Bácsmegyei Napló, 1924. szeptember (25. évfolyam, 239-268. szám)

1924-09-28 / 266. szám

12. oldal. BACSMEGYE1 NAPLÖ 1924. szeptember 28. • — Köszönöm. A frank üzlet után nem tudok már hinni semmiben. Sebzetten ; vonultam vissza, messze falusi magányba. : És meggyógyultam.... Az a történet, j amelyet önnek elmondtam, egy idegen . ember története. Egészen uj ember va­­'gyok. Nyugodt, kiegyensúlyozott ember (Vagyok, minden harcom, hivatás vállald­­í som dacára. A falusi magányt jót tett ve­lem. Csodálatos titkokat fejtettem meg. (Falun töltött napjaimban sokat gondoltam ! vissza a börtönre. Valósággal újra átél­jem az ott eltöltött hat hónapot. Most 'egész értekezletet kellene előadnom a börtön berendezéséről, nevelési módsze­reiről, de remélem enélkül is meg fog ér­­'teni. Mégis annyit kell mondanom, hogy a börtön vezető eszköze az elvonás. A börtön elvonja az embertől a jó étket, a •dohányt, az italt, a nőt, a színházat, a koncertet, az utazást és egyéb más jó iz­galmakat. Viszont dolgozni és imádkozni muszáj___Tudja, egyszer becsempésztek a cellámba egy újságot. Borzasztó volt! megtudtam az újságból, hogy Jeritza az­nap este az operában énekel és én nem lehelek ott___ Uram! rettenetes érzés volt ez. Akkor éreztem meg először a büntetést és bizonyos voltam afelől, hogy gonosztevő vagyok.... Látja uram, ez az emlék égette el egy szemvillanat alatt a régi énemet és mondhatom, hogy egé­szen uj dimenzióban támadtam fel. Mert rájöttem arra, hogy a börtön tanít és |pél­­idáját alkalmazni kell a nagy börtönre.... Kérem, én nem vagyok egészen művelet­len ember, tudom, mit csinál a kapita­lizmus, mit akar a szocializmus. De én tndom már, hogy egyetlen eszme lehet csak jó: a börtön házi rendje. Az emberiséget le kell építeni. El kell venni t ölük a szokásaikat, 'örö­meiket, ünnepeiket, népgyüléseiket, vá­lasztmányi ülésüket, futballjukat, hires 'énekeseiket, költőiket, festőiket, mindent, mindent.... csak meghagyni nekik az eget, a főidet, a csillagokat, a vizet, me­lyekkel együtt születtek.... Erre a mun­kára vállalkoztam én. Döbbent csodálkozással néztem fel a kitüzesedett arcú férfira. —_Félelmetesen szép___ Majdnem ér­ilem Gyönyörű teória.-— Nem teória! Én megcsinálom. Mi a tervem? Nem titkolom. Hiszen tudnia kell. Szerződtetni fogom a nagy éneke­seket, hogy ne énekeljenek, megfizetem a művészt, hogy ne alkosson, a nagy mu­zsikust, hogy ne muzsikáljon, a hires publicistát, hogy ne vezércikkezzen, az iró ne írjon, a színész ne játszék.... Megveszem a feltalálókat, ellenszabadalmi hivatalokat állítok fel. Megveszem a vic­cet, hogy ne nevessenek rajta, megveszem a népszónokot. r— De uram, hiszen annyi pénze még___ — Annyi, hogy a népszónokot?___ — Nem, az a kollekció elég olcsó lesz, de a többi? Gőgösen intett. — Annyi pénzem van, hogy egy köze­pes országot kifizethetek. A munkát már meg is kezdtem. Bevallom, hogy nincs még meg a kellő gyakorlatom. Az első munkámban hibát követtem el. Mindjárt a londoni konferenciával kezdtem. Ott nagyon kevés sikert értem el, és arra a meggyőződésre jutottam, hogy legjobb ha a dolgot kicsiben kezdem el. Azért jöt­tem ide. — Ezért jött ide? — Igen. Hallottam, hogy ez a terület kitűnő hely számomra. I — Miért? —* Mert e terület gazdag, itt részesül a legtöbb jóba a megfertőzött emberiség. Három napig lakadalmaskodnak, ezer di­nárban játszanak dárdlit. — Ez igaz. 1 — És ahol ilyen lehetőségek vannak, ott bizonyára virul a festészet, zene, színház és mindenféle művészet. — Ami ezt illeti.... dadogtam szé­gyenkezve. — Ne kerteljen.... úgy tudom, hogy ön megbízható ember és remélem támo­gatni fog.... Vagy ha ön is védője a mai világrendnek, engedje, hogy megve­gyem magát is. Mibe kerül.... Alázattal feleltem: — Kérem, uram, ön azért vesz meg em­bereket, hogy ezentúl ne csináljanak sem­mit. Nem venne meg engem visszamenő­leg? Mert én életemben sem csináltam semmit.... Igazán semmit. Rosszalólag nézett rám és haragosan mondta: — Mondom ne kerteljen...... Különben is, magát azért veszem meg, hogy csinál­jon valamit. Mibe kerül? Feleljen! —. Az öné vagyok, önzetlenül, — re­­begtem és titkon megérintettem a zse­bemben csücsülő 100 fontos bankjegyet. — Köszönöm barátom! Maga nagyon önzetlen ember.... De én régi üzletem­ber vagyok és uj dimenziómban is tudom, hogy legelőször az önzetlen embereket kell megvenni.... Mint önzetlen embert azzal veszem meg, hogy ön fogja az itte­ni pénzemet kezelni.... De ugye mind­ketten Táradtak vagyunk? Mára elég volt... Oroszországi emlékek in. AZ OROSZ KERESKEDŐK Ágoston Péternek a Daily Héráidban megjelent cikkso­rozatából. Az orosz ipar s nagy kereskedelem az állam kezében van, de formai igazgatás tekintetében trösztöknek s szindikátusok­nak nevezett gazdasági egyesülések birto­kában. Ezeknek a trösztöknek s szindiká­tusoknak a szervezete épen olyan mint akármelyik állami hivatalé. Lassú, kolle­giális felelősségre alapított s így az egyé­ni felelősségen kivül az egyéni hatalmat s intézkedést is kizáró rendszerre. Minden iparágban nagyszámú tröszt, minden kereskedelmi ágban sok szindiká­tus van. De azért sok iparágban is szin­dikátusnak nevezik az egyes olyan szer­vezeteket, amelyek kezében az ipar több üzeme van. Minden tröszt vagy szindi­kátus saját Számlájára s saját hasznára dolgozik. Ennek a következménye, hogy mindegyik tröszt külön hirdeti gyártmá­nyait s számos millió megy az újságoknak s különféle hirdetési vállalatoknak díja­zására. Mindez azért van, mondják, hogy az állami termelésnél a verseny is érvénye­süljön. Ennek az érvényesülésnek hatá­sait a kisebb fogyasztási cikkeknél abban tapasztalja a közönség, hogy a cikkek igen rossz minőségűek. Ott van pl. a do­hány, amelyet azért nem gyártanak ugv, mint azok a kapitalista államok, amelyek­ben monopólium van, mert nem akarják a kapitalista államokat utánozni. így aztán tele vannak az utcák a különféle dohány­­szmdikátusot elárusitóbódéival, 10—20 lépésnyire egymástól. A sok bódé persze sok alkalmazott elárusítót jelent s a tete­jében sok reklámot. Az egyes trösztök vehetnek egymástól is s a magánkereskedőtől is. Miután a magánkereskedő mozgékonyabb, rendesen tőle vesznek. Sőt vannak esetek, amikor egy állami áruház önmagától is vesz. Elő­fordult. az az eset, hogy a Gum nevű nagy állami áruház egyik osztálya egy magán­ügynöknek megbízást adott, hogy szerez­zen lámpaüvegeket. Az ügynök az állami áruház egy másik osztályától megvette s ugyancsak a Gum állami áruházának el­adta az árut. Az üzletvezetésre nem nagy gondot for­dítanak az alkalmazottak, de az aztán már fontos, hogy minden vezetőalkalma­­zottnak nagy irattáska legyen s ebben az állami hivatalnoknál az egész havi ki' osztása s a kereskedelmi alkalmazottnál minden függőben levő dolga. Ezeknek az ügynököknek iratait aztán mindegyik al­kalmazott állandóan magával hordja. Az ilyen gondatlan kezelés mellett könnyen érthető, hogy sok irat elvész, de minden esetre sok feledésbe megy. Az uj gazdasági politika szülötte, a Nc-pman — magánkereskedő — egészen más tipus. Neki rendesen nincs irattás­kája. ő tárgyalásait gyakran olyan rövid idő alatt bonyolítja le, mint amennyi alatt a tröszt embere kezet fog. Ezért termé­szetes, hogy a közönség jobban kedveli a magánkereskedőt. Minden akadály dacá­ra, amelyet útjába a hatóságok hárítanak, a magánkereskedő mégis boldogul, mert pl. 1923-ban az állam s a szövetkezetek a 65 millió rubel forgalmat 29 ezer alkal­mazottal bonyolították le, mig a magán­­kereskedő 63 millió forgalmat nem egé­szen 13 ezer alkalmazottal. Az alkalmazottak általában tagjai vala­mely szövetkezetnek. Maguk a szövetke­zetek azonban dacára annak, hogy elég pressziót gyakorolnak, hogy valaki belép­jen a szövetkezetbe, —• nem nagy szerve­zetek s igy a szövetkezeti tagság nem je lent sem olcsóbb bevásárlási lehetőséget, sem más előnyt. Süt a szövetkezeti tag­ság nem jelent még tagsági jogokat, sem. A szövetkezeti tagok nem mehetnek a szö­vetkezeti közgyűlésre sem, hanem minden üzemben választanak egy képviselőt, aki­nek joga van elmenni a szövetkezeti köz­gyűlésre. A szövetkezeti tagnak tulajdonképpen nincs kapcsolata a szövetkezettel. Min­denkinek van szövetkezeti könyve s ezzel a könyvvel olcsóbban vásárolhat, mint a nem tag, de magánüzletben még a szö­vetkezeti engedmény dacára is olcsóbb az ára. Még a szövetkezeti tag minőségében is azt érzi az ember, hogy nincs joga s ez az érzés azt a hitet kelti benne, mintha állandó nyomás alatt élne. Innen van, hogy olyan sokan beszélnek terrorról s olyan kevesen tudják bizonyítani. A szövetkezeti életben egyrészt az a főszempont, hogy az a néhány ember, akit a kommunistapárt odahelyezett éljen s parancsoljon, másrészt, hogy a kincs­tár ott, ahol lehet valamilyen illeték cí­mén kapjon valamit a tagoktól. Ha va­laki elveszti a tagsági könyvet, úgy hir­detni kell s uj könyvet csak- akkor kap, ha abban a lapban hirdeti az elveszést, amellyel a szövetkezet összeköttetésben van. S mindezért lehetőleg annyi dijat s bélyegilletéket kell fizetnie, amennyi értéket a szövetkezeti üzletrész képvisel. Az üzletrészről az oroszoknak egészen különös fogalmuk van. A szövetkezeti vezetőség csak annyit tud róla, hogy ez arra való, hogy vele lehet összegyűjteni a szövetkezet alapításához szükséges alap­tőkét. A tagnak nincs beleszólása, nincs a jövedelemhez joga. A vezetőséget nem választhatja. A szövetkezeti élet is egyik tipikus példája annak, hogy az orosz rendszerben minden szót megtalálunk, amit Európában, de mindennek más je­lentése van. Az európai embernek minden különös s idegen. A hivatalnok rubaskának neve. zett s kabát néíkül hordott ingje, —• nagy csizmái. Hogy minden hivatal előtt tíze­sével állanak az autók (S Anglia minisz­terelnökének nincsen autója.) Az autók­ban mindig csak egészen fiatal, húsz év körüli embereket látni. Különös, hogy a szovjethivatalnok legmagasabb fizetése havonkint 150 rubel. Érdeklődtem aziránt, hogy mibe kerül havonkint egy autó tar­tása s kiderült, hogy havi 500—800 ru­bel. Ez azért kerül szóba épen itt, mert amikor felvetettem azt a gondolatot, hogy a szövetkezetből hordják haza az árut a fogyasztóhoz, azt felelték, hogy honnan vegye a szövetkezet az autót. Amikor azt mondtam, hogy áll a hivatalok előtt ele­gendő, úgy néztek rám, mint a fóleszüre. A kereskedelem egyik orosz jelensége a sok utcai elárusitó, akiknek legalább a fc-le úgy látszik engedély nélkül árul. mert rendőrök közeledtére az utca másik oldalára futnak, mert ha a rendőr kezébe kerülnek, letartóztatja őket. Szerencsé­jük, hogy a rendőrök szánalommal vannak irányukban s csak akkor tartóztatják Is ókét, ha beleszaladnak a karjaikba. A másik csoportja a kereskedőknek a nem hivatásos, alkalmi árusítók, a zálog­ház helyett az utcára viszik a maguk holmiját árusítás végett. Ez a legszomo­­rubb csoportja az elárusítóknak, akik a vásárokon s gyakran az utcákon is meg­kísértik a szerencséjüket, jobb idők: szép emlékeit kínálva a közönyös járókelőknek. Ha a kereskedők közt rangfokozatokat állapítunk meg, akkor ez után alkategória után már csak a »szemecskh (naprafor­gómag) árulók vannak. A szegény városi , lakosságnak kedvenc csemegéje, a napra­forgómag, amelyet minden alkalommal s minden időben harapdálnak. A szemecski­­evésben olyan tökéletességre vitték az oroszok, hogy mint a mókusok, minden látható mozdulat nélkül csak a száj maj­szoló mozdulatával bonyolítják le a há­mozást s a héjnak szájból való eltávolí­tást. Ahol két három orosz egy félóráig trécsel, ott csakhamar egész halom sze­­meeskihéj borítja a földet. Ahogyan a trösztök s szindikátusok em­berei s a magánkereskedők igazi orosz típusa folyton teáznak, miközben tárgyal­nak, úgy a szegényebb elem folyton maj­szol, amikor ügyleteit megtárgyalja. S amint majszolás közben elégedetten néz a világba, vagy teázás közben izzadt-ragyo­­gásu arcát törli, úgy látszik, mintha már élvezné a nyereséget; s ha nem is nyer, gondolja, akkor is »mesévé«, az az sebaj! Ez a nicsevo az orosz élet minden vo­nalán, minden életkörülmény közt az í igazi oroszok főjellemvonása, cselekvésük I tempójának meghatározója. VASHORDÓK éíbenzin részére, bevált kivitelben, minden nagyságban kaphatók MELKUSZ KÁROLY NOVíSAO. a seb emgyáiTal szemben. 6284 mérték után legolcsóbban kaph átok Markoftnáí Novisad, Miletiéeva(Kenyér)u. 15 Kísérelje meg! TÖRÖK ÖRÜLT KÁVÉ üönlsps szőrű törött M micíSv.isaerrtö pörkö £ kávé pörköli í.»r«laid. kalácsra BtiadconcmS bahkávé: Ria, fcawtcw*, Laytr&ra. Qoat«j­­*»* Poyíofíco, Kaatarica, 31a- Java» Gyftngy megrendelhető s V A R D A R KÁVÉIPARNÁL SDŠAK ÁrfcCYY** kívánatra bínaentve. ■HBBBSBam I

Next

/
Thumbnails
Contents