjobb biztosítéka Magyarország és a szomszédállamok közötti jóviszonynak és ezért Károlyi személyét Jugoszlávia is a legszivesehben látná a magyar poli­tika élén. Under Béla tartott ezután előadást a magyarországi belső viszonyokról és elő­adásának legérdekesebb része az volt, amelyben kijelentette a különböző ma­gyarázatokkal szemben, hogy vállalja a felelősséget azért az 1918-ban tett kije­lentéséért, amelyben azt mondotta: „Nem akarok több katonát látni“. Volt annyi morális bátorsága — mondotta —, hogy ezt a kijelentést hadügyminiszter korában elmondja. Ezután részletesen ismertette az emigrációs politika prograrnmját. Utána Ungvárky Andor adott elő | zongorán egy Dolmányi és Chopin da-I* rabot művészi készséggel, majd Markcvics Dimitrije operaénekes énekelt nagy si­kerrel magyarul a Tannhauserból és a Bajazzókból, végül Vidor László tartott előadást Ady Endrének a szocializ­musáról.

Next

/
Thumbnails
Contents