Bácsmegyei Napló, 1924. október (25. évfolyam, 269-300. szám)

1924-10-17 / 285. szám

2. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 1924. október 17. tértbe került, bár még nem tekinthe­tő meghiúsultnak. Délután politiku­sok körében az a vélemény vált uralkodóvá, hogy koncentrációs kabinet alakul Davidovics vezetése alatt. Ennek a megoldásnak azonban még lényeges akadályai vannak. Megérkeztek c horvátok Ma reggel, mint várható volt, megérkeztek a Radics-párt küldöt­tei Beogradba, dr. Macsek, a párt alelnöke és Krnyeviís párttitkár. A küldöttek a vasúttól nyomban a par­lamentbe mentek, ahol Koroseccel és Mehmed Spahóval tanácskoztak majd együtt a minire—-'-^Vségre mentek, ahol egybegyűltek a kor­­mányttámogató blokk vezetői. Az itt tartott konferencián megállapod­tak abban, hogy a kor-'-’-"támo­gató pártok a válság alatt egysége sen járnak el s feljogns!wták Davi­dovics Ljubát, hogy valamennyi párt nevében eljárjon és nyilatkozatokat tegyen. A Radics-pári alelnöke a helyzetről Dr. Macsek a miniszterelnökségen nyilatkozott az újságíróknak a vál­ságról. Többek közt a következőket mondta: — A helyzet egészen világos. A jelenlegi kormány két feladatot tű­zött maga elé. Teljesen kiirtani a korrupciót, bíróság elé állítani a kor­rupcióban .bűnösöket, visszaállítani a jognak és a törvényeknek uralmát és másodszor 1 előkészíteni a szerbek és horvátok közti megegyezés vég­leges útját. — A feladatok megvalósítása na­gyon szépen haladt előre. A korrup­ció elleni törvény már a parlament előtt van s a bűnösök vád alá van­nak helyezve Mikor eddig eljutot­tunk. a másik alkotmányos faktor felhívta a kormányt, hogy mondjon le. holott addig teljes bizalommal volt a kormány iránt, amely a par­lament többségének és a nép több­ségének bizalmát is bírja. Ennek egyik következménye, hogy lehetet­len a korrupció kiirtására irányuló munka folytatása, másrészt a hor­­vát nép is látja, hogy a horvátok másodrendű állampolgárok. Arra a kérdésre, hogy a helyzet hogyan fog kialakulni, azt felelte Kéz kezet fog Irta : Diószeghy Tibor Wedekind, aki a pszichopatológia te­rén otthonosabban mozgott, mint a leg­több törvényszéki elmeszakértő s aki a zenének a morális felelősségérzetet bi­zonyos körülmények között teljesen de­­struáló hatását —7 a tolsztoii Kreutzer­­szonáta témáját — két drámájának is alapgondolatává tette, bizonyosan régi ismerőseként üdvözölné a csornai gyil­kosság tettesét; az ideggyógyintézetböl kiszabadult dilettáns zenepedagógust, ezt az élet prózaiságától morbideZzás zongoraművészt, holmi »félreismert zse­niét. és az sem lehetetlen, hogy. tünte­tésül a konvencionális erkölcs ellen, me­leg kézszoritásával is kitüntetné. De Wedekind nem államügyész. A vádható­ságok vele csak annyi összeköttetést tartanak fönn. hogy olykor-olykor betilt­ják darabjainak nyilvános előadását; el­sősorban ezért tűnik föl szokatlannak és érdekesnek a soproni ügyész eljárása, aki kezet nyújtott a gyilkos Froreich Ernő doktornak beismerő vallomása után s ezzel tökéletesen wedekindi ala­pokra helyezkedett, — ha ugyan az el­hunyt drámaköltő azonosítaná magát a kézszoritáshoz csatolt megjegyzéssel is: — ön nem az aljas gyilkosok fajtájá­ból való! Miért nem, ügyész ur? Mindenekelőtt ki kell jelentenem, hogy az én felfogásom szerint Froreich csak­ugyan nem való az aljas gyilkosok faj­tájából, de nem azért, mintha más, kü- Jőnb lenne, mint a többi gyilkosok, ha-Macsek, hogy azt egyelőre nem le­het tudni, azonban annyi bizonyos, hogy a kormányt alkotó blokk kom­pakt és az is fog maradni. Október 19-ig az aj kormánynak meg keit alakulni A legnagyobb érdeklődéssel poli­tikai körökben a pénteki nap esemé­nyeit várják, mert általános az a vé­lemény, hogy pénteken Davidovics Ljuba, vagy esetleg más politikus megbízást kap kormány (dakitúsr a. A válság semmiesetre se lesz hosz­­szuéletü, mert az uj kormánynak október 19-ig le kell tenni az esküt. p Október 20-án ugyanis az alkot­mány értelmében össze kell ülnie a parlamentnek uj ülésszakára és a parlament összehívására vonatkozó ukázt a kormánynak is ellenjegyez­nie kell. Közjogászok szerint ez a funkció olyan nagyfontosságu. hogy azt lemondásban levő kormány nem csinálhatja meg. ! A radikálisoknak is fontos külön­bben, hogy a parlament összeilléséig fa válság megoldást nyerien és a t megegyezés létrejöjjön, mert ha ez fnem történik meg. úgy a parlament Iuj -elnökét a mostani kormány-több­­|ség soraiból választják meg. Ennek -az állásnak a megszerzése Dedig a B választások szempontjából is na­­"gyon fontos ■■■iiii ................................. A Függöm] mögött magyar műkedvelők munkában A magyar színház engedélyezését a most lemondásban levő kormány azzal az indokolással tagadta meg, hogy az állandó vajdasági' színház működése a műkedvelő társaságok boldogulását veszélyeztetné A mű­kedvelő társaságok érdekeinek tisz­­íeietbentartására való hivatkozás aligha volt őszinte a kormány részé­ről. azonban aki ismeri ezeknek a műkedvelő társulatoknak lelkes munkáját és a magyar szó szerete­­tétől átfűtött ambiciózus fáradozá­sát az nem tarthatja meglepőnek, ha akadnának, akik a magyar műkedvelő társulatok érdekeit félt­ve őriznék. A magyar színház ezerszeresen előbbre való minden műkedvelő-társaságnál, de ha nincs magyar szinház. akkor igazán hálát és elismerést érdemelnek az önzet­len magyar műkedvelők, akiknek a munkája — ha nem is jelent mindig komoly értéket és néha csak köny­­nyif operettekben és az irodalomtól távolálló vígjátékokban nyer kifeje­zést — mégis figyelmet érdemel a magyar közönség részéről. * A legeredményesebben működő suboticai műkedvelő társulat a Ka­tholikus Legényegylet műkedvelő gárdája. Ez a társulat ma már csaknem pótolja a magyar operett­­színházat. olyan felkészültséggel, amilyen teljesen szokatlan a műked­velőknél. Az egyesület élén Nacsa Lajos áldozópap. a Katholikus Le­gényegylet elnöke áll. aki a társulat 1 íendezőivel együtt igen eredményes munkát fejt ki. Eddig már több ope­rett-siker jelzi a legényegylet szín­padának nagy eredményeit és ezen a héten koronázta ezt a munkát a I »Túl a nagy Krivđnon« figyelemre­­jj méltó sikere A Katholikus Legény- I egylet vezetője épen úgy dolgozik, mint egy hivatalos színház igazgató­ja. A budapesti szinházi ügynöksé­gekkel állandó levelezést kell foly­tatnia, mert az előadásra kerülő színdarabok előadási jogát a társu­lat szabályszerűen megszerzi és a szerzők rendes tantiemet karnak a I suboticai előadások után. így például a. Túl a nagy Krivánon három hóna­pos előadási jogáért kétezer dinárt fizetett az egyesület. A darab ren­dezője majdnem mindenkor megné­zi a szinrehozandó operett előadását valamelyik nagy szinpadon és an­nak rendező-példánya szerint állítja |be itthon az előadást. Díszlet- és I kelléktára most már szép számban van a Katholikus Legényegyletnek, I mégis minden előadásra készül uj díszlet is. Ez is sok pénzbe kerül bár többnyire az egyesület tagjai maguk festik az uj díszleteket. így a »Túl a nagy Krivánon« harmadik felvonásának háttér-diszletét: a tót ä falut a darab egyik tehetséges sze­lnem mert aljas gyilkosok nincsenek. ( «Ebben az értelemben a rablógyillcosság­­ért halálraítélt Tóth Imre sem aljas gyil­kos, éppen úgy — vagy még kevésbé — -nem, mint az a másik gyilkos, aki őt a I törvény nevében fel fogja majd akasz­tani. Vannak oktalan, rosszulnevelt és tbeteg emberek, akik gyilkolnak és aki­nket tanitani, nevelni, gyógyítani kell, ivagy ha ez már késő, akkor ártalmat­lanná tenni, de aijas gyilkosok nincse­­ijnek és nincsenek dzsenilmenek sem a j gyilkosok között. Ez azonban csupán magánvéleményem nekem, aki szabadon \allhatok más nézeteket a bűn és bün­­hődés viszonyáról, mint a törvényköny­vek paragrafusaitól korlátozott ügyész. A közvád előttem szólott igentisztelt képviselője azonban »hivatalos minőségé­iben nem teheti magáévá ezt a radikális !(felfogásomat s igy föntemliíett kijelen­tését nem magyarázhatom úgy, hogy szerinte sincsenek aljas gyilkosok és Froreich ezért nem való az aljas gyil­kosok közül. A soproni ügyész idézett megjegyzésével — egészen nyilvánvaló — megkülönböztetést akart tenni nem­­szobatisz'ta és szobatiszta gyilkosok kö­zött s Froreichet az utóbbi frakcióba so­rozta, and ellen, az érvényben levő jog­rendszer és a közönséges erkölcsi fel­fogás alapján is kifogást kell emelni. Természetes, ha vállalkozom is arca, hogy ne a saját, külön véleményem, ha­nem az érvényben lévő jogrendszer és a közönséges erkölcsi felfogás alapján bíráljam meg a soproni ügyész nyilatko­zatát, akkor sem fogom azt követelni tőle, hogy amiért Froreich megszorítot­ta az apósa nyakát, azért — büntetés­ből — ő viszont megszorítsa Froreich nyakát. Ne szorítsa meg. De ne szorítsa meg Froreich kezét se. Az ügyészi szel­lem ebben az esetben se legyen megér­tőbb és liberálisabb nálam, aki minden más esetben megértőbb és liberálisabb vagyok nála. Én például nem tudnék börtönbüntetést kérni annak a szegény [postamesternőnek a fejére, aki hétszáz­­dináros havi fizetése fölötti elkeseredé­sében párezer dinárt kivett a kasszá­ból. A hathavi fogság, amire ezért el­ítélték, — s ami bizonyára a legeny­hébb büntetés, melyet a bíróság a tör­vény értelmében kiróhatott rá — sze­rintem egyáltalán nem áll arányban az úgynevezett bűncselekménnyel. Ezt könnyű beigazolni, csak fordítsuk meg a dolgot. Ha a postamesternő bezárt volna kamrájába valakit s azt onnan hat hónapig nem engedi ki, személyes sza­badság megsértése miatt csak húszezer dinár pénzbüntetésre ítélték volna? Ugyebár, nem? A modern judikatura az úgynevezett bűncselekményt sokszoro­san súlyosabb bűncselekménnyel egyen­líti ki; kolera-szérummal gyógyítja a diarét A kezdetleges /as talionis — a szemet szemért, fogat fogért elve — maga a megtestesült emberszeretet a mi jogi gyakorlatunkhoz képest, amely­nek a vádlottak padján csupa Árgusra lenne szüksége, hogy minden szemért százat szúrhasson ki; s ráadásul az; igazságszolgáltatás humanizmusáról for- j galomba hozott kenetteljes frázisaival! repiője Kocsmár Ferenc festette. A próbákon heteken át vesződnek a derék műkedvelők. Mindenki lel­­! kés és áldozatkész, mert a nagy munkáért nemcsak, hogy nem jár (anyagi fizetség hanem még a dar ob­iban szükséges jelmezeket és toilet­­\teket is a maguk költségén csináltat­­\ iák a szereplők. Csak egész kivé­teles esetekben, ha valamelyik sze­replő anyagi körülményei ezt nem \ engedik meg. fizeti az egyesület a I feltétlenül szükséges uj ruha költsé- i geit. : Csak aki jártas színházi Ágyék­iben. tudja elképzelni, hogy milyen [óriási munkát jelent műkedvelőknek egy operett betanulása. Még hiva­tásos színészek is nehezen küzdenek meg sokszor egy-egy énekszám vagy tánc betanulásával, hát még ha műkedvelők A Katholikus Legény­­egylet műkedvelői lelkesen tanulnak, vesződnek, próbálnak, példás figye­lemmel vállalnak minden ráiuk osz­tott szerepet és szigorú lelkiismeret­séggel alkalmazkodnak a rendező utasításaihoz. Most. hogy a »Túl a nagy Krivá­non« még javában műsoron van, \Nacsa Lajos már tárgyal a buda­pesti Király-szinház műsorát nagy ; sikerrel domináló »Árvácska« meg­­í vételéről, ami jelentős anyagi áldó- Izatot igényel, tekintettel arra, hogy juj darabról van szó. Az egyesület­inek annyi a költsége egy-egy ope­rettre, hogy négy-öt zsúfolt né­­\zötér szükséges csak a felmerült költségek fedezésére, a többi előadás jövedelmét azután a díszletek felfris­sítésére. uj kellékek beszerzésére és a színpad meg nézőtér renoválására fordítják. * Hasonló nagy munkát fe.it ki a többi suboticai műkedvelő társulat is: a magyar népszínmű tradícióit ápoló Miipártolók Köre. amelynek I gondját Pietsch Ferencné viseli és a ! magyar drámai szinház Botlásáért jmost annyi tehetséggel síkra szálló Tipografija kulíurosztálya. amely­nek élén hivatásos színészek: Garai Béla és Szabó Márton állanak. Szeretni, becsülni és támogatni kell a magyar műkedvelőket, akik magyar színházat adnak itt, ahol évek óta néma Thalia temploma. 0. t.) í még a közvélemény szemét is kiszúrja* 1 Mindez azonban, mint már mondottam, j egyéni vélemény, amit az iivvész nem [oszthat és egyéni vélemény az is, hogy I jusztiemordnak tartom az ilyen Ítélete-' 1 két és nem találnék semmit abban,' [hogy kezet fogjak a nyomorúsága és a 'társadalmi berendezkedés fonáksága I miatt elitéit tolvaj postamesternővé!. A j soproni ügyész azonban egészen bizo­nyosan nem fogna vele kezeit, amit az' úgyszólván kötelező ügyészi mentalitás j mellett meg is értek. Csak azt nem tu-’ jdem megérteni, hogy miért rázta meg akkor Froreich kezét, aki — nemi az én szempontomból, hanem az ügyészéből — igenis az aljas gyilkosok fajtáidból való. Mert vizsgáljuk csak meg — az ügyész szemével —, hogy milyen eny­­í hitő-körülrnényekre hivatkozhat Fro- Ireich? Hogyan ölt? Ágyában megfojtott egy aggastyánt, aki nem tudott véde­kezni. Miért ölt? Mert közeledett a terminus, mikor szüksége lett nyolcszáz millióra, amivel kifizethesse egy hitele­zőjét, akitől ezt a pénzt elsikkasztotta. A nyomor vitte a sikkasztásra? Nem. Az ember sikkaszthat nyomorában nyolc milliót, talán nyolcvanat .is, de akf nyolc­száz milliót kezel el, az már nem be­csületes kényszer-sikkasztó, mint a pos­tamesternő, hanem becstelen luxus-sik­­kasztó. Froreichnek egyik pesti bankban rendes állása volt, amiből gondtalanul megélhetett volna. Nem tették B-listára, hanem ő hagyta ott helyét, kifejezetten azért, mert nem akart dolgozni. Művész­nek képzelte magát és derogált neki a

Next

/
Thumbnails
Contents