Bácsmegyei Napló, 1924. október (25. évfolyam, 269-300. szám)

1924-10-19 / 287. szám

4. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 19?4. október 19. CIRKUSZ ® H • Fogyókúra A nagyságos asszony konstatálta, hogy a nyugatról érkezett divatlapok­ban ismét nagyon karcsú figurákon pompáznak a modellek. — Ismét a sovány nők divatja van, — gondolta magában — feltétlen le kell fogynom pár kilót. hlhatározta, hogy fogyókúrát - kezd. Miután koplalni nem szeretett, úgy ter­vezte, hogy a gőzfürdőre bizza annak a pár kilónak a leapasztását. El is ment még aznap a gőzbe. Mikor kijött, a mér­legre állott. — 58 kiló nagyságos asszony, —■ mondta a fürdös asszony', aki a mérleg mellett teljesített szolgálatot. A nagyságos asszony alkudni próbált. — Na és a lepedő? — Az nem sokat nyom. De majd min­dig a lepedőben mérjük. Másnap ismét a mérlegre állt. — 58. Harmadnap újra. — 58. Bosszankodva nyújtott át egy sze­rény borravalót a fürdös asszonynak. Negyednap nem reggelizett és másfél órát ült a gőzben. — 57 — jelentette az asszony. A nagyságos asszony nagyon megör­vendett a kilónak. Fejedelmi borravalót nyújtott át a mérlegkezelőnek. Este örömmel újságolta mindenkinek. —- Egy kilót már lefogytam. 50-ig meg se állok. Mi azt a hét kiló? Másnap izgalommal állt fel a mérleg­re. A fiirdösasszony ide-oda huzgálta a kis súlyokat. — 57.60 — mondta ki aztán az ítéle­tet. — Biztos? — Egészen pontos. A nagyságos asszony dühbe gurult és elrohant öltözködni. Még a borravalóról is megfelejtkezett. Este nem vacsorá­zott. Reggelre újra 57 kilót mutatott a mérleg. A fürdősasszony újra magas borravalót kapott. Mikor a következő mérlegelésnél is­mét 57 % kilót mutatott az aljas mérleg, a szegény asszony nem merte beval­lani. — 55 'A — mondta halkan. —i Biztos? — Egész pontosan A nagyságos asszony felkiáltott örö­mében és minden aprópénzét a szeren­csés hir közlőjének adta. És a jó néni ettől kezdve tudta, hogy mi a köteles­sége. — 56. — 5514 — 55. — 54’A. vasárnapra nagyobb összegre volt szüksége, akkor egyszerre egy kilóval engedte le: — 53/4. Busásan megfizettek. A nagyságos asszony pedig boldog volt. Formálisan hízott a boldogságtól. Nem csak formá­lisan, de formásán. Örömmel nézegette magát a tükörben.-- 52 kiló vagyok és mégis milyen telt. Mese alakom van. Kezdett jobb étvággyal enni. Miért ne. úgyis fogyok? Egy hét múlva már 50 kilót jelentett a hiteles mérle­gelő nő. — Mit szólsz hozzá? ötven kilóra fogytam le! — újságolta boldogan az úgynevezett legjobb barátnőjének. A barátnő gúnyosan jegyezte meg: —' No, nem nagyon látszik meg raj­tad! A nagyságos asszony csak nevetett ezen a maiiciózus megnyilatkozáson. • — Persze, bosszankodik rajta —• gondolta magában. A fürdősasszony pedig a nagy borra­valók jegyében egyre kisebb súlyt je­lentett. Most már tiz dekánként fogyasz­totta a nagyságos asszonyt, mert félt, hogy félkilós tempóban hamar kifogy belőle. A nagyságos asszony pedig an­­fcak a tudatában, hogy úgyis fogy, na­gyokat ebédelt és jóízűen vacsorázott. Egész hélyes kis dundi volt már, amikor egy vasárnap megjelent a gőzfürdőben A mérleg mellett uj asszonyt látott, — Hol a régi asszony? — Elment kérem. Most a Hattyu-fiir­­dőben működik. — No mérjen meg. Ráállott a mérlegre. Az uj nő biriz­gálta a súlyokat, aztán közönyösen mondta: ' , — 64 % kiló. A nagyságos asszonynak olyan vörös lett az arca, mint az ajka, amikor ven­déget várt. — Tessék? — kérdezte rémülten, — 6414 kiló, — hangzott a kérlelhetet­len valasz. A nagyságos asszony felöltöző ít és elrohant. — Biztos, tévedés, — vigasztalta ma­gát, de határozottad rossz sejtései vói­­tak. Az első patikában ráállt a mérlegre. — 66 14 kiló, — mondta a segéd udva­riasan. Rettenetes! Persze ' ruhástól. Hazaro­­hant sírni. Sirt, sirt aztán kapta magái és elszaladt a Hattyú-fürdőbe. Régi íűr­­dősasszonya elcsodálkozott, amikor a mérlegre állt, de aztán szemtelenül ni m­­dotta: — 49N kiló, nagyságos asszony. A nagyságos asszony előbb pofon a többiek tévedtek és átnyújtotta a bor- i a valót. . . ) — Ezután ide fogok járni, — mondta nyájasan. Stella Ä radikális-párt siilioticai demonstrációja Nemzetgyulésii képviselők Szidioilcáu Jelentettük mar hogy n sžu­­boticai radikális párt október 19-én vasárnap, a városháza előtt téren nagygyűlést tart. Szomba­ton este Két órakor megjelent a vasúti állomáson o szuboticai radikális párt vezetősége Juries Márkó nemzetgyűlési képviselő és Qyorgyevics Dragoszláv volt főispán 'vezetésével. A Beögrád­­ból esti hét órakor érkező vonat­tal megjöttek dr. Radontcs Javán szuboticai képviselő, Kobasića ■Stépó, Popovics és Mihajlovics Szve­­t szláv nemzetgy űlési képviselők is. Az érkező képviselőket lelkes * I ovációval fogadták és menetté alakulva — a radikális-klub he­lyiségébe vonultak, ahol a párt vezetői a Beogradból érkezett képviselőkkel tanácskoztak. Az éjjeli vonattal érkeztek meg Dragovics Müutin, a nemzetgyű­lés olelnöke, Sfojndinovics Milán volt pénzügyminiszter és Z'lije­­vics Alexa képviselő. A(tnépgyü!ést vasárnap délelőtt 10 órakor tartják meg. Bejelentet­ték részvételüket a bajmöki, ri­­gyicai, beregi, pecséri, moravi­­cai, topolai, maliidjosi, szentár, moli és adai pártszervezetek i — Nem igaz. Rágalom. Hazugság. Aztán: — Hazugság. Rágalom. Nem igaz. Később: — Rágalom. Nem igaz. Hazugság. A belső szobából egy vékony női hang szól ki: — Ok mindaketten hivatásosaié. A Károly és a Mihály. — Hol vannak a fiai? — kérdezem a nénit. —- Elmentek vadászni. A Karcsi egy szenvedélyes nyulász — és büszkén az orgonabokorra kiaggatott rlyulbőrökre putat. Úgy lógnak ott, mint mosás után a szárításra kitett fehérneműk. — Valóban a Karcsi nagy nyulász le­het —■ mondom tisztelettel és az isme­retlen női hang ismét felcsendül a szo­ba homályából: A Karcsi sose vetemedik csalásra! —• A menyem fekszik benn. Meghűlt az éjjel — magyarázza a néni és szí­vélyesen befelé invitál. De nem mertem bemenni. Mit lehessen tudni? A Karcsi elsőosztályu céllövő.... Hamisan muzsikál a cimbalmos A cigányzenészt Cigány Sándornak hívják a pénztári bejelentő szerint és az egyik Alexander ulicai kocsmában kellett volna cimbalmoznia. Cigány azonban egyátalán nem muzsikált a kocsmában — állítja a munkásbizto­­sitó, — hanem összepaktált a« kocsmá­­rosnéval, aki bejelentette mint alkalma­zottat, majd két hétre rá mint beteget. Ennek fejében meg kellett ígérnie, hogy felgyógyulása után a pénztár költségeit a kocsmárosnénak téríti meg. Minden gyöyörüen ment két hétig, amikor is a pénztár leleplezte őket. A vendéglős először nem akart tudni semmiről, aztán már emlékezett egy beteg cimbalmosra, akit azonban Zsiga Sándornak hívnak. A kauciós feliró elő is kotorta a fiókból, a bejelentőlapokat, ahol tényleg szerepel egy Zsiga Sán­dor nevű cimbalmos. — Mi közöm hozzá, ha beteg volt, az orvos adott róla írást — kiabál dü­hösen az öles kocsmáros — a többit már csak a betegsególyzö találta ki. A Zsiga igenis itt muzsikál minden este — és a feleségét hivja tanúbizonyságul, isten és ember előtt. Aztán együttes erővel elkezdték szidni a munkásbiztou sitópénztárt, mint olyant és egészen népies, sőt primitív metaforákat alkal­maztak a küiömböző összehasonlitások­­nál. De ezt rfiár nem hallgattam végig. Szálljon mind a direkció fejére tized és ezrediziglen. Magánzó, aki két fog• lalkozást is elveszít A legérdekesebb táppénzcsalást egy dúsgazdag és közismert szuboticai nagy­­kereskedő követte cl, aki hetvenéves öreg édesapját jelentette be alkalma­zottjaként. Ilyen módon hatezer dinár táppénzt vett fel jogtalanul az öreg ur, aki már több mint öt éve nem dolgo­zik és magánzóként él a fia kegyelmé­ből. A gazdag fiú azonban ugylátszik nem bánik bőkezűen édesapjával és a saját nagyjövedelemmel rendelkező I pénztárai helyett a munkásbiztositó «pénztár kasszáját találta alkalmasabb­nak Ősz édesapja életfenntartásához szükséges kiadások fedezésére, A nagy­­kereskedő fösvénységére jellemző, hogy mikor a visszaélésre rájöttek és figyel­meztették. gyorsan kijelentette édesap­ját és egy nagyobb szuboticai könyv­­kereskedés tulajdoncsáva], — akivel baráti viszonyban áll, — jelentette is­mét be, mint könyvkereskedő segédet. Az öreg ur ilymódon a palicsi mun­kás-szanatóriumban üdült hat hétig — természetesen teljes ellátással. A pénztári vizsgálat során azonban erre a turpisságra is rájöttek és a sze­gény öreg ur most rövid könyvkeres­kedői- múlt után, ismét álldsnéíkül ma­radt, mivel a pénztár megtagadta a táppénz folyósítását. Szegény szuboticai nagykereskedő. Borzasztóan sajnálom. Most ismét kény­telen lesz otthon kosztoltatni a papáját. Tamás István Szegény csalóktól milliomos csalókig Táppénzcsalók közöli a szuboticai na dmortamjokon öszszakállu, sovány pápaszemes öreg a Kiss Simon lakatosmester, akár egy agyonstrapált arkangyal. Segédjével együtt dolgozik a szűk és hideg mű­helyben, amelynek falain akkora repe­dések vannak, hegy az udvaron hancu­­rezó kisgyerekek kényelmesen ki-be bujócskáznak rajta. Az öreg bácsika egyszerűen elkezd nevetni, amikor meg­hallja, hogy a segédeit a pénztár föld­­mives mesterséggel gyanúsítja. . — Itt szabadult lel nálam mindakettő — mondja és már hozza is a tanoncle­­veleket és az iparhatósági igazolványo­kat. — Az igaz, hogy beteget jelentettek. De az orvos tiltotta el őket a munká­tól. A táppénzt jogosan vették fel, ez az igazság. A pénztárnak mindig sok baja van velünk és cgyre-tndsra küldenek spiónokat a nyakunkra, hogy nem csap­juk-e be őket. De ha mi kérünk vala­mit, akkor semmi sincs. írja meg uram, hogy hagyjanak élni bennünket. A sze­gény ember nem mer csalni uram.... — és nagyot üt az üllőre a kalapács­csal, mintha az a pénztár igazgatójának feje lenne. Ál-madáriömők, akik igazi madarat tömnek A madártöfnők ketten vannak, illetve csak az egyik a hivatásos, a másik — a pénztári feljelentés szerint — álma­darász, akit a bátyja alkalmazott ma­­dártömődéjében. Ilyen módon egy hó­napig húzott táppénzt, kczülbelül ezer dinárt, amíg a csalásra rá nem jött a pénztári mindentudó A Pczserovacska ulica egyetlen cse­réptetős házában laknak. Ez a közeleb­bi . ismertetői el. A folyosó maga egy kis muüeum. Itt látható a sas-madár kar­mái között vérgödő véres: nyúllak ba-| göly, gém. róka és más vadásztrofeu­­mok. Javarészét maga a madártömő lőtte, aki kitűnő céllövő. A testvérek nincsenek odahaza, kedvesarcu, fekete­ruhás néni enged be és amikor meg­hallgatja miről van szó, állandóan, csak ennyit mond: Ezt szépen, sőt meghatóan képzeljem eh Azt hittem, hogy táppénzcsaió csak I nagyon elszánt, elkeseredett, íöláhozra-I gadt éhes ember lehet, akit rávitt a nyomor és a munkanélküliség. Annál jobban elképesztett, amikor a pénztári adatok nyomán felkerestem a feljelen­tett táppénzcsalókat, akik között egyet­len igazi szegény embert se találtam. A táppéuzesalók szine-java mind jómódú, sőt gazdag ember, akiket a legjobb aka­rattal se lehet azzal menteni, hogy rá­vitte őket a nyomor. Egy szegény em­bert azért mégis találtam. Csakhogy ő a világért se akart csalni. A szegény ember nem mar csaini Az egyik táppénzcsalásért följelentett Kiss Simon lakatosmester, aki — a pénztár vádja szerint — két ismerősét Gernovics Géza és Pinkovics István földmunkásokat csupa barátságból mint Sákatossegédeket jelentette be. Ezek a muiikábalépés után három hétre bete­get jelentettek és negyven héten ke­resztül több mint tizenhétezer dinárt vettek fel illetéktelenül. Kiss Simon lakatosmester a pénztári bejeieutő szerint a Ha!asi-ut 16. szám alatt lakik. Barna, alacsony házikó,- ko­­jpár nagy udvarral. Elől egv szőke fia­talember a botctescipőjét puccolja ádáz szorgalommal. — A fiát azt tudom merre lakik — mondja kétdezősködésemre — de az öreg Kiss már régen elköltözött innen. j Addigra összecsődül a ház népe és mindenki páratlan buzgalommal magya­rázza ifjabb Kiss házatúját. Kezdem nem érteni, de ezeket a barátságos né­peket nincs ■ szivem megsérteni és az eredeti útleírások nyomán ' nekivágok egész serég hepehupás kis- itecánafc — Nincs idehaza a" Kiss úri — kia­bálják kórusban az udvarén játszó gye­rekek, amikor végre odatalálok — de tudjuk, hogy hol lakik az-öreg — ős az egyik mindjárt kalauzul is szegődik. A Füzfás-ucca kellős közepén, rozoga rossz kerités mögött lakik

Next

/
Thumbnails
Contents