Bácsmegyei Napló, 1924. szeptember (25. évfolyam, 239-268. szám)

1924-09-07 / 245. szám

2. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ Í924 szeptember 7, Repi iilogépen Becsből—Budapestre jegyzetek a levegőbe» Reggelenként félkilenckor a bécsi Grand Hotel mellett, a Légiforgalmi Társaság irodája előtt autobuszszerü kocsi áll meg, amelynek rendeltetését a rajta lévő felírás árulja el: Compagnie Franco-Roumaine de Navigation Acridi­ne. A kocsi körül a néhány utazni készülő ur mellett kiváncsi tömeg látható, amely észrevehető irigységgel bámulja fazt a néhány boldog utast, aki ha felült a le­vegőt hasító járműre, másfélóra alatt a Kaiserstadtbói Budapestre juthat. Beszállunk az autóba. Előbb a fő­postára hajt a soffőr, ahol a budapesti postazsákot veszi át a »Flugpost«-le­­velekkel, majd a Hotel Méíropole-hoz, ahol két pilóta és a társaság igazga­tója száll be. Az igazgató elmondja, hogy a társaság fennállása óta körül­belül 20.000 utast szállított, repülőgépei több mint 2,500.000 kilométert futottak be a legkisebb baleset nélkül. Hango­san beszél, talán azért, hogy a többi ur is halija, akik most fognak keresz­tülesni a »légkeresztségeu« és akik ép­pen a repülőgépszerencsétlenségek esé­lyeiről cserélik ki nézeteiket. Az útlevél és vámvizsgálat pár perc alatt megtörténik, van még időnk eigy pohár bátorító konyakot meginni, de már is be keli szabnunk. Sok az utas, sok a posta és igy két repülőgép indul. Egy francia kapitány, aki a budapesti követség attaséja, meg én az elsőbe szállunk be. Az egyik monteur egy- kis borravaló reményében vattával kedves­kedik nekünk és ajánlja, hogy jól dug­juk be vele a fülünket. Megcsavarják a propellert, a zaj fülsiketítővé válik (most már megértjük-a vatta- rendel­tetését), nekigurul a lép, néhány má­sodpercig szalad, majd hirtelen fel­emelkedik és alig vesszük észre, máris oly magasságban szállunk, hogy a han­gárok kis piskótáknak látszanak. A pi­lóta kedvünkért kört csinál a repülőtér felett, hogy lássuk \a\ magasból ai má­sik biplán startját, majd irányt vesz és a Duna mellett keletnek röpüi__ Meg­állapítom, hogy Bécsnek kitünően áli a zöld Wienerwakl-koszoru, majd — ké­nyelmesen elterpeszkedve a font nád­karszékben — olvasni kezdem az ujsá­sas A demokrácia virágai ír la : Stella Adorján A vonat megállóit a virágokkal dí­szített állomás előtt. A pályaudvar nyitott teraszáról felcsendült a zene. Fúvós, rezes banda , kétségbeesett kor­­nyikálással kopott bécsi 'indulót ját­szott A cintányéros feltétlenül érvé­nyesülni akart és elnyomta a vezető­szólamokat. Borzalmas csinadratta veit. A tömeg hömpölygött a szalónkocsi felé, ahonnan ünnepélyes arccal szál­lott le a méltóságos ur, ia kerület sze­retett képviselője. — É-é-él-jen! — rikoltották minden oldalról. Percekig hangzott az artiku­­látlan kiáltás. A zenekar tust húzott. Aztán egyszerre csend lett és előleé­­pett az ipartestületi elnök: — Méftóságos képviselő ur! Amidőn Hazugfalva társadalma, mint egy em­ber, dobbanó szivének minden melegé­vel köszönti Méltóságod, kérjük, hogy beszámolóját kegyeskedjék megtartani... A képviselő szórakozottan gombolta ki-be szürke antilcpkeztyüjét. Halálosan unatkozott. Nyolc órakor felkelni, órák­­hosszat döcögüi a vicinálison, ebben a hitvány faluban tölteni az egész verő­­fényes vasárnapot___ — ___mert Méltóságod szeretette] ragaszkodik a mi községünkhöz és mint a nép édesapja jelenik meg baráti körünkben__ És legalább ne volnának olyan unal­masak ezek a parasztok! Milyen jó is volna otthon, villásreggeli a zöldben... i— ....és eljöttünk a község társa­gamat..., Macdonald Genfben a lesze­relés érdekében nagy beszédet mondott és egyidejűleg uj tipusu harci repülő­gépeket rendelt__ Milyen bájos innen lentről Pozsony, kár hogy annyira dél­re kerültünk tőle, és nem láthatjuk kis­sé közelebbről.... Herriot az igazi bé­ke érdekében tartott nagy beszédet a Népszövetség ülésén. Egy lépéssel kö­zelebb jutottunk az »igazi békéhez«.... Ha jól látom ja komáromi hídon még mindig drótakadáiyok vannak (vájjon hány »lépést« kell még tenni, hogy leg­alább ezek! eltűnjenek?).... Monstre­­pör 120 anya ellen, akik nem akartak anyák lenni__ Az esztergomi dóm in­nen úgy hat, mint ékes, szép bonbon­­niere! Néhány perc és máris feltűnnek-----------­­iwhW 1H n li M>»' Í«»I»WWIV8MB a budai hegyek, nagy magasságban re­pülünk át fölöltük és hirtelen feltűnik újból a Duna, a Margitsziget, a me­rész hidak, ennek a gyönyörű város­nak egész panorámája olyan fajta szépségben, amelyben .csak ilyen _ ma­gasságból lehet élvezni. Már át is* re­pültük a várost, alattunk a mátyásföldi hangárok. A pilóta elállítja a motort, a gép kissé előrebukik és most, hogy le­felé szállunk vesszük csak észre, mi­lyen sebességgel haladunk. Minél lej­jebb szállunk, annál nagyobb gyorsa­sággal'látszanak a kukorica- és burgo­nyaföldek alattunk ellenkező irányban I rohanni. Egyszerre elkezd döcögni a repülőgép, földet értünk. Milkó Ákos Ä bolygó magyar esemi isKolá A szuboticai magyar osztályok végnélkül! vándorolja A kormány intézkedésére annak idején két magyarnyelvű elemi is­kolát hagytak meg Szuboticán: az egyiket a Főposta melletti Központi iskolaépületben, a másikat pedig az úgynevezett micím iskola épületé­ben. amely már kivül esik a város belterületén és amelybe időközben szláv osztályokat is elhelyeztek. Annak ellenére, hogy a magyar anyanyelvű kis diákok száma alig apadt, mind a két önálló magyar iskola elveszett és az idei tanévben a magyar anyanyelvű gyermekek kénytelenek meghúzódni egy külvá­rosi iskolában, atíot délelőtt szláv­­nyelvü tanítás folyik és a magyar anyanyelvű gyermekekre csak a délutáni órákban kerülhet sor. A két önálló magyar iskola megszűnésé­nek következő a története: Az első htücoíkodás Amikor Szuboticán felállították a jogi fakultást, a főiskola céljaira a tanítónő-képző Vilsonova-uccai két­emeletes épületét vették el. mire a I képzőt a Központi-iskola egyemele­tes épületében helyezték el. Ekkor kezdődött az egyik magyar iskola vándorlása. Horváczki Péter iskola­­igazgató utasítást kapott a taníel­­ügyelőségíől, hogy az iskolaépület­ből ideiglenesen a már külvárosi u°vnevezett Galamb-iskolába vigye jets'», . ■ daima nevében, hogy hódolatunkat ki­fejezzük. Ezek a fehérruhás szüzek el­hozták az ősz virágait és a hazugfalvi |nők hódolatát---­Igen, hát ezek csinosak, de a test kultuszát kissé elhanyagolják. Meg kel­lene reformálni a nép higiénikus életét Ha kineveznek népjóléti miniszternek, érdekes javaslatot* terjesztek elő---­— __és repeső szívvel kiáltjuk: él­jen a mi szeretett képviselőnk, a nem­zet büszkesége. Éljen! Az emberek ordítottak, mint a lako­dalomban. Mezítlábas kis parasztgyer­mekek élvezték alkotmányos jogaikat és nagyképűen kiáltották: — Éljen, él­jen! — A fehérruhás szüzek átnyújtot­ták a virágcsokrokat. — Köszönöm néktek, — mondta a hon atyja és megigazította a monokli­ját, — köszönöm néktek, hazugfalvi lá­nyok, ezeket a gyönyörű virágokat, de én a kerület egyszerű, dolgos képvi­selője nem vagyok rá méltó__ Itt megállott. Megvárta az el!entmon7 tíásokat. — __de elviszem ezeket a virágo­kat a fővárosba és elhelyezem a de­mokrácia apostolainak sírján: íme ve­zéreim, itt hozom a hazugfaivi szüzek ajándékát. A tömegen mély meghatottság mo- I rajlott végig. Egy száziáncu vén anyó­­fka hangosan szipogta: — Isteneim, micsoda ember. Nem fe­lejtkezik meg az öregekről, az isten nyugtassa őket---­Megindult a menet a piactérre. Elől a bandériumos legények, árvalányhajjal át a magyar osztályokat, ahol ideig­lenesen az emeleti helyiségekben zsúfolták össze a magyar anya­nyelvű tanulókat. Délelőtt a szláv tanulók részére tartottak előadáso­kat. Az iskolaépület szűk tantermei-\ vei nem volt alkalmas arja. hogy ott a nagyszámban levő magyar gyermekeket zavartalanul oktathas­sák és ezért Horváczki iskolaigaz­gató többizben kísérletet tett a ma­gyar osztályok elhelyezésével. Erre a múlt év márciusában alkalom is nyilott. mert az Aleksandrova-uccai volt felsőleányiskolában elhelyezett katonai kerületi parancsnokság székhelyét Becseire tették át és igy az épület második emelete megüre­sedett. amelyet azután az iskola­szék a tanfelügyelőséggel egyetér­tsen kiutalt a magyar anyanyelvű elemi iskola részére. Raktár kell a vámhivatalnak Két hónapig tanították a magyar gyermekeket a Felsőleányiskola második emeletén, azután a magyar osztályoknak ismét tovább kellett vándorolniak. A szuboticai vámhivatal vezető­sége ugyanis jelentést tett a pénz­ügyminisztériumnak. hogy a vám­hivatalnak nincs alkalmas raktár­­helyisége és emiatt a vámhivatal nem tudja rendesen folytatni mun­a kalapjuk melleit, ficánkoló, jóllakott I paraszttelivérekcn. — Milyen lelkesek a föld egyszerű fiai, — mondta az államtitkár ur, aki a képviselő kíséretéhez tartozott. — Te Pesta, —• szólt hátra az egyik bandériumos legény — a felső Cigány Gyurka mér’ nem jött ki bandéristá­­nak? — Aszondja, hogy drága a patkó, nem érdemes, inkább pihenjen a lu...; A felvirágozott fogatok a bandérium után haladtak. Lépésben, hogy a nyi­tott ablakokból megérkezzen az ováció. Az első kocsiban a képviselő ur ült, balján az ipartestületi elnök. — Méltóságos uram, — mondta a képviselőnek -- ki kellene már esikö­­zölni az ipari kölcsönt a kormánytól Az iparosnép már igen-igen nagyon követeli. Megbukunk a jövő választá­son, ha nem nyerjük most meg az ipa­rosnépet. Nekem is kéne egy nagyobb kölcsön, méltóságos uram___ hü cse­lédje vagyok a magas kormánynak é.; a méltóságos urnák.... A képviselő mindent megígért. Ma­gában szidta a mellette ülő nagy da­rab emberi, aki mindenből hasznot hú­zott. Lassacskán megérkeztek a piac­térre. Az Jpartestületi elnök vezényelt? a lelkesedést, mint egy karmester Fel­vezették a vendégeket a zöld gallyak­kal cifrázott emelvényre és megkez­dődtek a végnélküli beszédek. A követ beszámolt áldásos működéséről. Csillo­gott a monoklija az élénk tavaszi nap­sugárban. Széles gesztusokkal fejezte be a szavait: — Küzdeni fogok ezután is a népért, káját. A pénzügyminisztérium vá­laszképpen egy inspektort küldött Szuboticára. aki a raktárügyben tár­gyalásokat folytatott a szuboticai Kereskedők Egyesületével. Az in­spektor a tárgyalások folyamán ki­jelentette, hogy ha a Kereskedők Egyesülete nem szerez alkalmas raktárhelyiséget a vámhivatalnak, akkor a szuboticai I. osztályú vám­hivatalt II. osztályúvá degradálja. A Kereskedők Egyesülete erre moz­galmat indított egy alkalmas helyi­ség megszerzése érdekében és töb­bek közt beadvánnyal fordult az is­kolaszékhez is, hogy a leányiskola épületében adjon helyet a vámhiva­tal; raktár számára. Az iskolaszék Malagurszki Albe polgármester elnökletével ülést tar­tott és úgy határozott, hogy a ke­reskedők érdekében kilakoltatja a magyar osztályokat az épület II.' emeletéről és az igy megürült he­lyiségeket a vámhivatal rendelke­zésére bocsájtja. A kilakoltatott magyar iskolát ismét visszahelyez­ték — ideiglenesen — a Galamb­iskolába, azzal, hogy szeptember elsejéig alkalmas helyiséget szerez­nek számára. A tanfelügyelő hátrahagyott bútorai A leányiskola épületének első emeletén van a tanügyi inspektorá­­tus. amelynek egy lezárt részében állanak Tyőszies Milán volt szubo­ticai inspektor bútorai. Tyószicsot ezelőtt két évvel helyezték el Zag­­rebba, el is költözött, azonban bú­torai azóta itt állanak és lefoglalják az I. emelet legnagyobb részét. Az iskolaszék, amikor kilakolta­tás! határozatát meghozta, megígér­te Horváczki iskolaigazgatónak, hogy az I. emeleten levő tanügyi inspektorátus részére kiürítik a Trenkova-uccai óvodaépületet, az ott elhelyezett női kózimunkaiskoiát a Felsőleányiskola harmadik eme­letére helyezik. Tyószics bútorait, elszállittatják és az igy megürült első emeleti helyiségekben helye­zik el most szeptemberben a ma­gyar osztályokat. Tyószics kilakoltatási ügyét az iskolaszék áttette a városi főügyészi hivatalhoz, ahoi azonban mindez­­ideig semmi intézkedés nem történt a jogokért, a szabadságért és a ke­nyérért. A zugó helyeslés után a társaság megindult a »Kis pipá«-ba, bankettre. A képviselő ur titkárja még a fülébe súg­ta a gazdájának: — Méltóságos uram, a banketten me­legen foglalkozzál minden választóval. A képviselő kelletlenül legyintett. Sürü embexgyürü között haladt a szé­les uccán. A titkár próbálta megköze­líteni, de nem sikerült. Egy busáiéit, szurtos napszámosember lefoglalta ma­gának és nagyhévvel magyarázta: — Mer’ tuggya, méltóságos ur, a Ba­­gyi Ferkót nem igen szeretik a faluba, merhogy másfaíubéli lányt vett el íz­lésesül. . .* Az ebédnél a vendégeket elosztották a helyi nagyságok között. A képviselő szomorúan nézte, hogyan hadakoznak a szomszédai a késsel-villával. Ötpercen­ként uj felköszöntő csapott le rá és mindegyikre válaszolni ■kellett. Ebéd után az ipartestületi elnök figyelmez­tette: — Tessék körülsétálni az emberek között. Ezt is megtette. A plébános vasúti szabadjegyét sürgette. — Szívesen járok közbe, íődsztelen­­dő ur, — hangzott a válasz —• hiszen a klérus a mi erősségünk.... A zsidó szeszgyáros a fináncokra pa­naszkodott. — Elintézem, Berger ur. A mi libe­?rá!is irányzatunk a zsidók jogos sérel­meit mindig orvosolja__ • Vályogvető cigányok rágyújtottak egy csárdásra. A cincogásra az ifjak.

Next

/
Thumbnails
Contents