Bácsmegyei Napló, 1924. augusztus (25. évfolyam, 208-238. szám)
1924-08-10 / 217. szám
1924 augustus 10. ßACSMEGYEI NAPLÖ 9. oldal. kivonta magát azoknak az előítéleteknek hatása alól, amelyek igazságtalanságáról olyan közvetlenül szemléltető oktatást kapott. Államellenes az, aki az állam hitelét csorbítja, tekintélyét rongálja, biztonságát veszélyezteti, javait pusztítja, jogrendjét aláaknázza, fejlődési lehetőségeit apasztja. Csak ezek a kritériumok adhatnak alapot arra, hogy a büntető igazságszolgáltatás az állam ellenségeivel szemben eljárhasson. Az államalkotó fajhoz való tartozás; nem mentesítheti az államellenesség stigmájától azt, aki a büntető törvénykönyvbe vagy a közmorálba ütköző államellenes cselekményt követ el. Ennek a gondolatnak logikus folytatása, hogy viszont a nemzetiségi jelleg és az államnyelvtől eltérő anyauyelv nem csempészhető be az államellenesség ismérvei közé. A törvény tisztelet, a polgári kötelességek lelkiismeretes teljesítése és az ország vagyonát növelő serény munkálkodás kizárják annak a minősítésnek jogosultságát, amellyel a nemzeti lelkesedés haszonbérlői a kisebbségek államhüségét megrágalmazzák. A Vajdaság dolgozó polgárságának verbászi ünnepén a béke és rend népének az állam energiaforrásait duzzasztó munkateljesítménye tárul fel. Az állam érdekeibe gázol, aki az ország fejlődésének a kiállításon megmutatkozó lenditőkerekeit az államellenesség vádjával rozsdásitja. Hisszük, hogy a kereskedelmi és a íöldmivelésiigyi miniszternek a verbászi kiállításon szerzett benyomásai, a féktelen nacionalizmus legutóbbi parlamenti kitörésiéiből leszürődő okulásokkal együtt, hozzá fognak járulni egy egészségesebb, célszerűbb, a termelést nem büntető és sarcoló, hanem támogató és könnyítésekkel előmozdító' gazdaságpolitika kialakításához, b. ni. Olasz napok Irta: Baedeker A KÉK CSODA A munka ünnepe Díszes ünnepségek között nyitják meg ma a verbászi kiállítást, amelyben a Vajdaság iparának, kereskedelmének és mezőgazdaságának er-edrínényei sorakoznak; fel a. kedvezőtlen viszonyoktól meg nem bénított, a gyűlölködéssel alkotóerőt szembehelyező, békés polgári munka demonstrációjául. Kivételesen súlyos adók és a kényszerrendszabályok egész sora kötik meg a közgazdasági fejlődést ebben a virágzó országrészben. A Vajdaság népe mégis töretlen, kedvvel dolgozik és rövid időn belül immár. a harmadik kiállításion tesz tanúságot arról, hogy termelőképességét még mindig nem kezdték ki az ellenséges körülmények. Verbász német lakossága rendezi a kiállítást és csak természetes, hogy a nemzeti féltékenység gyujtogatói meglóbálták az irredentizmus vádjának csóváját az előkészületek diszkneditálására. Meg kellett szoknunk az évek során, hogy a türelmetlen nacionalizmus a tehetséget, .a tudást, a hivatottságot az állam igazi érdekeinek szolgálatára faji szempontból Ítéli meg és a nemzetiségek kulturális és gazdasági produktivitását annál veszedelmesebbnek tünteti fel, . mennél inkább alkalmas az ország egyetemes értékkészletének gyarapítására. Az idők . jele azonban, hogy a kiállítás rendezőinek soviniszta meggyanusitása minden visszhang nélkül maradt. A kereskedelmi , miniszter, aki a kiállítást a kormány nevében megnyitja, a közelmúltban, amikor még az ellenzék frontján harcolt, a saját kárára győződött meg róla, hogy milyen lelkiismeretlenül dobálóznak az államellenesség vádjával. Az a tanulság, amelyet dr. Sümenkovics Ilia a választókerületében vont le az őt kiutasító rendőrfőnök hatalmi túlkapásából1 és abból, hogy a volt belügyminiszter a mostani kereskedelmi miniszter államellenes magatartását bebizonyitottnak jelentette ki, bizonyára újabb támasztékokat fog nyerni a verbászi kiállításon. Iparosok és mezőgazdák termelésük javát, kereskedők áruraktáruk reprezentatív darabjait összehordják annak illusztrálására, hogy itt a Vajdaságban az intenzív gazdasági élet minden olyan feltétele megvan, amit a természet, emberi szorgalom, rátermettség és vállalkozó hajlam nyújthat. Micsoda államellenes tendenciát láthat e mögött a tisztán közgazdasági erőmutatvány mögött a józan ész és jóhiszeműség? Nem is foglalkoznánk ezzel a kérdéssel, ha csak,arról volna szó, hogy felelőtlen helyről jelszavak papírsárkányait eregetik a dolgozó polgárság egy impozáns akciója felé. De az eddigi tapasztalatok szerint magukban a szakminisztériumokban is vezetőférfiak elárulták azt a szándékukat, hogy a Vajdaság gazdasági haladását az államellenesség interdiktuma alá helyezzék. Emlékezetes rnég annak a kereskedelemügyi államtitkárnak tavalyi beszéde, aki a vajdasági gyáripar személyzetének nemzetiségi megoszlását és nyelvhasználatát . kifogásolta és megállapította, hogy az itteni iparvállalatok nem az' állam javára működnek. Az ominózus államtitkári megnyilatkozás egyenesen ellentétet konstruált a Vajdaság gazdasági gyarapodása és až ország nemzeti megerősödése között. Ezt a vészes elfogultságot, amely a közgazdasági élet központi irányítását befolyásolta, a Vajdasá-. gon át az egész ország megsínylette, mintahogy az egész testen láz üt ki-, ha egyik végtagját súlyosan megsebzik. A verbászi kiállítást megnyitó kereskedelmi miniszterről joggal feltételezhetjük, hogy az államellenesség fogalmának meghatározásában Attól a naptól kezdve, amelyen Kopisch fölfedezte a grotta azutra-i, uj korszak kezdődik Capri külső életében. Ez idő óta évről-évre többen keresik föl a kecskeszigetnek e meghitten csendes idillj ét, az egyszerű Casa Pagano-bóí európai hírű, bár most is igénytelen aíbergo lett, a partokat pedig az élelmes vállalkozás ellepte ristorante-kkel, hotelekkel és pension-okkal. Újfajta csónakok »épültek«, laposak, vékonyak,'mert a szokásos méretűek nem férnek a barlangba. A kaprióták egyszerű patriarkális élete is változott azóta, megkóstoltak egyet s mást ők is a modernségből, amelyet a világ összes nemzetei hoznak nekik kóstolóra. Nincsenek már anynyira elzárva a többi Európától s a polgárosodástól, amióta a »csoda« feléjük irányította a művelt világinak s a turistahadnak a figyelmét. lA divatos civilizációhoz tartoznak * immár ők is, a gőzhajók minden I istenadta nap helybeszálütják s a \ Marina Grande-n teszik le nekik a a legmodernebb európaiakat s a legfrissebb civilizációt. A szigetlakok életem,ódja is más most mint a Kopisch előtti s alatti időkben, — akik azelőtt korallhaíászaira indultak a sötét Afrikába, most otthon is találnak foglalatosságot: angolokat és egyéb inglese-ket szállítanak a grotta azurra-hoz. Ott ugyanis minden idegen utazót — nemcsak az ángl'ius’t — inglese-nek hívnak. Minket is egy barátságos arcú és iridulatu kaprióta vitt el oda. — Le a fejjel! — kiáltotta, amikor közeledtünk a barlang nyílásához. A kalapunkat e figyelmeztetés nélkül is leemeltük volna, mert a hangulatunk iinnepies volt igy is. s amit látunk, templomszerii. A viz a barlang körül már intenzivebben kék, mint a nápolyi öbölnek különben is kék nedűje... S aztán ez a különös; sziget, ezek a formátlan kőszörnyek, a Tiberiuslegendák s a sejtés, hogy azonnal látunk valamit, amit nem tudunk megérteni, mindez olyan iinnepies. Az érthetetlennel állunk itt szemben ... Igen, ez az ... Semmi se mélyíti úgy áhítatba az embert mint az a szép.- amit nem ért. Templomokban, fényes diszmiséknél és az isteni tiszteletnek egyéb ünnepségei alkalmával észlelhetjük ezt az áhítatot a hívők arcán. Olyan szépet látnak, amit nem értenek... De nem elég a fövegünket leemel-I ni, a fejünket is meg kell hajtani a Természet e kék csodája előtt, —jóformán. hasra kell feküdni, ha az .ember nem akarja beütni a fejét a bejárás természetes, de szigora kőboltozatába, rideg sziklapadmalyába. Ez a kényelmetlen helyzet nem tart soká, — még néhány lökés az evezőruddal, pár másodperc s megint megszólal a barcarole mdódiás hangja: — Föl a fejjel! Fölemelkedünk és látjuk az érthetetlent. Egy szabálytalan, istentudja hányszögletü és; mennyi görbüleíü nagy medencében találjuk magunkat, amelynek vize mint kék láng ömlikotúlik a ladikunk mellett. Olyan csodálatos kék ez, amelyhez hasonló nincs se a festékes boltban, se a piktorok palettáján. Kopisch óta hiába próbálgatják megfesteni, ezt a kéket nem tudják vászonra, fára, kartonra varázsolni... Hiába hasonliigatják az ég legkékebb kékjéhez, hiába az indigóhoz, a spiritusz lángjához, türkizhez, lapis lazűli-hoz és mindenhez, ami kék, — hiába,, az egy eksztrakékszin, a kékbarlang kékje. Vittünk belőle egy üveggel s amikor a szigeten megvizsgáltuk, csak olyan volt az, mint a sorreutói, salernói vagy nápolyi öbölviz ... A bemártott evezők e folyadékban hosszú ezüstrudakká lesznek s minden, ami e mitikus habok közé kerül, fehér fényre válik. Egy-két hajósgyerek vagy halászfiu mindig találkozik, aki a forestiere-k mulattatáisára a vízi alá merül S; ott úszkál. Ezek az egyébként barnaszinü testek is fehérfényt kapnak itten, s maga a koromfekete ördög vagy a Capri-ban letelepedett Lord Hungerfordnak a négerinasa is rnegfehéredne e szinváltozó és színeket változtató biivösrhüvös elemben. Szerecsenmosásra valóban nagyon alkalmas hely ez s nagyon ajánlható azoknak a kéteshirü gentleman-eknek, akiknek a karakterén sötét pontokat lát a közvélemény. Fürdessék meg a jellemüket itten. És én ismerek nem egy olyan politikust, akire egy ilyen fürdő nagyon ráfér... A mese —■ mert Capri tele vau mesével, mint minden Tündérország —, a mese, hogy Tiberius a Dame chiusa-ban őrzött leányokat itten, ebben a barlangban fürdette s a toalettjüknél, amely egy átlátszó fátyolnak a levetésiéből s a íelöltéséből álott. nagyúri grandezzával asszisztált, alkalmasint csak — mese. Hiszen e leányok — ahogy őket képzelem és Tibcriust ismerem •— bizonyosan fehérek voltak bárminő ürdővizben, nemcsak a kékbarlang fehérítő hullámaiban. Ám a mese azért nincs némi hangzatosság és minden jellemzetesség nélkül, s teljesen mégj se lehetetlen, hogy a Timberio ter-1 fmékeny és ugyancsak féktelen fauftáziájában megszületett e nem minden poézis nélkül való erotikus eszme ... Micsoda imperátori gyönyörűség lehetett e görög leányzók istennői tagjainak a szinpompáját nézni, — Cézárhoz illő mulatság s a Gabriele d’Annunzio ecsetjéhez való téma, igazándi piacere! Wiedemeister ur is, a Caesaremvahnsinn elméletének a hirdetője, aki szerint Tiberius: kényszerzubbonyba való tébolyházi alak, Wiedemeister ur is be fogja ösmerni, hogy ebben az őrületben volt némi rendszer... Az utitársaink egyike, amikor _e mese került szóba, elvörösödött. Öreg ur volt, aki már tudott pirulni... De lángbaborult az arca a ladikunkban ülő fiatal hölgynek is, amint figyelmeztették az úszkáló legényekre, kik úgy festettek a víznek tükre alatt, mint fehér márványszobrok, akik megszöktek talapzatukról, a Museo nazionale-bői... A ttineményszerü látványt, a víznek sajátságosán mély kékjét', a németünk — nagy sajnálatomra — mingyárt ott helyben tőrül-hegyre megmagyarázta, s hazudnék, ha jjazt mondanám, hogy ezáltai több j élvezetem volt a kék csodától. Né, mely verssel is úgy van az ember, hogy mihelyest megérti, kevesebb gyönyörűséget talál benne... istenem, csak oly rövid időt töltöttünk a barlang belsejében, s ennek a jó urnák mégis volt érkezése hozzá, hogy tudományos prelekciót tartson. A fáradozásáért nem éreztem valami nagy hálát, mert a csoda nem lesz épp szebb attól, ha az okát adják ... Magyarázzátok , meg a népnek apróra, hogy milyen természetes mindaz, amit csodának tart, s elvetted az illúzióját, megfosztottad a csodaszerüségre alapított hitnek a boldogságától, eltávolítottad az életéből azt az eleimet, amely annak , szépséget kölcsönöz. Az egyház igen okos, amikor bántatlanul hagyja ezeket az édes hiedelmeket s azoknak hitvirágáról nem engedi lehullani -a vakbizalom illatos _ liimporát. de ellenkezőleg csodákká magyarázza át hívei részére a legtermészetesebb folyamatokat is. Mert: »a hitnek legkedvesebb gyermeke: a Csoda«. Nos hát, mindenkinek jól-, esik, ha egyik-másik kérdéssel szemben az egyszerű nép-hez tartozhatik, s igen-igen kellemes, ha az ember olykor megállíthatja a különben is eléggé korlátolt eszét, igy szólván hozzá: itt a határ, ennél tovább ne menj! Mindegy... Ha nem is csoda immár előttem a grotta azúrra, még sehol se látott kéksége, azért úgy. bámulom, mintha az volna. Amint már említettem, a sziget csupa erős szikla, amelynek minden darabja meghazudtolja a híres mondást: gutta cavat lapidem. Ezt a követ ugyan nem vájja ki egykönynyen a tenger sós vize, — csak mossa. A még oly erős hullám se képes csonkítani az állományát, a falai erősen állnak, mint a bronzok. Ez az egyik oka, hogy a gr ott eile _ körű! a viz oly tiszta: a másik pedig, hogv a tenger itt szokatlanul mély, akár az óceán közepe. A legerősebb vihar se képes a fenekéig hatni s a nedvét fölkavarni, — igy hát a viz tiszta és kék marad, s a napsugarak csakis ezen a kék elemen keresztül tudnak a barlangba jutni, ott is csak annak szűk nyílásán áltál. A barlang medencéje csupán e kis nyilas utján függ össze a tengerrel s egy kis kék tavacskát alkot. Mivel pedig ez a nyílás a tengerfenékig ér, a napvilág intenzív erővel, nagy teljes-I séggel tölti meg kék fénnyel a grottát. Ugyanez a fény sugárzik le a falakról is, — igen szokatlan és meglepő látvány, mint minden, ami magában is szépséges dolog, s a földkerekségén csak egyszer fordul elő. Az ember azt hiszi az első pillanatban, amikor e fenomént meg-
