Bácsmegyei Napló, 1924. október (25. évfolyam, 269-300. szám)
1924-10-18 / 286. szám
2. oldal. BÄCSMEGYEI NAPLÖ 1924 október 18, bár állapota lényegesen javult, pénteken mégis ágyban kellett maradnia. A királyi udvarban folvó konferencia eredményét az egész főváros nagy izgalommal várta, miután a közvélemény egyik lap kifüggesztett plakátjából értesült a fontos eseményről. A konferencia után az udvarból távozó politikusok az őket meg’ostrcmló újságírókkal szemben meglehetős szűkszavúak voltak. Anynyit azonban mégis elárultak, hogy koncentrációs kormány megalakításának lehetőségéről tanácskoztak, a tárgyalásokat azonban még nem fejezték be és azokat a szombati nap folyamán tovább folytatják. Davidovics Ljuba, a lemondásban levő kormány miniszterelnöke a konferencia után még egy negyedóráig a királynál maradt magúnkihallgatáson. Tanácskozások a miniszterelnökségen A konferencia után a miniszterelnökségen. amelyet valósággal megszállva tartottak a kormánypárti politikusok, a kormány-blokk ■vezérei tanácskozásra gyűltek öszsze, amelyen a Radics-párt részéről dr. Nlacsek és Krnievics képviselők vettek részt. Az ülésen Davidovics Ljuba részletesen referált a konferencia lefolyásáról, utána pedig megbeszéléseket tartottak a további teendőkről. A konierencia radikális-párti résztvevői- a radikális klubba mentek. ahol az összegyűlt képviselőknek Jovanovics Ljuba referált. A radikális klub elhatározta, hogy szombaton reggel kilenc órakor a parlamenti iilés előtt klubülést fog tartani, amelyen a szombati kóníerencián résztvevő politikusok további magatartásukra nézve ki akarják kérni a klub véleményét. Előtérben a koncentráció Annak ellenére, hogy péntekre várták az első kormánvalakitási megbízást, ez a pénteki nan folyamán nem történt meg. Az előjelek szerint a válság a koncentráció megvalósulásának irányában fcilődik Az ellenszenv diadala Irta: Baedeker Egy stájer fürdőhelyen, ahol fiatal éveimben sok nyarat töltöttem, igen élénk és kedélyes társasélet folyt. Táncmulatságok, koncertek, kirándulások, fölolvasó- és tombolaestélyek tarka egymásutánban váltakoztak s mindezekről a szórakozásokról egy vigalmi bizottsági tartozott gondoskodni, amelyet hónapról-hónapra titkos szavazással választott a fürdőző közönség. Ez a komité az elnökön kívül, akit Obmann-nak hívtak, titkárból. Vergnügungsleiter-ből és néhány választmányi tagból állott. A »gemütlich« fürdőn természeszetesen eizck az urak mulattak legjobban, mert sok ülést tartottak (s a régi jó világban ez egyike volt a legkedveltebb mulatságoknak), bejárogattak a közeli Grácba (sub titulo: közéleti tevékenység: tombola - nyereményeket vásárolni) s éltek meg visszaéltek az alkotmányos hatalmukkal. amint azt más alkotmányoknál látták. Érthető hát, hogy bejutni e bizottságba nem egy Kurgast-nak volt az ambíciója, s hogy titkárrá vagy pláne Obmann-ná választatni annyit jelentett ott mint beérkezni, karriert csinálni. Egy ilyen választás nagv esemény volt hát Radegundban s lázas érdeklődést váltott ki mindig a szavazatra jogosult vendégek leikéből. Néha olyan kortesmozgalmak előzték azt meg, mintha képviselőt választottak volna, — pedig az igy nyert mandátumok csak harminc napra és ma már úgy a kormányblokk, mint a radikális-párt körében komolyan latolgatják a koncentráció megvalósításának eshetőségeit Egy bizonyos: a választások lehetősége háttérbe szorult, minthogy a király ragaszkodik a kormányválság parlamentáris megoldásához. A kormány köreiben az a meggyőződés, hogy ha a radiklisok nem hajlandók részt venni a koncentrációban. akkor ismét Davidovicskormány fog alakulni, esetleg Radicsék bevonásával, amennyiben azok további garanciákat adnának a koronával és a hadsereggel szemben való magatartásuk tekintetében_ Az ellenzék köreiben a hangulat nyomott, mert azok a remények, amelyeket a kormány bukásához fűztek, nem látszanak mezvalósithatóknak. A radikálisok feltételei Munkatársunknak alkalma volt beszélgetést folytatni a radikális klub pénteki ülésének egyik résztvevőjével. aki elmondotta hogy a radikálisok az udvarnál lefolyt pártközi konferencián hajlandóságot nyilvánítottak a megegyezés politikájának követésére, de a koncentrációs kormány vezetését maguknak követelik. A radikálisok elsősorban Pasics Nikolát, azután Jovanovics Liubát és végül Triíkovics Márkót nevezték meg, mint alkalmas személyeket a koncentrációs kormány megalakítására. További feltétele a radikálisoknak az. hogy a kormányba belépő pártok minden 11 képviselő után egy tárcát kapjanak. Minthogy Radicsékat nem vonnák be a kormányba, ennek a feltételnek teljesítése azt jelentené, hogy a radikálisoknak 9:8 arányban volna többségük a kabinetben. Radicsékkal szemben a radikálisok nem folytatnák Davidovics politikáját. sőt azt hangoztatják, hogy magának Radicsnak közigazgatási és büntetőjogi üldözése is bekövetkezhetnék. Ezzel szemben kormánvoárti köiök egészen másként Ítélik meg a helyzetet és úgy vélik, hogy a koncentrációs kormánynak nem lehet más elnöke, mint Davidovics Ljuba és a kormány politikája sem térhet el az első Davidovics-kormány politikájától. Összehívták a parlamentet Jovanovics Ljuba házelnök a parlament ülését szombat délelőtt 10 órára összehívta. Tekintette! az idő rövidségére, a belügyminisztérium a főispánok utján értesítette a vidéken tartózkodó képviselőket, hogy azonnal menjenek Beogradba. A Radics-párt képviselői — zagrebi jelentés szerint — már pénteken este útra kelnek Zasrebból. A rokkanttörvényjavaslat bizottsági tárgyalása A rokkanttörvényt tárgyaló bizottság pénteki ülésén általánosságban egyhangúlag elfogadta a javaslatot. Az elnök a szavazás után azt javasolta, hogy tekintettel a kormányválságra, a részletes vitát halasszák el. Lázics Voia. a földmivespárt elnöke ezzel szemben a tárgyalás folytatását indítványozta. A többség a vita elhalasztása mellett döntött. A Julián és Gregorián naptárak egyesítése Csirics Ireney dr. püspök nyilatkozata ruházták föl a beérkezetteket tekintéllyel s hatalommal. De hát akkor még gyermeteg világ volt s az u. n. komoly emberek is időnkint átengedték magukat naivul az ártatlan szórakozásoknak, amelyek csak nyertek értékben azáltal, hogy olyan nagyon komolyan vették őket. Több ily mozgalmas választási kampányban vettem ott részt s közülük egyre még ma is élénken emlékszem vissza. Két olyan úriember tartózkodott akkor a kies gyógyhelyen, akik bizonyos szempontból általános figyelem tárgyai voltak. Az egyik körülbelül ötvenéves, igen kellemetlen, egyenesen ellenszenves egyénnek a benyomását tette, aki előkelő társadalmi állása ellenére se tudott tiszteletet vívni ki magának. Gőgös, bizalmatlan. kevétszavu, sosemosoiygó, rosszkedvű pasasnak ismertük aki bizony nem tartozott a fürdőtársaság népszerű alakjai közé. Általános vélemény volt róla hogy még nem láttunk nála antipátikusabb embert. Azt lehet mondani: a megtestesült ellenszenv jelentkezett benne a legodiózusabb formában. Éppen ellentéte volt neki az a mintegy huszonnyolc esztendős fiatalember, akinek jó arca, szerény föllépése és finom magaviseleté meghódította részére az egész közvéleményt. A nőknek kivétel nélkül mindnek tetszett s a férfiak is kénytelenek voltak beismerni, hoev még nem igen találkoztak ily megnyerő modorú fiatal úrral. Azok közé a ritka jelenségek közé tartozott, akik rohamban nyerik meg a sziveket s A Novisadon székelő dr. Csirics Ireney. bácsi gör. kel. szerb püspök ma szives volt a ?Bácsmegyei Napló* munkatársát fogadni és felkérésünkre a Julián- Gregorián-naotárak egyesítéséről a következőket mondotta: — A Julián- és Gregorián-naptáiak egyesítésének ügye régóta napirenden van és alkotja most az egyházi és állami hatóságok tárgyalásainak anyagát. — A naptáregyesités kérdését a görögök hozták elsőizben Gregorián pápa előtt szóba- Már 1325-beu Nikophoros Gregoras II. Andronikos Paläologilos császárnak a naptáregyesitésrő! alaposan kidolgozott javaslatot terjesztett elő. A sors különös iróniája, hogy a görögök, akiktől a naptáregyesités eszméje kiindult, miután XIII. Gregor pápa tényleg keresztülvitte, mindmáig nem csatlakoztak a Gregorián-naptárhoz. — A modern államok kivétel nélkül áttértek az uj naptárrendszerre, csak až orthodox egyházak maradtak meg a Julián-naptárnál, amely azonban már azért is hibás, mert tizenhárom és fél nappal a nap forgása mögött marad. — Másfél évvel ezelőtt Konstantinápolyban a naptárkérdésben konferencia volt, amelyen minden orthodox egyház, igy a jugoszláv is, képviselve volt. A görögök minden fentartás nélkül át akartak térni a Gregorian-naptárra, mig a gör. kel. szerb egyház képviselőinek más javaslatuk volt, amennyiben a' Gregorián-naptárhoz hasonló, de attól bizonyos vonatkozásokban mégis elütő naptár elfogadása mellett szálltak síkra. Történt pedig ez a mi híveinkre való tekintettel, nehogy a Gregoriannaptár változatlan elfogadásává! a róm. kath. álláspontra való teljes helyezkedés látszata maradjon meg. A Gregorian-naptár és a jugoszláv gör. kel egyház képviselőinek álláspontja közt főleg az interkáláris esztendők számítása, nál volt még eltérés. A szerb álláspont szerint a naptár beosztása más számi, tás alapján történt. — Mindkét álláspont szerint a Gregorián. és a mi naptárunk 800 esztendőn keresztül teljes összhangban haladna és csak 800 esztendő után maradna a Gregerian-naptár egy nappal vissza. Gya. korlati szempontból ez teljesen megfelelne, mert hisz 800 esztendőre a zavartalan együtthaladás biztosítva volna, de a két naptár közt más eltérések is vannak. Különösen a húsvéti ünnepek idejének megállapítása tekintetében tér el egymástól a két álláspont. A Juliánnaptár epacta táblázat alapján állapította meg a húsvéti ünnepeket, mig a nyugati egyházak más táblázat segítségével tűzték ki a húsvéti ünnepek idejét. A szerb egyház uj naptártervezete szerint mi a húsvéti ünnepeket a tavasz beköszöntése utáni uj holdat kővető vasárnapra állapítottuk meg. Ez az ujrendszen: megállapítás dr. Milankovics Milutin akikre, mint mondani szokták, nem lehet haragudni. Szóval: abszolút rokonszenves egyéniség s épp ugv a megtestesült szimpátia, mint ahogy amaz a szoborrá, elevenedett antipátia. Már most azt kellene hinni, hogy az előbbi urat csupa ellenség vette körül s az utóbbi csupa jóbarátokkal dicsekedhetett. Szó sincs róla. Az idősebb urat, akit senki se szeretett, sokan megsajnálták azért, hogy a kiállhatatlanságával elriasztott magától mindenkit, — a fiatalabbat pedig nem kevesebben irigyelték az általános kedveltsége miatt, s mert sokallták a népszerűségét, ellenségeivé váltak. Az emberi pszichének vannak ilyen látszólagos értelmetlenségei, amelyek azonnal érthet: kké lesznek, amint az ismerőseink indulatait és érzéseit velünk és egymással szemben vizsgálni próbáljuk. A szeretetnek és a gyűlöletnek ilyen összevegyülése, a rokonszenvnek és az irigységnek hasonló ölelkezése nem tartozik éppen a ritka jelenségek közé. De akkor nem győztem e folyamaton csodálkozni s ahogy azt bizonyos távolságról néztem, megmagyarázhatatlan képtelenségnek tartottam, s csak később — más hasonló eseteknek az ismétlődése után — vettem észre, hogy nincsen különösebb teremtése a világnak mint az ember, s hogy a különösségében nincs kevesebb természetesség mint akár a természetességében. Visszatekintve erre a réconult időre, most már természetesnek találom ezt az esetet is, s úgy gondolom, hogy az általános ellenszenvnek s a föltétien rokonszenvnek nyilatkozott itt meg a természetes-különös reakciója, a különös-természetes tiltakozása. Az ellenszenv, amely nagyon is általános volt. rokonszenvet, s a rokonszenv. amely nagyon is sokfelől nyilatkozott meg, ellenszenvet keltett. Bebizonyult ez a komité megalakításánál, amelynek az eredménye ugyancsak meglepte a közönséget. Annak elnökévé majdnem az összes szavazatokkal az ellenszenves férfiút választották meg, a titkári állás betöltésénél pedig a fürdőtársaság kedvence, a szép és szimpatikus fiatalember kisebbségben maradt egy az elnök úrhoz méltó ellenjelölttel szemben. Azóta is nem egyszer tapasztaltam, hogy állásokat, hivatalokat, sőt kitüntetéseket is gyakran v-'r'nak olyanok, akik nem tetszenek a közvéleménynek, s nem azok, akik tetszenek neki. Amazoknak szívesebben nyújtják az elismerés babérjait, mert llát (gondolják) hadd örüljenek szegények már egyszer valaminek, hiszen úgy se kellenek a fenének se, — s mellőzik a kedves és rokonszenves egyéneket, akiknek (gondolják) már úgy is elég jutott a szeretetből s könnyen bírnak el egy kis mellöztetést. Ami ott abban a kis fürdőben történt egyszer, az a közéletben, a politikai hadszíntéren, az egyesületekben s mindenfelé, ahol sztallumokat s elismerést osztogatnak, naprólnapra megismétlődik.
