Bácsmegyei Napló, 1924. augusztus (25. évfolyam, 208-238. szám)

1924-08-10 / 217. szám

2. BACSMEGYE1 NAPLÓ 1294 agusztus 10. stina tekintélye megóvassék. A hazelnök szóbahozta végül az egybegyült pártvezérek előtt, hogy a parlamentnek képvisel­tetnie kell magát a berni interpar­lamentáris konferencián, amely au­gusztus 22-ikén kezdődik és azt javasolta, hogy a kormánypártok hat tagját, az ellenzéknek pedig négy tagját — még pedig két radikális-pártit, egy Pribicsevics pártit és egy szociáldemokratát — küldjék ki a berni konferen­ciára. A radikálisok keveselték a szamukra fenntartott két helyet s emiatt az értekezlet nem egyezett meg ebben a kérdésben, amelyet alkalmasint úgy fognak megol­dani, hogy a szocialistáknak fenn­tartott helyet is átengedik a ra* dikálisoknak. A kormány pártjai számára fenntartott helyekből részt kapnak a Radics-páriak és a német-pártiak is, az utóbbiak nevében Krafft István dr. uta­zik el. A parlament szombati ülése A nemzetgyűlés ülését délelőtt háromnegyed tízkor nyitotta meg Jovanovics Liuba elnök. A napi­rend első pontján két Radics­­párti képviselő mandátumának igazolása szerepelt. Az igazoló bizottság jelentésében a mandá­tumokat verifikálásra ajánlotta. Vilder (önálló demokrata) kifogást emelt Dosen Marko mandátumá­nak igazolása ellen, azzal az in­dokolással, hogy Dosen nemrégi­ben cikket irt a Becsben megje­lenő „Balkáni konföderáció" ciraü folyóiratba, amely, szerinte Alek­­szandrov Tódor lapja s a bolse­vista és macedón érdekeket szol­gálja. Beszédében ismertette az első szám tartalmát, amelyben | Dosennek értekezése is megjelent Starcsevicsről. A beszéd során a radikálisok és Pribicsevics-pártiak többször támadó megjegyzést tet­tek a kormány és a Radics-párt ellen. A szónok végül azt java­solta, hogy mielőtt Dosen man­dátumát igazolják, állapítsák meg, hogy a cikket valóban ő iita-e. Vilder szavára senki sem vá­laszolt, hanem az elnök mindjárt szavazásra tette fel mindkét man­dátum igazolásának kérdését. Az igazoló bizottság javaslata ellen szavaztak a radikálisok és az önálló demokraták, mig a többi pártok a javaslat mellett szavaz­tak, úgy, hogy az igazolásnak szemmellátható többsége volt. Az elnök a mandátumokat igazoltnak jelentette ki. A szavazás után az elnök rö­vid szünetet rendelt el, amely alatt a kormánypárti és ellenzéki képviselők közt heves szócsata folyt, ebben azonban a Radics­­párti kéyviselők nem vettek részt és közben lassanként kimentek az ülésteremből. A kormány deklaráció vitája Szünet után áttértek a napirend második pontjára, a kormánydek­laráció fölötti vita folytatására. jovanovics Vásza dr. (radikális) szépen felépített nagy beszédben mondott bírálatot a kormánynyi­latkozat fölött. Szerinte a kormány tagjai nem képviselik az államegy­ség gondoláiét és ezzel veszélyezte­tik az évszázados harcokban kiví­vott nemzeti ügyet. Támadta a kor­mányt a, Balkán szerkesztőjének letartóztatása miatt, akit szerinte a közoktatásügyi miniszter pusz­tán személyes gyűlöletből jutta­tott börtönbe. Rámutatott Radics moszkvai utazására és idézte e meggyilkolt Draskovics belügymi­niszternek Tomjenovics akkori hor­vát bánhoz intézett levelét, amely­ben Radics mozgalmát szecesszio­­nistának mondja és a legélesebben elitéli. Szerinte a mostani kormány is ilyen szecesszionista politikát folytat. Kijelentette, hogy vesze­delmesnek tartja az áilamegységre Radics horvátországi, macedóniai és boszniai akcióját és nem azo­nosítja a horvát népet a horvát politikusokkal. Kijelentette végül, hogy a kormány iránt nem vi­seltetik bizalommal. Beszédét a jelenlevő kevésszámú radikális képviselő zajosan megtapsolta. A parlament alelnöke a miniszterelnök ellen Drcgovics Milutin (radikális), a parlament alelnöke volt a követ­kező szónok. Mindenekelőtt kije­lentette, hogy mint paraszti ember, egyszerűen és népiesen fog beszélni, azt fogja elmondani, amit a nép érez és ami a népnek fáj. Ezután éles személyes támadást intézett Davidovics miniszterelnök és Pecsics építésügyi miniszter ellen. Davido­­vicsot azzal vádolta, hogy Korfuban különbékét követelt. A szónoknak ez az állítása nagy vihart váltott ki, ingerülten kiáltották közbe a demokrata-párton : — Közönséges hazugság! Pecsics minisztert azzal vádolta meg a szónok, hogy Szerbia meg­szállása idején Nisbe ment, hogy ott szabotálja a nép ellenállását a megszállók ellen és dicsérte az osztrák közigazgatást. (Heves til­takozás a kormánypártok otdilán.) Szemére vetette a Radics-pártnak, hogy nem válaszoltak tegnap 7 rifkovicsnak arra a kérdésére, hogy kinek szánták Macedóniát. A kormány, véleménye szerint olyan elemektől függ, akik nem garantálják a nemzeti egység po­litikájának folytatását. Nincs ki­fogása az ellen, hogy horvátok és szlovének üljenek a kormány­ban, de olyan embereket kellett volna ezekre a helyekre kivá­lasztani, akik az egység gondo latonak föltétien hivei. Ez a kor­mány opportunus és gyáva. (Tilta­kozás a kormányoldalon.) Felem­lítette, hogy a zagrebi hivatalos lapban a belügyminiszternek egy távirata jelent meg, amely szerint a parlament első ülésén a Radics­­párii képviselők is éljenezték a ki­rályt. Sajnos, ő ezt az éljenzést nem hallotta, bár nagyon örült volna neki. Fölhívta a Radics­­párti képviselőket, hogy ismétel jék meg az ovációt. (Taps az el­lenzéken, a Radics-pártiak nyu­godtan ülnek helyeiken, Kobasica radikálispárti képviselő pedig közben éljenezte a királyt.) Davidovics és Petrovics válasza Dragovicsnak Dragovics képviselő beszédére Davidovics miniszterelnök válaszolt és felháborodással uíasitotta vissza mindenekelőtt Dragovicsnak azt a vádját, hogy ő 1917-ben különbékét követelt. A háború alatt együttdol­gozott Triikovics Márkéval, aki ta­núságot tehet mellette. De hivatko­zott Pasicsra is, akit felszólított, hogy miután jól tudja, hogy a vád teljesen alaptalan, cáfolja meg Dra­govics állítását. Kijelentette végül, j hogy bármikor hajlandó alávetni magát a nép Ítéletének. (Taps a kor­mánypárton.) Petrovics Nasztáz belügyminisz­ter személyes kérdésben szólalt fel, miután Dragovics megvádolta, hogy elárulta a radikális-pártot és a vá­lasztóit, akik mint az egység és az alkotmány védőjét küldték a parla­mentbe. A radikálisok abcujgolása közben elmondotta, hogy már a ra­dikális klubban is kitűnt, mint olyan ember, aki nem helyesli Pasics po­litikáját és különösen nemi egyezik véleménye a klubbal az ország bel­ső' bemdezését illetőleg. Azelőtt éis most is az állami berendezés ellen beszélt és mindig rámutatott, ha te­hette, azokra a hibákra, amellyel az alkotmányt tető alá hozták. A radikális klubban is több ízben fej­tette ki állásfoglalását az alkotmányi ellen. Közbeszólások (a radikális-párt soraiból): Nem igaz! Dodics radikális képviselő (Pet­rovics belügyminiszter felé): És ilyen ember ül miniszteri székben! Petrovics Nasztáz beszéde foly­tatásában megvádolta Pasicsot. hogy a radikális-pártban tanúsított ellenzéki magatartása miatt válasz­tókerületében ellene hivatalos jelöl­tet állított és egyáltalán nem válo­gatott eszközeiben, hogy öt lehetet­lenné tegye. Eszerint, azok, akik most oly sokat beszélnek az egy­ségről, sok olyan dolgot csináltak.­­amely ezt az egységet a legjobban veszélyezteti. Felkiáltások a radikálisok oldalán: Milyen dolgok ezek?! Petrovics Nasztaz: Azok a provo­kációk is ilyenek, amelyekkel itt három nap óta provokálják Radi­­csékat. (Gúnyos tiltakozás az ellen­zéken.) Az én magatartásomnak köszönhető a verifikációs bizottság­iban, hogy Radicsék bejöhettek a parlamentbe. Dragovics pergőtűzben A belügyminiszter után Szekics demokrata képviselő szólalt fel, aki Dragovics azon kijelentésére, hogy Szávics újságírót letartóztatták, öt pedig nem, kijelentette, hogy ő so­hasem. állott semmiféle bűncselek­ményért bíróság előtt. Dragovicsnak személyes kérdés­ben egyébként Pecsics építésügyi miniszter is válaszolt, aló erélyesen visszautasította Dragovics rávonat­kozó vádjait, majd Popovics Gyoka demokrata kért szót és ő is vissza­utasította Dragovicsnak azt a kije­lentését, hogy ő a habom alatt Oroszországba szökött volna. El­mondotta, hogy Oroszországba Hadzsics tábornokkal utazott az ott tartózkodó dobrovoljácok megszer­vezésére. Az elnök ezután az ülést déli ti­zenkét órakor berekesztette. A délutáni ülés A délutáni ülésen az érdeklődés már megcsappant és sok pad üre­sen állott. Az| ülés első szónoka Grgurovics boszniai radikális kép­viselő volt, aki éles hangon bírálta a kormány-deklarációt. Tempera­mentumos beszédét több Ízben tap­sokkal szakította félbe a radikális­­párt. Utána Bjelica Petár radikális kép­viselő emelkedett szólásra. Jóizü beszéde nagy derültséget kelt a Házban. Bjelica egyszerű paraszt­­ember, amire beszédében több Ízben is hivatkozott. Az ülés utolsó szónoka Sztanoje­­vies Áca nagyszerb képviselő volt, akinek beszéde után Jovanovics házelnök az ülést hét órakor bere­kesztette és a következő ülést hét­főn délelőtt kilenc órára tűzte ki. Az alekszandmvói Szent Kút A.katholikus egyház eláll a tiltó rendszabályok tervéiül Felszentelik a sznboűcai bucinjá ró hely e t Künn. a Szentai-uton túl, az 6r-S szágut elején keskeny dűlő vezet lej a tágas tisztásra, ahol a Szent Kút* áll. Ez a terület már Alekszandrovő í külvároshoz tartozik, köröskörüli szántóföldek, jobbra fut a szentail vasútvonal és a szántók között, benn a lapály, amelynek telekköny­vi tulajdonjoga a katholikus és a görögkeleti szerb hitközség között oszlik meg. A tisztáson túl magas kukoricások, emelkedések, fasorok zárják el a kilátást, mintha a reali­tások világát választanák el a hit és a csodák világától. Mert a csoda babonás hite vezeti ide azoknak az embereknek tömegét, akik időkö­zönként ellepik ezt a helyet, énekes imádságokkal, áldozásokkal, hogy a.csodatévö forrás vizével érintsék testüket. Évtizedek óta bucsujáró hely a Szent Kút, bár nem volt min­dig olyan forgalmas, mint manap­ság. Régente. amikoriban még a lo­vaglás afférek divatja járta, a szu­­boticai párbajhősök is a Szent Kút­hoz zarándokoltak és itt vivták lo­vagi harcaikat, a környék tanyai népének nem kis riadalmára. Az egyház hosszú ideig hallgató­lagos beleegyezéssel tűrte a bucsu­járó egyszerű nép spontán csoda­­tisztelését, habár itt uz egyház hi­vatalosan semmiféle csodát sem deklarált. A legutóbbi időben már messze vidékén is hire terjedt a csodaforrásnak és a hét bizonyos napjain a vajdasági falvakból, kocsi-1 kon és gyalog, néha ezrekre menő! tömeg keresi fel ezt a helyet. | Két kereszt, két nyitott pitvar esi két csodaforrás is van itt. egymás-® tói néhány lépés távolságra: az egyik a katholikusoké, a másik a görögkeletieké. A szerbek piros márványkeresztje nyugat felé néz, rajta ez a cirillbetüs felírás:' »Isten dicsőségére dr. Manojlo­­vics Vladiszlávné Melánia. 1914,« A kis, oszlopos pitvar homlokán márványkocka hirdeti: »Mijatov lliia adományozott 200 forintot, 1883.« Belül, az egyetlen falból vas­cső áll ki, itt ömlik a forrás vize, felette gyertyafüstös párkányon, egy bádografestett Szüzmária-kép előtt leégett gyertyavégek és néhány szem alma. meg szilva, áldozatul az Istenanyának. Egy másik, a falra­­erősitett bádogkép alatt, a szegről hajtücsomó lóg. a csodavizben meg­mosdott asszonyok hagyták itt haj­tőiket. mint Lourdesban a nyomoré­kok a mankóikat. A katholikusok kőkeresztje pár lépéssel odébb van és déli irányba tekint: »Isten dicsőségére emeltette Sán­dor község katholikus közönsége, 1893.« A kereszt mögött áll a pitvar, elől nyitott és benn a falakon szentké­pek. koszorúk, kegyszerek függnek. A középső falat vasráccsal védett, nagy Mária-kép disziti. az arany­­betűs márványtábla szerint: Lourdesi Mária Maria- von Lourdes Lourdska Gosoo 1914. A Szentcsalád-képen az adomá­nyozó neve: Bélák Jolánka, egy Madonna-képen Ana Boldog név olvasható. A frissen meszelt falakon

Next

/
Thumbnails
Contents