Bácsmegyei Napló, 1924. augusztus (25. évfolyam, 208-238. szám)
1924-08-08 / 215. szám
1924 augustus 8. ßACSMEGYEI NAPLÓ 5. oldal. eszméletét. Megijedtem, hogy meg van halva. El akartam dugni. Megfogtam nyalábra és íelvittem a padlásra. Az elnök: Halott volt már akkor?. A vádlott: Nem tudom. De azt gondoltam, hogy meg van halva. Ainkor felvittem a padlásra, egy spárgával felakasztottam a tetőgerendára. Az elnök: Hol talált spárgát? A vádlott: A padláson. Az elnök: Egyedül vitte a hullát a padlásra? A vádlott: Igen. Az elnök: Irt maga valami végrendeletet? A vádlott: Hogy írtam volna, amikor nem is tudok írni. A nevemet is nehezen irom le. Az elnök itt felmutatja a hamis végrendeletet. (Egy'negyed iv papir, amelyre ceruzával a következő van Írva): »Isten veletek, kedves lányom és kedves fiam, lányom nem neheztelek rád, a meggondolt dolgot már végrehajtottam, — igaz, hogy én a végrendeletet széjjel téptem, de itt van nektek az egész vég rendelet, minden a tijetek, senki se háborgasson benneteket, azért hagytam hátra ezt a pár sornyi írást. Isten veletek. (Aláírás nincs.) Az elnök: Ismeri maga ezt az írást? A vádlott: Nem ismerek én Írást. Az elnök: Hol találták ezt az írást? A vádlott: Tudomásom nincs benne. »Egy kis bajt csináltam« Az elnök: Hol volt a Mariska, amikor fojtogatta az öregasszonyt? A vádlott: Mariska a konyhában volt. Aludt. Amikor lejöttem a padlásról, mondtam Mariskának, hogy én egy kis bajt csináltam, most megyek a gyárba és ha gondolja, hogy odaértem, menjen el Mariska az én anyámhoz és mondja meg, hogy nem találja sehol az anyját. Amikor elmentem a tejgyárba, akkor eljött a Mariska és az én édesanyám és nekem mondták, hogy felakasztotta magát az öreg. Fölvettem a télikabátomat és elmentem Déri dr. orvos úrhoz. Az elnök: Mit mondott az orvos urnák? A vádlott: Legyen szives elmenni, mert haláleset van. Az öreget akkor már lehozták a padlásról és az ágyra tették. A doktor ur megvizitáita és csak annyit mondott, hogy tiz perc múlva jöjjek hozzá. Elmentem. A doktor ur egy Írást adott és elküldött vele a városházára. Odaadtam az aljegyző urnák, aki azt kérdezte tőlem, kije vagyok én az elhaltnak? Én a nevelt lányával élek, mondtam, aztán kérdezte, van-e tudomásom arról, hogy az öregasszony á végrendeletet megsemmisítette és az örökös az öreg húga, Marton. Klári! Ezután elmentem haza, 19-én délután megtörtént a boncolás és vasárnap éjjel letartóztattak. Az elnök: Megbánta, amit tett. A vádlott: Hogyne bántam volna meg. Ezzel véget ért az elsőrendű vádlott kihallgatása és Baranyai Mariskát vezették a terembe. Az árvalár.y A leány nagyon halk, tompa hangon beszél. Kijelenti, hogy nem tudott sem a mérgezésről, sem a megfojtásról, nem segédkezett egyiknél sem. Nevelőanyjára egy szóval se panaszkodik. Tiz éves anyátlan-apátlan árva volt, amikor a nevelőanyjához került. Ez év februárjában egy bálban ismerkedett meg Lajossal, (mindig igy nevezi és gyakran néz a fiúra vallomása közben.) Az odajött lakni hozzánk. Április 19-én reggel hallott »zúgolódást« a nevelőanyja szobájából. Benyitott és látta, hogy a Lajos fojtogatja a szülét. Kérdeztem, mit csinálsz, azt mondta, hallgass, mert megfojt engem is. Aztán a Lajos fölvitte a holttestet a padlásra. Az elnök: Egyedül vitte, maga nem segített. A vádlott: Egyedül Én nem segítettem semmiben. A hamis végrendeletről nem tud semmit. Ezzel véget ért a másodrendű vádlott kihallgatása is. Marusics Koszta államügyész több tanú kihallgatása iránt tesz indítványt. Dimitrijeyics Dragomir dr, védő indítványozza, hogy a tényállás több pontjának tisztázása végett szálljon ki a bíróság Moravicára, a helyszínére. A bíróság helyt ad úgy az ügyész, mint a védő indítványainak és az elnök kihirdeti, hogy a főtárgyalást pénteken reggel 9 órakor Moravicán folytatják. Ezzel déli íélegykor véget ért a tárgyalás. Leégett a nyitrai püspökvár Baityányí Vilmos gróf műkincsei megsemmisültek Pozsonyból jelentik: A nyitrai püspöki várpalota kedd éjjel ismeretlen okból kigyulladt. A hatalmas épület tetőzete percek alatt lángokban állott, úgy, hogy mire a tűzoltók és a katonaság kivonult, a tűz már a második emeletre is átterjedt. Bár a tűzoltók mindent megtettek, hogy a tüzet lokalizálják, a Budapesten nemrég "elhunyt nyitrai püspök. Battyányi Vilmos összes magánvagyona. régi bútorai, műkincsei, nagyértékü szőnyegei, festményei, valamint több ezer kötetre rugó könyvtára teljesen megsemmisült. A katonai lelkészi hivatal és a dandárparancsnokság hivatala, a melyek szintén a második emeleten voltak, leégtek. A tűzoltóságnak megfeszített munkával késő éjjel sikerült a püspöki rezidenciához közel levő templomot megmenteni, a püspöki vár melletti cselédház azonban leégett. A kár több mint három millió cseh korona, amelynek csak kis része térül meg biztosítás révén. A rendőrség szerdán négy munkást, akik a váj cserepezését végezték. gondatlanság gyanúja miatt letartóztatta. Miért ömlött össze a gabonahossz? Az amerikai gabonakoncern felbomlásának hatása a jugoszláv piacon Arról a nyugtalanító ingadozásról, amely a búza ára körül az utóbbi hetekben mutatkozott, a -legkülönbözőbb kommentárok voltak forgalomban. Azt az áremelkedést, amelynek folyamán a 320 dináros kiindulási pontróli !a búza ara 420 dinárra szökött fel, egyes lapok a terméseredményekkel, majd lelkiismeretlen spekulációval magyarázták. Ezzel szemben mi már akkor megállapítottuk, hogy a vajdasági gabonahossz nem helyi jelenség, hanem a világpiac eseményeinek függvénye. Most. hogy a búza ára a maximumról visszaesett a mai 365 dináros -színvonalára, hol a jelek szerint stabilizálódni fog, kérdést intéztünk a vajdasági gabonakereskedelem egyik elismert szaktekintélyéhez, aki a fenyegetőién indult hossz öszszeomlását. a következőképpen okolta meg: — Az európai gabonaárakat az amerikai piac szabja meg, mert Oroszország tudvalevőleg ezidőszerint nem jön számításba a világpiacon. A gabona értékesítése Amerikában úgy történik, hogy a nagyobb gabonacégek közös számlára dolgoznak, összevásárolnak óriási mennyiségeket és az árakat a maguk érdekei szerint nyomják fel, vagy szorítják le. Ezek a gabonacégek rengeteg raktárakkal rendelkeznek. usy, hogy például az egyik chicagói cégnek raktára 120.000 vagon befogadóképességű, tehát több fér bele. mint egész Jugoszlávia gabonatermése. — Ugyancsak nagy mértékben vásárolják össze a gabonát a farmer szövetkéz etek is, amelyek a gabonakoncern konkurrensei. de ezidén megegyeztek a koncernnel és közös számlára vásároltak. Ennek a nagy trösztnek az volt a célja, hogy az egész amerikai gabonatermés 60 százalékát magához ragadja. Ebből a célból idézték elő a hosszt, amelynek következménye volt a vajdasági gabona árának rohamos emelkedése. Időközben azonban a koncéra tagjai összekülönböztek, mire a kontreminőrök lenyomták a gabonaárakat. — Az amerikai szituációt használták fél a magyarországi gabonakereskedők is, akik a háború előtti összeköttetéseikkel akartak belekapcsolódni a világkereskedelembe. Ez is hozzájárult ahhoz a hosszhoz, amely Budapesten. Bécsben. Bukarestben és Noviszadon mutatkozott, amely azonban rögtön összeomlott, mihelyt az amerikai bessz megindult. Természetesen a nagy pénzhiány is befolyással volt a hirtelen áresésre. — Megállapítható, hogy a hossznak semmi jogosultsága nem volt, mert a terméseredmények nálunk is. Amerikában is meghaladták a várakozást. Amerikában ugyan az idei termés 20 százalékkal kisebb volt a tavalyinál, de tavaly Amerikában rekordtermés volt. amely nem lehet számítási alap. CIRKUSZ A macska-egér harc (A barban láttam egy mutatványt. Az idomító behoz egy macskát és egy egeret. A macska szépen fekszik, az egér körülötte szaladgál, játszik. A macska megvetéssel nézi. Hozzá nem nyúlna a világért. Szerintem igy diskurálnak.) Az- egér: No miért nem harap belém Kand ur? Bezzeg, az éléskamarában nagy legény szokott lenni! A macska (csendesen): Kuss! Az egér: Ugy-e, itt forgolódok körülötte, Ízes falat és nem mer hozzámnyulni. Maga abból a hires macskanemzetségbői származik, amelyről a költő azt irta, hogy úgy játszik az egérrel, mint a pénzügyminiszter a szegénnyel? Maga egy hires- macska Kand ur? Maga egy gyáva kutya! A macska: Ne froclirozz ecsém, mer: úgy pofon legyintelek, hogy rögtön kivisznek a morgueba! Az egér: Szájhős! Merjen hozzámnyulni. A macska (agresszív mozdulatot tesz): Te taknyos, megfőj tlak! Az idomitó (élesen belecsip a macskába): Ja meine Herrschaften, die Katze liebt so das; Mäuschen, dass Sie amarmen will.... Az eg;ór: Képzelje, amit maga fog kapni a gazdámtól előadás után! A macska: Hallgass, mert megfojtalak! Az egér: Engem? Kiilömb gyerek vagyok én, mint maga. Rólam darabot irt a Pailleron. Az is a címe: Az egér. A macska: Unalmas darab mondhatom. Az egér: Mégis hírnevesebb vagyok, mint maga. A macska: Te vagy híresebb? A legszebb nőket rólam nevezik el. Az egér: Mindjárt megmondom, hogy milyen nőket. A macska: Eltiporlak! Az egér: Ezt már Vázsonyi is mondta igazságügyminiszter korában a kommunistákra. De ő se merte megtenni. Gyáva maga Kand ur! Oda megyek a bajusza alá és mégse mer megharapni. (Megteszi.) Az idomító: Das Mäuschen liebt unendlich die Katze. Sie küssen sich! (Derültség <i nézőtéren.) A macska: Ne bosszants már te pocok, mert ha megharagszom tényleg megeszlek. Tavaly is megettem egy egeret, igaz, hogy nagyon megvertek, de attól az nem támadt fel. Bár ne ettem volna meg, ma is itt volna, az nem volt olyan arrogáns mint te. Te folyton bosszantsz. Az egér: Igen, én bosszantlak, hogy megtoroljam azokat az atrocitásokat, a melyeket a macskák az egerek nemzetsége eiien elkövettek. A macska: Én azért nem vagyok felelős. Én gyerekkorom óta itt vagyok alkalmazásban, meg a cirkuszban. Ha iskolába jártam volna, egy lábamon meg tudnám számolni, hogy hány egeret fogyasztottam el életemben. Őszintén szólva én hosszú ideig azt se tudtam, hogy mi az az egér. Egy kóbor macskától kaptam az első felvilágosítást. Akkor este megöltem a partneremet. Mondhatom nagyon kikaptam. És utána sokat vertek, pedig nem volt gyiikolási szándékom többé. Az egér (részvéttel): Szegény! Miért nem ment panaszra? Nem tagja az Artistaegyesüleínek?' A macska: Dehogy nem. Annak minden macska tagja; Én nem szeretek árulkodni. Meg aztán egy ilyen felsőbb fórumnál mindig a munkaadónak vau igaza. Az, egér: Hát jó, magával kibékülök. Ha jól viseli magát, nem bántom. A macska: Köszönöm szépen, kezeit csókolom. (Magában: csak egyszer az állkapocsom közzé kerülnél. Szomorúan lefekszik.) Az idomitó: Voiiá, meine Damen und Herren! Steila HÍREK @ sí® — Lapbetiltás és szabadjegy. A Bácsmegyei Naplót az előző kormány alatt nem egyszer fenyegette a betiltás veszedelme, sőt egy ízben, a Magyar Párt feloszlatásával egyidőben, be is tilloüa a belügyminiszter lapunkat s mint emlékezetes, csak a beogradi ujságirók erélyes fellépésére vonta vissza a Bácsmegyei 'Napló-ra. kimondott halálos ítéletet, de azért nekünk sohasem jutott eszünkbe, hogy az ellenünk hozott kormányintézkedést reklámcélokra használjuk ki és üzleti tökét kovácsoljunk belőle magunknak. ízlésünk ellen valónak éreztük, hogy minduntalan felhánytorgassuk a bennünket ért sérelmet és azon voltunk, hogy mielőbb feledésbe kerüljön a vajdasági újságírás krónikájának ez a szomorú epizódja. De ha a magunk gravámenje fölött napirendre is tértünk, továbbra is kötelességünknek keli éreznünk, hogy harsány szóval tiltakozzunk a sajtószabadsággal szemben elkövetett minden merénylet ellen, még akkor is, sőt akkor elsősorban, ha az nem bennünket érint, hanem valamelyik laptársunk ellen irányul. A suboticai Hírlap mai számából arról értesülünk, hogy ezt a magyar nyelven megjelenő újságot az előző kormány súlyos büntetésben részesítette. És ámbár amikor a Búcsmegyei Naplót betiltották, a Hírlap ott állt azok mellett, akik buzgón fonták a kötelet nyakunk köré, gondolkodás nélkül a Hírlap mellé állunk most, amikor tudomásunkra jutott, hogy ezt a laptársunkat is súlyos — talán még a Bácsmegyei Napló tervezett betiltásánál is súlyosabb — sérelem érte a radikális-kormány részéről. A sérelem, amelyről a Hírlap keservesen panaszkodik, az, hogy munkatársainak vasúti szabadjegy iránti kérvényeit a közlekedésügyi minisztérium nem intézte el. Ezzel büntette a Hírlap-ot a Pasics-kormány, amely — a Hírlap szerint — bennünket viszont szabadjeggyel jutalma-
