Bácsmegyei Napló, 1924. augusztus (25. évfolyam, 208-238. szám)

1924-08-03 / 210. szám

192-i au BACSMEGYEI NAPLÓ 11. oldal A csodaszarvas nyomában Különös, hogy az angol nemzet nem keresi, hogy hol volt az őshazája; kielé­gíti az a megállapítás, hogy nyelve, faja kelta, germán, római keverék. A fran­ciáknak már több vizet zavart egy tudó­suk ötlete, aki a görögöknél jrereskedett ily irányban; de csakhamar napirendre tértek fölötte. Ismerjük a vergiliusi le­gendát a rómaiaknak Aeneason keresztül Trójából származtatásáról, de Róma örö­kösét, az olaszt nem igen foglalkoztatja Trója, mint őshaza. A magyaroknál ezzel szemben sok tin­ta folyt és epe fröccsent az eredet miatt, sok derék munkás, őrlődött az őshaza ke­resésének malomköve alatt. Hol ott ke­resték, hol amott, de mindig keresték va­lahol, egy körülzárolt határu vidéken. És hiába. Még pedig azért, mert a magya­loknak nem is volt - őshazájuk — törté­nelmi értelemben. És természetrajzban? Ez már más kérdés. Erről beszélhetünk. Vájjon a tigrisnek India az őshazája? nem, hanem dzsungel. India csak any­­nyiban, amennyiben par excellence dzsungel-vidék. Nem India sárga-fekete szeszélyes csikozásu, hanem a dzsungel élő aranysárga nádja csikós a mély ár­nyék, rothadó szár feketéjével, amihez a tigris mimikrije simul. A fenyő az északi mérsékelt földgömb fája; a hegyvidékek tölgye Ausztráliában ismeretlen. A lóháton állatait hajtó nomád magyar őshazája nem Ázsiában volt tehát, ha­nem a füveliö mezőkön. Hunort és Ma­­gort — igy mesélik — csodaszarvas csa­logatta a legdusabb füvü rétre. S ez igaz is lehet, mert a legendák, az emberiség csecsemőkorának e történetírása, hitele­sek, csak olvasni kell tudni őket. A cso­daszarvas: a vágy és akarat egyre jobb legelőket keresni. S ki merné mondani, hogy ez a legelőkeresés Keletről kiindul­va egyre Nyugat felé történt? Visszafelé is vándorolhatott a gulyáscsikós nép Nyugat mezőiről Kelet legelői felé az idő­járás, az évszakformálódás szeszélyei szerint. Amikor érintkezésbe lépünk történel­münk hajnalán a civilizációval, amely akkor mint valami öv a Földközi-tenger vidékének meghosszabbításában kerítette a Földet az Atlanti-óceántól a Csöndes­óceánig, ez övtől mindig közvetlen észak­ra bukkanunk fel. Ott vonul sorsunk azon a rengeteg síkságon, amely a Fekete­­tenger, a Kaspi, Arai és Balkas tavak fölött a Kárpátoktól (s nem az líráitól) az Altáji hegyekig s az Altáji alatt az Irtisz forrásáig s túl rajta a Gobi sivatakig ter­jed. Ez a rengeteg kiterje­désű vidék — az őshaza. Itt yándorolgattak őseink leginkább nyugad-kelet irányában ide-oda. Észak felé azért kevésbé, mert ott nem volt ál­lataiknak való legelő; délen meg a már megállapított civilizációk kínai fala vagy bizánci hada verte vissza a csavargót. Ezen a mérhetetlen nagy mezőn csalogat­ta őket a jobb legelőt keresés csodaszar­vasa a kiima szeszélye szerint hol előre, hol hátra. Ahogy az időjárásban nincs rendszer, úgy ebben a vándorolgatásban sem volt s ahogy a szélkavarja a virá­gok repülő magvait, úgy kavarta a népol­vasztó' üstben Clio a magyart oly össze­tett ethnográfiai jelenséggé, hogy amit eddig róla megállapítottunk fajtát, nyel­vét illetően, a tudomány legszebb ered­ményei közé tartozik. Az angolok, de különösen a nagy indiai magyar, Stein Aurél kutatásai nyomán világos, hogy valamikor Krisztus születé­se táján e Nagy-Legelő fölött, amely a Kárpátoktól a Gobi sivatakig nyúlik, ször­nyű klimatikus változások álltak be: ke­leti részén megszűnt az eső, folyók tűn­tek el, erdők száradtak ki s futóhomokkal söpörte be a tikkadt haldoklást a puszták mindenkori legfőbb ura: a szél. A szél alatt aztán felcsillant a délibáb’ vizében egy menekülő szarvas alakja, amely Nyugat felé iramodott, annál is in­kább, mert a csavargó, kiváncsi, lehetsé­ges pusztai népek hirt kaphattak róla, hogy Keleten a kínaiak birodalma erő­sebb, harciasabb és terjeszkedőbb, mint valaha, a Han-dinasztia Krisztus előtt 202-ben történt trónralépése óta: s igy Ö----- -------------­megindultak a csodaszarvas nyomában Nyugat felé, arra, ahol Róma hatalma korhadt. Ettől az időtől kezdve bizonyos, hogy egy irányú a magyarok vonulása: kelet­ről nyugat felé tartó, A steppék népe mind nyugat felé hajtja gulyáit, ménesét, az esőtlenné vált keleti sivatagokról. Fél­ezredév telik el, a nyugat felé nyomako­­dás fölött végigszáguld a hóditó hun Cata­­launumig . . . újabb félezredév s a Kár­pátok hágójához ér a honfoglaló magyar. Nyugodjunk bele, hogy őshazáról csak földrajzi értelemben beszélhetünk. Olyan őshazánk, mint a birkalegeltetö s igen korán városokat építő zsidóknak Paleszti­na, sosem volt, mert nem voltunk tele­pült nép. Á nomád hazája: az összetar­tás, a sátoralja, büszkesége, nyelve, regéi, lelke, arany-ezüst és lábas marhája, kardja és vágya. A nomád nép őshazája az iramló csodaszarvas csalogatása egyre dusabb legelő, halban, vadban gazdag fü­­vellö sik felé. A nomad a keblében hord­ja hazáját. De amiért térben és gondo­latban ilyen bizonytalan határu, csak an­nál jobban szereti, annál élőbb valóság­nak tudja, annyira, hogy amikor már ezer éve települt lakója mai hazájának, a zöl delő pusztákon, futó csodaszarvas nyo mán egyre bujább fű után esengö három ezredéves vágyát kivetíti s földrajzi ha­tárokkal szeretné körülvenni — őshazául. Laczkó Géza. Nem akarok lakó lenni. . . A tömegépités alapelvei — Tudnivalók az olcsó házépítéshez tunk modern falbaépitett központi kály­hát, sőt a konyhai tűzhely egyébként kárbaveszö melegének felhasználásával még központi melegfütést is. Pince nem kell tulnagy és miután a hálószobák az emeleten vannak, nem szükséges az egész épületet alápincézni, ha csak mosókonyhákat nem akarunk benne elhelyezni. A padlás méreteit is redukáljuk. A második jelentős lépést az építési költségek lefokozása felé tehát a helyisé­gek méreteiben való takarékosság jelenti. A tömegházak elhelyezése A család, vagy az igények nagyságától függ, hogy a földszinten az ebédlőn, kony­hán, és mellékhelyiségeken kívül adjunk e még helyet egy nappali használatra szánt szobának és hogy hány szobára Ma ez a legtöbb’ építkezési vágynak a rugója. Csak a vágynak és nem az épít­kezésnek, mert a kettő között az erszé­nyek ürességének áthidalhatlan szakadéka tátong. Ma még a saját lakóház építése a vagyonos osztály költséges, úri passzió­ja, vagy kényszerűsége és megoldhatat­lan feladatnak látszik a munkájából élő, szegény, bérbenlakó családapa előtt. A háború után fokozott mértékben jelentke­ző lakásínség és a mélyen leszállított életvonal adják meg súlyos jellegét ennek a problémának, amely egyébként az ösz­­szes kulturnépek szakirodalmát mintegy 15 év élénken foglalkoztatja. Az olcsó csa­ládi lakóház, a tömegek álma, az a ke­mény dió, amelynek feltörésén fáradoz­nak Európa szakemberei. Ennek a súlyos és nagyon aktuális kérdésnek komplexu­mát akarjuk megvilágítani és pedig helyi vonatkozásban, főleg a munkájából élő kisember és úgynevezett intellektuellek vi­szonyainak szemmeltartásával. Tömeggyártás a házépítésnél Adjuk még a háborúnak is a magáét. Akuttá tette a lakáskérdést, ami nagy baj. De ráterelte a szakemberek figyel­mét a tömeggyártás kiaknázatlan mezői­re. A három életszükséglet: élelem, ruhá­zat, lakás körül, a két első kielégítést nyert, már régen kiszabadult a kisipar kínai faci­­pöiből és a lényegében vagy formájában tö­meggyártás eredménye. Az átlagon fe­lüli minőségű élelmiszer vagy ruházati cikk az elenyésző vagyonos kisebbség luxu­sa. De egyforma méretű szobákat, ajtókat, ablakokat, bútorokat, házakat, ma még csak a kis falukban, szállásokon ta­lálunk, mint a legalacsonyabbrendü szük­ségletek legprimitívebb kielégítését. A városi lakások tömeggyártása vajúdik és nem bir megszületni. Pedig az olcsóságnak ez az első és fő­feltétele. S ebben a kérdésben nem kell magunkat félrevezettetnünk az imprak­­tikus idealizmus sabloniszonyátóL Az épületek belső és külső felszerelésének egyforma méretüsége még nem jelenti az egyéni bélyeg kiirtását és a családi háztelepek külső képe sem lesz monoton, ha arravaló szakemberek tervezik. Ezt ma már számos külföldi, különösen németor­szági példa eléggé igazolja. Már a kezdet kezdetén, a telek kivá­lasztásánál jelentkezik a szabványozás szükségessége. A belváros üres telkein csakis az építhet féligmeddig rentábilisán, aki teljesen kihasználja, tehát nemcsak lakást, hanem üzlet- vagy irodahelyisé­geket is épit. A telkek alakjának, fekvé­sének, nagyságának és a környéknek kü­lönböző volta esetenként egyéni megol­dást követel és nem vonható egységes, szabványos formák alá. Szuboticán a lakásínség megoldásánál a város belterületén lévő telkek számba sem jöhetnek. Az a néhány telek, amit a város aránylag olcsóért, négyzetölen­­ként átlag 150 dinárért a közelmúltban áruba bocsájtott, súlyos építési kötelezett­ség terhe alatt volt eladó, úgyhogy en­nek költségei mellett a telek ára eltör­pült. Tehát a belvároson kívül kell szét­néznünk, ha építkezni akarunk. Szinte kínálkozik a Szegedi szőlők egészséges, zöld, homokos dűlője, amelyet már itt­­ott tarkítanak egyedülálló családi házak. A szabályozási terv tavaszra elkészül és megindulhat a parcellázás a nagyszámú üres területeken. A telek ára ma átlago­san ötven dinár négyzetölenként. Ki le­het hasítani kényelmesen 5—600 házhe­lyet, amelyek nem esnek messze a város­tól, különösen, ha a villanyosközlekedés a második vágány kiépítésével megja­vul. Védekezés a drágító speku­láció ellen Az olcsó tömeges házépítés kérdését már ezen a ponton kell megfogni, talán a külföldi példák szerint alakítandó közér­dekű építési szövetkezetek (Gemeinnützi­ge Baugesellschaft) utján, hogy a spekulá­ció ne drágíthasson. Egy ilyen szövetke­zet megalakulása ma talán nagy, de nem legyőzhetetlen nehézségekbe ütközik, de ilyesmire vállalkozó nagytőke hiányában a megoldásnak alighanem egyetlen módja. Hatósági kezdeményezésre Szuboticán aligha számíthatunk. De ha gyorsan és az egyéni kívánságok számbavételével, szóval közmegelégedésre akarunk dolgoz­ni, csakis a mggántermészetü kezdemé­nyezéshez, a nem hivatalos, hanem ke­reskedelmi, bankszerü elismeréshez fűz­hetünk reményt. A tervezés legolcsóbb módja az egy, megfelelő kézben való építés, amit kü­lönben már a szövetkezeti alakulás ma­gával hozna. Három-négy háztípussal az összes jelentkező igényeket ki lehet elégí­teni. Milyen legyen az előszoba? A háztípus megállapításánál kicsit sza­kítani kell a jó öreg szuboticai tradíciók­kal. A bennszülöttek lakásainak arány­lag legtéresebb része ina a ház belső trak­tusa elé épített nyitott vagy zárt folyosó, amely kitünően megfelelt annak a fel­adatnak, hogy gondosan elzárja az ud­vari szobasor elöl a levegőt és világos­ságot. A modern családi lakóház előszo­bája csak arra való, hogy a belépők a hideget, sarat és a bundáikat lerakják benne, mielőtt bejutnak a háztulajdonos kisember fogadó-ebédlő szobájába, vagy a konyhába. Előbbi 20 m2, utóbbi 10—12 m2 területű, mig uz előszobái 8—10 m2, mert ebből indul a íalépcsö. A hálószobák elhelyezése Es itt jön a másik szakítás a vidéki tradiciókkal: házunk emeletes lenne. Nemcsak azért, mert igy olcsóbb', hanem azért is, mert itt lennének a hálószobák. Azért mondjuk, hogy hálószobák, mert több kell egynél. A müveit külföldi he­lyesen, hálószobának titulál minden olyan szobát, amelyben aludni is szok­tak. És a hálószobának emeleten van az igazi helye, mert nem lehet nedves, nem olyan poros mint a földszint és min­denképen alkalmasabb arra, hogy benne életünknek öntudatlan állapotban lefolyó egyharmadát ellöitsük. Az emeletmászás­tól nem kell nagyon félni, hiszen a föld­szinti szobák nem lennének 2.80 méter­nél magasabbak, először is azért mert egy család használatára megfelelő nagy­ságú ablakok mellett elegendő a levegő benne, másodszor azért is, mert különben a kicsi szobához a tulmagasság nagyon aránytalan volna. Takarékosság a helyiség mé­reteiben A kulturember igényeinek jobban meg­felel a több és kisebb, mint a kevés és nagy szoba. Azt az ellenvetést, hogy amúgy sok fűtés kell könnyen elintézhet- Tömeges építésnél olcsón csinálha­van szükség az emeleten. Most az a kér­dés döntendő el, hogyan csoportosítsuk a lakóházakat, Úgynevezett villanegyedről és kötelező előkertes építkezésről lévén szó a szege­di szőlőkben, csakis egyedülálló, vagy kettesével összeépített családi lakóháza­kat emelhetünk. Négyesével, vagyis 4 telek összefutó sarkában nem lenne aján­latos építeni, mert a normális 10 öl szé­les, 20 öl mély telket feltételezve, a há­zak túlságosan messze esnének az utcától és a melléképületek kerülnének elötéibe. Zárt sorba pedig a nagy frontszélesség miatt nem lehet építeni. így a két leg­olcsóbb mód elesik. A kettesével való összeépítésnek azonban semmi akadálya sincs, a két ház egymástól közös válasz­fallal, a telkek pedig kerítéssel, teljesen el vannak különítve. A kettős ház jelenté­keny megtakarítás az egyedülállóval szemben. Gazdálkodás az építési anyagokkal Mindeddig elvi jelentőségű kérdésekkel foglalkoztunk. Az építési anyagokkal való takarékoskodással térünk át a dolog gyakorlati részére. Jelszavunk: a tömeggyártás. A minde­nütt alkalmazandó kevés számú alkat­rész típus megteremtése itt jut igazán ér­vényre. Egyforma méretű ablakok, ajtók, parketta, cementlap, szóval az épület kül­ső és belső felszerelésének fel nem so­rolható sokasága tömeggyártással sokkal olcsóbban előállítható, mint eddig. Az anyagok nagyban való beszerzése mellett a jobb minőségeket is olcsóbban lehetne megkapni, mint ma a selejteset. Márpedig csakis jó anyagokat akarunk, mert hiszen magunknak kell majd az épületet jókar­ban tartanunk. Módunkban lenne nagy­ban beszerezni a legjobb cserepet, téglát, fát, üveget, festéket, vízvezeték és vil­lanybeszerzést, kályhákat, slb. A világvárosokban is rést törtek már a könnyítések az elavult építési szabály­rendeletek bástyáján és ennek nálunk sem lehetne akadálya. A legkonokabb tűzrendészet sem fogja megakadályozni, hogy egy kertvárosrészben ne építhessünk össze a két házat közös határfallal, hogy ne alkalmazhassunk falépcsőt egy csa­lád használatára, ne építhessünk fage­rendás mennyezetet a földszint és emelet közé. Ugyanígy kellene enyhíteni a szerkezeti méretek előírásának szigorúsá­gán. Az építő anyagok szilárdsági vizsgá­latának legújabb vívmányait kell fel­használnunk, hogy csökkentsük a fölösle­gesen erős méreteket. Hiszen a felhasz­nálandó építőanyagok jóságánál úgysem akarunk engedményeket tenni, mert ez már a karbantartás rovására menne. A németek, különleges módszerekkel, emeletes házakat is építenek verlfalból. Nálunk ezek a módszerek még nem isme­retesek, építőiparosaink a hedyben szo­kásos épitésmódhoz vannak iskolázva. Az amerikai üregesfalu, öntött beton házak készítéséhez felszerelésünk sincs. A mi viszonyaink között legjobb, ha a téglánál maradunk. Vizszolgálialás szélmotorral Aránylag legdrágább és Szuboticán még lukszusszámba megy a vízvezetéki berendezés, konyhákban, fürdőszobákban és klozettekben. Mégis mellözhetetlcn­­nek tekintjük mai kulturális és egészség­­ügyi követelményeink mellett. Enélkül visszaestünk az építkezésünkben néhány évszázaddal. Be kellene vezetnünk a ké­nyes és drága villamosmotorok helyett az egyszerű szélmotort. Meglévő példák iga­jük.

Next

/
Thumbnails
Contents