Bácsmegyei Napló, 1924. augusztus (25. évfolyam, 208-238. szám)
1924-08-31 / 238. szám
4. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 19214 augusztus 31. Horthy fogadta Nagyatádit Október elsőjén folytatják az Esküttpör főtárgyaiását Budapestről jelentik: Nagyatádi Szabó István, aki visszavonta ugyan lemondását, ennek ellenére is elégtételt követel a miniszterelnöktől azért, hogy Esküit Lajosnak módot adtak a bíróság előtt az ő megrágalmazására. A földmivelésiigyi miniszter hívei körében még mindig lappang az a gyanú, hogy Bethlenék oldaláról tudatos, aknamunka folyt Nagyatádi ellen és ennek a mesterkedése eljutott egészen a bírósági tárgyalóteremig is. Nagyatádi egyik balzalmasa mondotta el ennek jellemzésére a következő esetet: Nagyatádi Szabó Istvánt a tárgyalás előtt való napon fölkereste a minisztériumban egy ur és a következőket mondotta neki: — Kegyelmes Uram! Tudja-e, hogy önt holnap a törvényszéki tárgyalóteremben »ki akarják végezni?« — Nem! — felelte a miniszter. — I1át nekem értesüléseim vannak 'erről! —, szólt az illető és aztán elmondta nagy vonásokban, hogy mire 1készülnek Eskütték és hogy mi fog történni a másnapi tárgyaláson. Nagyatádi Szabó végighallgatta az illető értesüléseit. Nem akart ugyan mindannak hitelt adni amit hallott, de óvatosságból igy szólt a látogatójához: — Kérem), legyen szives, írja le nekem egy levélben mindazokat, amiket most elmondott. Az illető leült az asztalhoz és megírta azt, amit a dologról vele közöltek és amit leirt, az másnap be is következett... Ez az eset é!én,ken foglalkoztatja a kisgazdaképviselőket és most azon próbálkoznak, hogy megállapítsák, valóban sikerült-e Esküttéknek összeköttetést találni olyan körökkel, amelyeknek a dolgok irányításába befolyásuk lehetett. Nagyatádi hivei röpiratot akarnak kiadni az Eskütt-ügyröl, hogy abban válaszoljanak a főtárgyaláson elhangzott vádakra. A miniszterelnök mindent elkövet a fölháborodott kisgazdavezér megnyugtatására: miután ő maga kijelentette, hogy Nagyatádit teljesen ártatlannak tartja a kiviteli panamában (ez annál nagyobb elégtétel Nagyatádinak, mert Bethlen törette tel annakidején a földmiveléstigyi Jubileum Irta : Molnár Ákos Már a hangolóteremben kezdődtek a baráti kézszorongatások, szelíd tréfák, örömteli üdvözlések. Mindenki szerette Halama Kürtőt, a csendes, jóindulatú második-hegedűst, akinek tiszteletére a mai hangverseny után bankettet rendez a Szimfonikus Egyesület. Huszonötödik éve, hogy letelepedett a másodhegedűsök utolsó pultja elé a Sziléziából idevetődötí, komoly kis ember, aki pontos, lelkismeretes munkájával már évekkel ezelőtt a harmadik pult elé küzdötte föl magát. De ő az első elé szeretett volna kerülni, noha tudta, hogy ez is önámitás csupán. Kényszeredett, fanyar mosollyal fogadta az üdvözléseket. A bankett elkeserítette. Tudta, hogy az Egyesület magas védnöke sajátkezű levelében fogja üdvözölni és a beszédeket már előre unta. Mindez hiábavalóság, tüneti gyógykezelés, narkotikum !... Az idő kérlelhetetlen múlására gondolt, a halálra, céltalan muzsikálására, az örök, dallamnélküli kiséretek tömegére, melyet az évek folyamán kipréselt szürke hegedűjéből, hogy a dallam, a mások dallama annál erőteljesebben kidomborodjék ... Névjegyén ott büszkélkedett: a Szimfonikus Egyesület tagja. Egyizben hazudott. Első liégedüt miniszter fiókját és igy került nyilvánosságra az egész ügy), most a miniszterelnök kívánságára Horthy Miklós kormányzó is fogadta Szabót. A kormányzó kijelentette a földmivelésügyi miniszter előtt, hogy őt továbbra is méltónak tartja bizalmára. Pesthy Pál dr. igazságügyminiszter, miután hosszasan tárgyalt Nagyatádival, fogadta az Esküdt-pör tanácselnökét, dr. Töreky Gézát, akivel hosszasan tanácskozott. Az értekezlet befejezése után Töreky, kijelentette, hogy nem nyilatkozhat, csupán annyit mondott, hogy a folytatólagos főtárgyalás alkalmasint október elsején fog megkezdődni. I- ■....... ■ ■ ---------------Álkulccsal és három fogpiszkálóval nyitották fel a szuboticai adópénztár kasszáját Kétszázezer dinárt lopott el egy napidijas — Hónapokon át dézsmálta az adóhivatali pénztárt — A tolvaj nyomtalanul eltűnt nyitotta fel. Azután a szekrényben levő, csomagokba kötözött kétszázezer dinárt magához véve, a szekrényt ismét bezárta és nyugodtan eltávozott. Vakmerő betörést követett el pénteken délután Subotica város adóhivatalában Papp István adóhivatali tisztviselő. Álkulccsal felnyitotta a pénztárhelyiségben elhelyezett Wertheim-szekrényt, amelynek tartalmával, kétszázezer dinárral, még pénteken éjjel megszökött. A betörés felfedezése után a rendőrség széleskörű nyomozást indított Papp kézrekeritésére. Délutáni különmunka A városi adóhivatal pénztára a vá rosháza első emeletén van elhelyezve és a hozzá vezető folyosót a hivatalos órák után vasajtókkal szokták elzárni. A vasajtók kulcsait állandóan a rendő ■ ségi ügyeletes szobában őrzik, úgy hogy a pénztárhelyiségbe idegen emoer nem juthat be. Pénteken délután fél négykor Kuluncsics András pénztáritok, Smkovics Géza ellenőr és Papp 1st var. tisztviselő együtt mentek fel a pénztárba, hogy a pénzkészletet, amelyet szombaton reggel akartak beszolgáltatni az állami adóhivatalnak, az átadásra előkészítsék. Körülbelül hat óráig dóig t r ;t a három tisztviselő, majd műnk hűk befejezése után a pénztárhelyiségn-k a folyosóra nyíló ajtaját bezárták és,a kulcsot a zárban hagyva, együtt indultak el a folyosón. Útközben Papp elköszönt Kuluncsicstól és Sinkovicstol azzal, hogy neki még a városházán valami dolga van. ; A két tisztviselő _ még meghagyta Pappnak, hogy mielöít eltávozik, a folyosó vasajtaját- zárja be. Papp körülbelül tíz percig várt egyik mellékhelyiségben, azután visszatért a pénztárba, ahol nyomban hozzálátott a páncélszekrény felnyitásához. Az egyik zárat rendes Wertheim-kulccsal, míg a másikat három fogpiszkáló segítségével játszik, mondta a házibálon, ahol lelkesen ünnepelték a Schumann Träumerei hangfogóval előadott, érzelmes előadásáért, de hüledező rémülettel vett észre néhány vendéget az egyesület legközelebbi hangversenyén. Többé nem tette soha. Lassanként megkövesedett, elmeszesedett a lelke, akár idős, ványnyadt erei, melyekben fáradtan lüktetett a vér. Megélt a zenéből, de már rég nem vette észnei a zenét, mint a legelésző tehén, melynek fogalma sincs a szagos, dús rét és a környező természet szépségéről. Már rég abbahagyta büszke álmodozásait diadalmas szóló-hangversenyekről. Lassú, szívós küzködéssel csúszott agyába az idők során a megismerés, hogy tehetségtelen és e szörnyű tudat szétfrecscsentette csípős mérgét egész lelkében. Gyűlölte az erőseket, az ifjakat, a teljesedést Ígérőket, még tehetségesebb tanítványait is, kik könnyűszerrel bejárják a nagy Titok felé vezető utat. melyet előle megmozdíthatatlan sziklatömegek torlaszolnak el. És éppen ezen az estén egy egészen fiatal, ismeretlen, de a falragaszok szerint zseniális zongoraművészt kisér a zenekar. Mintha a sors gúnyos és könyörtelen figyelmeztetése volna, nehogy átengedje magát a baráti ünnepség csalóka örömének... Csöngettek, mire Halama Kurt sötét sóhajtással csapta hóna alá a hegedűjét és a terem felé indult. Lassanként benépesedett a zenekar, »Nincs apróin. <.« A jól sikerült betörés után Papp hazament Scotus Viator-utca lo. scám alatti lakására, ahol azonban csak rövid ideig tartózkodott. Háziasszonyának, özvegy Weber Frigyesnének azt mondta, hogy vacsorázni megy, de utána rögtön visszatér, mert reggel korán kell felkelnie, A tolvaj adótisztviselő a Sztipics-féle kerthelyiségben vacsorázott és amikor fizetésre került a sor, azt mondta a főpincérnek: — Nincs nálam aprópénz, majd holnap fizetek — és ezzel eltávozott. Este tizenegy órakor még a városban látták, azután nyomtalanul eltűnt. A bocsánatként levél Szombaton reggel lakásadónéja, szokás szerint, benyitott Papp szobaiába, fhogy felkölíse. Papp helyett azonban csak egy levelet talált az asztalon, amelynek tartalma elrémitetíe az idős asszonyt. A levélben ugyanis Papp közölte háziasszonyával, hogy kifosztotta a városi adóhivatal pénztárát és megszökött. A levélből, amelyben Papp részletesen leírja, hogyan jutott a Wertheimkulcsh'oz, az is kitűnik, hogy egy év óta rendszeresen dézsmálta a pénztár készletet, amelyből apránként már előbb állítólag nyolcvankilencezer dinárt lopott el. — A levéllel Wéberné nyomban felment Vidákovics János adófőnökhöz, akivel közölte Papp István szökését és egyben felmutatta a hátrahagyott bucsulea karmester emelvényére sietett, a művész lelk.es tapsok között a zongorához ülf és a munka megkezdődött. Próba nélküL hisz a kitűnő karmester még akkor is elvezette volna az elsőrangú együttest, ha nem egy ezerszer játszott Beethoven és Csajkovszki zongoraversenyről lett volna szó. A jubiláns le-lesanditott a dobogóról. de nem látta a megszokott törzsközönséget. Ismeretlen, unatkozó és bambán ünnepélyes arcok bámulták a levegőt, egymást, a zenészeket, vagy mohón látcsövezték a művészt. Valóban, »családi« hangverseny volt ez és a művész otromba műkedvelő, ki önfeledten hajlongott a lelkes és szabadjegyes ismerősök túlvilág! erővel harsogó tapsaira. A zenekar csakhamar átlátta a helyzetet, a bankett amúgy is vidám mókákat Ígért, általános jókedv kerekedett, még a karmester is sunyi mosolyokat rejtegetett a bajusza alatt és túlzott lendülettel intette be a hangszereket. Az oboista és a fuvolás kottát cserélt (de nem a Beethoven-szám alatt! az szent volt!), a fágottista az »0 du lieber Augusíint« brummogtatta a hoszszabb fortisszimók alatt és az üstdobos egy nyolcaddal mélyebbre hangolta hangszerét. A kikivánkozó kacagások torz grimaszok lárváját borították a muzsikusok arcára, kik óvatosan igyekeztek a kottalap pajzsa mögé rejtőzni. A jubilánst is elragadta a vidám hangulat. Mint a befagyott tócsa a velet. Vidákovics erre Wéhemével együtt a pénztárhelyiségbe sietett, ahol Kuluncsics pénztárnok a szolgát épp Papp után akarta küldeni. Vidákovics főnök elmondta Kuluncsicsnak a történteket, mire felnyitották a páncélszekrényt és megállapították, hogy a kétszázezer dinár csakugyan hiányzik Autón a szökevény után Vidákovics adófőnök jelentéseié a rendőrség nyomban megindította a nyomozást. A nyomozás vezetését Vukics Ferenc rendőrkapitány vette át, akinek utasítására az egész rendőrséget mozgósították. Jovánovics Vásza helyettes főkapitány és Csupurdia rendőrkapitány autókon a magyar határra utaztak, ahol előbb ,a határrendőrségnek adtak utasításokat, majd érintkezésbe léptek a magyar hatóságokkal is, amelyekkel közölték Papp személyieirását. Ezzel egyidőben detektívek jelentek meg a szökevény lakásán is, amelyet felkutattak. A lakásban mindössze egy öltözet uj ruhát találtak. Wéberné kihallgatása alkalmával elmondotta, hogy Papp, aki már negyedik éve lakott nála, az utóbbi időben darabonként elszállította holmiját. A rendőrség délelőtti nyomozása teljesen eredménytelen maradt, úgy hogy a déli órákban már az a feltevés alakúit ki, hogy Papp még itt tartózkodik a városban vagy pedig Oszijek felé utazott. A detektívek ebben az irányban is folytatják a nyomozást és egyúttal azt is kideríteni igyekeznek, hogy Papp kikkel állt szoros barátságban és hogy nincscnek-e bűntársai, akik esetleg lakásukon rejtegetik mindaddig, amig alkalma nyílik a szökésre. A betörő szerelme A délutáni nyomozás folyamán tudomására jutott a rendőrségnek, hogy Papp Istvánt gyöngéd száriak fűzik M. Ilonka suboticai urleányhoz, akinek ötödik köri lakásán mindennapos vendég volt. A rendőrség megállapította, hogy az egyébként szegénysorsu leány az utóbbi időben feltűnően öltözködik, amelyhez a szükséges anyagiakkal Papp látta el. A detektívek M. Ilonkát szombaton délután előállították a rendőrségre, ahol megkezdték kihallgatását. Az a gyanú, hogy a leány tudott Papp szökési szándékáról. Kilencszáz dinár fizetés — ezer dinár koszt-kvártély Papp Istvánnak kilencszáz dinár havi fizetése volt a városnál, és ebből ezer déli nap reszketeg. lázas simitgatására, olvadozott búskomorsága a zongora bukdácsoló futamai és dülöngélő. görcsös akkordjai hallatára. — So a Trottl! ... — súgta kuncorogva a szomszédjának és időnként belekapott a brácsa szólamába. Egy rakoncátlan húr megzabolázásának ürügyével itt-ott abbahagyta a játékot, hogy jlobban figyelhesse a zongorázó ujjak rokkant bűvészkedését. Akár reggelig elhallgatta volna a tántorgó, elcsukló hangokat .. . — Szörnyűség! — mondta méltatlankodva a hangverseny után — ilyen vadembert a pódiumra engedni! Az első hang után betiltom az egészet, ha a rendőrség vagyok! Boldog volt. Egy torzóval találkozott, ki ugyanazt a kálváriát fogja végigjárni. mint ő. Szenvedni, kínlódni, véreznl és zokogni fog. mint ő. Az isteneket fogja hivni és az isteneket fogja káromolni, mint ő. Lidérces, végigvergődöít éjszakái és igás, köves nappalai lesznek, mint neki . . . Boldog volt. És mikor az Egyesület elnöke ünnepi beszéd kíséretében átnyújtotta neki a kegyelmes védnök, a gróf üdvözlő levelét és a második pult mellett jelölte ki a helyét, értésére adván, hogy nincs már messze az első sem, úgy érezte, hogy felejthetetlen este ez és szép, határozottan szép az élet annak, aki hasznos, művészi és fontos munkát végez.
