Bácsmegyei Napló, 1924. szeptember (25. évfolyam, 239-268. szám)

1924-09-23 / 261. szám

4. oldal. BACSMEGYEi NAPterT 1924 szeptember 23. Lasker Szuboticán Beszélgetés a világhírű sakkmesterrel — Szuhoticán harminc* három játszmából Lasker harmincat megnyert — Egy hetedikes szaboticai gimnazista megverte a volt világbajnokot Lasker Emánuel dr.. a legnagyobb élő sakkmester hétfőn délben Szu­­boticára érkezett, hogy a Szuboticai Sakkor tagfaival mérkőzzék. Las­ker a régi sakkozó generációhoz tartozik, de talán most van játék­ereje tetőpontján. Évtizedekig volt a sakkozás világbajnoka és ezt a díszes címet csak néhány évvel ez­előtt ragadta el tőle a fiatal Cajxz­­blanca, nem egészen reális körülmé­nyek között, A világbajnokságért folytatott mérkőzést ugyanis Kubá­ban játszották le. olyan hőségben, hogy nappal gondolni sem lehetett a meccs lebonyoli: -vsára és az ellen­­telek csak éjszakánként ülhettek le a hatvannégy-kockás tábla mellé Ilyen körülmények között a kubai Capabiancának olyan előnye volt Lasker fölött, hogy a német világ­bajnok jobbnak látta föladni a kilá­tástalan küzdelmet. Azóta csak egy­szer találkozott a két matador — ezúttal már reális körülmények kö­zött — a neívyorki mester verse­nyen. ahol Lasker a második helyre utasította a kubai világbajnokot. A játék előtt Fejiérteritős . patkóalaku asztalok mellett ülnek a sakkjátékosok a Bá­rány-szálló kis éttermében, öt órá­ra van kitűzve a szimultán játék kezdete, de a mester nem pontos: hajnaltól délig tartó utazását pihe­ni ki szobájában, mig itt lent a te­remben ideges, diákos elfogultság* gal várakoznak a sakkozók. Előttük játékra előkészítve állnak a táblák, a figurák gléáába merevedve, mint hadgyakorlat eíőtt a katonák. Og­nyanov Szveíozár dr. ezúttal nem ad fel latin leckéket, megigazítja nyakkendőjét és Laskerről magva­ráz. mig György Imre dr.. a főren­dező alig talál rendeznivalót, csak a késedelem miatt idegeskedik. Csil­lag István, a sakktáblák főgondozó­ja táblákat osztogat és bosszanko­dik. hogy a futókról a gomb ie van törve, ö is. Az asztalok alatt a já­tékosok közül sokan még lopva be­lepillantanak a sakk-könyvbe. Ké­szülnek a gambitra. vagy egy erős spanyol-játszmára. Vizsga előtti hangulat. Negyed hatkor végre jön Lasker. A helyi sakkmesterek fel­állnak az ősz mester előtt és zajos éljenzéssel fogadják. A rend egy pillanatra felbomlik, néhánvan Las­­kerhez sietnek. Ognyanov dr. mu­tatja be eket. Egy öreg bácsi, szem­­mellátható lámpalázzal sürüg-forog, mig Laskerhez jut és magyarul szó­lítja meg: — Löwinger vagyok, a sak-kör háznagya, mondja büszkén. — Verstehe nicht. — feleli Las­ker — nicht wahr. Sie sind ein Un­gar? — Nem, —. mondja a háznagy zavartan, most már németül — egyébként régi játékos vagyok és tudok úgy játszani, mint ön. Csak az a különbség, hogy nem tárok tur­nékra. Különben majd meglátja . . . Lasker mosolyog. Mások mutatkoznak be. Löwinger bácsi pedig büszkén fordul a többiek felé: — Ugy-e, jól megmondtam neki?! Lasker a jugoszláviai sakkéletről A szimultánverseny előtt Lasker dr. nyilatkozott a Bácsmegyei Napló munkatársának jugoszláviai turné­ján szerzett impresszióiról. — A ncwyorki sakkverseny óta, — mondta — ez az első kőrútom, amelynek nem verseny, mint inkább szimultán-előadások tartása a célja. Őszintén mondhatom, hogy megle­peti a jugoszjáviai sakk-kuJtura előrehaladottsága és az a lelkese­dés. amellyel itt a sakk iránt visel­tetnek. Szombaton és vasárnap Beo­­gradban játszottam, aminek ered­ményét már ismerik. Beogradban sok a jó sakkozó és örömmel látom, hogy itt Szuboticán is müven nagy érdeklődés nyilvánul meg. milyen; intenzív a sakk-élet. ami jóval felül­múlja a vidéki városok sakk-kultu­­ráját. Elmondta Lasker, bogy szeptem­ber 3Ö-ikáig marad Jugoszláviában és ez alatt az idő alatt mindennap másik városban tart szimultán-elő­adást. A szuboticai verseny után kedden Szomborban. azután Zag­­rebban. Ljubljanában és Maribor­­ban fog játszani. A jövő hónapban Becs. Linz és más városok meghívá­sának tesz eleget. Nyilatkozott még a jugoszláviai sakkmesterekről, akik közül dr. Widfnár Milánt becsüli legtöbbre. — Csak az a kár. — mondotta — hogy Widmár másoldalu elfoglalt­sága miatt nem foglalkozhat elég intenziven a sakkal, de azért ő igy is az első mesterek közé tartozik. Kosztics Boris erős. nagyfantáziáju játékos, a fiatal generáció egyik leg­komolyabb reprezentánsa, akitől még sokat lehet várni. Vukovicsot és Csiricset nem ismerem , szemé­lyesen, de hallottam róluk. Ök most vannak fejlődésben és a jövő fogja megmutatni, milyen eredményt tud­nak produkálni. Beszélt Lasker végül Maróczyról is. akit a legnagyobb mesterek egyi­kének tart. — Az utóbbi időkben — mondta — Maróczy gyengébben szerepelt a versenyeken, mert energiájának j nagy részét családi ügyek, fia elh lyezésének gondja és egyéb gondok; foglalják le. A szuboticai eredmények jj A szimultán-versenyen harminc­­három ellenfél közül csak Kohn Ist­ván VII. gimnáziumi tanulóval szem­ben vesztett, Feyer és Schnitzer re­mi svel végzett, a többi játszmában Lasker győzött. Lasker a szimultán-partikon kí­vül külön játszott Ognyanov Szve­­tozárral egy játszmát, amely eldön­tetlenül végződött. A világosi titok Miért kapott kegyelmei Görgey ? — Miklós cár bizalmas-le­velei Ferenc Józsefhez az október katodiki fegyver -etételról — A múlt idők emberei sírba szállnak, de a Habsburg-ház reményteljes sarja­­dékát, Ferenc József főherceget, aki már első fellépésével megnyerte a nemzet szereleiét, egy fényes trón öröksége várja, amely erejét a szabadságból me­nti. E szavakat mondotta 184S március S-án Kossuth Lajos Pozsonyban, amikor Ferenc József 17 éves korában elsőiz­­ben lépett a nyilvánosság elé és mint királyi biztos magyar nyelvű beszéddel beiktatta István főherceget főispáni szé­kébe. Kossuth Lajos lojális beszédét mindössze egy hét választotta el már­cius tizenötödikétől s a magyar forra­dalom kitörése után nem volt gyűlöle­tesebb ember Ferenc József szemében, mint »a rebellis Kossuth«. Sohasem bc­­iosátott meg neki; amikor sok-sok év­itized múlva Kossuth halálakor Fejér­­ív dry Géza báró honvédelmi miniszter azt indítványozta a királynak, hogy I küldjön koszorút Kossuth Lajos kopor­sójára, a kiráiy a meglepetéstől egy pil­lanatra megnéniulva mondta miniszteré- I nek: I -- És ön, az én tábornokom, ön taná­­\csolja ezt nekem!? I Ilyen körülmények között a közvéle­mény sehogyan sem tudta megérteni, hegy Görgey Artúr tábornok, akit Kos­suth az összeomlás előtt diktátort ha­talommal ruházott fel, a világosi •fegy­verletétel után kegyelmet kapott és semmi bántódása nem esett. Ferenc József levelezésének felkuta­tása során előkerült .most a bécsi ud­vari levéltárból I. Miklós orosz cár két levele, amelyekből kiderül, hogy Gör­gey életét az orosz cár személyes be­avatkozása mentette meg. Az első levél bevezetésében a cár gratulál Ferenc Jó­zsefnek a magyar forradalom közös erővel történt leveréséhez s közli vele, hogy Paskicvics herceg uto.an van Bécs felé, hogy személyesen közölje Ferenc Józseffel a cár -Magyarország végleges pacifikálásának legszigorúbb módozatai­ra« vonatkozó tanácsait. A cári levél Görgcyre vonatkozó része igy hangzik: Ez a pacifikálás véleményem szerint, nem történhetnék más­képp, mintha rendszerében a ke­gyelem párosulna a bölcs határo­zottsággal. Bátorkodom főleg Fel­séged fenkölt érzéseit Görgey ér­dekében megindítani, akinek első diktátori ténykedése az volt, hogy föltétien megadással végét ] vetette egy eddig oly elkeseredet­­*ten folyó harcnak. Minthogy ez az orosz hadsereggel szemben történt, melynek a parancsnoksá- f ga alatt álló összes csapatokkal' I együtt átadta magát, lelkiismere­tem kötelességemmé teszi, hogy érdekében közbenjárjak. Megér-­­t,em, hogy azon esetben, ha Fel­séged nagylelkű kegyelmet adna neki, kellemetlenségeknek volna kitéve azáltal, hogy az után a sze­rep után, amelyet itt játszott, ő (Görgey) hazájában maradhatna. Erre az esetre hajlandó volnék országaimban menedéket adni ne­ki, ha ő kezeskednék, hogy Ma­gyarország nyugalmát többé meg nem bolygatja, Ferenc József a cárhoz intézett vá­laszlevelében természetesen készséggel teljestette I. Miklós kívánságát, közölte a cárrai, hogy megkegyelmezett Gör­­geynek, éppencsak nem adott engedélyt neki Oroszországba való elutazásra, hanem internáltatta Klagenfurt városá­lba. Ferenc József elhatározását a cár a következő levélben köszönte meg: Bárha Kedves Testvérem fen­­k ltségében bizva. egyetlen pilla­natig sem kételkedhettem Görgey érdekében való közben tárásom eredményében, aki minden félté tel nélkül letette a fegyvert Orosz­ország hadserege előtt, ezzel vég­ső jelét adva amaz elkeseredett harc befejezésének, amely oly hosszú ideig vérrel itatta át sze­rencsétlen hazáját, mégis igen élénk elégtételt éreztem, hogy Felséged levelében megtaláltam, annak a nagylelkű kegyelemnek biztosítását, amelyet neki Uralko­dójának kegye osztályrészéül jut­tat. Az a kérés, amelyet Felséged ugyanekkor hozzám intézett, an­nak tárgyában, hogy Görgey elő­ször Felségednek adassák ki, mint a fennálló ügyek lebonyolí­tásának formális határozatain alapuló, bizonyára nem találkoz­hatott ellenvetéssel az én részem­ről. Mindkét cári levél igy van aláírva: »Kedves Testvérem, Felségednek jó testvére és szövetségese Miklós.« Ferenc József torzképei A császár-király levelezéséről közzé­tett cikksorozatok Ferenc József ujabb gyerekkori rajzos leveleit közlik. Az ak­kor mindössze hét esztendős fiatal fő­herceg rajzai rendkívül ügyesek és I egészen bizonyos, hogy Ferenc József — ha fejlesztette volna ezirányu tehet­ségét — vihette volna valamire a kép­zőművészet terén. Hegy miért hanya­golták el Ferenc József rajzoktatását — amikor például zenei kiképzését, ami­hez' semmi tehetsége sem volt, forszí­rozták — azt most már nem lehet meg­állapítani; tény viszont, hogy Ferenc József hétéves fejjel is tudta, hogy te­hetsége van a rajzoláshoz. Leveleiben büszkén említi, hogy rajzai mennyire mulattatják testvéreit és mint az igazi művészek, ináiszpoziciójára hivatkozik, amikor nem küld rajzot beteg öccsé­­nek és arra, hogy nem volt ihlete: Kedves Maxi. Bocsáss meg. hogy nem küld­tem még neked rajzot, de a na­pokban nem volt hozzá kedvem, Akárhányszor nekiültem, nem ment. Rosszat pedig nem akarok neked küldeni. Addig, mig ismét kedvet kapok a rajzoláshoz, leve­leimmel foglak téged felderíteni, mert az nekem mindig sikerül. Tegnap igen jól mulattunk az ágyúval, majd olvasgattunk. De idelent mégsem olyan szép. mint odafent, ahol együtt vagyunk és mindenféle játékunk és foglalko­zásunk van. Károly egészséges és mindig jobban hízik. Adieu! Franz. Franz humoristái önérzete, hegy neki mindig sikerülnek rnulattatásra szánt levelei, nem lehetett egészen jogosulat­­n, mert például amikor ő feküdt be­tegen, hin .őben, olyan kedves levelet küldött testvéreinek, amelyen mások is elmosolyodhatnak, nemcsak a címzet­tek: Szemtelen kreatúrák! Hogy merészeltétek elmulasztani kérde­zősködni aziránt, hogy Felségem hogy érzi magát? Leereszlzedem hozzátok, szemtelenségteknek megmondani, hogy egész kékes vörös vagyok, egészen jól érzem magamat és hozzátok kegyeim­mel .hajlandó maradok Hetzynes hercegnek legmagasabb jóindula­tomat. tiszteletemet fejezem ki és egy pmzti küldök neki. A Szem­­teiensegtekkel elégedetlen Ferenc József főherceg. Konkurréns Ferenc József-Ievelek A budapesti lapok közül a Pesti Hír­lap, a Pester Lloyd és Az Újság közöl­nek Ferenc József levelezését ismertető cikksorozatokat. Most egy negyedik lap is csatlakozott hozzájuk, a legitimista Magyarság, amely élesen megtámadja a magyar kormányt, amiért megengedi, hogy egyes lapok prédájuknak tekint­sék a volt uralkodó magánlevelezését, fmajd e kis erkölcsprédikáció után egész sereg Ferenc József-levelet közöl Pá­­pay István volt kabinetirodai titkár gyűjteményéből. Ezek a levelek váloga­tóban unalmasak, ellenben Pápay kísé­rő cikkében több helyen kiigazítja a itöbbi lapok kommentárjainak tévedéseit. \ Így például nem igaz — Pápay szerint hogy Ferenc József gyűlölte a tele­font, környezetét gyakran megbízta te­lefonálással s ő maga azért nem hasz­nálta, mert nem bízott a telefon disz­kréciójában. Nem akarta kitenni magát olyan eseteknek, mint aminö például a későbbi Károly királlyal trónörökös ko­rában esett meg és amin Ferenc József nagyon jól mulatott. A trónörökös a harctéren egy váratlan megjelenése al­kalmával összeköttette magát egy elő­retolt üteg megfigyelő állásával, ahol egy altiszt kezelte a telefont. — Halló! Itt a trónörökös-főherceg! — Oh, van szerencsém, szervusz — volt a válasz — itt a kínai császár! Az altiszt az istennek se hitte el, hogy a trónörökös beszél. A másik tévedés: az uralkodó távirat- Ifogalmazványain hol kiirta a címzettek teljes címét, hol. rövidítéseket alkalma-

Next

/
Thumbnails
Contents