Bácsmegyei Napló, 1924. szeptember (25. évfolyam, 239-268. szám)
1924-09-06 / 244. szám
2. oldal, BÄCSMEGYEI NAPLÓ *924 szeptember 6 * Molnár Ferenc saját szerelmi históriáját irta meg „Az üvegcipőa-ben Páratlan érdeklődés az aj Molnár-darab iránt (A Bácsmegyei Napló budapesti munkatársától.) Most fejezte be Molnár Ferenc uj háromfelvonásos víg játékát, a melynek a címe: »Az üvegcipő«. Az uj Molnár-darab, mint ismeretes a Vígszínházban, kerül színre, Molnár ifjúkori sikereinek színhelyén. Ritka érdeklődés előzi meg Budapesten az uj Molnár-vígjátékot és ez az érdeklődés túl jutott Magyarország határain, mert hiszen ai világhírű drámjairó uj müve mindig világirodalmi esemény is. Az üvegcipőt látatlanban leelőlegezte Gilbert Miller, az ismert amerikai impreszszárió London és Newyork részére, megvásárolta Ben Blumenthal az Egyesült-Államok többi nagy városai számára és lekötötte Bécs első prózai színháza a Burgtheater is. A rossz színházi konjunktúrában »Az üvegcipő« premierjét olyan érdeklődés előzi meg, hogy a bemutató három-négyszázezer koronás jegyeit már most jelentős felárral el lehet helyezni. A Vígszínházban a Molnár-premier olyan irodalmi és társadalmi csemege, amiért a Lipótváros minden pénzt megad. Az üvegcipő tartalmát a szerző még mindig hát lakat a!;a(tt őrzi. Egyelőre csak annyi köztudomású róla, hogy külvárosi miliőben játszik és három főszereplője van. Ezt a három főszerepet a Vígszínház ünnepi szereposztásában Varsányi Irén, Darvas Lilli és Hegedűs Gyula fogják játszani. A negyedik nagy szerepet Lukács Pál a Vígszínház divatos fiatal színésze játsza. A darab körüli nagy titkolózás dacára munkatársunknak sok érdekes részletet Sikerült megtudni »Az ü.vegcipő«-ről. , .Molnár Ferenc uj vigjátéka a Józsefvárosban játszódik le. »Az üvegcipő« nem egyéb, mint a Hamupipőke-szimbólum egy uj variációja. A darab hőse egy 48 éves intelligens rajzoló (Hegedűs) a ki öregedő felesége mellett (Varsányi) beleszeret egy fiatal, kissé exaltált cselédlányba (Darvas Lilli.) Látogatás Irta: Vándor Iván A nagy udvaron megszólalt a verkli. A gyerekek, kik eddig azzal mulattak, hogy térdig gázoltak a pocsolyában, összeszaladtak és táncolni kezdtek. A muzsikaszóra egyszerre megelevenedett az udvar. Az asszonyok kidugták fejüket az ajtón, aztán félbehagyták a munkát és kijöttek a ház elé. Kovácsné. mosott éppen és csupa viz volt a hasán a ruha. Marösné dagasztott és tésztás, volt tőle. az ökle. Az asszonyok összeálltak beszélgetni aszerint, kinek milyen volt a sorsa. A mesteremberek feleségei gőgösen néztek a helynélküli cselédekre,, kik a házmesternénél hárman háltak egy ágyban, és most összefogózkodva táncolni kezdtek. Kovácsné elhúzódott a féllábu kocsis feleségétől, mert mióta elmúlt hatvan éves, nagyon erkölcsös lett és már csak egy kis rum öltözött neki örömet. A féllábu kocsis feleségéről az egész ház tudta, hogy esténkint ki szokott menni az uccára, egy kis pénzt keresni, hogy legyen mit elvinni másnap a piacra. Az asszonyok ezért rosszalóan néztek rá, a férfiak ellenben tréfáltak Vele és érdeklődve vizsgálták csípőjét, mellét és karját. A vörös ember fáradhatatlanul forgatta a verklit. A zene vijjogott, károgott, sikoltozott az udvar fölött, mint egy csomó rekedttorku madár. A házmester két angol malaca felkapaszkodott a kis ól párkányára és biztos ritmussal beleröfögött a mulatságba. A tyúkok a szekér alatt ijedten menekültek, mintha vércse. . fenyegetné őket. Most. már mindenki táncolt. Egy kisfiúi, 14 íeddig egy “fir,es..butorszállitó fco-Lukács Pál egy szép fiút, az asszony szeretőjét játsza a darabban. A 48 éves férfi egy uj Liliom, az öregedő Liliom, az öregedő Molnárnak megállapodott, okos figurája. A szerelmi háromszögben a világhíres iró a saját maga szerelmét énekli m:eg, azt a szerelmet, a melynek -az életben a szereposztása úgy változik, hogy Fedák Sári játsza a hites feleség szerepét. Trükk nincsen a darabban. A vörös malom szédítő gépezetei és) az »Égi és földi szerelem« transcendentális légköre után Molnár Ferenc nem ad mást, csak költészetet. A fohérhaju Molnár vVérenc, a színpad korlátlan ura, és parancsolója most megmutatja a világnak, hogy ő trükkök nélkül is páratlan irodalmi müvet tud alkotni. »Az üvegcipő«-ben váltakozva bontakozik! ki lira és humor, de a mü lényege közelebb van a vidámhoz, mint a komolyhoz. a »Az üvegcipő« bemutatóját december .elejére tervezi a Vígszínház. Későn szüntették meg a névvegyelemzést Az elemi iskolákban beiejezßdiek már a beiraiások Visszamenőleg nem hajtják végre az uj rendeletét Tegnapi számában adott hirt a Bácsmegyei Napló a közoktatásügyi minisztériumnak arról a rendeletéről, amellyel az elemi iskolákban megszünteti a néwegyelemzést és úgy intézkedik, hogy a tanulók nemzetiségét, a szülők kijelentése alapján kell megállapítani és a tanulókat azokba az iskolákba kell beosztani, ahol nemzetiségükhöz tartozó tanerők végzik az oktatást. Örömmel fogadták a magyar szülők Korosec közoktatásügyi miniszternek ezt a rég várt intézkedését. melynek azonban nyomban problematikussá vált valódi értéke, miután annak kiadása napján a legtöbb vajdasági. elemi iskolában befejeződtek már a beiratások. amelyek még a Pribicsevics-féle névvegyelemző rendelet alapján történtek. A Bácsmegyei Napló munkatársa ezért kérdést intézett Mikics Sándor szuboticai tanfelügyelőhöz, hogy az uj rendelet intézkedéseit végrehajtják-e a már beiratkozott tanulókra s a nem magyar iskolákba beosztott magyar anyanyelvű tanulókat most a beiratások Után pótlólag áthelyezik-e a magyar iskolába. Kérdésünkre Mikics tanfelügyelő a következőket mondotta munkatársunknak: —A közoktatásügyi minisztérium uj rendeletét már megkaptuk, azoncsi tetején posztolt, egyszerre ügyesen, mint egy kismacska lemászott és bekopogtatott a keresztépület egyik ajtaj án. Az ajtó kinyílt és egy sötétruhás leány lépett ki az udvarra. Nagy fekete szeme volt és kócos, szőke haja. Lassan ment, a terhes nők imbolygó járásával. Homlokán valami nagy ijédés lakott. A száján hosszú éjszakák keserves, visszafojtott sírása, A verkli’sikoltott. Az asszonyok utána bámultak a leánynak és könyökükkel meglökték egymást. — Verőn. — Mintha a sírból húzták válna ki. — Hogy megszélesedett a szerencsétlen. — Mondtam neki: vigyázz, te leány azzal a gazemberrel, — súgta a mosóné, — oszt aszondta: vigyázhatok már, mikor tönkretette az életemet. Varon hallotta is, nem is, hogy róla beszélnek. Olyan kábult volt a feje szegénynek a sok idegen gondolattól, hogy minden csak egy nagy zugáának tetszett. A muzsika, a szó, a fojtogató érzés, a rémület, mely beleköltözött a szivébe, a bizonytalanság, a sejtelmek, a tépő várakozás zúgva omlott reá, mint egy morajló, sodró nagy viz, Verőn megállóit a kapuban, kinézett az uccára. — Tónit várja, — beszélte a kocsisné. — Az ugyan nem jön jobbét hozzá. I Az egyik cselédleány csudálatos, elváltozott szemmel bámult Veronra. — Te, —■ súgta a másiknak, — ha én értem is megölne valaki valakit.... — Azt hisžed Veronért tette? — Mindég a másik nőért teszik áz ilyesmit. Ebben a percben csend lett az udvaron. A verkli elhallgatott, a vörös ember, szemébe csapta kalapját .és Iában annak végrehajtása a szuboticai elemi iskolákban nem idéz elő nagyobb változást. Itt ugyanis eddig se fordult elő. hogy magyar nemzetiségű tanulókat szerb iskolába kényszeritettürűz volna, mert nálunk már évek óta rendszeresítve vannak az úgynevezett központosított iskolák. A szerb iskolában külön központosítva vannak a szerb tanulók, a bunyevác központi iskolába a bunyevácok és a magyar központi iskolába a magyar gyermekek. a zsidó tanulók pedig a zsidó elemi iskolában. Az uj rendelet szellemében osztottuk be eddig is a tanerőket is. mert ha a magyar elemi iskolában nem is tanítanak csak magyar nemzetiségű tanítók, arra ügyeltünk eddig is. hogy a magyar tanulók oktatását magyar tanítóképző intézetet végzett tanerők lássák el és egy szerbiai tanítót se osztottunk be magyar iskolába. — A beiratások a szuboticai és tanyai elemi iskolákban különben is már csütörtökön befejeződtek, ez azonban nem zárja ki azt. hogy abban az egy-lcét szórványos esetben — ha ugyan ilyen egyáltalán előfordult — amikor magyar nemzetiségű tanulót idegen hangzású neve miatt szerb iskolába utasítottak, az érdekelt szülők kérésére esetleg ne utaljuk át ezeket a magyar tanulókat az uj rendelet értelmében a mazasan menekült verklijével az udvar túlsó felére. Az asszonyok dermedten állottak egypercig, aztán lassan elindultak a kapu felé. Az udvarra ebben a percben két csendőr lépett be, egy kékruhás férfi, nádpálcával kezében és középen egy sötétarcu fiú. — Itt vagyunk Tóni? — kérdezte a nádpálcás a kapuban a fiút. — Igenis. — Tekintete egy pillantás alatt magába fogadta az udvar bámészkodó népét és, Veront halódó kétségbeesésében. Aztán kezére nézett. Két csuklója fényes kis acéllánccal keresztbe egymáshoz volt szorítva. —< Nem ástál! el itt vaalahol valamit? Mert minden éjszaka itt bujkáltál. —• Igenis nem. — Hát akkor ott lesz minden a Veronnál? A fiú egyet rántott a vállán. — Akkor hát előre. A csendőr bajonettje megvillant a napban. A menet elindult a Verőn lakása fejíé. A leány; ott lépkedett balról Tóni mellett és mereven azt a kis láncot nézte, mely háromszor rátekergőzött csuklójára és finom kis lakattal be volt zárva. Odabent a szobában elkezdődött a dulás. A bajonett hegye a padlót feszegette. A nyomorult ágy párnái a földön szertetépve és mikor felrántották a szekrény ajtaját, a kékpalástos porcellán Mária lezuhant a földre. Verőn némán, reszketve állott a falhoz támaszkodva. — Mit keresnek? — A csendőr felemelte bajonettjét, hogy csendre intse, de a nádpálcás közbe szólt: — Ne bántsd, hadd beszélgessenek. — Mit csináltál? Negyednapja virrasztók) és várlak. Bajban vagy3. • gyár iskolába. Mint ebből a nyilatkozatból is megállapítható, a . névvegyelemzést eltörlö rendeletet a közoktatásügyi minisztérium elkésve adta ki. akkor, amikor az elemi iskolába való beiratások a legtöbb helyen már befejeződtek. 'Jó helyről szerzett értesülésünk szerint a legtöbb tanügyi hatóság arra a nemzetiségekre sérelmes álláspontra helyezkedik, hogy a rendeletet az iskolai beiratások után visszamenőleg már nem hajtja végre és igy az idei tan-, évben a nemzetiségek már nem sok hasznát látják a régi sérelem elkésett orvoslásának. Ha a közoktatásügyi miniszter meg akarja szüntetni a pribicsevicsi névvegyelemzést, úgy egy sürgős rendelkezéssel utasítania kell a tanügyi hatóságokat az uj rendelet visszamenőleg történő végrehajtására. Krit izáini minden! szabadi A román király nyilatkozata az erdélyi magyar ujságirék előtt Kolozsvárról jelentik: Ferdinand román király kolozsvári látogatása alkalmával fogadta három erdélyi lap, az Infratirea, a Brassói Lapok és a Keleti Újság munkatársait, akiket Muresan megyei prefektus mutatott be az uralkodónak. A cercle-ön a király először az, Infratirea munkatársával beszélgetett, majd a magyar lapok tudósitóihoz fordult, akiknek a következőket mondotta : — Nagyon örülök, hogy megismerhettem a magyar sajtót. Működésűknél tartsák szigorúan szem előtt, hogy kritizálni mindent szabad, meri erre szükség van, csak vigyázzanak az urak, hogy túlzásba ne essenek. Á túlzás veszedelmes baj, attól a célok érdekében is óvakodni kell. Amikor a fogadás véget ért, Ferdinánd király kezet szorított az újságírókkal és ruganyos léptekkel továbbhaladt az iparkamara küldöttsége felé. A fiú intett a fejével. — Nagy bajban? — kis madárteste fázott, mint akibe beköltözött a halálos hideg. — Rettenetes nagy bajban. — Mit csináltál? Megölted? A válla előrenyult és alulról feiíelé nézett a szemébe. — Megöltem. — Nem akart elmenni tőled! — Nem akart. És szidott téged. — Értem tetted?, —I Csak érted. — Jaj nekem és jaj a gyerekünknek. Verőn szemére szorította karját. Valahonnét messziről, zugó vizeken keresztül jött ho-zzá a szó: megfojtotta. Itt nincs semmi, —< mondta kedvetlenül a csendőr. Csakugyan, nincs az udvaron semmi elásva? — kérdezte újra Tónit a kékruhás ember a nádpálcával. Mi lenne? Nem volt annak a gonosz nyelvénél egyebe. — Akkor gyerünk. Kimentek. Az ajtó úgy maradt utánuk; tárva. Elől a csendőr, utána Tóni a csillogó kis lánccal, jobbról; a kékruhás ember a nádpálcával és balról Verőn, lihegve, fulladozva, mert azok gyorsan mentek nagyon. Az udvar népe kiállott a kapuba és úgy nézte, Verőn mint siet széles csípőjével, keskeny gyerrnekvállával, mezítláb, egy kis rongyos szoknyában, két csendőr között. És miikor a nagy ház előtt szemükkel egymástól elbúcsúztak, Verőn leült a nehéz, becsapódó kapu elé, sikoltva, vonagolva, mint egy hü eb, mely a gazdája sírjánál marad. Az emberek; körülállották. Egy rendőr megfogta a karját és felemelte. -— Biztos ur, — mondta,.-— engem, 15 — -.vigyen Jbe. •
