Bácsmegyei Napló, 1924. augusztus (25. évfolyam, 208-238. szám)
1924-08-02 / 209. szám
BACSMEGYEI NAPLÓ 1924 augusztus 2. fegyveres erőre lenne szükség és erre a bolgár haderő nem volna elégséges, akkor Bulgaria forduljon az SHS. királysághoz, amely saját csapatait hocsátaná rendelkezésre a kommunista veszedelem elhárítása végett. Nehézségek az államtitkárok kinevezésénél A minisztertanács ülése előtt a kormány ukáz-bizottsága is ülést tartott pénteken délután, amelyen a régi kormány exponált tisztviselőinek fölmentéséről és az uj tisztviselők kinevezéséről tárgyaltak. Az ukáz-bizottság tagjai a végzett munkáról nem voltak hajlandók nyilatkozni a sajtó képviselői előtt és a belügyminiszter kijelentette, hogy a kinevezéseket csak akkor fogják nyilvánosságra hozni, ha a király már aláírta az erről szóló ukázokat. A belügyminiszter egyben megcáfolta azt a hirt, mintha a főispánok felváltásáról szóló tárgyalásokat már befejezték volna és kijelentette, hogy csak az államtitkárok kinevezéséről folytak eddig tárgyalások, de eddig csak egy államtitkári kinevezésről szóló ukázt terjesztettek az uralkodó elé aláírásra. Politikai körökben úgy tudják, hogy Setyerov Slavko pénzügyminiszteri államtitkári kinevezéséről van szó. Az államtitkári kinevezések egyébként komoly nehézséget okoznak, mert ez az első olyan kérdés, amely alkalmas a kormánypártok közötti egyenetlenség felkeltésére. A demokrata-pártnak ugyanis csaknem minden olyan minisztériumba, amelyet nem demokrata miniszter vezet, van államtitkárjelöltje, ami nem tetszik a klerikálisoknak és a muzulmánoknak. Ezek a pártok nem követelnek ugyan a demokrata vezetés alatt álló minisztériumokba saját pártjukbeli államtitkárt, mert ez a miniszter-helyettesek számát nagyon növelné, de viszont feleslegesnek tartják demokrata részről is a sok államtitkár kinevezését. Hazaárulást vád IV. Károly ellen Stein volt porosz hadügyminiszter könyve — Lehár ezredes az osztrákmagyar tábornokok nevében elégtételt kért a német generálistól Stein visszavonta állítását Bécsből jelentik : Síéin, a volt német főszállásmester, aki a világháborúban azzal vált közismertté, hogy a német hadvezetőség hivatalos harctéri jelentéseit aláírásával jegyezte, néhány hónappal ezelőtt annyi más generális példájára szintén kiadta emlékiratait Élmények és Megfigyelések címmel. Stein tábornok, aki egyidőben a porosz kormány hadügyminisztere is volt, súlyos vádakat emel könyvében az osztrák-magyar hadvezetöség ellen, amelyet felelőssé tesz a háború elvesztéséért, de megvádolja magát IV. Károlyt is nem kevesebbel, mint azzal, hogy az antant-hatalmak Zsoltijában állt és a háború alatt pénzt fogadott el a monarchia ellenségeitől. Stein tábornok a vádat rendkívül óvatos és burkolt formában adja elő könyvében, azonban az osztrákmagyar monarchia hat tábornoka ennek ellenére elhatározta, hogy elégtételt kér a volt porosz hadügyminisztertől az elhunyt császár-király emlékét sértő állításáért és erről a következő kommünikét adták ki : — ö excellenciája dr. von Stein volt porosz kir. hadügyminiszter és 'szolgálaton kívüli tüzérségi tálx Erlebnisse und Betrachtungen cimu emlékiratának 167. oldalán többek között a következőket mondja : » * »Rossz nyelvek még azt is állítják. hogy Károly király sem viseltetett ellenszenvvel az idegen pénz iránt.« Fenti kitétel alapján ö Nagyméltóságai: báró Krobatin tábornagy. szóig. kiv. csász. és kir. hadügyminiszter. báró Georgi vezérezredes, szóig. kiv. csász. és kir. honvédelmi miniszter, báró Szurmay gyalogsági tábornok, szóig. kiv. 'rnagy. kir. honvédelmi miniszter, báró birkenstetteni Czapp altábornagy, szóig. kiv. csász. és kir. honvédelmi miniszter, báró limanowai és lapanowi Roth vezérezredes, az Osztrák Katonatiszti Szövetség elnöke és báró Lukachich de Somor'ja. altábornagy, a Nyugdíjas Magyar Katonatisztek Országos Szőkeségének elnöke, megbízták báró Lehár Antal szóig. kiv. vezérőrnagy ‘urat azzal, hogy dr. von Stein tüzérségi tábornok úrtól felvilágosítást, illetőleg elégtételt kérjen a nevezett könyve alapján nyilvánosságra holott rágalomért, amely a megboláo'gult Károly Ö Császári és Királyi Felsége ellen irányul. Lehár Antal báró ezredes — akit IV. Károly második puccskísérlete alkalmával léptetett elő vezérőrnaggyá — a Német katonatisztek Szövetségéhez fordult, amelynek különleges becsületügyi tanácsa előtt Stein tüzérségi tábornok, von Kuhl szóig, kiv. gyalogsági tábornok, von Nestitz szóig. kiv. altábornagy és Moewes szóig. kiv. altábornagy előtt Berlinben 1924 junius 24-én a következő nyilatkozatot adta le : ! Nyilatkozat. »Könyvemnek kérdéses helyén előforduló azon ki tételével: »Rossz nyelvek« azt kívántam kifejezésre juttatni, hogy azon állítást: »Károly király sem viseltetett ellenszenvvel ,az idegen pénz iránt« mint valótlanságot magam is elutasítom. — Fenti helynek az öszszefüggésben való újabb megvizsgálása után magam is elismerem, hogy egy szabatosabb kifejezés lett volna helyénvaló és egyúttal sajnálkozásomnak adok kifejezést, hogy egy általam rosszul kiválasztott kitétel félreértésre adott okot. Ezennel kijelentem, hogy a kérdéses állítást rágalmazásnak minősítem és ezt azon esetben, ha könyvem egy újabb kiadást érne meg. kifejezésre is fogom juttatni. Nyilatkozatomnak egy — a külön tábornoki becsületügyi tanács Két költő lila: Baedeker A szerény polgári állású és kávéház - fcajáró költők is elvárják, hogy dicsérjék a verseiket, s apprehendálnak, ha rosszaknak találjuk őket. Lehet-e csodálni, hogy XIV. Lajos és Nagy Frigyes nem szívesen hallották, ha valaki a szellemi termékeiket gyengéknek mondta? Ezek féiig-meddig alkotmányos uralkodók s egy bizonyos mértékig modern emberek voltak, s nem bántották a kritikusaikat. Annál követelpbb volt Dionizicsz, az ókori zsarnok, akinek kevés alkotmányos érzéke volt, •— ő bizony börtönnel fenyegette meg azokat, akik a verseiről kedvezőtlenül nyilatkoztak. Az elismerés természetesen általános volt s a költeményeit Szirakuzában és vidékén úgy szavallták mintha legalább is Anakreon költötte volna őket. Akadt mégis egy Philoxenos nevii poéta, aki ki merte mondani e versekről, hogy azok előkelő származásuk ellenére is csapnivalóan rosszak. Egy órával e kijelentése után már börtönben csücsült a merész kritikus, a tyrannusnak pedig jelentették a feltűnő esetet. Dioniziosz, mint a legtöbb költő, mód nélkül hiú volt, aki előtt leghitványabb alattvalójának a véleménye se lehetett közömbös, — hát még egy költőtársáé? Színe elé vezettette a bírálóját s megkérdezte tőle: — Miért szidod a verseimet? — Mert nem jók, — felelte Philoxenos. T-t Mi a hibájuk? Philoxenos: Csupa dagály és nincs bennük gondolat. Dioniziosz: Tegyük föl, hogy igy van. Nem vagy te bolond, hogy igy szembeszállsz a közvéleménnyel? Philoxenos: A közvéleménnyel egyetértek, uram. A közvélemény azt vallja amit én, de gyáva és nem meri kimondani. Dioniziosz: Tegyük föl, hogy ez is igy van. De akkor is bolond vagy, hogy szcmbeszáilsz velem, amikor tudou, hogy élet és halál ura vagyok. Philexones: Dioniziosz! Te élet és halálnak vagy ura, én pedig a meggyőződésem rabszolgája vagyok. Dioniziosz: Nézd, Philoxenos, én a fejedet le nem üttetem, mert akkor kegyetlen volnék, s én mint minden zsarnok a »jóságos« jelzőre pályázok. S aztán mit csinálnék a pártütőkkel, az összeesküvőkkel és a hazaárulókkal, ha valakit pusztán azért, mert felségsér test követett el a verseim ellen, kivégeztetnék? Fokozatnak kell lenni a büntetéseknél. Tehát halálra nem Ítélhetlek, de a tiszteletlenség miatt, amelyet félként személyem iránt tanúsítottál, a börtönben felejthetlek életed fogytáig. Nem félsz ettől a sorstól? Philoxenos: Rettegek, Felség. De még jobban félek a lelkiismeretemtől. Ma én most visszavonom a nyilatkozatomat, akkor életein fogytáig kínoz a Ielkiismeretem, ainért megalkuvó, szervilis, hazug és tányérnyaló lettem, míg ha viszszavitetsz a börtönbe, van egy kis remény arra, hogy egyszer a Te lelkiismereted is megszólal s megnyitja előttem a fogságom kapuját. Dioniziosz: Bolond vagy, Philoxenos, s tán ez a szerencséd, mert sajnálom a bolondokat. Sajnállak téged is. Még fiatal vagy s hasznos polgára lehetne! hazádnak. Alkalmat adok, hogy menekülhess a büntetéstől. írtam újabban egy csomó verset, egyik jobb mint a másik. Még senki se ismeri őket. Foglalj ne lyet, és hallgasd meg őket. Talán revideálod a véleményedet a tehetségemről, s én megajándékozhatlak a szabadságoddal. Philoxenos leült, s hallgatta, amit a tyrannus fölolvasott neki. Dioniziosznak kellmes, csengő hangja volt, mint egy szerelmes színésznek, de Philoxenosnak a megvesztegethetetlen ítéletét nem tudta kedvezőre hangolni. A szép előadásból is kiérezte a versek tartalmatlanságát. Az egyik költő végigolvasta az egész paksamétát (mert termékeny verselő volt) s igy szólt a másikhoz: — Nos, mit szólsz iiozzájuk? Philoxenos fölkelt a helyéről. — Vezettess vissza a börtönbe, Dioniziosz! — felelte. — Kellemetlen ember vagy Philoxenos. Én azonban jobb kolléga vagyok nálad (s ez is mutatja, hogy van költői tehetségem) s szeretnék segíteni rajtad. Nem szívesen küldenélek rabságba. Mondd, nem egyezhetnénk ki valahogyan? — Ezt magam is szeretném. De azt nem szabad követelned, óh Dioniziosz, és báró Lehár vezérőrnaey ur között még megállapítandó terjedelemben való nyilvánosságra hozatalába belenyugszom.« Jegyezte: von Stein. szóig. kiv. porosz kir. tü* zérségi tábornok és szóig, kiv. hadügyminiszter. Fentiek alapján ezt az ügyet báró Lehár Antal vezérőrnagy és megbízói elintézettnek tekintik. A vasútnál is személyi változások lesznek A vasutasok az uj kormánytól várják helyzetük megjavítását A kormányváltozás — mint megbízható helyről értesülünk — a suboticai vasutigazgatóság vezetésében is személyi változásokkal jár. Hir szerint Bánics Jován vasutigazgató — aki korára való tekintettel már régebben távozni akart állásából — benyújtja lemondását és nyugalomba vonul. Bár Bánics igazgató a radikális-párt tagja, távozása nincs szoros összefüggésben a kormányváltozással, mert a suboticai vasutigazgatóság vezetője hivatalában mindenkor igyekezett a pártpolitikai kérdéseket kikapcsolni és nemcsak a suboticai vasutigazgatóság alkalmazottai, hanem politikai körök, pártra való tekintet nélkül, bizalommal tekintették Bánics igazgató működését. Értesüléseink szerint távozni fog helyéről Mátics Milán vasutigazgatóhelyeltes is, aki iránt az uj kormány bizalmatlan, mert neki tulajdonítják a pártpolitikának és nemzetiségi türelmetlenségnek a meghonosítását a vasutasok körében. Mátics igazgatóhelyettes igyekezett a vasutosokat a radikális pártba tömöríteni és őt teszik felelőssé azért, hogy Davidovics Ljuba suboticai népgyüiése alkalmával a vasutasok is részt vettek a gyűlés megzavarásában. A suboticai vasutigazgatóság élére, hir szerint Grebenarovics mérnök, a vasutigazgatóság géposztályának volt főnőké fog kerülni, akit demokrata hogy a költeményeidet dicsérjem. Sóhajtva mondta a zsarnok: — Bele kell nyugodnom, hogy nent tetszenek neked, s csak az vigasztal, hogy a többi alattvalóimnak: van elég bátorságuk dicsérni őket.... Talán meglehetnél mégis annyit, hogy hallgatnál a verseimről.... — Ezt megtehetem___ Ds csak addig, amig nem kérdezik a véleményemet róluk. — Philoxenos, te nagyon is puritán vagy---- Ha kérdezik, feleld, hogy nem olvastad őket, de azt hallottad, högy megütik a mértéket. — Szóval: hazudjak? Vitess vissza a cellámba, Dioniziosz! — Te az igazság rajongója vagy, Phíloxenos, s igy megérdemelnéd, hogy ártalmatlanná tegyelek, s fogságba vetfesselek. De magam se tudom, mért (talán kollegialitásból!), szeretnék megkegyelmezni neked. Tudod, mit? Itt egy zacskó arany, hagyd el Szirakuzát, s a híredet ne halljam többé. — Megyek, uram, de a bucsuzásnál engedj meg egy észrevételt. Ha én olyan hatalmas ur voinék, mint Te, uralkodnám oly nagy darab föld s annyi ember fölött, s annyi katonám volna, én — istenek uccse — nem írnék verset. — Te talán költő vagy, szegény Philoxenos, de nem ismered azoknak a pszihéjét, akik nem csupán költők. Verset írni s dicsértetni értté nagyobb gyönyörűség, mint uralkodni, harcolni éj hódítani__ Menj a szemem elől! Sose látták egymást többé.
