Bácsmegyei Napló, 1924. szeptember (25. évfolyam, 239-268. szám)

1924-09-13 / 251. szám

2. oldal.

BACSMEGYEI NAPLÓ

1924 szeptember 13.

niszteri rendeléiét nem respektálják. A szükséges lépéseket ezirsnyban már a napokban megteszi a Német Párt, mert attói tart, hogy ennek a rendeletnek az elszabot^iésával ebben az iskolaévben «— miután a beiratások már nagyrészt befejeződtek — nagyon sok gyermeknek isméi lehetetlenné teszik azt, hogy anyanyelvükön tanulhassanak.

Aláírták a jugoszláv-osztrák

optálási konvenciót

A külügyminisztériumban pénteken délelőtt aláírták az optálók ügyében Ausztriával megkötött egyezményt. A konvenciót az SHS. királyság részéről Ribarzs Ottokár meghatalmazott minisz tér, osztrák részről pedig Hoffinger beogradi osztrák ügyvivő és dr. Ruber Ignác szövetségi kormánytanácsos Írták alá.

Marinkovics külügyminiszter

hazaérkezett

Beogradba pénteken este megérkezett Géniből Marinkovics külügyminiszter és Sumenkovics kereskedelmi miniszter. Az SHS. királyság delegációját a népszövetségi ülés további tartama alatt Kumanudi Koszta képviselő, volt pénzügyminiszter fogja vezetni.

A minisztertanács ülése

A minisztertanács pénteken este öt órától fél kilencig ülést tartott. Az ülés elején különböző kinevezésiek ügyével foglalkoztak a belügyminiszter, a szociálpolitikai, közlekedési és igazságügyminiszter referátuma alapján. A határozatokat nem közölték a. nyilvánossággal. Ezenkívül tizenhat millió dinárt szavaztak meg a Szerbiát ■Montenegróval összekötő ut kiépítésére, amely Andrijevicén halad keresztül. Háromnegyed nyolckor

Kaland

Irta : Vándor Iván

Az erdő egyszerre egybefonódott, sürü lett és sötét. Egy páfránnyal borított szakadék ölében halk suttogással bujkált a patak. Az egyik fenyőfa kiterjesztett karján egy kis mókus hintázott, aztán merész Ívben átdobta magát a szomszéd ágra. A nap keresztül tűzött a lombtengeren és itt-ott, mint elszórt brilliiáns, hevert a földön a fény. Az érett málna a part cserjéi kőikül mint egy-egy szájacska kandikált elő. Egyszerre valami furcsa nesz szállott. Mintha ember vagy állat törtetne keresztül a sűrűn. Aztán újra csend lett, majd megint roppant az ág és valami nyugtalanság suhant az erdőn keresztül.

Anna, egy mohával borított sziklán ült és veszekedett az életével. Mindenre haragudott és haragudott magamagára és szerelte a testét. Formái hibátlanok voltak, bőre tiszta, arca mindenütt érdeklődést ébresztett. Hiányzott belőle minden erősebb szin és leikéből minden erőszakos vonás, tíe valami rejtelmes sugárzott belőle: a tekintetéből, a mozdulatából és a halkan csengő nevetéséből, ami hozzávonta az embereket. De most valaki elment tőle. Megtört a varázs, és elment. És Anna meggyülölte a testét, mert nem fehérebb, nem izzóbb, nem vágyóbb és a lelkét, mert nem csodálatosabb, nem mélyebb, nem vonzóbb. Úgy képzelte, csúnya lett. Sápadt és fénytelen szemű. Úgy képzelte, a szája nem- piros és két keble elvesztette büszke formáját. Minden báját, szépségét, erejét két férfiszem csillogásából, látta, ismerte. És ez a két szem most másfelé fordul. Nem Miklóst vádolta ezért, hanem saját magát. Csúnya lett, gondolta és keservesea sírt.

megjelentek a minisztertanácson Marinkovics Voja külügyminiszter és Sumenkovics kereskedelmi miniszter, akik este érkeztek meg Géniből. A külügyminiszter röviden referált a Népszövetség tanácskozásainak lefolyásáról és az európai

államférfiakkal Géniben folytatott megbeszéléseiről. Szombaton délelőtt a külügyminiszter meg fog jelenni a király előtt, hogy beszámoljon a genfi tanácskozásokról és csak ezután fog részletesen referálni útjáról a minisztertanácsnak.

A bolsevik! Moszkva parancsnoka

Elkészült a vádirat Pogonyi Antal újságíró ellen

Budapestről jelentik: Ez év tavaszán a rendőrségnek tudomására jutott, hogy Pogonyi Antal egri újságíró sürü egymásutánban levelet kap Oroszországból. Figyelni kezdték a leveleket, amelyekről kiderült, hogy Kun Béla gépirónője. Csircs Kriszta írja őket Pogonyinak. A szerelmesen szóló sorok mellett hűségesen referál a moszkvai állapotokról és érdeklődik az itteni és bécsi kommunista propaganda felől.

Pogonyi Antalt március 10-én letartóztatták. Később a budapesti királyi ügyészség Markó-uccai fogházába került, most is ott van. A megindított nyomozás és vizsgálat teljesen világosságot derített a vidéki újságíró nem mindennapi karrierjére. Pogonyi mint hadapródjelölt őrmester 1915 májusában orosz fogságba jutott. 1920 januárjában. amikor az orosz vörös hadsereg elfoglalta Krasznoiarszkot, belépett a vörös hadsereg kötelékébe tartozó nemzetközi brigád politikai osztályába, mint politikai munkás. A politikai munkások feladata volt a kommunista-párt magyar szövegül jegyzőkönyveit orosz nyelvre, az orosz vörös újságok cikkeit pedig agitációs célból magyarra fordítani. Ezeket a magyar szövegeket aztán a magyar hadifoglyok köréből toborzott legénység előtt felolvasták. Ezt a munkát végezte Pogonyi is egészen 1920 május haváig, amikor egy aranyszállitmány kíséretével Kazánba vezényelték, ahol az ottani

Mi marad az életéből, ha Miklós elmegy? A lemondás gyönyörűsége? Megborzongott. Az erdő élt buján, színesen, zölden körülötte és tiltakozott minden ellen, ami lemondás, elfeledés, halál.

Pár lépést tett, aztán megint megállóit. Egy ismeretlen kerülgette, hol hátamögött, hol oldalt: a félelem. Menekülni szeretett volna, de merre? Ki akart kerülni valakit, de kit? Futni, de hová? A völgybe, hátha karjába fut annak, kitől menekülni akar. Vissza a csúcs felé és ha fent, a napos tetőn várja a veszedelem? A félelem megnőtt benne és megzavarta egészen. Nem mert indulni és nem mert maradni. Végre összeszedte magát és futni kezdett a forrás felé.

A fordulónál elébe bukkant egy ember. Nagyszál férfi volt, sötét nézésű és vöröshaju. A forrásra hajlott és markából ivott. Mikor észrevette Annát, felegyenesedett és meg törülte száját.

— Adjon Isten.

Keresztbe állott az utón, hogy nem lehetett elkerülni.

— Adjon Isten, — válaszolt Anna és habozva megállóit. Nem tudta vissza forduljon-e, vagy a mellékösvényre térjen.

Az idegen mereven állott előtte és megnézte tetőtől talpig. Valami gúnyos udvariasság költözött az arcára, mely sajátságosán halvány volt, mint a hold. Egyik meztelen karjával a kövekre támaszkodott. Érre a karra egy kék szív volt tetoválva és a szív közepére*egy évszám. Anna el akart menni mellette, :de az idegen, nem lépett odébb, és így kellett állniok szemtől-szembé a csendben, az elhagyatottság közepén.

— Kérem szépen — hebegte Anna.

Az idegen nem mozdult. Most levált

tekintete az Anna arcáról §s körüljárt

Kommunista Könyvtár főkönyvtárosának nevezték ki. A könyvtárosi állást Pogonyi 1921 junius haváig töltötte be. amikor is a Kazánban létesített politikai pártiskola gazdaságpolitikai előadója lett az akkor már nagynevű fiatalember. A pártiskola feladata agitátorok kiképzése volt, akiket az iskola végeztével Magyarországba küldöttek.

19?1 október havában Moszkva azt a megbízást adta Pogonyinak, hogy menjen Bécsbe és állion a bécsi magyar kommmista-párt rendelkezésére. . Pogonyi 1921 október 18-ika körül hamis névre kiállított útlevéllel elhagyta Oroszországot és Berlinbe, majd Düsseldorfba utazott. hogy az ott és a város környékén dolgozó szépszámú magyar munkásokat egy kommunista csoportba szervezze. Ez sikerült is. Megalakította a düsseldorfi magyar kommunista agitációs csoportot.

1922 februárjában Pogonyi hamis útlevéllel Magyarországba érkezett és Egerben lakó szüleinél telepedett meg. Hazaérkezésének főoka az volt, hogy Moszkva abban a hiszemben van — mondja az ügyészi vádirat — hogy Magyarország politikai életében küszöbön áll a fordulat és ekkor minden kommunistának Magyarországon a helye.

Az ügyészség most készítette el Pogonyi Antal ellen a vádiratot, a melyben az állami és társadalmi rend erőszakos felforgatására irá' nyúló bünteti vádját emeli ellene.

A szabadkőmüves-páholy visszakapja székházát

Zavarok a lefoglalt elemi iskolák körül

Evek óta érezhető már Szuboticán az iskola-épületek hiánya, aminek következtében az elemi iskolák tanulói csak félnapos oktatásban részesülhetnek többnyire egészségtelen tantermekben összezsúfolva. A helyzet a tavalyihoz képest még rosszabbodott, mert az idén két elemi osztállyal több nyílt meg. mint amennyi tavaly működőit, a rendelkezésre álló tantermek száma pedig csökkent.

Legutóbb már irtunk arról, hogy az Alekszandrova-uccai íelsőleányiskolából kilakoltatták a magyar elemi iskolát és azt a külvárosi sötét Galamb-iskolában helyezték el, ahol a magyar gyermekek csak félpapos oktatásban részesülnek, a belvárosban levő kétemeletes iskola-épület pedig — amelyet már régebben a vámhivatalnak bocsátottak rendelkezésére — még mindig üresen áll. Pénteken azután a városi hatóság még egy iskolaépület lefoglalásáról szerzett tudomást. Pénteken délelőtt ugyanis egy népes alsó-csikériai küldöttség kereste fel Gyorgyevics Dragoszláv főispánt és Malagurszki Albe polgármestert, akiknek előadták. hogy az alsó-csikériai elemi népiskola épületét a határ mentén szolgálatot teljesítő pénzügyőrök foglalták el és igy a csikériai tanköteleseknek naponta kétszer óra járásnyira kell a legközelebb eső iskolába gyalogolni. A küldöttség kérte, hogy a város vezetősége ezt a sérelmes állapotot változtassa meg és adja vissza az iskolát eredeti rendeltetésének.

Á küldöttség távozása után a Bácsmegyel Napló munkatársának alkalma volt beszélni Malagurszki Albe polgármesterrel úgy az alsócsikériai. mint az üresen álló Alekszandrova-uccai iskola ügyéről, amiről Malagurszki polgármester a

a fák közt és az utón. Valamin töprengeni látszott. Anna megborzongott és kendője alá rejtette kezét.

— A gyűrűmet akarja, — gondolta.

— Szólni kell hozzá, mondta magában. Lehet, hogy hülye ez a rettenetes emberszobor és bizonytalan hangon megszólította:

— Ez az ut vezet a faluba?

— Ez — hangzott a válasz. Különös, nyers hangja volt.

— Maga hová megy? — kérdezte az idegentől egyszerre erős hangon.

— Az erdőbe.

— És honnét jön?

— Munkából. Kaszáltunk a réten.

— Milyen volt a termés?

— Semilyen. Agyonvert mindent a jég.

Sajátságos, unott kifejezés ült az arcára. A keze megmozdult. Mintha madarat akarna fogni röptében. Anna azt gondolta: ,

— Odaadom neki a gyűrűmet magamtul. Akkor elereszt.

— Isten áldja meg —< mondta és egy lépést tett előre. Az óriás megmozdult. Nagy . keze előrelendült és mint egy ragadozómadár, lecsapott az Anna karjára.

— Ne siessen.

— Barom, Eresszen el.

— Majd mindjárt.

— Van pénzem és odaadom a gyűrűmet. Az sokat ér.

— De te még többet. Nem kell kiabálni. Ne félj, én finom ember vagyok. Értek az ürmökhöz. Katona koromban ■sok szép kisasszonyt ismertem. De te szebb vagy, mint azok. Becsületemre, ■te a legszebb vagy.

— A gyűrűm kövének csodálatos a tüze. Vagyont ér. Esküszöm az élő istenre. hogy nem fogom kerestetni.

— Se koldus nem vagyok, se rabló.

Anna íelsdkoltott, A paraszt feléje

hajolt és érezte forró leheletét.

— Csendesen — mondta mély torokhangon. Anna úgy érezte, erős, durva ujja belemélyed a húsába és vérig sebzi karját.

— Katona — hebegte irtózattal, — most nem ellenséges országban vagy. Most itthon vagy. itthon garázdálkodni nem szabad. Földönfutó leszel, ha bűnt követsz el. Katona ne énreám, a magad életére vigyázz.

— Szép nő vagy. Hiába, a szép nőket nagyon szeretem — nevetett.

Fütty hasította keresztül a csendet. Az erdő megelevenedett, üyerekhang csicsergőit, asszonykacagás és iériiszók röpködtek. A durva kéz lebomlott az Anna karjáról és a katona, mint egy menekülő vad eltűnt a páirányok között. Anna futni kezdett.

Amint hazaért, megmosta homlokát és kezét hidegvízben. A tükörben figyelmesen megnézte magát. Csakugyan szép? Újra szép? Vagy csak azért akarta, mert asszony és mert egyedül voltak a rengetegben ketten, két kivert állat: egy nőstény és egy him?

Most már mosolygott a tükörbe és gyönyörködött a válla formájában és Miklósra gondolt. Közben az óriást is látta, amint a forrás szikláira támaszkodik tetovált karjával és holdszinü arcát felemeli hozzá. Az izgalma lassan elpárolgott, mint a mámor. A fáradtságtól elbágyadt teste és a gyors mozgástól kellemes meleg járta át. Lefeküdt a divánra és behunyta szemét. Miklóst látta és a rettenetes óriást. Aztán ■ a kettő egybefonódott és az óriás Miklós arcát viselte és Miklós olyan vörös volt és rettenetes, mint az óriás. És Annái egy édes bizonyosság járta át: hogy szép és még minden az övé lehet'és boldogan, elégedetten súgta iéíálomban:

—. Nem a gyűrűmet akarta,...