Bácsmegyei Napló, 1924. szeptember (25. évfolyam, 239-268. szám)
1924-09-16 / 254. szám
2. oldal, BACSMEOYEI NAPLÓ 1924 szeptember 16. lett volna szolgáltatni Jugoszlávia részére és ép legutóbb nagy feltűnést keltett a Radios Istvánnal folytatott hírlapi polémiája is. Alexandrov Tódor véres életrajza Alexandrov Tódor a délszerbiai Stip-ben született Középiskoláinak egy részét Szafonikiben végezte, a honnan azonban kizárták, mire Bulgáriában állami .ösztöndíjjal tanult tovább. Szófiában egyetemet végzett és ott lett gimnáziumi tanár is. Még a háború előtt megkezdte a macedón komité szervezését és ezzel egyidejűleg szerbellenes propagandát folytatott. Az ő agitációjának tudják be, hogy 1915-ben Bulgária belépett a világháborúba Németország és az Osztrák-Magyar monarchia oldalán. Ezért állítólag harminc millió márkát kapott a német kormánytól. Nevéhez szomorú emlékek fűződnek. Kegyetlen természetű ember volt. A háború alatt Délszerbiában, a Vardar vidékén borzalmas gyilkosságokat követett el a bolgár hadsereg az ő rendeletére. Síip katonai kórházában száztíz sebesült katonát öletett meg. Azonkívül Délszerbiában ő rendeletére száznyolcvan papot akasztottak fel. Alekszandrov Tódor emberei Körülbelül tízezer polgári egyént öltek meg a háború alatt Szerbiában és mintegy tízezer családot deportáitak Bulgáriába és Törökországba, akiknek nagyrésze elpusztult. A háború után is Bulgáriában maradt Alekszandrov Tódor és ott komitácsi bandák szervezésére szentelte minden idejét. Délbulgáriában. különösen Drinápolyban. Petricsben, Dzsumajában és Dzsüsztendílben épített ki erős komitácsi központokat és egész hadsereggel, mintegy tízezer emberrel rendelkezett. Valóságos állam volt az államban, a parasztoktól adót szedett és nagy feltűnést keltett, hogy a múlt évben a szófiai sísí Két leány — a falu szélén... Irta : Szederkényi Anna — Addig jó. amíg boldog a szivünk. — mondta Erzsébet. — Attól függ. miben tudja megtalálni az ember a boldogságát, — felelte Anna. — Én csak egyben tudom megtalálni . — mondta újra Erzsébet — és hidd el. az emberek általában mindig ugyanarra a fogalomra vonatkoztatják ezt a szót. Boldogság: szerelem. Szerelem: boldogság. — Mert az emberek Önzők. — Az emberek: emberek. Emberek vagyunk és nem félistenek. — Nem is szükséges, hogy félistenek legyenek. Elég lenne, ha nem maradnának félemberek. Nem félistenek kellenek, hanem egész emberek . . . Kis erdő mellett kanyarodtak be. Az erdő szélén kunyhó. Apró ablakán rózsaszín függöny. Az alacsony tetőn, az ajtó fölött husosle.velü kövirózsa. Körül a fa! mellett fehérre meszelt padka. Az ablak alatt kétlépésnyi virágágy. A bazsalyikom gömbölyűn kunkorodó. ráncos, kövér levele messzire terjesztette fűszeres szagát. Erzsébet tűnődve nézte a házacskát. — Valaha úgy éreztem, boldog tudnék lenni ilyen pici kunyhóban. Láttam fehér falát, apró ablakát, odabenn a magasra vetett ágyat, a kecskelábu asztalt és rajta egy terítéket — két embernek. — Nem akarom, hogy rosszat gondolj felőlem. Anna. Tudom, te is hallottad már . . . Tudom, hogy beszéltek rólam és Jánosról . . . Legyintett a kezével, megállt a pázsit szélén. A falu már látszott hozzájuk. zsidóktól 50 millió lírát hajtott be. Nagy külföldi propagandát is kifejtett Prologeros tábornok és Mile professzor segítségével és ő maga állandóan összeköttetést keresett a bulgáriai külföldi diplomáciai képviseletekkel. Nagy feltűnést keltett, hogy ezek közül az amerikai követ a mült évben nem volt hajlandó Alekszandrovot fogadni. Sztrájkba lépett a Hírlap szerkesztősége A laptulajdonosok felmondtak valamennyi munkatársnak A szuboticai Hírlap munkatársai hétfőn délután sztrájkba léptek, mert a lap tulajdonosai felmondtak a szerkesztőség minden tagjának. A sztrájkot előidéző általános felmondás a lap munkatársainak augusztus 28-iki munkabeszüntetése miatt történt. amelyről a Bácsmegyei Napló annakidején röviden beszámolt. A Hírlap munkatársai és a laptulajdonosok között egészen jelentéktelen kérdésben — a vasúti szabadjegyek miatt — támadt súrlódás: a munkatársak ugyanis néhány héttel ezelőtt szerkesztőségi értekezletet tartottak, amelyen tiltakoztak az ellen, hogy a szerkesztőség részére szóló újságírói szabadjegyeket olyanok is igénybevegyék, akik nem újságírók és nem tagjai a- Hírlap szerkesztőségének. Az értekezlet határozatát elferdítve közölték a laptuiajdonosokkal és úgy tüntették föl előttük a munkatársak mozgalmát, mintha az a, lap érdekei ellen irányult volna. Ilyen információk alapján Szántó Róbert, a Hírlap főszerkesztője sértő hangú levelet intézett munkatársaihoz, akik. mikor kézhez vették ezt a levelet. — augusztus 28-ikán — beszüntették a munkát és elégtételt követeltek a sértő kifejezésekért. A munkabeszüntetés csak néhány óra hosszat tartott. A laptulajdonosok és a munkatársak között nyomban megindult tárgyalások alkalmával beigazolódott, hogy a főszerkesztőt rosszakaratuan félrevezették. amikor a munkatársaknak álláspontját a Hírlap érdekei ellen valónak tüntették föl előtte, s ezért Szántó Róbert főszerkesztő Erzsébet leült a fűbe. — Gyere, Anna, ülj le egy kicsit. Most olyan szépen süt ide a nap. Mikor gyerek voltam, emlékszem,, akkor is úgy szerettem a napót. Belefeküdtem a homokba, a nap sütött, a fák levele rézgett, a kövér, szürke macska lustán sétált körbe a kerítés tövében. Egyszerre lehásalt és megfeszült a teste; madarat lesett. Én meg őt . . Anna leült hozzá. Nézte halavány arcát és szép. nagy. barna szeme árnyékában a korai ráncokat. — Azt beszélik róla, hogy nagyon szeretett és nagyot csalódott. — Ha most rágondpíok. Anna, azt hiszem, mindig csak ő volt. amióta emlékezni tudok. Varga János doktor rokonunk. Az egyetemre. Pestre jött. Még otthon volt az én két bátyám is. együtt laktak a fiuk szobájában, s hidd el. nem tudom, hogy mikor kezdődött és hogyan. Nem is kezdődött, egyszerre csak bennem volt. tele voltam vele egészen, a húsom, vérem, lélekzetem . . . Mielőtt a harctérre vonult, ő is elment, amikor a többiek, megcsókolt az udvar közepén. Akkor egyszer . . . — Hallgass ide. Anna Három évig egyetlenegyszer sem jött haza. Mindenki jött. csak ő nem. Elkezdtem nyugtalankodni, beleszimatolni a levegőbe. Hánykolódott a szivem, vinnyogott, csititó szóra lesett. És egy napon hazajött az édesanyám. Jött-ment körülöttem, ajtót csapkodott. edényeket töltött tele vízzel, kiborogatta megint. Mit csinált? Láthatatlan tüzeket oltogatott. Kerülget valamit. — gondoltam én — de mit? Nem mertem kérdezni. Egyszer csak megállt előttem az anyám: — Képzeld^ kivel találkoztam!?, hajlandónak mutatkozott arra. hogy munkatársaitól bocsánatot kérjen; Ez másnap a következő levélben meg is történt: A Hírlap munkatársainak Tisztelt Uraim! Sajnálom, hogy első ingerültségemben Írott .soraim a szerkesztőség tagjait arra bírták, hogy a munkát beszüntessék. Biztosítom mindnyájukat arról, hogy távol állott tőlem a sértő szándék. Kérem Önöket, térjenek vissza a munkához és vegyék kijelentésemet meg nem történtnek. Szubotica, 1924 augusztus 28. Tisztelettel: Szántó Róbert s. k. A Hírlap munkatársai elfogadták elégtételnek ezt a levelet s újból munkába álltak, úgy. hogy az átmeneti munkabeszüntetés miatt a lap megjelenésében semmi zavar sem állt be. A munkatársak kikötötték, hogy Havas Károly felelős szerkesztőt. aki — szerintük — a tényeknek meg nem felelő informálással a szerkesztőség békéjét megbontotta. a laptulajdonosok azonnal hosszabb szabadságra küldjék. Ezt a feltételt a laptulajdonosok elfogadták, azzal, hogy a felelős szerkesztő. ha szabadságideje alatt mégis bemegy a szerkesztőségbe, a munkatársakkal közvetlenül nem. érintkezhetik. csak a segédszerkesztő közvetitésével. A szerkesztőségi béke telies helyreállítása érdekében Szántó Róbert főszerkesztő és dr. Strelitzkv Dénes ügyvéd, a laptulajdonosok jogi képviselője másnap a következő levelet intézte a Hírlap szerkesztőségének tagjaihoz: A Hírlap tekintetes munkatársainak Szubotica Kívánságukra közöljük, hogy a Hírlapnál mai napon békésen befejezett mozgalomban való részvétel, vagy magatartás miatt nem történik sem felmondás, vagy elbocsátás. Szubotica 1924 augusztus 29. Szántó Róbert s. k. Dr. Strclitzky Dénes A munkatársak a főszerkesztőnek és a laptulajdonosok megbízottjának nyilatkozata után abban a hitben folytatták ezután a munkát a legutóbbi időkig, hogy a békésen befejezett mozgalom miatt egyiküknek sem történhetik bántódása. Szeptember 12-ikén a szerkesztőség tagjai levelet intéztek a laptulajdonosokhoz és ebben többek közt a legrosszabbul javadalmazott munkatársak fizetésének fölemelését kérték. Erre a levélre a Hírlap tulajdonosai nem válaszoltak, ellenben szeptember 15-ikén kelt levelükben felmondtak a felelős szerkesztő kivételével a lapnál alkalmazott valamennyi újságírónak. A felmondólevél szerint a felmondás az újságíróknak az augusztus 28-iki mozgalomban való magatartásuk miatt történt. A Hírlap munkatársai a laptulajdonosoknak erre a lépésére. amelyet a laptulajdonosok részéről augusztus 29-ikén tett Írásbeli ígéret megszegésének tartanak, azzal válaszoltak. hogy hétfőn délután sztrájkba álltak. A szuboticai ujságiró-szekció hétfőn este tartott ülésén foglalkozott, a Hírlap szerkesztőségében kitört sztrájk ügyével és azt a határozatot hozta, hogy teljés szolidaritást vállal a sztrájkoló újságírókkal és ki-’ mondotta, hogy a Hírlap munkatársainak mozgalmát úgy erkölcsileg, mint anyagilag támogatja. A Muzeum körúton. Képzeld?! — A szivem nagyot lökött magán és egy pillanatra horkanva állott meg, Már tudtam. ■— És miért nem keresett fel téged? — Olyan egyszerű ez: nem szeretett már ... Az ilyet fölösleges magyarázni. Ugy-e fölösleges volt? De én. kétségbeesetten akartam, a saját szájából akartam hallani. Női büszkeség . . . önérzet . . . Hiú, nevetséges szavak . . . Amikor az élet forog a kockán .. . Esztendőkig vártam . . ; Minden mögöttem . . . A legszebb ifjúságom, legragyogóbb álmaim tollhegyre tüzködve mind és elküldözve neki részletekben. Borítékba rakva. levélboritékba. Hogy majd visszaadja és a boldogság vára telik ki belőle. Ugy-e, kel lett mennem utána? Térdencsuszva, kezemet tördelve, hiszen az életem volt. Hiszen már úgyis mindegy veit. Megint lóbálta a kezét a levegőben. — A legrosszabb, ha erre gondolok. Az a sok magam megalázása. Azok a kikoldult gyöngédségek, A hazudozások szánalomból. Kertelések az igazság körül. Anna belemélyedt gyötrött arcába: — Milyen pokol. — suttogta. — Pokol. — kapta fel a szót Erzsébet. — Pokol és égtünk benne mind a ketten Nem bírtam megérteni. hogy csakugyan vége. Hiszen annak, aki még forró, nehéz elhinni, hogy a másik jéggé dermedt. Kiábrándult . . . Vége volt ... A távolság .... . Uj. benyomások Elhallgatott és a másik nem tudta, mit mondjon neki. Még egy ideig hallgatva ültek. Erzsébet kelt fő! először. Valami furcsa elégedetlenséget érzett magában. Anna a szemébe nézett, leitalálta. mit gondol. — Köszönöm a bizalmadat — és a kezét nyújtotta — jó helyre adtad. Fölkeltek és lassú léptekkel indultak el a falu felé. Két leány, mentek a falu felé. Az feküdt szunnyadva a fák között a napsütésben. Beljebb a földeken asszonyok hajladoztak a dohánytövek között. Az egyik tábla szélén megállóit Anna. — Szent Isten — kiáltotta — ezek itten kendert termeluek. Gyermekkoromban a nagyapámék falujában is termeltek. Nem mondta tovább, de amint be-, szívta a levegőt, érezte a kenderáztató erjedő, átható szagát, látta a zöld békanyálat a viz tetején, a szürkésbarna kévéket a tóban, a vakító fehér, kemény szálakat a cikázó napsütésben, amikor már szárítják a zsúpokat, fenn kupbarakva, alól szétzilálva . . . Hallotta a kendertörő bunkó zuhogását és látta a nagyapja házát a falu szélén. Az oszlopos ámbitust ... A ház mellett a fehérre meszelt kemencét. Estefelé. amikor a kemence parázsa világított és benn hófehér ruha alatt éledt a tészta. Nyugodtan járó-kelő emberek . . . Béke . . . szunnyadó élet a falu között. Kendertábla a falu szélén. Kézivászon végighuzva a zöld mezőn. A vászon két széle messzire nyúlik. Az egyik szélén a béke alszik, a másik végén a háború mereszti rut szemét. És a vászon feszül a mezőn át. Félbemaradt szerelmek . . . Beteg szivek . . . Tönkrement leányok . . — Anna. Isten veled, én erre megyek ... — Én pedig amarra ., .
