Bácsmegyei Napló, 1924. augusztus (25. évfolyam, 208-238. szám)
1924-08-06 / 213. szám
2. oldal BÄCS MEGYEI NAPLÖ 1924 augusztus 6, kőit kormányzat többé vissza ne térhessen. 2. A földmives-szövetség továbbra is az állami és nemzeti egység alapján áll, amit megegyezéssel óhajtanak megvalósi tani. Ebben a tekintetben az uj kormányt támogatják mindaddig, amig határozottan és őszintén az egész nemzet üdvéért dolgozik. 3. A főbizottság jóváhagyja a képviselői klubnak és a szükebb végrehajtó bizottságnak eddigi működését és szabad kezet ad nekik, hogy a jelenlegi kormánynak segítséget nyújtsanak a mai ülésen elfogadott föltételek alapján. A főbizottság úgy találja, hogy most nincs helye a kormányba való belépésnek. A kommünikében nyilvános ságra hozott határozaton kívül még több feltételhez kötötték a kormány támogatását. E feltételek között több közigazgatási sérelem jóvátétele szerepel, aíhit a földmives lakossággal szemben különösen Boszniában és Dalmáciában elkövettek, valamint több törvényhozási utón rendezendő agrárkérdés is. A kisebb pártok vezetői Davidovics miniszterelnöknél Davidovics miniszterelnök délután magához hivatta a Német Párt, a dzsemjet és a földmivespárt vezetőit. A miniszterelnöknél Lázics Voja, Ferat Draga bég és dr. Moser jelentek meg, akik előtt Davidovics ismertette a kormánydeklaráció szövegét. A minisztertanács ülése A minisztertanács ,a kora délelőtti ,órákban , ülést irtott. Az, ülésen' Marinkóvícs Voja beszámolt bledi útja eredményéről és közölte, hogy Bledben ismertette a kormánydeklaráció szövegét, a mely teljes mértékben megnyerte a király tetszését. Közölte a külügyminiszter a minisztertanáccsal azt is, hogy Bledben tanácskozott a kisantant államok ott időző követeivel, akikkel a kisantant-konferencia mielőbbi összehívásáról folytatott megbeszéléseket. A minisztertanács ezután véglegesen megállapította a kormánydeklaráció szövegét. Kulovec földművelésügyi miniszter referált a földmivelésügyi tárca állapotáról és az árviz és jégkárokról és ezzel kapcsolatban 10 millió dinár hitel megszavazását kérte. A minisztertanács a kért hitelt elvben megszavazta azzal a félmillió dinár hitellel együtt, amelyet a pravoszláv patriarcha Pécsben megtartandó beiktató ünnepségére irányoztak elő. A kormány tagjai az esti órákban a parlamentben ismét tanácskozásra ültek össze. Három év után kézrekerüli a becskereki cukorgyári rablógyilkos Ujrafelvélel készül a halálra és életfogytiglani börtönre ítélt vádlottak pőrében Három évvel ezelőtt. 1921 julius 16-ikán történt, hogy Becskereken meggyilkolták Brüll Gyula cukorgyári pénztárost és Balázs Imre kocsist. akik a tisztviselők számára pénzt vittek ki a gyártelepre. A nagy apparátussal megindított nyomozás csakhamar eredményre vezetett és a csendőrség letartóztatta Szekulics Vászát. Mihók Pétert, Berimer Kristófot. Lila Daniiét és még néhány román parasztot, akikről kiderült, hogy a gyilkosokkal egy bandába tartoztak és több rablást követtek el Becskerek környékén. A bűnügyben 1922 január 4-én hozott ítéletet a becskereki törvényszék. amely Szekula Vászát kötéláltali halálra. Mihók Pétert. Beringer Kristófot és Lilit Danilót pedig életfogytig tartó iegyházra ítélte a kettős rablógyilkossági miatt A vádlottak mindvégig tagadtak, azonban az egyik elitéit. Mihók Péter 1923 julius 24-én önként jelentkezett dr. Vojvodics Ivó becskereki vezetőügyésznél és bevallotta, hogy a rablógyilkosságot ő és társai követték el. Ártatlanok az elítéltek? A két és fél évvel ezelőtt hozott ítélet még mindig nem emelkedett jogerőre. Ebben az ügyben most —• mint Beogradból jelentik — olyan fordulat történt, amely minden valószínűség szerint a. pör ujrafelvételét teszi szükségessé. A beogradi rendőrség ugyanis elfogott egy Zseidnik Ferenc nevű embert, aki bevallotta, hogy a becskereki cukorgyári kettős rablógyilkosságot ő követte el. A meglepő fordulatról beogradi tudósítónk a következőkben számol be: Néhány nappal ezelőtt a beogradi csehszlovák konzulástusnál jelentkezett egy ember, aki Zseidnik Ferenc kvacsicai születésű és illetőségű csehszlovák állampolgárnak mondotta magát és útlevelet kért Csehszlovákiába. A konzulátusnál felvették az adatait és azt mondták neki. hogy néhány nap múlva jelentkezzék az útlevélért. A csehszlovák konzulátus ezután érdeklődött illetőségi helyén és a beogradi rendőrségen Zseidnik Ferenc iránt. Kvacsicáról az az információ érkezett, hogy Zseidnik Ferenc odavaló, de több bűncselekmény miatt. körözik. A beogradi rendőrség pedig értesítette a konzulátust, hogy Zseidnik Ferencet régóta körözik, mert ala posan gyanúsítható a három évvel ezelőtti becskereki kettős rablógyilkosságban való részvétellel Zseidnik beismeri a gyilkosságot Amikor Zseidnik néhány nap múlva jelentkezett az útlevélért, egy beogradi detektív letartóztatta és bevitte a rendőrségre, ahol nyomban megkezdték kihallgatását. A kihallgatáson Zseidnik Ferenc azt a szenzációs vallomást tette, hogy több orosz menekülttel együtt ö ölte meg Brüll Gyula cukorgyári pénztárost és Balázs Imre kocsist. Elmondotta, hogy a gyilkossági előtt rövid idővel került a cukorgyárba munkafelügyelőnek. Mindössze 10—12 napig volt ott alkalmazva. A gyilkosságot a következőképp adta elő: Tudta, hogy Brüll szombatonként nagyobb összeget visz ki a gyárba.’ Egy júliusi szombat • este. amikor nagy felhőszakadás volt. orosz me-, nekültekkel megleste a cukorgyár' felé vezető utón Brüll kocsiját és amikor a kocsi odaért, társai megfogták a lovakat, ő pedig késsel leszúrta a pénztárost és a kocsist és elrabolta a náluk lévő 300.000 dinárt. Az orosz menekültek nevét nem akarta elárulni a beogradi rendőrségen. Arra nem emlékszik, hogy mi történt a gyilkosság után,' csak azt tudja. hogy. eldobta a kést és elmenekült. Beogradba utazott és saját neve alatt amerikai útlevelet kért a csehszlovák konzulátuson. Amikor azonban ezen a néven keresték. Oszijekre utazott, ahol Franta Andrijevics Zsadlovszky néven felvétette magát az orosz menekültek közé. Teljes három évet töltött ott és most aa igazi nevén jelentkezett útleveléért, mert azt hitte, hogy a cukorgyári gyilkosságot már rég elfelejtették. A beogradi rendőrség nyomban értesítette a becskereki ügyészséget Zseidnik vallomásáról, amely ha igaznak bizonyul, az egész bűnügyet más irányba tereli. A beismerés — gyanús Becskereki tudósítónk érdeklődött a becskereki cukorgyárban Zseidnik Ferenc iránt és ott azt a felvilágo-Á lom Irta: Lengyel Ernő •— Neve? — Napóleoné Buonaparte. ■— Foglalkozása? — Ny. tüzérkapitány, .adóbérlő. — Büntetve volt?, — Nem.... — Ne mondja, hogy nem, mikor igen. Először is megdorgálták, mikor, őfelségéik visszatérte után lefolyt az eljárás, a forradalom alatt röpiratot irt, mint tiszt, tétlenül nézte a csőcselék rombolását Párisban és bizalmas barátságot tartott fenn Robespierre öccsével. Azóta---- nézzük csak---- kihágás---könnyű testisértés__ éjszakai rendzavarás. Jegyző ur, a vádiratot! A jegyző unottan olvas, senki sem figyel; a nyitott ablakokon szédítő májusi virágillat árad be, nyárnak, napfénynek, rózsának, ibolyának, szerelmeknek hatalmas eljegyzési ünnepe s a részegítő szagok az elnök keserű, vén szivét is megremegtetik. Ellágyulva néz a vádlottra — de csak egy pillanatig, ainig pillantása az asztalon heverő roppant aktatömegre esik, amelyek mind róla szólnak, aztán elfogja a düh. Ez a pókhasu, öreg legény---- gondolja magában, mindig-mindig vele van baj. Pedig hivatalnokcmber, jó példával kellene elölj árnia---A jegyző még mindig olvas és az elnök ur (bizonyos Cambacéres) fásultan bámul a levegőbe, unja ezt az egész dolgot, átkozza sorsát, amely ebbe a rémes fészekbe hozta.... Két év előtt már úgy érezte, hogy célnál van, aztán jöttek azok: a buta véletlenek, összeköttetéseinek egész selyemhágcsója leszakadt és móst itt hever a mélységben, gazságot mér ezeknek a korzikai banditáknak, akik úgyis csak önmagukat, vagy legfeljebb egyaiást tekintik bírónak minden peres ügyben és ha férjhez adnak egy leányt, a harmadágu unokatestvéreket is beleszámítják a hozományba, mert annyival több ember fog majd gyilkolni érte___ A vádlottat még kevésbé érdekli a tárgyalás. Néha végignéz az esküdteken, tudja, hogy ezek felmentik, hogyha csupa halálos ellensége ülne köztük, akkor is felmentenék, nem mert róluk van szó, hanem mert a külellenséggel szemben (és mindenki küleilenség, aki nem korzikai) valamennyien egy törzs ők__ Végigsimitja homlokát, iszonyú főfájás kínozza megint, az éjszakai rohamokat még mindig nem heverte ki. Néha hátranéz, ismerősöket keres.... itt vannak, az egész kisváros, amelynek élete rnind ö körülötte zsúfolódott fel. Persze nem igy indult a dolog. Hogy ő majd kisvárosi verekedések, botrányok, heccek Cézárja lesz, fehércselédek réme, vénülő parlagi Casanova, késedelmes adófizetők komisz inkvizitora... de hát az a képtelen, az a borzalmas malőr, hogy nem volt kéznél mikor Barras hivatta!__ Remegő kezét odaszoritja a fejéhez, mintha le akarna nyúlni a szürke agykéregig, amelynek tekervényei közt egy császárság hatalmas kulisszáit tologatták, egy világbirodalom óriás, véres díszleteit, düledezö, meg emelkedő trónusok, parlamentek, törvénykönyvek, népek sokaságát, amelyek közt végtelen hadoszlopok temetkezési menete halad szüntelen, az élen ö maga, az ajacciói adóbérlő, mint — császár. Ha ő akkor__ akkor ott van! A jegyző még mindig olvas, most már a tanúvallomásokat ismerteti. Régen volt, rég volt, minden rég volt, gondolta magában a sárgaarcu, beteges ember a vádlottak padján, az is rég volt, ami most van__ Elfut előtte egész élete, mikép ha valami őrületes, zűrzavaros: 'óversenyt nézne végig a tribünről. Nem is veszi észre, hogy közben a tárgyalás halad, már a tanukat hallgatják ki. A korzikaiak roppant óvatosan vallanak. Semmit sem lehet belőlük kihozni, mind úgy beszélnek, mint a hadifogoly, akit az ellenség hadititokról vallat. A következő tanú már beszédesebb, ezek idegenek, főleg hivatalnokok. Bourienne az első, a főnöke. Kezdetben, mondja, sok baj volt vele, hepciás, izgága volt, vasárnaponként felforditotta az egész várost, de lassanként lecsendesedett, igaz, néha éjnek idején olyan üvöltést hallani a kis Buonaparte-házból, mintha egy eltévedt oroszlán bőgne a sivatagban. Hogy hivatalát hogy látja el? Ó, példásan,, feje egész tárháza a törvényeknek és szabályoknak, maga is nagyszerű uj szabályzatokat dolgoz ki folyton, az adók soha úgy nem folytak be, mint most, igaiz, hogy néha hasbarugja az adózót, aki nem fizet. A kérdéses esetnél nem volt ott, többet nem tud. A következő tanú: Murat őrmester, a vádlott sógora. — Csöndesen üldögéltünk a Zöld Postakocsi-ban, egyik asztalnál Buonaparte meg én és jegyző uram, a szomszéd asztalnál tiszturak a Royal Allemandeból. Csöndesen üldögéltünk, mondok, mikor a tiszturaknál a háborúról kezdtek beszélni. Hogy mért vesztettük el a__i csatát. Buonaparte is átszól az asztalhoz és azt mondja, ezért meg ezért. Nagy tüzbe jött, kezdte magyarázni, hogy a lovasságnak a híd előtt kellett volna felvonulni, az ágyukat ide meg oda kellett volna állítani, meg igy meg úgy.... A tiszturak majd lefordultak a székről nevettükben, hogy ez a potrohos adóbérlő magyarázza, hogy mit kellett volna tenni őfelsége marsalljának. »Érteni kell ahoz, öregem,«, mondja neki egy fiatal tisztur. »Nem olyan dolog ez, hogy minden kocsmai Hannibalus beleszólhat«. Buonaparte sógor dühbe jő« és most még hangosabban bizonyítgatja, hogy igy kellett volna.... De akkor már mindenki röhögött, a köcsmáros is,1 a jegyző is: Buonaparte egyszerre elfehéredik, hab tör fel a száján, iszonyúan reszket, fölkap egy sörösüveget, a szomszéd úrhoz vágja, aztán hanyatt-» vágódik. Többet, instálom, nem tudok. Az utolsó tanút hallgatják ki. Feschl bácsit Szeretettel kacsint a vádlottra, aztán hosszadalmasan magyarázza az elnöknek, hogy öccse nem tehet semmiről, igen ingerlékeny, beteg ember, apja is ilyen volt, mostanában különösen rossz kedélyű, mert el akarta venni a kincstári javak főbérlőjének a leányát, Lujzikát, de hát, tetszik tudni, rátarti 1 család, gőgös emberek és folyton azt> mondják, hogy Napoleon öcsémnek nincs biztos állása.... A vádlott inár nem hallja a bácsi sza-, vait, egyszerre a szivéhez kap.... né-s hány lépést tesz az elnök felé és levá* gódik. A császári palota nagy tanácsterme, már egészen kihűlt, mikor a császár felébredt. A gyertyák télig leégtek, a tanács tagjai, akik már két nap, két éjszaka szakadatlanul dolgoztak, tenyerükre támaszkodva bóbiskoltak. A csá* szár sora rázta fel az embereket. Cam-. bacérést, az igazságügyminisztert, Bou-( riennet, a titkárt, Feschl bíborost, Rooderer és Talleyrandt és a többit. — Urak, urak, Franciaország nem az*, ért fizet bennünket, hogy itt aludj unklj Néhány perc múlva tovább tárgyalják az uj biintetőtörvénykönyv tervezetét. A császár élesen pillant igazságügyminiszterére: — Ezt a Cambacérést, mondja magában, el fogom csapni. Majdhogy el nem; Ítélt az éjszaka, álmomban.....
