Bácsmegyei Napló, 1924. augusztus (25. évfolyam, 208-238. szám)

1924-08-10 / 217. szám

4. ofđai. BACSMEGYEI NAPLÓ 1924 augusztus 10. Sulioticai miikedvelőből amerikai primadonna Kondor Ibolyka karrierje Csak néhány esztendeje még, hogy a szabadkai műkedvelők gárdájában feltűnt 'egy tehetséges fiatal lány. Kondor Ibolykának hívták és egészen szerény egyszerű kislány volt, ugyan­olyan álmokkal, ugyanolyan színes vágyakkal és tervekkel ábrándozó fia­tal lány, mint a sikerről, színpadról és ünneplésről álmodozó többi társnői. Kondor Ibolykát már kisgyerek korá­ban mámorossá tette egyszer a taps, amikor a szabadkai színház színpadán mint kicsi leány táncolt és taián ez az első siker adott acélos akaratot ennek a tehetséges fiatal lánynak arra, hogy keresztülvigye terveit. Felkerült Budapestre és a szinész­­iskola elvégzése után csak rövid ideig kellett küzdenie, rövidesen már mint ismert chanson-énekesnőt ünnepelte a magyar főváros. A budapesti kaba­rék sorozatos sikerei után azonban Kondor Ibolyka még többre vágyott, szűknek érezte már a kabaré-szinpad kereteit, egész estét betöltő színdara­bokban, komoly színpadon akarta be­bizonyítani tehetségét. Kondor Ibolyká­nak ez is sikerült és ma már az első budapesti szubrett-primadonnák sorá­ban említik a nevét. Évek után most először hazajött. A kis Kondor Ibolykából pompás, ki­nyílt virág lett, egész megjelenése, öntudatos beszéde, kacagása és min­den gesztusa: az ünnepelt pesti pri­madonna. Még a magánéletébe avat­kozó intrikák se tudták megtörni ezt a nőt, fiatalon és bátran megy tovább a kiiüzött cél felé. A FővárosiPperett­­szinházban aratott sorozatos sikerei után hazajött most Szuboticára, ki­pihenni a forró színházi esték fára­dalmait és megmutatni szülővárosa közönségének, hogy mivé lett, mit tanult, amióta innen,* mint szerény műkedvelő elindult. Augusztus 17-én, vasárnap Palicson chanson-estét fog rendezni és legjobb műsorát válogatja össze erre az alkalomra. Komjáthy Károly, a „Pillangó főhadnagy“ zene­szerzője a napokban érkezik Szuboti­cára, hogy Kondor Ibolykát zongorán kisérje. Ezzel a szuboticai föllépéssel tarto­zott még önmagának Kondor Ibolyka, mielőtt a tengerentúlra megy. Mert művészi pályafutásának ez a követ­kező állomása. A szuboticai műked­velőből nagy primadonnává avanzsált színésznő úgy beszél róla, mint a világ legtermészetesebb dolgáról, hogy októberben Fedák Sári magával viszi Amerikába kéthónapos turnéra. Kon­dor Ibolyka olyan partnerekkel, mint Fedák Sári, a legelőkelőbb amerikai színpadokon fogja az Antónia, a Mé­zeskalács, a János vitéz és a Csókon szerzett vőlegény főszerepeit játszani És Kondor Ibolyka egész biztosan Amerikában is hamarosan ünnepelt színésznő lesz. A szuboticai műkedvelő-előadástól az amerikai operett-színpadig szédü­letes karriert futott meg Kondor Ibolyka néhány év alatt. Kevés lánynak telje­sülnek igy a vágyai. Az innen elin­dult primadonnának eddig minden álma valóravált. A Suboficáré! kiiolcncolt álbombamsrényldt letartóztatták Budapesten BaSIa Géza visszavonta vallomását, hogy részívett az erzsébetvárosi bombamerényletben A pertu Irta: Stella Adorján Együtt startoltak a hatalmas bank­házban. János csendes, nyugodt szőke fiú volt, István mozgékony, kalandos természetű, fekete. Nem egy osztályon dolgoztak, csak futólag köszöntötték egymást. . — Alászolgája! — Alászolgája! így üdvözölték a felebbvalóikat is, a könyvelőket, levelezőket, cégvezetőket és igazgatókat, csak egy kicsit lojáli­sakban, az alászolgájának eredeti és hangsúlyozott formájában. — Alázatosszolgája! Schmiedt igazgató ur tiszteletére ren­dezett jubiláns banketten egymás mel­lé került a két gyakornok az asztál végén. A második pohár bornál a vir­gonc Pista, komoly arccal nyújtotta a poharát a társa’ felé. — Pardon, azt hiszem én vagyok az idősebb__ Valójában másfél évvel fiatalabb volt. Összekoccintották a poharukat — Szervusz! — Szervusz! Lehajtották a bort és szertartásosan kezet fogtak. Ettől kezdve tegezték egymást. Pertu barátok voltak, mint mondani szokás. * Történelmi idők következtek. Háború. Forradalom. Uj gazdasági törvények parancsoltak. A gazdagok szegények lettek és a szegények még szegényeb­bek. Egy-két vakmerő szegénynek min­den sikerűit. Ilyen volt Pista. Vakmerő szegény. Megérezte az uj időket és kockára tett mindent. Gondolkodás nél­kül otthagyta a bankot, lemondott a Budapestről jelentik: Az Erzsé­betvárosi Kör ellen elkövetett bom­bamerénylet nyomozásának kezde­tén a budapesti rendőrség értesítést kapott arr.ól, hogy a szuboticai Bápsmegyei Napló azt a szenzációs hirt közölte, hogy az ottani rendőr­ség elfogta Bállá íléza budapesti soffőrt, aki a rendőrség előtt részle­tesen beismerte, hogy ő volt — mint Héjjas Iván soffőrje — az egyik fő­tettese az Erzsébetvárosi Kör ellen elkövetett bombamerényletnek. A budapesti rendőrség a hir nyomán megkeresést intézett a szuboticai rendőrséghez arra vonatkozóan, hogy Ballát. ha vallomása csak­ugyan megtörtént, szolgáltassák ki. A szuboticai rendőrség a budapesti főkapitányságnak ezt a kérését ter­mészetesen megtagadta s Bállá el­len lefolytatta az eljárást útlevél nélkül történt tiltott határátlépés és egyéb kihágások miatt, majd áttette az ügyet a törvényszékhez, amely Ballát hosszú vizsgálati fogság után fölmentette az ellene emelt vád, alól. A fölmentő Ítélet után a soffőrt. mint foglalkozásnélkülit áttoloncoltá-k Ro­száraz kenyérről és elindult kalácsot keresni. A tőzsde környékén ólálko­dott. Idegen pénzeikkel kereskedett, mindenhez hozzányúlt, mindennel üzér­kedett. Hat hónap alatt önálló tőzsdés lett, egy év múlva vagyonos ember, két év múlva egy nagy bankház tulajdono­sa és négy év múlva országszerte is­mert pénzügyi szaktekintély. A pénz­ügyminiszter kikérte a tanácsát, az ál­lamnak adott kölcsönt kamatra és tisztes polgári családokban mintaképül állítot­ták: a gyerekek elé, mint Franklin Ben­jámint. — Itt a második Bozel — mondták az emberek, amikor száz lóerős autó­ján végigrobogott az uccán. * Jánosnak semmise sikerült. A biztos • kenyérből egyre kisebb karéjt oszto­gattak. Családi gondok is gyötörték, a szüleit kellett segélyezni. Jobban és job­ban elszegényedett. Szép ruhái, a béke­beli bankfiu büszkesége — elkoptak, el is adogatott belőlük, egyszer csak azt vette észre, hogy már egy rendes öltö­zet ruhája sincs. Pista ebben az időben rendelt Londonban egy tucat »valódi angol« öltönyt. János látta néha a nagy urat, legtöbbször autón s ilyenkor hó­dolattal üdvözölte: — Szervus méltóságos uram! Jólesett neki, hogy ilyen nagy urat tegezhet. Egykori gyakornok társa hi­degen, némán megemelte a kalapját. Azt se mondta, hogy jónapot, azt se, hogy szervusz. De úgy köszönt vissza, mint az alkalmazottainak szokott. Mert neki már sok száz alkalmazottja volt. # Egyszer színházban összetalálkoztak. Pista páholyban ült, János az erkélyen: Pista pompás frakkban, János gyűrött, ócska szürkeruhában. A szegény kis mániába, ahonnan a legutóbbi na­pokban átszökött Magyarországba. Péntek délelőtt a budapesti tolonc­­házból a főkapitányság politikai osz­tályára állították elő Bállá Géza sof­főrt és kihallgatták arra vonatkozó­lag, hogy mennyiben fedi a valósá­got a szuboticai rendőrségen tett az a vallomása, hogy ő volt egyik fő­tettese az erzsébetvárosi bombame­rényletnek? Bállá nem sokat kertelt és első szóra elmondta ugyanazt a vallomást, amelyet annak idején a szuboticai rendőrségen tett és ame­lyet a Bácsmegyei Napló közölt. Mint ismeretes, a merénylet ügyé­ben lefolytatott legutóbbi nyomozás egész a részletkérdésekig tisztázta az egész gyilkosságot. ■ amelynek eredménye Mártiy József és társai­nak elf ogatása volt. A detektívek ért­hető megdöbbenéssel hallgatták Bal­ia Gézának fantasztikus vallomását, amely az ügynek a konkrét adatok­kal ellenkezően teljesen más meg­világítást adott. Egész sereg detek­tívet mozgósítottak, hogy Bállá val­lomása alapján véglegesen tisztáz­­zák a tömeggyilkosság elkövetőinek bankhivatalnok, közelről akarta látni hi­res barátját és szünet alatt lesompoly­­gott a földszintre elcsípni egy szervusz!, j A hős a páholyfolyosón cerclet tartott. Pucérhátu szép asszonyok, ismert közéleti férfiak állták körül. Udvaroltak neki. János igyekezett elkapni egy pillantását. Nem sikerült. Végre befurakodott az elegáns embergyürübe és mélyen meg­hajolva köszönt Pistának. — Szervusz, méltóságos uram. A méltóságos vezérigazgató vörös lett, mint a páholy plüsfüggönye. ö, aki minden helyzetben villámgyorsan meg­találta a helyes lépést, most nem tudta, hogy mit kell cselekednie. A társaság felfigyelt. Nem volt mit tenni. — Szervusz —- mondta a foga között. István elhúzódott. Kinos csend követ­kezett. Pista meggondolatlanul ekszku­­zálta a pertut. — Katonapajtásom — mondta és fe­jével a távozó, kopott ember után bic­centett. Ketten is kuncogni kezdtek. A méltó­ságos ur sohse volt katona. Sehogyse akart a diskurzus megindulni. Végre a társaság egyik tagjá, törtető, ifjú új­ságíró vízre eresztett egy mentőcsóna­kot. — Mit szól hozzá méltóságos uram, hogy a kormány fel akarja szabadítani a devizaforgalmat? Pista kihúzta magát. Minden szem rá­tapadt. Visszanyerte az önuralmát és fontoskodva kezdte el: — Szerény véleményem szerint__ * Jánosnak feinjondtak a bankban. A pénzügyi helyzet létszámcsökkentést kö­vetelt és természetes, hogy a rosszul öltözködő, előlegkérő János az elbocsá­tottak' között szerepek. Ö maga csak szerepét. A nyomozás méz most is folyik, annyit azonban már megálla­pítottak. hogy Bullát nem is Baliá­nak hívták és nem is soítőr. hanem napszámos, sőt ezt a foglalkozását sem lehet mértékadónak venni, mert volt már a világon minden, általában nagyon kalandos múltú ember. Mi­kor a detektívek közölték vele azt a tényt, hogy vallomásának nagy­része nem fedi a valóságot, mert a merénylet elkövetése idejében már nem volt a fővárosban. Bállá elnevette magát és visszavonta val­lomását. Arra a kérdésre, a szuboticai rendőrség előtt miért vállalta ma­gára a merényletet, kijelentette Bal­ia, hogy azt remélte, hogy ha mint politikai gyilkosság tettesét kezelik, akkor a jugoszláv hatóságok kiad­ják Magyarországnak és: nem kell felelnie a szuboticai hatóságok előtt az ott elkövetett kihágásokért. Vi­szont arra., hogy miért akarta most, a budapesti főkapitányságon is főmű tartani ezt a beismerő vallomást, nem tudott válaszolni. A rendőrség azt hiszi, hogy Bállá hirtelen feltűnése összefüggésben van az ébredőknek Márffy kiszaba­dítására irányuló akciójával. Márffy védői ugyanis százmillió korona óvadékot ajánlottak fel védencükért. Nem lehetetlen, hogy Ballát azért léptették most a színpadra, hogy ez­zel a közfigyelmet eltereljék Márffy. Józsefről. A rendőrség szombaton délután — mint a késő esti órákban jelentik — megállapította, hogy Baliát mesé­iének előadására presszionálták. Bállá ugyanis a további vallatás so­rán megmondotta, hogy őt tulajdon­képpen nem is Bálidnak hívják, az ő neve Pap Géza és az a Bulla, akiről szó van az erzsébetvárosi merénylet budapesti jegyzőkönyveikben és akit Mihálynak hivnak. nem Gézának, neki bátyja. A nyomozás most elsősorban ab­ban az irányban folyik, hogy kinek az érdeke volt, hogy Bállá ezt a me­sét előadja a rendőrségen ugyanak­kor. amikor Márffyék 100 millió ko­ronás kauciót ajánlottak fel szaba­dulásukért? sacgssamis&jB azon csodálkozott, hogy .valami csekély végkielégitésst is kapott. Ebből eltengő­dött két hónapig. Állás után futkosott reggeltől estig. Hiába, Végső elkesere­désében és nyomorában felkereste Pis­tát. Ez az utolsó reménység. A pertu­­barát. Öt napig ácsorgott az előszobá­ban, míg végre be tudott hozzá jutni. A kétségbeesett, szegény ember szív­dobogást kapott, amikor kettesben ma­radt a hatalmas férfiúval. A pertubarát­jával. Most fog eldőlni, hogy az utolsó mentsvárat vájjon nem az optimizmus építette. — Méltóságos uram — kezdte reme­gő hangon — bocsáss meg, hogy zavar­talak.... Előadta a kérését. Alkalmazást kér, állása nincs, az anyja beteg, nélkülöz­nek, A vezérigazgató merev arccal hall­gatta. Egyetlen biztató tekintetet nem küldött feléje. — Nagyon sajnálom — kezdte végül... János szédült Az j a válasz, amely »nagyon sajnálom«-mal kezdődik, min­dig elutasító. Ez se volt egyéb. A ban­kot is megrendítette a pénzügyi krízis. Sok tisztviselőt elbocsátanak. Mit szól­nának azok, ha most uj embereket ven­nénk fel. — Nem iga.z'r János még helyeselt is. — De igaz, kérlek alássan. A hatalmas férfiú még élvezte egy darabig a szegény ember vergődését, aztán kimérten igy szólt. — Én segítenék rajtad, de nem áll módomban. Ingyen senkinek nem adok semmit. Nekem se ad senki. Alamizsnát nem is akarsz tőlem. De szeretnék ja­vítani a helyzeteden és éppen ezért, mi­vel elsősorban pénzre van szükséged, megvennék tőled valamit. i — Tőlem? — ijedezett János.

Next

/
Thumbnails
Contents