Bácsmegyei Napló, 1924. szeptember (25. évfolyam, 239-268. szám)

1924-09-20 / 258. szám

4. óidéi. BACSMEGYEI NAPLÓ Q24 szeptember 20. Megállt az export a dinár emelkedése miatt A gabonapiac — A pénzhiány miatt nem esnek az árak Pénzügyi körök a dinár további javulását várják Kedden a külföldi tőzsdéken — elsősorban Zürichben — a dinár ug­rásszerűen emelkedett, az előzőnapi 7.05 centimes déli kurzus után 7.275-el zárult a déli jegyzés, az utőforgalomban pedig 7.50 centimes­­jg drágult a jugoszláv valuta. Az ár­folyamban azóta némi stabilizálódás állott be, a zürichi kurzus szerdán, csütörtökön és pénteken 7.35 körül mozgott. A zürichi emelkedést le­számítolták a többi külföldi pénz­piacok és Newyorkban. Londonban éppúgy, mint Prágában. Bécsben és Budapesten, valamint a többi tőzs­déken is 7.30—7.40 zürichi paritás­nak megfelelően jegyezték a dinárt. Ez kétségtelen jele annak, hogy a küllőid mindenütt bizalommal fogad­ta a dinár javulását és bizonyítéka annak is, hogy nem manőverezem, mesterséges árfelha-jtás eredménye a kurzusemelkedés, hanem termé­szetes gazdasági és politikai okok idézik elő a dinár javulását. A külföldi pénzügyi körök hangu­latából megállapítható, hogy a kül­föld bizalommal Ítéli meg a rezsim­­változást. elsősorban pedig a szerb­­horvát megegyezést, amely stabil alapokra helyezi az S. fl. S. király­ság belpolitikáját. Az S. H. S. király­ság külpolitikai helyzete is erősen javul, amire éppen most a bulgáriai macedón-szervezetek likvidálása is kedvező befolyással van. Ezenkívül a középeurópai agrár­államokban éppúgy, mint Ameriká­ban és Oroszországban, tehát a vi­lág gabonatermő államaiban ez év­ben nagyon csekély volt a termés, úgy. hogy sok állam, amelyek eddig nagy exportjukkal versenyeztek a jugoszláv gabonával, most nem tud külföldre gabonát szállítani. Ezzel szemben a jugoszláviai gabonater­més teljesen kielégítő és igen nagy mennyiségű termény kerülhet kivi­telre. Az elmúlt hetekben Budapes­ten is nagymennyiségű jugoszláviai gabonát vásároltak, a magyar mal­mok a Bácskából szerezték be a bú­zát. A tűzifa exportja is most kez­dődött meg fokozatosan és igen sok élő állat került Olaszországba, Cseh­szlovákiába. Ausztriába kivitelre. Az export nagy fellendülése termé­szetesen a dinár fokozott keresletét vonta maga után. A külföldi pénzpiacokon kívül a belföldi gazdasági körök is kedve­zően ítélik meg a dinár helyzetét és nemcsak a mostani magas árfolyam megszilárdulásában biznak. hanem annak további emelkedését várják, A beogradi és zagrebi tőzsdéken a külföldi jegyzések paritásának meg­felelően estek a devizák és valuták, a kínálat az idegen fizetési eszkö­zökben emelkedik, mivel pedig a pénzhiány miatt a kínált devizák nem tudnak elhelyezkedést találni, ez a dinár szilárdságát csak fo­kozza. A dinár javulása egyelőre a ter­ménypiacon csak annyiban érezteti hatását, hogy — a gabonában meg­szűnt csaknem minden forgalom. A mai dinárkurzus mellett az eddigi gabonaárak világparitás fölé emel­kedtek. A termelők egyelőre nem szállították le az árakat, a búzáért éppúgy, mint 'a nagy emelkedés előtt, még mindig 350 dinárt kérnek a termelők, holott a mai világpiaci árak alapján, a dinár mostani kur­zusa mellett csak 310—320 dináros ár mellett volna exportképes a búza. A malmok is még 550 dinárt kérnek a 0-ás lisztért. Ezért a külföld nerif vásárol, a belföldi exportőrök is be­szüntették a vételeket, mert bizo­nyosra veszik, hogy a dinár stabili­zálódásával néhány ncypon belül be kell következnie a gabona áresésé­nek. Az utóbbi hetekben Amerika, Olaszország és Franciaország bab iránt érdeklődött a jugoszláviai pia­cokon, azonban a vásárlásokat egyelőre ezek is beszüntették a va­lutakülönbözet miatt. Egyelőre az exportőrök csak régi eladásaikra szállítják le az árukat a külföldre. Ezeknek a dinár emel­kedése — akik elmulasztották, ide­jében nem fedezték le magukat a külföldi devizáik eladásával — tete­mes veszteséget okozott. A valuták javulásának egyenes következményeképpen a nagyközön­ség az importáruk, elsősorban áruhá­zát! cikkek árának esését várja-. A kereskedők azonban még nem hasz­nálhatják ki a dinár javulásának konjunktúráját, mert nem áll elég pénz rendelkezésükre, hogy idegen valutákban szükségleteiket fedez­hessék. Sőt a kereskedők nénzhiá­­nya most csak fokozódik, mert a fo­gyasztó közönség szemmelláthatóan még az eddiginél is nagyobb mér­tékben tartózkodik a vásárlásoktól — várja az olcsóbbodást. Erre pe­dig — a kereskedők szerint — csak akkor lehet kilátás, ha a din-ár leg­alább egy-két hónapig megmarad a mostani nívón. Ferenc József és a halóit Kossuth Az uralkodó utasításai a. karlócai szerb kongresszus királyi biztosához Ferenc József egyéniségének leg­szembetűnőbb jellemvonása,- amiről csaknem minden levele tanúskodik, tele' volt kicsinyességekkel. Ilyen tulaj­donsága beteges irtózata mindentől, a mi azokra a már rég elmúlt időkre em­lékeztethette, amikor államcsíny segít­ségével a trónra jutva, küzdeni volt kénytelen a forradalom ellen. Később már megszilárdult viszonyok közt is, még mindig rémeket látott, s környe­zete, bár csak mosolygott a forradalom lehetőségének a gondolatán, mégis na­gyon vigyázott, hogy távoltartsa tőle niég a legcsekélyebb jelét is a forra­dalmi érzésnek vagy gondolkodásnak, ami valamiképpen sérthetné a császár érzékenységét. Azok az izgalmak, me­lyekbe Kossuth Lajos halála Ferenc Jó­zsef közvetlen hiveit ejtette, most meg­lehetősen érthetetlennek és fölösleges­nek látszanak utólag előttünk, Kossuth 1894 március 20-án kilencvenéves ko­rában halt meg Túráiban s nem sokkal azelőtt hallatta azt a Kasszandra-jósia- I tát, hogy Magyarország halálra van ítélve Ausztria oldalán, tehát el kell szakadnia tőle, ha nem akar vele együtt tönkremenni. Maga Ferenc József adta ki a parancsot, hogy el kell nyomni a gyásznak minden tömeges megnyilvánu­lását Kossuth halála alkalmából. A gyász azután annál nagyobb hévvel nyilatko­zott meg tüntetések alakjában, s a színházi előadásokat, melyeket a csá­szár kívánsága szerint nem lett volna szabad lemondani, mégis megakadályoz­ták. (Az egyetemi ifjúság azokat, akik be akartak menni valamelyik színház­ba, a következő szállóigévé lett kérdés­sel beszélték le erről: »Uraságod ugy­­látszik, hogy idegen?«) Budapesten erőszakkal próbálták meg kitűzni a gyászlobogót a középületeken és belát­hatatlan embertömeg kisérte utján Kossuth koporsóját, mely Turulból Bu­li dapestre érkezett. A császár félt a turini emigráns nini- í buszától s megállapíthatóan örömmel fogadta, amikor Szögyéu- Marich László berlini nagykövet jelentést tett arról, hegy megakadályozta a berlini Magyar Egyesület elnökének, Horváth királyi tanácsosnak segítségével azt. hogy az egyesület koszorút küldjön Kossuth te­metésére. A nagykövet jelentésére Fe­renc József ceruzával a következő so­rokat irta rá: Kérem a nagykövettel bizalma­sén közölni megelégedésemet, ké­sőbb esetleg történhetnék valami Horváth kir. tanácsos érdekében. 1894 április 7-én megtörtént minden a császár utasítása szerint. A dinasz­tiát újra megmentették és Morvát elnök érdemeit megjutalmazták. Ferenc József kegyelete A queretarói tragéda után, .amikor Miksa császárt, Ferenc József tcstvér­­öccsét a mexikói fölkelők kivégezték, az uralkodó az ettiket megszabta rövid táviratban értesítette a gyászos ese­ményről az európai udvarokat. Egyet­len barátjának és legkedvesebb vadász­társának, Albert szász királynak azon­ban nemsokára magánlevélben is kiön­tötte a szivét s ebben az írásában, mint láthatjuk, olyan valóban meleg emberi hangokon szól, aminőt más címzetthez intézett leveleiben nem találunk: Ferenc József Alberthez. Laxenburg. 1867 szept. 10. Kedves Albert! A szomorúságnak és fájdalom­nak ebben az esztendejében is bá­tor vagyok tudtodra adnom, hogy ha előre nem látott események meg nem akadályozzák, szeptem­ber 25-től körülbelül október 12-ig vadászni fogok lseidben és hogy Sziszi meg én nagyon boldogok lennénk, ha ott láthatnánk téged is. Bizonyára jól hatna Beád, ha feledhetnél a szép hegyekben annyi bánatot és bosszúságot és ha régi vadásztársaságunk meg is ritkult legjobb vadászunk és hit barátunk halálával, azért még va­dászhatunk jókat. Még mindig álomként tűnik fel előttem, mikor arra gondolok, hogy ő nincs többé velünk, sohasem vadászik többé velünk. Minden kő a felejthetetlen barátra emlékeztet s az ember mindig azt hiszi, hogy mindig újra meg kell jelennie köztünk a rég megszokott helyeken. Nandó egyébként is Ischlben van s már az egész nyáron ott vadászik, Gackel kissé később érkezik, mert még a Miksa után újonnan béreli vadászterületén. Bairischzellben szarvasra c-kar vadászni, úgy, hogy jó társaságra találsz majd itt. A lakás- a villában készen vár téged és még egy urat. Abban a biztos reményben, hogy nálunk láthatlak és mielőbbi válaszodat kérve, maradtam hü rokonod Ferenc. Ez a levél csak látszik cinikusnak. Az uralkodó valóban az élet legfőbb javá­nak tekintette a vadászatot s kétségte­lenül abban látta Miksa tragikumának... kicsucsosodását, hogy »sohasem vadá- | távirat tanúsítja: szik többé.« Nem megütköznivaló tehát, hogy így gyászolja testvéröccsét, hi­szen kegyeletes érzéséről nem is tehe­tett volna Ferenc József különbül tanú­ságot, mint azzal, hogy Miksát, a hires l kocavadászt — akinek ügyetlenségén állandóan bosszankodott és gúnyolódott — »legjobb vadászunkénak nevezi. A karlócai szerb kongresszus A szerb kongresszus évente ülésezett Magyarországon, amikor őfelségét ren­desen királyi biztos képviselte. A szerb kongresszussal szemben a király az gerős kéz politikáját akarta képviselni, erről tanúskodik ez a távirata: A császár Bittó miniszterelnök­nek. Buda, Siffrirozva. biztosa, Huber, ma nálam volt. Előadásából iáítam. hogy nincse­nek határozott utasításai, egyál­talában nincs tisztában a kormány szándékairól. Jelentést kérek, hogy a követendő irány még femi­­ál!-e és egyáltalában világos tuda­tában van-e a kormány teendői­nek, minden esetlegességgel szem­ben. A királyi biztosnak minden­esetre pontosan tudnia kell, mi a teendője é.s a kongresszusnak is éreznie kell. hogy a kormány tud­ja, mit akar. Elküldetett 1874. 27/6. Fj. A »némeíbarálság« A háború alatt mindenfelé korpoltál­­ták azt a viccet, hogy Ferenc József, amikor hírül adták neki a német csa­patok egyik vereségét, így kiáltor fel: Nagyon helyes, le kell gázolni azokat a disznó poroszokat!« A viccnek voltj némi alapja. Az uralkodó nem szerettei a németeket, Königgraetzet sohasem fe­lejtette el és a monarchia hivatalos né­­mctbaráísága és az uralkodó privát-ér­zelmei között mindig széles hézag tá­tongott. A német-francia háborúban a mo­narchia megőrizte semlegességét, de, Ferenc József nem túlságosan lelkese­dett, amikor «a porosz iskolamesterek megnyerték a háborút.« Ezt igazolja az alábbi távirat: A császár gróf Hohcmvartnak, Bécsben. Siffrirozva. A lapokból látom, hogy a tila- IoiVi ellenére Bécsben nyilvános győzelmi ünnepet tartottak. Igaz-e ez és ellehet-e tűrni a tekintély ilyen megcsorbítását ? 1871. március. Fj. Kíméletlen szigorral.... A munkáskérdést nem túlságos szo­ciális érzékkel kezelte Ferenc József s más eszközt a munkásmozgalommal szemben nem ismert, mint az energi­kus, lehetőleg fegyveres letörést. Tu­catszámra találhatók a levéltárban ilyen táviratai: A császár gróf Taaíle miniszter­elnöknek. Becs. Kérek távirati jelentést a teg­napi bécsi kihágásokról. Úgy lát­szik. hogy energikusabb közbelé­pés. katonaság erősebb felhaszná­lása szükséges. 1882. 9/11. délelőtt 10 óra. Fj. A legmagasabb táviratra Taaffe gróf a végzetes fortwursteln-vohiiku fel­találója — jelentette, hogy a tüntetést véresen letörték és hatvanhárom tünte­tőt letartóztattak. Ferenc Józsejf erre a következő választ küldte: A császár báró Prazák minisz­ternek. A bécsi zavargásoknak a közel­jövőre nézve igen- veszedelmes voltuknál. fogva elvárom, hogy a bíróságok a letartóztatott zavar­gók dolgában gyorsan és szigo­rúan eljárnak. Az újságokkal szemben (lásd a Neue Freie Pres­sét) szintén kívánatos volna az ál­lamügyészség nagyobb szigora. Budapest. 1882. 11/11. Fj. A császár később sem változtatta felfogását ebben a kérdésben, mint ez a fi A császár Windischgrätz mi­niszterelnöknek. Becs. Siffrirozva. Meg vagyok elégedve a bécsi esti posta utján előterjesztett mi­niszteri beszédekkel. Amennyire szükségesnek tartom • a választási törvény kérdésének újra felvételét és folytatását, éppen annyira aján­lom. hogy kíméletlen szigorral és több eredménnyel lépjenek fel az ideái tüntetések ellen. Presszió­­nak vagy az ettől való félelemnek látszatát teljesen el kell kerülni. Budapest. 1894 21/10. délután 1 óra 25 perc. Fj, A főhercegek és a szolgálati ut Az udvar férfitagjaivai szemben olyan A szerb kongresszus királyi volt Ferenc József viszonya, mint

Next

/
Thumbnails
Contents