Bácsmegyei Napló, 1924. szeptember (25. évfolyam, 239-268. szám)

1924-09-06 / 244. szám

2. oldal, BÄCSMEGYEI NAPLÓ *924 szeptember 6 * Molnár Ferenc saját szerelmi históriáját irta meg „Az üvegcipőa-ben Páratlan érdeklődés az aj Molnár-darab iránt (A Bácsmegyei Napló budapesti mun­katársától.) Most fejezte be Molnár Fe­renc uj háromfelvonásos víg játékát, a melynek a címe: »Az üvegcipő«. Az uj Molnár-darab, mint ismeretes a Víg­színházban, kerül színre, Molnár ifjú­kori sikereinek színhelyén. Ritka ér­deklődés előzi meg Budapesten az uj Molnár-vígjátékot és ez az érdeklődés túl jutott Magyarország határain, mert hiszen ai világhírű drámjairó uj müve mindig világirodalmi esemény is. Az üvegcipőt látatlanban leelőlegezte Gil­bert Miller, az ismert amerikai impresz­­szárió London és Newyork részére, megvásárolta Ben Blumenthal az Egye­sült-Államok többi nagy városai szá­mára és lekötötte Bécs első prózai szín­háza a Burgtheater is. A rossz színházi konjunktúrában »Az üvegcipő« premi­erjét olyan érdeklődés előzi meg, hogy a bemutató három-négyszázezer koro­nás jegyeit már most jelentős felárral el lehet helyezni. A Vígszínházban a Molnár-premier olyan irodalmi és tár­sadalmi csemege, amiért a Lipótváros minden pénzt megad. Az üvegcipő tartalmát a szerző még mindig hát lakat a!;a(tt őrzi. Egyelőre csak annyi köztudomású róla, hogy külvárosi miliőben játszik és három fő­szereplője van. Ezt a három főszere­pet a Vígszínház ünnepi szereposztásá­ban Varsányi Irén, Darvas Lilli és He­gedűs Gyula fogják játszani. A negye­dik nagy szerepet Lukács Pál a Víg­színház divatos fiatal színésze játsza. A darab körüli nagy titkolózás dacára munkatársunknak sok érdekes részletet Sikerült megtudni »Az ü.vegcipő«-ről. , .Molnár Ferenc uj vigjátéka a József­városban játszódik le. »Az üvegcipő« nem egyéb, mint a Hamupipőke-szimbó­lum egy uj variációja. A darab hőse egy 48 éves intelligens rajzoló (Hege­dűs) a ki öregedő felesége mellett (Varsányi) beleszeret egy fiatal, kissé exaltált cselédlányba (Darvas Lilli.) Látogatás Irta: Vándor Iván A nagy udvaron megszólalt a verkli. A gyerekek, kik eddig azzal mulattak, hogy térdig gázoltak a pocsolyában, összeszaladtak és táncolni kezdtek. A muzsikaszóra egyszerre megeleve­nedett az udvar. Az asszonyok kidug­ták fejüket az ajtón, aztán félbehagy­ták a munkát és kijöttek a ház elé. Kovácsné. mosott éppen és csupa viz volt a hasán a ruha. Marösné dagasz­tott és tésztás, volt tőle. az ökle. Az asszonyok összeálltak beszélgetni asze­rint, kinek milyen volt a sorsa. A mes­teremberek feleségei gőgösen néztek a helynélküli cselédekre,, kik a házmes­­ternénél hárman háltak egy ágyban, és most összefogózkodva táncolni kezd­tek. Kovácsné elhúzódott a féllábu kocsis feleségétől, mert mióta elmúlt hatvan éves, nagyon erkölcsös lett és már csak egy kis rum öltözött neki örömet. A féllábu kocsis feleségéről az egész ház tudta, hogy esténkint ki szokott menni az uccára, egy kis pénzt keres­ni, hogy legyen mit elvinni másnap a piacra. Az asszonyok ezért rosszalóan néztek rá, a férfiak ellenben tréfáltak Vele és érdeklődve vizsgálták csípőjét, mellét és karját. A vörös ember fáradhatatlanul for­gatta a verklit. A zene vijjogott, káro­gott, sikoltozott az udvar fölött, mint egy csomó rekedttorku madár. A ház­mester két angol malaca felkapaszko­dott a kis ól párkányára és biztos rit­mussal beleröfögött a mulatságba. A tyúkok a szekér alatt ijedten menekül­tek, mintha vércse. . fenyegetné őket. Most. már mindenki táncolt. Egy kis­fiúi, 14 íeddig egy “fir,es..butorszállitó fco-Lukács Pál egy szép fiút, az asszony szeretőjét játsza a darabban. A 48 éves férfi egy uj Liliom, az öregedő Liliom, az öregedő Molnárnak megállapodott, okos figurája. A szerelmi háromszög­ben a világhíres iró a saját maga sze­relmét énekli m:eg, azt a szerelmet, a melynek -az életben a szereposztása úgy változik, hogy Fedák Sári játsza a hites feleség szerepét. Trükk nincsen a darabban. A vörös malom szédítő gé­pezetei és) az »Égi és földi szerelem« transcendentális légköre után Molnár Ferenc nem ad mást, csak költészetet. A fohérhaju Molnár vVérenc, a színpad korlátlan ura, és parancsolója most megmutatja a világnak, hogy ő trükkök nélkül is páratlan irodalmi müvet tud alkotni. »Az üvegcipő«-ben váltakozva bontakozik! ki lira és humor, de a mü lényege közelebb van a vidámhoz, mint a komolyhoz. a »Az üvegcipő« bemutatóját december .elejére tervezi a Vígszínház. Későn szüntették meg a névvegyelemzést Az elemi iskolákban beiejezßdiek már a beiraiások Visszamenőleg nem hajtják végre az uj rendeletét Tegnapi számában adott hirt a Bácsmegyei Napló a közoktatás­­ügyi minisztériumnak arról a ren­deletéről, amellyel az elemi isko­lákban megszünteti a néwegyelem­­zést és úgy intézkedik, hogy a ta­nulók nemzetiségét, a szülők kije­lentése alapján kell megállapítani és a tanulókat azokba az iskolákba kell beosztani, ahol nemzetiségük­höz tartozó tanerők végzik az ok­tatást. Örömmel fogadták a ma­gyar szülők Korosec közoktatás­­ügyi miniszternek ezt a rég várt intézkedését. melynek azonban nyomban problematikussá vált va­lódi értéke, miután annak kiadása napján a legtöbb vajdasági. elemi iskolában befejeződtek már a be­iratások. amelyek még a Pribicse­­vics-féle névvegyelemző rendelet alapján történtek. A Bácsmegyei Napló munkatársa ezért kérdést intézett Mikics Sán­dor szuboticai tanfelügyelőhöz, hogy az uj rendelet intézkedéseit végrehajtják-e a már beiratkozott tanulókra s a nem magyar iskolák­ba beosztott magyar anyanyelvű tanulókat most a beiratások Után pótlólag áthelyezik-e a magyar is­kolába. Kérdésünkre Mikics tanfel­ügyelő a következőket mondotta munkatársunknak: —A közoktatásügyi minisztérium uj rendeletét már megkaptuk, azon­csi tetején posztolt, egyszerre ügye­sen, mint egy kismacska lemászott és bekopogtatott a keresztépület egyik aj­­taj án. Az ajtó kinyílt és egy sötétruhás leány lépett ki az udvarra. Nagy fe­kete szeme volt és kócos, szőke haja. Lassan ment, a terhes nők imbolygó járásával. Homlokán valami nagy ijé­­dés lakott. A száján hosszú éjszakák keserves, visszafojtott sírása, A verkli’sikoltott. Az asszonyok utá­na bámultak a leánynak és könyökük­kel meglökték egymást. — Verőn. — Mintha a sírból húzták válna ki. — Hogy megszélesedett a szeren­csétlen. — Mondtam neki: vigyázz, te leány azzal a gazemberrel, — súgta a mosó­­né, — oszt aszondta: vigyázhatok már, mikor tönkretette az életemet. Varon hallotta is, nem is, hogy róla beszélnek. Olyan kábult volt a feje szegénynek a sok idegen gondolattól, hogy minden csak egy nagy zugáának tetszett. A muzsika, a szó, a fojtogató érzés, a rémület, mely beleköltözött a szivébe, a bizonytalanság, a sejtelmek, a tépő várakozás zúgva omlott reá, mint egy morajló, sodró nagy viz, Verőn megállóit a kapuban, kinézett az uccára. — Tónit várja, — beszélte a kocsis­­né. — Az ugyan nem jön jobbét hozzá. I Az egyik cselédleány csudálatos, el­változott szemmel bámult Veronra. — Te, —■ súgta a másiknak, — ha én értem is megölne valaki valakit.... — Azt hisžed Veronért tette? — Mindég a másik nőért teszik áz ilyesmit. Ebben a percben csend lett az ud­varon. A verkli elhallgatott, a vörös ember, szemébe csapta kalapját .és Iá­ban annak végrehajtása a szuboti­cai elemi iskolákban nem idéz elő nagyobb változást. Itt ugyanis ed­dig se fordult elő. hogy magyar nemzetiségű tanulókat szerb iskolá­ba kényszeritettürűz volna, mert ná­lunk már évek óta rendszeresítve vannak az úgynevezett központosí­tott iskolák. A szerb iskolában kü­lön központosítva vannak a szerb tanulók, a bunyevác központi isko­lába a bunyevácok és a magyar központi iskolába a magyar gyer­mekek. a zsidó tanulók pedig a zsi­dó elemi iskolában. Az uj rendelet szellemében osztottuk be eddig is a tanerőket is. mert ha a magyar elemi iskolában nem is tanítanak csak magyar nemzetiségű tanítók, arra ügyeltünk eddig is. hogy a ma­gyar tanulók oktatását magyar ta­nítóképző intézetet végzett tanerők lássák el és egy szerbiai tanítót se osztottunk be magyar iskolába. — A beiratások a szuboticai és tanyai elemi iskolákban különben is már csütörtökön befejeződtek, ez azonban nem zárja ki azt. hogy ab­ban az egy-lcét szórványos esetben — ha ugyan ilyen egyáltalán elő­fordult — amikor magyar nemzeti­ségű tanulót idegen hangzású neve miatt szerb iskolába utasítottak, az érdekelt szülők kérésére esetleg ne utaljuk át ezeket a magyar tanuló­kat az uj rendelet értelmében a ma­zasan menekült verklijével az udvar túlsó felére. Az asszonyok dermedten állottak egypercig, aztán lassan elin­dultak a kapu felé. Az udvarra ebben a percben két csendőr lépett be, egy kékruhás férfi, nádpálcával kezében és középen egy sötétarcu fiú. — Itt vagyunk Tóni? — kérdezte a nádpálcás a kapuban a fiút. — Igenis. — Tekintete egy pillantás alatt magába fogadta az udvar bá­mészkodó népét és, Veront halódó két­ségbeesésében. Aztán kezére nézett. Két csuklója fényes kis acéllánccal ke­resztbe egymáshoz volt szorítva. —< Nem ástál! el itt vaalahol vala­­mit? Mert minden éjszaka itt bujkáltál. —• Igenis nem. — Hát akkor ott lesz minden a Ve­­ronnál? A fiú egyet rántott a vállán. — Akkor hát előre. A csendőr bajonettje megvillant a napban. A menet elindult a Verőn la­kása fejíé. A leány; ott lépkedett balról Tóni mellett és mereven azt a kis lán­cot nézte, mely háromszor rátekergő­zött csuklójára és finom kis lakattal be volt zárva. Odabent a szobában elkezdődött a dulás. A bajonett hegye a padlót fe­szegette. A nyomorult ágy párnái a földön szertetépve és mikor felrántot­ták a szekrény ajtaját, a kékpalástos porcellán Mária lezuhant a földre. Verőn némán, reszketve állott a fal­hoz támaszkodva. — Mit keresnek? — A csendőr felemelte bajonettjét, hogy csendre intse, de a nádpálcás közbe szólt: — Ne bántsd, hadd beszélgessenek. — Mit csináltál? Negyednapja vir­rasztók) és várlak. Bajban vagy3. • gyár iskolába. Mint ebből a nyilatkozatból is megállapítható, a . névvegyelemzést eltörlö rendeletet a közoktatásügyi minisztérium elkésve adta ki. ak­kor, amikor az elemi iskolába való beiratások a legtöbb helyen már befejeződtek. 'Jó helyről szerzett értesülésünk szerint a legtöbb tan­ügyi hatóság arra a nemzetiségekre sérelmes álláspontra helyezkedik, hogy a rendeletet az iskolai be­­iratások után visszamenőleg már nem hajtja végre és igy az idei tan-, évben a nemzetiségek már nem sok hasznát látják a régi sérelem elké­sett orvoslásának. Ha a közoktatás­­ügyi miniszter meg akarja szüntet­ni a pribicsevicsi névvegyelemzést, úgy egy sürgős rendelkezéssel uta­sítania kell a tanügyi hatóságokat az uj rendelet visszamenőleg tör­ténő végrehajtására. Krit izáini minden! szabadi A román király nyilatkozata az erdélyi magyar ujságirék előtt Kolozsvárról jelentik: Ferdinand román király kolozsvári látogatása alkalmával fogadta három erdélyi lap, az Infratirea, a Brassói Lapok és a Keleti Újság munkatársait, akiket Muresan megyei prefektus mutatott be az uralkodónak. A cercle-ön a király először az, Infratirea munkatársával beszélgetett, majd a magyar lapok tudósitóihoz fordult, akiknek a következőket mon­dotta : — Nagyon örülök, hogy megismer­hettem a magyar sajtót. Működésűk­nél tartsák szigorúan szem előtt, hogy kritizálni mindent szabad, meri erre szükség van, csak vigyázzanak az urak, hogy túlzásba ne essenek. Á túlzás veszedelmes baj, attól a célok érdekében is óvakodni kell. Amikor a fogadás véget ért, Ferdi­­nánd király kezet szorított az újság­írókkal és ruganyos léptekkel tovább­haladt az iparkamara küldöttsége felé. A fiú intett a fejével. — Nagy bajban? — kis madárteste fázott, mint akibe beköltözött a halálos hideg. — Rettenetes nagy bajban. — Mit csináltál? Megölted? A válla előrenyult és alulról feiíelé nézett a szemébe. — Megöltem. — Nem akart elmenni tőled! — Nem akart. És szidott téged. — Értem tetted?, —I Csak érted. — Jaj nekem és jaj a gyerekünknek. Verőn szemére szorította karját. Va­lahonnét messziről, zugó vizeken ke­resztül jött ho-zzá a szó: megfojtotta. Itt nincs semmi, —< mondta ked­vetlenül a csendőr. Csakugyan, nincs az udvaron sem­mi elásva? — kérdezte újra Tónit a kékruhás ember a nádpálcával. Mi lenne? Nem volt annak a go­nosz nyelvénél egyebe. — Akkor gyerünk. Kimentek. Az ajtó úgy maradt utánuk; tárva. Elől a csendőr, utána Tóni a csillogó kis lánccal, jobbról; a kékruhás ember a nádpálcával és balról Verőn, lihegve, fulladozva, mert azok gyorsan mentek nagyon. Az udvar népe kiállott a kapuba és úgy nézte, Verőn mint siet széles csí­pőjével, keskeny gyerrnekvállával, me­zítláb, egy kis rongyos szoknyában, két csendőr között. És miikor a nagy ház előtt szemük­kel egymástól elbúcsúztak, Verőn leült a nehéz, becsapódó kapu elé, sikoltva, vonagolva, mint egy hü eb, mely a gazdája sírjánál marad. Az emberek; körülállották. Egy rendőr megfogta a karját és felemelte. -— Biztos ur, — mondta,.-— engem, 15 — -.vigyen Jbe. •

Next

/
Thumbnails
Contents