Bácsmegyei Napló, 1924. szeptember (25. évfolyam, 239-268. szám)

1924-09-16 / 254. szám

4. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 924 szeptember 16. CIRKUSZ • R« Egy férj szórakozásaiból »Miért oly későn, levelek hullása....« Feleségem őnagyságával a déli órák­ban közöltem, hogy este színházba me­gyünk. Nyolc órakor kezdődik a szín­ház. — Én fél nyolckor haza jövök és együtt megyünk. Legyen addig felöl tözve kérem,, hogy ne késsünk el. Mint tudja, az embert csak a szünetekben engedik be a nézőtérre. A feleségem gyilkos mosollyal je­gyezte meg: — Felesleges volt a figyélmeztetése. Én amúgy is pontos leszek. Különben se szoktam elkésni. Bár utóbbira vonatkozóan igen kel lenieden emlékekkel rendelkeztem, ez­úttal nem válaszoltam, hanem elmen­tem a klubba. Nem mondhatnám, hogy nagyon meglepődtem fél nyolckor, ami­kor hazaérve a feleségem pongyolában találtam. Ült a tükör előtt és kedvenc művészetének a pikturának áldozott. Nagy pacifista vagyok, a béke embere, minden szemrehányás nélküi csak any­­nyit mondtam: — Siessen fiam, elkésünk. Egy óra múlva megismételtem: — Egy kicsit gyorsabban drágáin, el­késünk. A jelen időt használtam a múlt he­lyett és türelmesen vártam. De aztán csak elkészült. Kocsiba ültünk és a színházhoz hajtattunk. Éppen a máso­dik felvonás közepén tartottak. Nem engedtek be. — Mikor lesz vége a második felvo­násnak? — kérdezte nőm. — Jó félóra múlva — válaszolt a jegy szedő. Az asszony villámló szemekkel for­dult felém: — Igazán kár volt annyira siettetni. Látja, hogy félórával később kellett volna jönni---­Ekkor csikorgó fogakkal fogadalmat tettem, hogy ha addig élek is egyszer a feleségem pontosan meg fog jelenni valahol. Az elején. Ezután ennek a cél­nak éltem. Egy hét múlva az Operába vettem jegyet. — Fiacskám, a Wagner-elöadás hat órakor kezdődik — szóltam a nőmnek — fél hatkor bejövök magáért. Magamban nevettem. Az Opera fél­­nyolckor kezdődött. De én hat előtt otthon voltam és sürgettem az angyalt. Majdnem odaértünk félnyolcra. Mind­össze az első felvonást szalasztottak el. Ez a, félsiker tovább sarkallta az ambíciómat. Vasárnap estére cirkuszje­gyet vettem. — Holnap korán ebédel­jünk — mondtam szombaton — mert délután cirkuszba megyünk — Hánykor kezdődik? — Három órakor. — Jesszus Mária, hogy öltözők fel addig?! Tizenkettőkor ebédeltünk és nőm egy órakor öltözni kezdett. Öltözött, öltö­zött. I'estegetett, festegetett. A kocsi­ban menet elárultam, hogy a jegy az esti előadásra szól. A legjobb számo­kat igy se láttuk, mert már csak az esti előadás végére értünk oda. — Milyen kár, hogy nincs éjjeli elő­adás — sóhajtottam — onnan most nem késnénk el. Ezután hallatlan energiával próbáltam rávinni nőmet, hogy valahonnan ne kés­seri el. Hiábavalónak bizonyult úgy az erőszak, mint a fortély. Egyszer aztán a főnököm meghívott vacsorára. — Legyen szerencsém vasárnap este kilenc órára — mondta a felesége nyá­jasan — nagy társaság lesz nálunk. Nagyon megköszöntem a meghívást és végtelenül örültem neki. De nem­sokára elborult az arcom. Ezek rend­szerető. pedáns és hiú gazdag emberek. Végeim lenne, ha elkésnénk. Már pedig nőm miatt biztos elfogunk késni. Most vagy soha — gondoltam magamban és otthon kivágtam hitvesemnek: — Szombat este a gazdámnál vacso­rázunk. Kilenc órakor pontban ott kell lennünk. így gondoltam: szombat éjszaka fel­öltözik és abban a, hiszemben, hogy a vacsora kilenckor este van, már haj­nali négykor elindulhatunk. Estig majd csak eltelik az idő s vasárnap ponto­san beállítunk. Éjfélkor sürgettem elő­ször. — Hagyjál öltözködni — volt a vá­lasz — nem muszáj nekünk mindenütt a legelsőknek lennünk. Tudod, hogy se­hol se szeretek ott lenni az elején. Ezt tudtam, de magamban kajánul mosolyogtam. Reggel tízig. Akkor kezd­tem ideges lenni. Délután háromkor kö­nyörögtem, ötkor revolvert rántottam. Tíz órakor a főnököm titkára telefonált, Ihogy mi van velünk, az öreg kezd ide­­, ges lenni, már mindenki ott van. Ek­kor benéztem a feleségemhez. Éppen a haját sütötte. Ott nyomban megütött a guta. Délután három órára volt kitűzve a temetésem. Mindenki ott volt. Négykor kezdett a gyászoló gyülekezet türel­metlen lenni. » — Miért nem kezdik? — kérdezték a papot. — Az özvegyet várjuk — felelt csen­desen az Isten szolgája — nélküle nem lehet kezdeni. Az özvegy ötözködött. Mi vártunk. Három nap és három éjjel. Nekem könnyű volt, mert én halott voltam, a vendégeknek is könnyű vol, mert már régen haza mentek, csak a szegény papnak volt egy kicsit kellemetlen. Örömmel mondta, amikor meglátta öz­vegyemet: — Kezdhetjük? Egykori hitvesem a könnyeit törül­­getve, felsóhajtott: — Pontosan az elejére jöttem. Iste­nem, milyen kár, hogy szegény, jó urarn nem érhette meg.... Stella Egy milliárd koronát foglaltak le a budapesti kártyaklubokban Százíizennégy kártyást előállítottak a rendőrségre Budapestről jelentik: Vasárnap éjszaka szokatlan méretű és szigo­­ruságu kártyarazzia volt Budapes­ten. amelynek során a hajnali órá­kig száztize mégy embert — köztük sok urinöt is — áHitottak elő a fő­kapitányságra. Hatvantagu detektivesoport és a várcsparancsnokság rendészeti osz­tálya részéről két ezredes vett részt a razzián. A detektívek először a Magyar Vitorlás Klub helyiségét keresték § fel. A klubba könnyen jutottak fel. Fölérve az első emeletre, elvegyül­tek a játékosok közé, majd amikor minden fontos pontot és kijárást el­foglaltak. fölharsant a vezető detek­tív szava: — A bankot ezennel lefoglalom! A kijelentést a rendes jelenet kö­vette. Az urak és hölgyek, akik a játékban résztvettek. már átmentek az első kártyarazzia tüzkeresztjén és nyugodtan várták a bank lepe­­csételése után szokásos igazoltatást eljárást, Mindössze a bankot adó művésznő jutott olyan nagyfokú iz­galomba. hogy az előtte heverő készpénz és zsetonok helyett a le­osztott kártyákat gyűrte retiküljébe. Annál nagyobb lett az izgalom, mikor a detektívek kijelentették, hogy az egész társaságot előállítják a főkapitányságra. Mielőtt még valaki értesíthette volna a többi kártyaklubokat, har­minc detektív fölkapott egy teher­autóra és elrobogott a Balatoni Úri Klubba, ahol az előbbihez hasonló jelenetek ismétlődtek meg. A rendőrségen csakhamar meg­kezdődött az igazoltatási eljárás, a mely hajnali négy órától délelőtt tíz óráig tartott. A detektívek a két helyen mint­egy egy milliárd korona készpénzt és zsetont foglaltak le. Fj. és Megaliotis /. Ferenc József politikai és magán evelei A budapesti Az Újság és a Pesti Hírlap vasárnapi számukban egy­mással párhuzamosan megkezdték a bécsi udvari levéltárban felkutatott! Ferenc József-levelek közlését. A konkurrens sikksorozatok közül a Pesti Hírlap közleményei a kevés­bé érdekesek: a Pesti Hírlap minden érdemleges kisérő-szöveg nélkül közli az elhunyt uralkodó leveleit, amelyek — különösen a címzettek szerint csoportosítva —meglehető­sen unalmasak, mert egyformák. Az első közlemény Ferenc József­nek Erzsébet királynőhöz és Schratt Katalin asszonyhoz intézett leveleit, helyesebben táviratait közli. A csá­szár-királynak feleségéhez intézett táviratai úgy hasonlítanak egymás­hoz. mint egyik tojás a másikhoz. A tőle csaknem állandóan távolélő Er­zsébet királynőnek minden nap pon­tosan megsürgönyözte. hogy milyen idő van s télen figyelmeztette, vi­gyázzon magára, meg ne hüljön. Egyéb közölnivalói nemigen voltak a királyasszony számára, legföljebb figyelmeztette a rokon uralkodó családok tagjainak születés- és ne­­venapjaira. Schratt Katalinnak kül­dött sürgönyei sem érzelmesebbek, bár valamivel bizalmasabbak; egyikben figyelmezteti a Burg-szin­­liáz volt művésznőjét, hogy azt a hirt. amit előző napon tőle hallott, ne adja tovább, ügy a királynéhoz, mint Schratt asszonyhoz intézett távirataiban leggyakrabban Fj.-nek Irta alá magát de. gyakran hasz­nálta a Megaliotis álnevet is. Schratt Katalint az egyik táviratban arról értesíti az uralkodó, hogy a királyné meg óhajt vele ismerkedni és azt kérdi Schratt asszonytól. hogy van-e ez ellen valami kifogása? A bürokrata Az Újság cikksorozatát, mint a Bácsmegyei Napló már jelentette, Kéri Pál dolgozta föl. Külön pikan­tériája ezeknek a közleményeknek, hogy az emigrációban élő forradal­már újságíró — aki helyett az ugyancsak emigráns Ernst Ottó dr. jelzi a cikkeket — a magyar Habs­­burgisták exponált lapjában nem a leghizelgőbb képet festi a megboldo­gult uralkodóról. A közzétett leve­lekből s azok kommentárjából egy kicsinyes bürokrata-gép körvonalai rajzolódnak ki. — Látjuk — írja Az Újság — meglepő élességgel bontakozni ki az elhait uralkodó alakját ezekből a régi iratokból. Maga Ferenc József áll a gyakran oly személytelen mon­datok mögött, Ferenc József minden hibájával és erényével, nagyságá­ban és aprólékoskodásával, jellemé­nek oly világosan jelzett határaival és hajthatatlan méltóságával, neve­zetes ellentmondásaival, mindazzal, ami ugyan nem tette nagy emberré és egész bizonyosan nem avatta nagy szellemmé sem, de annyit mégis megtett, hogy a monarchia trónján megállta helyét. Ferenc Jó­zsef művésze vojt az uralkodás.teeü­mkájának. Az uralkodó elé nagy iv papíron minden reggel odakészitették az előjegyzési naptárt, ő azután sorra vette az aktuális problémákat. Az elintézés leggyakrabban igy történt; A császár és király őfelségének föhadsegéde Holnap, csütörtökön, november 20-án őfelsége Margherita olasz királynő születéscnapja. (Ferenc Józsefnek ceruzával irt ke­ze ir ás a,.) Kérem egy tegező francia távirat szövegét beterjeszteni. A szöveget, melyet eléje terjesztet­tek, Ferenc József azután átnézte és kiigazította. Főként a címzésben talált mindig javítani valót. Gyakran adott írásbeli utasítást arra is. hogy ki adja fel a sürgönyt a táviróhiva­talban Világpolitika tűzijáték közben 1894-ben Cap Martinban mulatott az uralkodó-pár. Tűzijáték közben, cigányzene mellett a következő táv­iratot fogalmazta a császár: Windischgraetz herceg miniszterelnök Bécs. (Siífrirozva.) Remélem, hogy válasza, melyet Bianchininak a Szerbia ellen való mozgósításról elterjedt híresztelések dolgában előterjesztett interpelláció­jára ad, éles lesz és hogy a horvát csapatokra vonatkozó kifejezés nem marad megrovás nélkül. Fj. exp. Cap Martin 1894 3. li. llh 401 d. e. Mikes Fordíts. A lap visszáján olvassuk az el­intézést: Pro domo. 3. ll-én este 7h. Válasz beérkezett (siífrirozva). Legalázatosabban jelentem, hogy az interpellációra a holnapi ülésen válaszolok és illető kifejezést élesen megrovom. Windischgraetz. A táviratok megértéséhez tudni kell. hogy előzőleg hírek terjedtek el a monarchiának Szerbia ellem mozgósításáról. Az angol lapok is átvették a hirt, amely ilyenformán nagy nyugtalanságot keltett. Ferenc József azután táviratozott tűzijáték közben és másnap Windischgraetz cáfolt. Egyben élesen megrótta Bi­­anchinit azért, amiért horvát csapa­toknak nevezte a za-grebi 13-ik had­testet. Amikor az uralkodó — megretiráit Nem mindig és nem mindenhol ment a dolog ily programszerűen. Az uralkodó akaratának és csalat­­kozhatatlan véleményének gyakran kellett megtörnie a történelmi erők szikláján. Itt mutatjuk be Ferenc József egyik 1874-ben kelt távirat­vázlatát: Exp. 874. 6.22. A császár Bittó miniszterelnökhöz Buda. Siffrirozva. Minthogy hallom, hogy a polgári házasságra vonatkozó törvényjavas­lat már napirenden van, újólag felhí­vom figyelmét, hogy oly időszerűtlen és merőben felesleges bonyodalmakra okot szolgáltató törvényt nem fogok szentesíteni. Fj. Bittó vissza is vonta a javasla­tot. de húsz év múlva I. Ferenc Jó­zsef — mégis aláírta. Igaz. hogy sose bocsátotta meg Wekerlének, amiért aláíratta vele. A kolerának még a király se parancsol Egyszer megpróbálta Ferenc Jó­zsef hatalmi szóval elnyomni a ko­lerát: a következő sürgöny tanús­kodik róla: A császár és király Hieronymi belügyminiszternek. Budapest. Siffrirozva. Pontos jelentést kérek a kolera

Next

/
Thumbnails
Contents