Bácsmegyei Napló, 1924. szeptember (25. évfolyam, 239-268. szám)

1924-09-21 / 259. szám

1924 szeptember 21. BACSMEGYEl NAPLÓ 3. oldal, Apponyi beszéde miatt demarsot küld Románia Budapestre Egy bukaresti lap szenzációja Bukarestből jelentik: A román néppárt hivatalos lapjának, az Indreptareá-nak jelentése szerint bukaresti kormánypárti körökben az a hir terjedt el, hogy a román kormány hivatalos demarsot intéz a magyar kormányhoz, válaszként Apponyi Albert gróf genfi felszóla­lására. A demars állítólag rövid időn belül bekövetkezik, mihelyt Dúca külügyminiszter hazaérkezik Genfből. Hazaérkezése után épen ezért megint napirendre fogja tűzni Magyarország és Románia viszonyá­nak kérdését, amire vonatkozólag közvetlen tárgyalásokat vesz fel Ma­gyarország bukaresti követével. Ez a hir a bukaresti külügy­minisztériumból keit szárnyra, az emiitett lap szerint és Daca sze­mélyes hívei úgy vélik, hogy ezeknek a tárgyalásoknak folya­mán, avagy a tárgyalások folyo­mányaként következik be a szó­­banforgó demars. Egyes ellenzéki politikusok bizonyos szkepszissel tekintenek ugyan ennek a demars nak a várható eredménye elé s attól tartanak, hogy nem jelent-e diplomáciai kudarcot, ha egy a Népszövetség ülésén elhangzott beszédnek ilyen következménye­ket adnak. Dúca személyes hivei azonban azzal érvelnek, hogy ha Apponyi akciójának nincs is látható követ­kezménye, de mivel ezt az akciót a magyar kormány is helyeselte, sói inspirálta, Románia részéről immár szükségessé vált a reakció. A román lap hirét teljes fenn­tartással kell fogadni, mert az állítólagos demars tervét a román kormány részéről még nem erősí­tették meg és aligha is hihető, hogy arra sor kerül. Amnesztiát kaptak a délszerbiai politikai bűnösök A lakosság lelkesedéssel fogadta a kegyelmi rendeletet Beográdból jelentik : Petrovics Nasztáz belügyminiszter szomba­ton reggel magával hozta Beljéröi a király által aláirt amnesztia-ren­­detelet, amelyet még szombaton délelőtt nyilvánosságra hoztak. Az amnesztia-rendelet szerint a király kegyelmet ad mindazoknak, akiket Délszerbia területén elköve­tett és u szerb büntető törvénykönyv 87 ik szakaszába ütköző, valamint az államvédelmi törvény 2-ik szaka­szának 2-ik bekezdésébe ütköző bűncselekmények miatt ítéltek el. E törvényszakaszok a komitácsi-ak­­ciók támogatóira vonatkoznak. A kegyelem mindazokra az emiitett szakaszokban feltüntetett bűncse­lekményekre vonatkozik, amelye­ket az amnesztia kibocsátásának napjáig elkövettek, tekintet nélkül arra, hogy a bűnösök ellen meg­indult-e és befejezést nyert-e az eljárás. Nem részesülnek kegyelemben: 1. maguk a komitácsik, 2. akik aktiv részt vettek olyan komitácsi csapatokban, amelyek gyilkossá­got, rablást, gyújtogatást, vagy erőszakosságokat követtek el, 3. akik halálra voltak Ítélve és ezt az Ítéletet kegyelem utján szabad­ságvesztésre változtatták, 4. akik szökésben vannak, 5. akik nem jugoszláv állempolgárok. Kegyelmet ad a király a Dél Szerbia és Szerbia területén 1919 augusztus 16-ikáig elkövetett felség­­árulúsi bűncselekményekre. Itt is ugyanazok nem részesülnek ke­gyelemben, mint az előző szakasz­ban említettek. A régi szerb király­ság területén politikai bűncselekmé­nyekért elitéllek büntetésének egy uegyed részét elengedik. Áz amnesztiarendelet beográdi politikai körökben, — az ellenzék soraiban is — nagy megelégedést keltett. A kegyelmi rendelet mór a délelőtt folyamán ismeretessé vált Délszerbia több városában is és mór délután a kormány számos távirati jelentést kapott, melyek­ben a hatóságok beszámolnak arról a kedvező hatásról, amelyet az am­nesztia a lakosság körében keltett. Magánosoktól is sok üdvözlő tá­virat érkezett a kormányhoz ebből az alkalomból és megállapítható, hogy Délszerbiában az amnesztia­­rendeletben a kormánynak első és nagyon fontos lépését látják a déiszerbiai állapotok békés kon­szolidálásának utján. A kisantant képviselői nem kapnak helyet a katonai ellenőrző bizottságokban A klsantant politikusai elégedetlenek a népszövetségi határozattal Géniből jelentik: A tanács nyil­vános ülésének berekesztése után felszólították a közönséget az ülés­teremből való távozásra és meg­kezdték a tanács titkos ülését, ame­lyen az állandó katonai bizottság jelentését tárgyalták. Délután félkettőkor, mikor a nép­­szövetségi tanács titkos ülése véget ért, a népszövetségi palota folyosóján nagy izgatottság volt észlelhető. Csakhamar ismeretessé vált a ta­nács mai ülésének döntése, amely a legyőzött államok fegyverkezésének ellenőrzése tekintetében nem vál­toztat az eddigi rendszeren s a kis­­antant delegátusainak nem ad he­lyet a Németországban és Magyar­­országon működő katonai ellenőrző bizottságokban. A határozat miatt a kisantant delegációi körében lehan­­goltság volt észlelhető. A tanácskozási termet Benes csehszlovák külügyminiszter együtt hagyta el Brariting svéd delegátus­sal, akivel az ülés után még hosz­­szu ideig tárgyalt. Hir szerint Be­nes igyekezett Branüngot a kisantant álláspontjának helyességéről meg­győzni. Néhány órával később megjelent a hivatalos kommüniké. A lényege az, hogy ezt ia nehéz kérdést úgy oldják meg, hogy az ellenörzöszerv a régi marad és belátható időn be­lül lényeges változás nem is fog történni. Azt a tervet, amely Len­gyelországból indult ki, hogy az ér­dekelt szomszédállamok vegyenek részt az ellenőrzésben, elvetették és megmarad a szövetségesközi bizott­ságok rendszere. Minthogy Német­ország ellenőrzéséről szó van. Né­metország nedig nem- tagja a Nép­­szövetségnek, erről a kérdésről va­lószínűleg a nemzetközi leszerelési konferencia fog végérvényesen dön­teni. cében megkezdődnek az ni jugo­szláv-olasz tárgyalások. A két or­szág megbízottai ez alkalommal kü­lönböző olyan ügyeket fognak le­tárgyalni, amelyeket a legutóbbi ke­reskedelmi tárgyalások során nem intéztek el. A tárgyalásokon külö­nösen Fiúméval kapcsolatos ügyek­ben hoznak döntést, igy többek kö­zött rendezik a magántartozások, a bankok és takarékpénztárak,, taka­rékbetétek. irattárak és rekvirálások ügyét. Szó lesz a konferencián a határmenti területeken a bírói és rendőri hatóságok viszonyáról, a községi birtokokról, a Fiume-patak rendezéséről, a folyamatban levő polgári peres ügyekről és az op­­tálók ügyéről is. A miniszterek gazdasági bizottságának ülése A kormány gazdasági és pénz­ügyi bizottsága szombaton délután ülést tartott, amelyen Svaho pénz­ügyminiszter referátuma alapján tárgyalták az Eisler és Ortiieb boszniai fakitermelő-cég részvény­­társasággá való átalakításának ügyét. A cég, amely az ország egyik legnagyobb fakitermelő vál­lalata. mint idegen államoolgárok tulajdona, szekvesztrum alatt áll. A cégben az államnak még a régi boszniai tartományi kormány jogán huszonöt százalékos részesedése van A tulajdonosok most a céget részvénytársasággá akarják átala­kítani és a részvények egy negyed­részét felajánlották az államnak. A bizottság az ülésen még nem hozott végleges döntést Beográdból jelentik: Davídovics Ljuba miniszterelnök szombaton es­te Beljére utazott, hogy az ott tar­tózkodó királynak jelentést tegyen a politikai helyzetről. A miniszter­­elnök utazásának politikai körökben nagy fontosságot tulajdonítanak, mert úgy tudják, hogy a miniszter­­elnök már magával viszi a Radics­­párti uj miniszterek kinevezéserői szóló okmányokat is aláírás végett és ezzel megtörténik a kormány re­konstrukciója. Petrovics Nasztáz belügyminisz­ter szombaton reggel érkezett visz­­sza Beljéről. A pályaudvarról egye­nesen a miniszterelnökségre ment, ahol Davidovtcs miniszterelnöknek jelentést tett a királynál lefolyt au­dienciájának eredményéről A bel­ügyminiszter hir szerint magával hozta több nj közigazgatási tisztvi­selő kinevezési okiratait, amelyeket azonban nem közöltek a nyilvános­sággal. Ezenkívül magával hozta a miniszter a király által aláirt uj am­­nesztia-rendeletet is. Markovics Lázár cáfol A radikális-pártban nagy zavaro­kat okoz a volt miniszterek elleni vádinditvány ügye. amely alkalmas arra. hogy súlyos ellentéteket tá­masszon a pájrton belül is. a radiká­lis képviselők egyrésze ugyanis ré­gebben maga is kampányt indított a most újból megvádolt miniszterek elícn. Hogy a radikális-pártban el­kerülhető legyen az összeütközés, felmerült az az indítvány, hogy az egész párt követelje a megvádolt volt minisztereknek bíróság elé álii-A faorvát miniszterek kinevezési okmányát Davídovics magával vitte a királyhoz A radikális-párt hozzájárul a -három volt miniszter vád alá helyezéséhez tusát, akiknek igy alkalmuk nyí­lik majd tisztázni magukat. A párt hangulatának hatása alatt maguk a megvádolt politikusok is beleegyeznek abba, hogy ügyüket parlamenti vizsgálóbizottság tisz­tázza. sőt Markovics Lázár volt igazságügyminiszter kijelentette, hogy ő maga fogja indítványozni a szkupstinában parlamenti vizsgáló­­bizottság kiküldését. Markovics Lázár egyébként a szombati ellenzéki lapokhoz csatolt külön mellékletben védekezik az el­lene emelt vádak ellen. Betiltott radikális-párti gyűlés A radikális-párt aboszniai Prljedor városban nagy gyűlésre készül, a melyen busz képviselő, köztük több volt miniszter vesz majd részt. A radikális-párt egyébként az utóbbi időben széleskörű propagandát fejt ki Boszniában. Agitációs gyűléseik több helyen véres összeütközéseket eredményeztek a kormánypárti és ellenzéki érzelmű résztvevők között s alkalmasint ennek tulajdonítható, hogy a prijedori helyi hatóságok be­tiltották a radikális-párt vasárnapra összehívott népgyülését. A prijedori gyűlés betiltását Koba­­sica radikális képviselő erélyes hangú tiltakozó levélben hozza a belügyminiszter tudomására és sür­gős elégtételt kér a helyi hatóságok intézkedése ellen. Október elején meg­kezdődnek az uj jugo­­sziáv-olasz tárgyalások Beavatott helyről származó érte­sülés szerint október elsején Velen-A pécsi megszállás epilógusa Felmentették a pécsi bányász-szakszerve­zet titkárát Pécsről jelentik: A pécsi törvényszé­ken még mindig merülnek föl bünpörök, melyek a megszállás idejéből erednek. Ily bünpört tárgyalt szombaton is a tör­vényszék. A vádlott Berlrant Antal, a bányászok magyarországi szövetségének titkára volt, aki a megszállás alatt a bá­nyászok szakszervezetének titkári teen­dőit látta el. A vád szerint a szociáldemokrata munkásság 1920. junius 13-án Pécsett, a Széchenyi-téren Schmiera Károly és Pécs József vezetése alatt gyűlést tartott. A gyűlésen Schmiera határozati javaslatot terjesztett elő, Hogy memorandumban forduljanak a párisi békekonferenciához, hogy a baranyai megszállást tartsák fenn mindadddig, amíg a mostani magyar re­zsim uralmon van és amíg demokrata alapokon nyugvó kormány nem váltja föl. Ezen a népgyülésen a hatóság meg­bízásából jelenvolt Baranyay Jenő, a „Dunántúl“ című lap munkatársa s az ott lefolytakról gyorsírói jegyzeteket ké­szített. Bertrant ellen a vádat e jegyze­tek alapján emelték. A gyorsírói jegy­zetek szerint Bertrant a határozati javas­lat előterjesztése után a szószékre lépett és mint a bányászszakszervezet titkára, pártja nevében kijelentette, hngy csatla­koznak az előadóhoz. Bertrant tagadta a terhére főtt kijelen­tést és azt áiiitja, hogy sem ilyen, sem éhez hasonló kijelentést nem tett a nép­gyülésen. Bertrant védekezése során azt hangoz­tatta, hogy sohasem volt a kiürítés meg­hosszabbításának hive, sőt a kiürités végefelé Gosset ezredeshez, az antant­misszió vezetőjéhez bányászdeputációt is vezetett a megszállás megszüntetése ér­dekében. Baranyay Jenő hirlapiró tanúvallomá­sában kijelentette, hogy a gyorsírói jegy­zetek készitése annyira lefoglalta, hogy nem tekinthetett fel és igy nem láthatta, hogy csakugyan Bertrant tette-e az in­kriminált kijelentést. A törvényszék nem látta a vádat be­­igazoltnak és Pcrirantot a vád alól föl­mentette. Az ügyész az Ítéletet megfel­lebbezte.

Next

/
Thumbnails
Contents