Bácsmegyei Napló, 1924. szeptember (25. évfolyam, 239-268. szám)
1924-09-12 / 250. szám
PoŠtarina plaéena u gotovom Ara egy és fél dinár Postaszállítási díj készpéuzlseis lefizetve XX¥. évfolyam Saboiica, FENTEK, 1924 szeptember 12, 250« szám Megjelenik minden reggel, ünnep után áss hétfőn délben Telefon szám: Kiadóhivatal 8—58. .'. Szerkesztőség 5—19 Előfizetési ár negyedévre 135 dinár Kiadóhivatal: Subotica, Aleksandrova ul.l.(Lelbach-palota) Szerkesztőség: Aleksandrova ul. 4. (Rossia-Fonciérc-palota) A kisebbségek védelme Nem akarunk beállni azok közé a vitázó felek közé, akik Apponyi Albert genfi beszédének tartalmát ad personam érvekkel akarják fölmérni s a ma hirdetett gondolatok igazságát a tegnapi cselekedetek próbájának vetik alá. Az igazság független hirdetőjétől, független még attól az őszinteségtől is, amellyel hirdetik. Ha a tapsnak és tiltakozásnak zajától megtisztul a beszéd, kétségtelenül rendkívül értékes anyagot szolgáltat a legelvontabb gondolkodás és a — leggyakorlatíbb problémák számára. A nemzeti kisebbségekre vonatkozólag mindenekelőtt egy alapvető kérdést kell tisztázni. Ez a kérdés akörül forog, hogy a gyakorlati politika a nemzeti kisebbségekben milyen közjogi tartalmat lát, hogy a nemzeti kisebbségek törekvéseit ilyenekül elismeri-e s a kisebbségi helyzetben lévők védelmét belpolitikái vagy nemzetközi feladatnak tartja-e. E kérdéskomplexum körül két 'felfogás áll egymással szemben s ez a két felfogás a genfi tárgyalásokon is megnyilatkozott. Az egyik szerint a nemzeti kisebbségek kérdése belső közjogi kérdése azoknak az államoknak, a melyekben a nemzetek szövetségének ellenőrzése nélkül élnek a kisebbséghez tartozók. A második álláspont szerint pedig a kisebbségi kérdést a népek szövetségéről szóló szerződés nemzetközi kérdéssé tette s a nemzetek szövetségébe tartozó államoknak most az a morális kötelességük, hogy szerződésekkel biztosítsák a nemzetközivé tett ügyekben a népszövetség akaratának érvényesülését. Mindig kétféle jog volt: — mondotta genfi beszédében Apponyi — az egyik az érvényben lévő jogi rendszereken, a másik pszichológiai érzelmeken alapult. Talán Iapidárisan úgyis lehetne fogalmazni ezt a finoman ötvözött megállapítást, hogy kétféle jog van: a győzőknek és legyőzőiteknek joga. S a nemzetek határta’an asszimiláló képességgel helyezkednek bele abba a jogrendszerbe, amelyik éppen uralmi helyzetüknek megfelel. Apponyi kijelentéseinek erejél azzal igyekeznek súlytalanná tenni, hogy a háború előtti Apponyi másként cselekedett a kisebbségi kérdésekben, mint ahogy most beszél. De hány volt nemzetiségi s ma államalkotó politikus kijelentésével, intézkedésével s egész karrierjével szemben lehetne rá mutatni arra, hogy valamikor máskép beszélt, mint ahogy most cselekszik. Amíg a győzőknek más jogrendszere, más ethikája, állami és egyéni kötelességekről más felfogásuk lesz, mint amilyent a legyőzőitek vallanak, addig ezt a két felfogást aligha lehet olyan kérdésekben kiegyenlíteni, ahol — Apponyi szavával — az érvényben levő jogi rendszerek a . pszichológiai érzelmek jogi rendszerével állnak szemközt. A kisebbségi kérdések megoldását! még az sem teszi könnyebbé,, hogy a kisebbségekkel szemben, a legtöbb állam nemcsak hitelező, hanem adós is. Ha kisebbségekről van szó, nemcsak a jugoszláviai magyarokra és németekre kell gondolni, hanem az olaszországi és romániai szlávokra is. Ha az államhatalom kezelői fél tudnának emelkedni arra az erkölcsi magaslatra — egész Európában mindenütt, hogy a saját országuk idegen nemzetiségeivel úgy tudnának bánni, mint amilyen bánásmódot az idegen államokban lakó, saját nemzetükhöz tartozók számára követelnek, akkor kevesebb gond, kevesebb vita, kevesebb konferencia kel; lene á kisebbségi kérdés örökérvényű és öröknyugalmu megoldásához. í Mindaddig azonban, amíg az európai államok kormányzati szellemében ez az elhikai elv ném diadalmaskodik, a nemzetek szövetségének kell oltalmába venni azokat, akik a nemzetek szövetségét megalapító hatalmak aka rátából váltak kisebbségekké. Hogy ez a védelem a legkisebb részletekig megállapított garanciális szerződés nélkül elképzelhetetlen, azt alig kell azok szamara bizonyítani, akik a kisebbségek és hatalmon lévők erőviszonyaival tisztában vannak. Az ethikus élet legprimitívebb princípiumai közé tartozik az a követelmény, hogy gondoskodjunk azokról, akiket világra hoztunk. A népek szövetségét alkotó államok akaratából lettek kisebbségek a mai kisebbségek ; ezeknek helyzetében és jogállasában pusztán belső közjogi kérdést látni — bizonyára nem egyezik meg azzal az egész Európában uralomra kívánkozó felfogással, ;neíy — Herriot szövegezésében — az igazság védelmét s az erkölcs tiszteletét akarja minden tevékenység alapjává tenni. Vasárnapig ki akarják nevezni a Radics-párti minisztereket A kormány első nejhez próbája Beogradból jelentik : A politikai érdeklődés középpontjában még mindig a Radics-pártnak a kormányba való belépése áll. Úgy a kormánypárti, mint az ellenzéki sajtó a legélénkebben kommentálja az erről elterjedt verziókat. Úgy látszik, hogy ez a kérdés az első ^nehezebb próbája a Davidovics-kormány szilárdságának és ma már kormánykörökben is bevallják, hogy ha ez a kérdés nem oldódik meg kielégítően, akkor uj helyzet lehetőségével kell számolni. A kérdés meglehetősen kényes úgy a kormánynak, mint a Radics-pártnak és erősen érzik a kormánypártok körében annak o hátrányát, hogy a problémát nem oldották meg mindjárt a kormány megalakulása alkalmával. A Rodics-partnak, mint a számbelileg legerősebb kormánytámogató pártnak, a saját presztízse miatt nehéz néhány jelentékte !en tárcával beérni, a számaránynak megfelelő képviseletről pedig azért nem lehet szó, mert Radicsék maguk sem akarják vállalni a legfontosabb tárcák vezetését. A külön tárcanélküli horvát miniszter kinevezése, amit a Rádióshoz közelálló horvát lapok már beharangoztak, általában visszautasításra talált a többi kormánypártoknál, elsősorban a demokratáknál és a disszidens radikálisoknál. Petrovics Nasztáz belügyminiszter is csütörtökön délelőtt több újságíró előtt kijelentette, hogy egyáltalán nem felelnek meg a valóságnak azok a hírek, mintha komolyan szó volna a külön horvát miniszter kinevezéséről. Davidovics Ljuba miniszterelnök arra törekszik, hogy Radicsékat minéi erősebben bevonja a kormányba, hogy ezzel a kormányzásban való felelősséget velük is megossza. Ebben a tekintetben — mint már jelentettük — a királynak is ugyanez az álláspontja. Hir szerint ezt a kérdést még vasárnap előtt meg szerelnék oldani, mert ha addigra a Radics-párti miniszterek kinevezése megtör lénnék, ez erősen befolyásolná Radies vasárnap megtartandó nagy népgyülési beszédét. A vasárnap: zagrebi gyűléstől már előre félnek kormánykörökben, mert Rádiósnál mindig tartani lehet attól, hogy meglepetéseket készít elő. Nagy reményeket fűznek Radics vasárnapi beszédéhez ellenzéki körökben és különösen a radikálisok ettől a beszédtől a kormányhelyzetének megingását, esetleg bu kását is várják. A tartományi önkormányzatok kérdése A kormánynak az az elhatárolása, hogy Szerbiában és Montenegróban a tizenhárom évvel ezelőtt megválasztott megyei önkormányzati testületeket újból öszszehivja, politikai körökben nagy feltűnést keltett és azt a legélénkebben kommentálják. A Vrerne erről a kérdésről a következőket Írja: — Radicséknak, a klerikálisoknak és a muzulmánoknak a követelésére a kormány kénytelen volt elállni az önkormányzatokról szóló törvény keresztülvitelétől, amennyiben az a tartományi önkormányzatokra vonatkozik, miután ezek a pártok úgy látják, hogy az Horvát-Szlavonország és Bosznia-Hsrcegovina felosztását jelentené. Ezért a kormány rendeleti utón újból összehívta a szerbiai és montenegrói régi kerületi szkupstindkat, amelyeket tizenhárom évvel ezelőtt választottak meg és amelyek a felszabadulás óta egyáltalán nem ültek össze. A horvát-szlavonorszégi megy égy üléseket nem lehet öszszehivni, bár erre is szükség volna, minthogy azokban nem a széles néptpniegek képviselői ülnek, hanem ez osztrák ás magyar törvények szerint ezekben a gyűlésekben virilisták foglalnak helyet, a választottak pedig kizárólag a nagybirtokosok és a gazdagok képviselői, mert a választások idején a szegényeknek még nem volt szavazati joguk. Az autonomista pártok úgy látják, hogy a drávántuli tartományokban életre kell hívni a járási és községi önkormányzatokat, a tartományi önkormányzatok kérdését pedig el kel! halasztani mindaddig, amig az állam belső berendezésének kérdése végleges megoldást nem nyer. — Ami a szerbiai tartományi önkormányzatokat illeti, az autonomistáknak semmi kifogásuk sincs az ellen, hogy azokat azonnal megalakítsák, miután azt tartják, hogy Szerbia határain belül semmiféle nagyobb változás nem lesz a végleges közigazgatási felosztás alkalmával sem. A miniszterelnök a királynál Davidovics Ljuba miniszterelnök csütörtökön két ízben volt a királynál. Háromnegyed óra boszszat tartó délelőtti audienciáján a belpolitikai helyzetről és Marinlcovics Voja külügyminiszternek a népszövetség ülésén tartott beszédéről referált. A délelőtti audiencia folyamán az uralkodó aláírta azt az ukázt, amellyel a szabadságon lévő Vesenják agrárminiszter helyettesítésével Klllovec földmivelésügyi minisztert bízza meg, továbbá megbízta Ribarz Ottokár, meghatalmazott minisztert ez Ausztriával megkötött optáíási egyezmény aláíráséval. A miniszterelnök a délután folyamán másodszor is felkereste az uralkodót, azonban audienciája lefolyásáról nem tett semminemű
