Bácsmegyei Napló, 1924. szeptember (25. évfolyam, 239-268. szám)
1924-09-24 / 262. szám
ZI? l-!lfí?ld S/AŰ3' PoMarina plaćcna n gotovom Ára egy és fél dinár Posfaszálíiíási díj készpénzben lefizetve XXV. évfolyam Subotica, SZERDA, 1924 ^szeptember 24. Megjelenik minden reggel, ünnep ntán él hétfőn délben Telefon szám: Kiadóhivatal 8—58. Szerkesztőség 5—10 Kulfiira füzértánccal (x) Erdélyben néhány magyar hősiesen és hazardul megpróbálkozott az erdélyi magyar írók könyveinek kiadásával. A kezdésnek derék vállalkozást nem üzietnek tervezték, hiszen nagyon jól tudták, hogy ezt a magyar kultúrát, amelyet ótladikozott valahogy a huszadik század a csiki magyar tengerre is, nem lehet aprópénzre váltani még és talán — sohasem. A szándék, ami vezette őket, ami lelket vert pénzbe, munkába, időbe a magyar lelkiismeret mélyéből szakadt: az erdélyi magyarság szellemi frontját kell elsősorban megtartani, azt a frontot, amely nélkül szabad préda a magyar sors és a magyar jövendő. A könyvkiadók, akik előtt sok kudarc, félgesztus és árulás ijesztett, el is kezdték a munkát, kiadták a legjobb erdélyi magyar írók könyveit, abban a fatális reményben, hogy öt esztendő után, végre eljutott már a magyarság az éhségnek és —- amit szintén belekalkuláltak a tervbe — a tisztánlátásnak arra a fokára, hogy magyar könyvet és erdélyi könyvet megbecsüli. Fanatikus szerelmesei voltak a magyar kultúrának, a romló, pusztuló szépségeknek, tehetségeknek és — nekivágtak bizakodva az erdélyi magyar kálváriának . . . Es mi lett, jaj, a nóta vége, mi lett végül a vállalkozásból, mi történt a magyar irók könyveivel, a hazard próbálkozással Erdélyben, hol hárommillió magyar él és köztük pár ezer, akinek nem gond kártyán elverni pár száz koronát, sokkal többet, mint amennyibe egy tucat jó könyv kerül ? A magyar tömegek, pontosabban : a magyar intelligencia, amely kérked, boldogtalankodik magyarságával és amely állítólag kulturális szükségben szenved, észre se vette az uj magyar könyveket a kirakatokban. Hiába volt minden lárma, reklám, magyar dobok verése, a közöny sötét és kemény maradt, mint a megátalkodott szív. Itt a magyar jövendő, itt az ígéret, írták és sírták az önkéntes magyar tollak, de az erdélyi magyar közönség nem mozdult meg és nem kapott az ajándék után. Azt a néhány magyart, aki beleölt sok hitet — és pénzt is — a vállalkozásba, csúnyán cserbenhagyta o vigasztaló remény, csúnyán elárulta Erdély magyarsága, amely alig pár száz könyvet vett csak meg — nem is becsületből. Az erdélyi irók — ide halíik a panasz — nem kellettek a finnyás erdélyi magyar olvasóknak, akik abszolút közönnyel és szörnyű lelkiismeretlenséggel a legkisebb 262. szám Előfizetési ár negyedévnM35 dinár Kiadóhivatalt Snbotica, Aleksandrova ul.l.(Leibach-patota) Szerkesztőségi Aleksandrova ni. 4. (Ressia-Foneiére-palota) áldozatra se készek a magyarság, a magyar kultúra érdekében. A kolozsvári könyvkiadók — mert Kolozsváron kezdték ezt a szomorú szélmalomharcok — a három millió magyarral meglakott Erdélyben nem tudtak eladni annyit, hogy a legminimálisabb költségeket fedezzék. Pedig Erdélyben vannak hangos magyarok, fecsegő magyarok, vannak elöljárók és vannak — gazdagok is, akiknek be kellett volna állni a sorba. Ám, ugyláíszik, a kultúra szolgálata nem fontos még a kisebbségi magyarnak, még nincs elég siratnivaíója, még nem cibálta meg eléggé a türelmetlenség és nem kezdte ki az idő az iskoláit. Nyugodtan él, lelkiismeretfurdalás nélkül; minden jó szóra süket, minden biztatásra patópálosan könnyelmű és csak akkor riad föl, ha már a párnát húzzák ki a feje alól. A kultúra, a magyar kultúra nem gond neki és ha a magyar irók kivándorolnának Amerikába, akár a nincstelen földnélküliek, talán észre se venné, hogy valami hiányzik a magyar életből. Az a kulturpresztizs, ami jelszónak jó és úgy látszik magyarnak régi luxus, az erdélyi könyvkiadók statisztikáján keresztül — nagyon kopik és nagyon a levegőben lóg már. És ha igy megy tovább, sallang fesz a magyar beszédben és üres frázis a magyar lapok hasábjain. _ Petrovies Nasztáz Zagrehhan tárgyal a szerb-horvát megegyezésről Radios három éra hosszat tanácskozott a beiiigymimszterrel Sefejezett tény a Radicir-párti ■»'niniszterek kinevezése Beogradból jelentik : A politikai körök érdeklődése kedden Zagreb felé fordult, ahova Petrovies Nasztáz belügyminiszter hétfőn este elutazott. Hivatalos közlés szerint a miniszter utazása resszortügyekkei függ össze, beavatott körökben azonban bizonyosra veszik, hogy a belügyminiszter azért ment Zagrebba, hogy ott a kormány nevében a Radics-párttal tárgyalásokat folytasson a függőben levő fontos kérdésekről. Ezek közé tartozik elsősorban a Radics-párinak a kormányba való belépése, valamint azoknak a feltételeknek a megállapítása, amelyek mellett a szerbhorvát megegyezésre vonatkozó tárgyalások a kormány és Redicsék közt megindulhatnak. Ez utóbbi értesülést megerősíti egy éjjel érkezett zagrebi jelentés, amely a következőkép számol be a belügyminiszter zagrebi tanácskozásairól: — Petrovies Nasztáz kedden reggel érkezett Zabrebba és a délelőtt folyamán a belügyminisztérium fenhatósága alá tartozó intézményeket inspiciálta. Délután három órakor meglátogatta a belügyminiszter dr. Lorhovics Ivánt, a horvát Zajednica elnökét, akivel hosszasan tanácskozott. Délután négy órakor megérkezett Lorkovicshoz Radics is és a három politikus este hét óráig tárgyalt. A tüzetes eszmecsere uíári Petrovics Nasztáz, Radics és Lorkovics a Radlcs-párt helyiséígébe, a Kólóba mentek, ahol a belügyminiszter a Radics-párt elnökségével és a Zagreböan tartózkodó képviselőkkel folytatott megbeszélést Petrovics Nasztáz ezután fogadta az újságírókat, akik előtt a következő szenzációs kijelentéseket tette: A Radiccsal folytatott tárgyalásaimról csak azt mondhatom: nincs messze az az idő, amikor a nép az<t fogja látni, hogy képviselői között megvan az öszszetartás. Radics kijelentette, hogy határtalanul szereti úgy a szerb, mint a horvát és szlovén népet. — Ügy látom, nincs a meg' egyezésnek olyan akadálya, amit könnyen át ne lehetne hidalni. Az újságíróknak arra a kérdésére, hogy igazak-e azok a hírek, a melyek a Radics-párti miniszterek kinevezésének nehézségeiről voltak elterjedve, Petrovies Nasztáz ezt válaszolta: — Semmiféle nehézségek nem voltak. A miniszterelnök és az én bellyei utazásának tisztán az volt az oka, hogy referálni kellett a királynak a helyzetről. Az uj miniszterek nyomban leteszik az esküt, mihelyt a király visszaérkezik Beogradba. Arra a kérdésre, hogy a szerbhorvát megegyezés az alkotmányrevízió alapján jön-e létre, a belügyminiszter azt válaszolta, hogy megvan az a szükséges együttmü ködés, amellyel minden kérdést meg lehet oldani. Végül a választások kiírására vonatkozólag feltett kérdésre Petrovics Nasztáz kijelentette, hogy választásokra semmi szükség, mert a kormánynak megvan a parlamentben1 a többsége. A pénzügyi bizottság ülése A parlament pénzügyi bizott saga kedden megkezdte működé dését. Az ülésre nagy számban érkeztek meg a bizottság tagjai — pontosan huszonhaton — és résztvett az ülésen Spaho pénzügyminiszter is, aki az ellenzék kifogásaira válaszolt. A napirend első pontja a nyugdíjasok drágasági pótlékáról szóló kormányrendelet volt, amely fölött meginduló vitában négyen vettek részt: Kodes radikális, Veljkovícs Voja demokrata, dr. Krafft német és dr. Radonics Jován radikális képviselő. Az ellenzéki szónokok a vitában kijelentették, hogy a javaslatot általánosságban elfogadják és igy a javaslatot a bizottság egyhangúlag tette magáévá. A vitában feltűnést keltett dr. Krafft felszólalása, aki beszédébey szóvátette azt a sérelmet, hogy a régi monarchia idején nyugdíjazott állami alkalmazottak, mint ismeretes, alapnyugdijaikat még most is koronaértékben kapják, mig az újonnan nyugdíjazott állami tisztviselőknek dinárban utalják a nyugdijukat. A mostani rendelet a drágasági pótlékot ugyan kiegyenlíti, az alapnyugdijakban azonban továbbra is meghagyja a kirívóan igazságtalan különbséget. — Krafft dr. felszólalására Spaho dr. pénzügyminiszter kijelentette, hogy ennek a kormányrendeletnek a kebelében ezt a kérdést nem lehet elintézni, de a tisztviselőtörvény küszöbön álló módosítása alkalmával a kormány rendezni fogja a nyugdijak ügyéi, még pedig abban a szellemben, ahogy azt dr. Krafft kívánja. A vita lezárása után áttértek a a szakaszonkénti tárgyalásra. A bizottság a négy első szakaszt hosszabb vita után elfogadta. A szavazatok csak egy alkalommal oszlottak meg, még pedig a kormánynak annál az indítványénál, hogy a lakbér szempontjából egyes városokat az első kategóriába sorozzanak. A javalatnak ezt a szakaszát a bizottság ellenzéki többsége elvetette. Az ülés délután félkettőkor ért véget. A kormányrendeletek tárgyalását holnap folytatják. Érdekesnek ígérkezik a napirend második pontja, a közlekedésügyi minisztérium számára kért hitelek megszavazása, amelyet hir szerint az ellenzéki többség el akar vetni. Moser németpárti képviselő tárgyalásai Radiccsal A minisztertanács kedden nem tartott ülést. Davidovics miniszterelnök délelőtt és délután is megjelent a miniszterelnökségen, ahol délelőtt a kormány tagjaival folytatott tanácskozásokat, délután pedig az egyes miniszterek látogatásét fogadta. A délelőtt folyamán a miniszterelnök meglátogatta a demokrata klubot is, ahol a képviselőkkel hosszabb eszmecserét folytatott a politikai helyzetről. Hétfőn Zagrebből Beogradba érkezett dr. Moser János német-
