Bácsmegyei Napló, 1924. augusztus (25. évfolyam, 208-238. szám)

1924-08-31 / 238. szám

14. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1924 augusztus 31. Kossuth Lajos pénzzavarban Történelmi relikviákat fedeztek föl Világoson Talán kevesen tudják, hogy Arad­imegye egy kis községében, a szomoru­­emlékil Világoson, őrzik (a magyar his­tória egyik legnagyobb és legértéke­sebb levéltárát, amelynek főkincsej a hí­res báró Bohus-féle levél- és okmány­tár, amely a 48—49-es magyar szabad­ságmozgalom1 vezetőinek számos levelét tartalmazza. A hatalmas anyagú levél­tár — amelyet annakidején nagyon el­hanyagolt a vármegye —■ most áll ren­dezés alatt; Deák Sándor aradi tanár, kitűnő történész, dolgozik a levéltár rendbehozásán és mialatt a rendkívül értékes anyagot lajstromozza, értékes relikviákat búvárkodik elő a poros Író­asztalokból. Eddig több intim levelet és naplójegyzetekét talált a tudós tanár Görgőitől, Kossuth Lajostól, Tiirz Ist­vántól, Klapka Györgytől, Pered Mórtól és a 48-as forradalmi idők vezető nagy­­jaitól. Amikor Kossuth Lajos pénz­zavarral küzdött A kormányzó 1837-ben bizony nem élt fényes anyagi viszonyok között, amit tanúsít egy — felfedezett — 1837 január 5-éről Pestről keltezett levele. A levél hangjából kitűnik, hogy Kos­suthnak számos ellensége volt, akik megakadályozták boldogulását. Anyjá­ról négyezer pengő forint adósság sza­kadt rá, amelyet magára vállalt és ne­héz munka árán össze; is hozott — hat­száz forint hiánnyal. Mivel az adóssá­got sürgősen kellett fizetni, levelet irt báró Bohus Jánosnak, az akkori arad­­megyei főispánnak és kölcsön kérte az összeget. A levélben kijelentette, hogy egy éven belül kifizeti a kölcsönvett pénzt. A kölcsön elment, a levél borí­tékjára a báró sajátkezüieg irta rá; »A pénz elküldetett«. A levél hátán van egy érdekes nyilatkozat,' amelyet szintén az egykori főispán jegyzett oda: »Kossuth utóbb a haza áldozatja lett és legutóbb a haza Kossuth áldozatja«. Báró Bohusné naplójcgyzetel Bohusné nagyasszony pontos, rend­szerető nő volt, naplót vezetett és ebbe feljegyzett minden históriai mondást, adatot és évszámot. Pár kiszakított részt nem lesz érdektelen a közönség elé vinni. Idő: 1849 augusztus 5. A báróné kirándulást rendezett az erdélyi határok felé; a főispán akkor Pesten tartózko­dott, Visszafelé a báróné észrevette, hogy a kastély' ki van világítva. Belé­pett a házba. A nagyasszony kastélya menekülők védhelye lesz. Augusztus 12-én Kossuth kinevezi Görgeyt diktátornak és lemond állásáról. Görgeyben dolgozott a Kos­suth iránti ellenszenv, mert máskülön­ben nem tette volna a nagyasszonynak a következő nyilatkozatot, amelyet szin­tén a. naplójába jegyzett Bohusné: — Csak este hét órától . nevezett ki diktátornak — mondja nekem Görgey —, holott ő már délután kettőkor elmene­kült. Nos, ebbőlj /az eljárásból ön is el­fogulatlan ítéletet alkothat Kossuthról. Egyszersmind nekem átnyújtotta a leve­let e szavak kíséretében: Tessék meg­tartani, ki tudja, mi történik majd ve­lem? így hálámnál jobb helyre van él­tévé. ■ Délben megérkezett az orosz csapat Frohlof tábornok, Rüdiger vezérkari fő­nökének vezetésével és Görgey szobá­jában megegyeztek, A történelmi köny­vekkel ellentétben a. Bohus-levéltárból kitűnik, hogy fegyverletételi szerződés nem volt, csak szóbeli megállapodás. Délután két órakor ebédhez ültek, a nagyasszony egyik oldalán Görgey, a másik oldalon Frohlof ült. Az orosz tá­bornok hallgatag volt, Görgey viszont szokatlanul beszédes. Szerencsétlen va­gyok — mondotta többek közt — több [dologban. Tegnap is az voltam, mert ,nem sikerült két gaz,embert íelakasz­­fatnj, T Látta-e már Suhoticát éjjel? mert nem azonosítottam magam1 a szar­díniával és elvette a tányéromat Persze, hogy nem látta. Én se láttam. Suboticának nincs is cécós, nagystílű, elegáns éjszakája, a suboticai éjszaka semmiben sem különbözik a tanyai hold­­világos, komondoros éjjelektől, nincs benne mese vagy meghatódni való, döb­benetes gesztus, nem sokszínű éjszakák ezek, hanem feketék és egészségesek, mint maga a föld. Ennek a nagy, zűr­zavaros kocsma-városnak speciális és szokatlan izt az újdonsült orosz kocs­mák és pálikásbutikok adnak, ök adják az éjszaka romantikáját, bennük meg­található minden: erotika és szemérem, vágy, csúnya és szép, jó és rossz, fény és árnyék, sirás és nevetés. Sokan van­nak, elszórva á Város területén, föld alátt, pincékben, külvárosi udvarokban és itt a belváros kellős közepén is zenével, nótásan, duhajul. Ezek a mámor verbunkosai és nagy­­követségei. A zsebmetszö mennybe száll A zsebmetszőről csak az utolsó pilla­natban derült ki, hogy zsebmetszö, mint az már ilyenkor rendesen történni szo­kott. Nagyon be volt rúgva a szegény zsebmetszö és mig minden előzetes fel­szólítás nélkül az asztalunkhoz telepe­dett, éleíuntságról panaszkodott rém el­keseredettén. A zsebmetsző kunsztokat is tudott kártyával és például az abrosz alól valódi ezüst rubeleket varázsolt elő. Mondtuk is neki, hogy ha igy folytatja, még milliomos lehet. Utolérhetetlen gesz­tussal legyintett: —< Van ettől jobb foglalkozásom is. — Köszörűs? — mert úgy nézett ki. — A fenét. Zsebmetszek — és nyája­san mosolygott. — Milyen vicces ember maga — mondtam nevetve és persze nem hittem el. Később inni kezdtünk és a zsebmet­sző zokogva átölelte a barátomat En­gem nagyon meghatott a dolog, de ba­rátom, aki született arisztokrata, felhá­borodottan tiltakozott a bizalmaskodás ellen. A részeg zsebmetsző erre megve­tő snóblit vágott, felpattant a székről és kijelentette, hogy ő most repülni fog. És a beképzelt zsebmetszö tényleg azt hitte magáról, hogy ő egy angyal, aki a mennybe száll. Karjait áldólag széttárta, rongyos zubbonya tépett denevérszárny­ként repdesett utána és mig nagy, len­gő léptekkel szökdécselt tova, mindent, ami légvonalba esett, kíméletlenül fel­döntött, legázolt, mint egy Őrült motor­bicikli a Dobanovački-utcában. Aztán a kollégám észrevette, hogy eltűnt a pénz­tárcái ai Éppen szólni akartunk a pincér­nek, amikor borzasztó feldúlt képpel már jött is vissza az angyali zsebmet­sző. i —• De hiszen ez üres, a frász bele! — lármázott szemrehányóan és lecsapta a vén bőrtárcát az asztalra. Tényleg, egész komolyan, zsebmetsző volt. Do barátom nem vesztette el a Iélek­­jelene.tét. — Mit gondol, én majd a pénztárcám­ban tartom a pjjnzem? — és az őt már annyira jellemző hanyag eleganciával elővett a mellényzsebéből egy régi kék huszdinárost, amelyet öt lépésnyi távol­ságból még a legsasszemübb zsebmetsző is százasnak nézett volna. A zsebmetsző sértődötten és búcsú nélkül odább állott. Reputációnk azomban meg volt mentve. • A pityergő góléin A gólem a talpától fejéig és vissza legalább két méter hosszú, de lehet, hogy annál is több. A szeme két égszín­kék tennlszlabda, a gégéje maga kitesz testvérek között jó huszonöt centit, mig a szája olyan pici, akár egy női cse­­resznyeszáj. Hallgat és iszik. Eszik és hallgat. Minden este itt ül titokzatosan, furcsán, némán. A gólem ugyanis néma. De azért nem süketnéma. Ha a balalaj­­ka valami nagyon érzelmeset, hazait játszik, széles, szőke feje felcsuklik, bó­­long és himbálódzik, mint egy léggömb, a spricceres poharak tömegét elrendezi az asztalon félkörben és a karjára bo­rulva sir. Először csak egy-két könny­csepp koppan a pallón, akár a nyári esőknél, amikor az emberek felnéznek a derült égboltra és csodálkozva mond­ják: — Ni, csöpörög. Aztán a 'kék szemekből zápor kereke­dik. Ez rendszerint csak a huszonhar­­madik spricoer és a tizenharmadik bé­csiszelet után indul meg. A könnyező gólem ilyenkor Ismeretlen szavakat da­dog, küzködik és vonaglik, a torkában hangok birkóznak dadogva és a vállait vonogatja, mintha ezt jelezné valakinek: — Bánom is én »— és sírva borul az asztalra, mig feje körül üres, kétdccis spricceres üvegerdő áll holdkaréj alak­jában sürii és szigorú őrséget. Saljapin barátnője Papája orosz tábornok volt, mamája udvarhölgy a cári udvarban, ő maga Saljapinnel szökött meg a grófi házból. Kitagadták. Később beleszeretett egy pálinkacsempészbe, aki rászoktatta az italra és verte. Egész Suboticáig züllött. A nevét nem árulja el. — Sagen Sie mir nur, Szónja — mon-Í" ja és összehúzza a szemöldökét. Haja fiúsán rövid, fekete és a szemei foszfo­­reszkálnak a sötétben, mint a macskáé. Részeg és józan egyszerre. Csak pálin­kát iszik. Erőst fiatal és nagyon gono­szul, nyersen kacag, öt perc múlva oda- I inti az ajtó mellett szendergő kucsébert és játszani kezd. Barátom sárga szemei­ben halálos rémület villan fel, de már késő. — Páros — mondja egy tizenötdináros szardíniára a drága nő és vészit. — Páros — nevez be ismét és tovább vészit. A negyedik fordulónál barátom, aki kolostori egykedvűséggel szemlélte az eseményeket, idegesen közbevág: — Páratlan. Természetesen páros jött ki. A ku­­cséber felüvölt az örömtől és Szónja meg akarja ölni a barátomat. Tovább nyaggatják a szerencsét és a hetedik fordulónál ketten egyszerre kiáltják: Páros! Páratlan! — mire a kucséber zavarba jött és méltányolva a száztizen­öt dinárt hajtó előzményeket, átengedi a szardíniát, a 32-es szám égisze alatt. — Ez azi én szisztémám — dicseke­dik a muszka nő, mig a dobozt bontogat­ja ■—, mindig páros, ha leszakad a vi­lág, akkor is páros — és feltálalja a drága zsákmányt. A szardíniával azonban még egészen fiatal korában valami baj történhetett, mert büdös volt és izetlen mint a ko­­vásztalan kenyér. — Ez nem ízlik magának? — nézett rám gyilkos szemekkel az ördögi hölgy, — Tudja is maga, hogy mi a jó — mondta megvetően és dühösen rákeny­­ste az egészet szegény barátom kenye­rére. »A feleségein ára egy millió« Persze adja ő ezt még olcsóbban is. Az orosz emigrációnak ők a legérde­kesebb figurái. Kis, zömök kaukázusi j herceg a férj és gyönyörű, vöröshaju |nő, fehér arccal, fehér szemhéjakkal, mereven, tetszhalottam a feleség. A lc­­buj, ahol ülnek, Gorkij Éjjeli menedék­helye kicsit resturálva és kicsit meg­szépítve. A zene is orosz, a személyzet, a vendégek és az ételek is. A hercegnő piszkos blúzban, festett szájjal trónol a középen, a lámpák alatt, mögötte a fa­lon a minden oroszok hajdani cárjának fakó képe, feje körül hervadt vadvirág - I koszorúval. A részeg férj nagyon her- 1 cegietlenül, hangosan dicséri neje rejtett fi és nyílt erényeit: 1 —A feleségem a legszerelmesebb asz- Iszony a világon, a Majuskát nem adnám [oda a föld minden kincséért sem, a fe­leségem ára egy millió! Ezt az asztaltársuknak mondja, egy kövér lókereskedőnek, akinek mellényén vastag aranylánc csüngött és dupla to­kája állandóan hullámzott, mint a Bala­ton. A mi asztalunknál a kitűnő józan­sággal megáldott közgazdasági riporter;, és egy ifjú költő ültek elborult szemmel. — Istenem — sóhajtott a költő a bor és a nő szépségének mély deliriumában —, ezért a nőért juhászkutya lennék negyvenhét évig — és mindenki meg­értőén helyeselt. Aztán ja férj és a má­sik az árverést befejezték, a lókereske­dő ezcrdinárossal fizetett a főpincémek és tokája megvonaglott a gyönyörűség­től, ahogy a nőre nézett, aki unottan indult a kijárat felé. —■ Majd itt megvárlak — mondta a kis kozák jókedvűen a feleségének és szemtelenül felkacsintott a minden oro­szok cárjára, aki azonban nem nézett rá vissza. A lokál lassan kiürült. Hajna­­lodott már, de a síró költő és a részeg férj ottmaradtak. Tamás István. ^&OSLAl^ ÁLTALÁNOS BIZTOSÍTÓ TÁRSASÁG BACSKEGYEI FŐTELEPEI; NOVISAD Petra Zrinjskog 36 Telefon 55 SUBOT1CA SOMBOR Kr. Aleksandra 7. TrgV.Stepanoviéa Telefon 303 Telefon 216 Z367 E. SZÉCSI PHÍLATELIA bélyegkereskedés Subotica főpostánál I.egujabb arany Michel 19M—25. albumok minden nagyságban raktáron. Bélyeggyűj­tőknek választékot megkeresésre küldök. — Megvételre keresek használt jngoslév bélyegeket.

Next

/
Thumbnails
Contents