Bácsmegyei Napló, 1924. augusztus (25. évfolyam, 208-238. szám)

1924-08-27 / 234. szám

1924 augqsztus 27. BACSMEGYEI NAPLÓ 3. oldal Délszerbiai rablók megtámadták azt a falut ahol a király megszállt Lebja falu lakossága elűzte a rablókat — A király a megtámadott község Dálvaudvarán töltötte az éjszakát Beogradból jelentik: rsagy nyugtalanságot keltett a főváros­ban a délutáni lapoknak az a hire, hogy délszerbiai rablók hétfőn éjjel gépíegyvertiiz alá vették, majd felgyújtották azt a falut, ahol a király az éjszakát töltötte. A lapok jelentése szerint az ural­kodó abban a komoly veszélyben forgott, hogy kíséretével együtt a rablók kezébe kerül. Az egymásnak ellentmondó tu­dósítások közül a leghitelesebb­nek a „Beogradske Novosti" hír­adása látszik, amelyet a lap Kc­­sovszka Mitrovicáról keltezve kö­zöl. A király — a tudósítás sze­rint — a hétfői éjszakát Lebja falu vasúti állomásén töltötte. A pályaudvartól öt kilométerre fekvő falut két órakor Rakat Éliás is­mert rablóvezér harminctagu rab­lóbandája megtámadta, gépfegy­verekből lőni kezdte s felgyújtotta. A rablók nem a királyt akarták elfogni és valószínű, hogy nem is tudták, hogy az udvar tőlük néhány kilométerre tartózkodik, hanem bosszúból intézlek támadást a falu ellen. Néhány lebja! polgár ugyanis a rablóvezér apjának, Rakat Ademnek pőrében terhelő vallomást tett,-'amelynek alapján n bíróság Rakat Ademet halálra ítélte. A falu több háza leégett a rab­lótámadás következtében, azon­kívül két leányt és egy falubeli polgárt megöltek a rablóbanda tagjainak golyói. A lakosság fölfegyverzett része fölvette a harcot a rablókkal, aki­ket több óra hosszat tartó küz­delem után sikerült is elűzni. A lebjaiak kedden reggel hét órakor küldöttségileg megjelentek a király előtt és elpanaszolták súlyos helyzetüket, amelybe az­által kerültek, hogy a hatóságok elkobozzák fegyvereiket és igy nem tudnak a felfegyverzett rab­lók ellen kellőképen védekezni. A király nyomban utasította a had­ügyminisztert, hogy a rablóktól ve­szélyeztetett vidékeken fegyverezzék föl a lakosságot. Az uralkodó és kísérete az előre megállapított program szerint a délelőtt folyamén elutazott Mit­­rovicára. Petrovics Nasztaz belügyminisz­ter a beogradi lapok tudósítói előtt kijelentette, hogy a kormány szerdán kommünikét fog kibocsá­tani a lebjai esetről. Megkezdték Eskütt Lajos bűnügyének tárgyalását Őrültnek akarják nyilvánítani Eskuttet Budapestről jelentik: Kedden dél­előtt kezdte meg a budapesti bünte­tőtörvényszék Töreky-tanácsa Es­kütt Lajos ismert rágalmazási pő­rének tárgyalását. Az ügyben sér­tettként Bethlen István miniszter­nők. Nagyatádi Szabó István, Kállay Tibor és Búd János miniszterek, Vásárhelyi tanácselnök és Polányi főügyész szerepelnek. A vádirat felolvasása után Eskütt Lajos vádlott kihallgatása követke­zett. JCskütt kijelentette, hogy nem érzi magát bűnösnek. Részletesen el­mondta az ügy előzményeit. 1921 őszén akarták öt először megvesz­tegetni őzért, hogy a löldmivelés­­ügyi minisztériumba a szállítási en­gedélyekkel kapcsolatosan beszol­gáltatott pénzekről ne beszéljen. *— E pénzeket — mondja — a földmivelésügyi minisztériumban én vettem át. Akkor a miniszter ur mellett mint párttitkár működtem. Fizetést nem kaptam a miniszté­riumtól. de a MAV-tól sem. Én ezekből, hogy úgy mondjam, ezek­ből a panamapénzekből kaptam a miniszter úrtól fizetést. Megegyezés történt köztem és a miniszter ur között, hogy ha ez az ügy valamikor kipattan, én vállalok mindent, de ö majd megvédelmez engem. Meg is védtem őt. hagytam magam lecsuk­ni. ő is állta szavát, amint ezt a bün­­pör iratai igazolták. Ok azonban re­habilitációt is ígértek, de hetek múl­tak és nem tudtak a fogházból ki­hozni. Ekkor azt üzenték Zeoke An­tal képviselő utján, hogy jelentsek beteget. így is történt, dr. Riedl tisztiorvos. Zeöke barátja, hamis orvosi bizonyítványt állított ki. ami akkor 200.000 koronába került. Ez ma 80 milliónak felel meg. Elmondja Eskütt. hogy tudomása szerint a bizonyítvány alapján a Schwarzerbe akarták csukni, ezt Oroszyt, adja el az egyik fegyve­remet. El is vittem hozzá. Oroszy kijelentette, hogy nincs rá vevője. Közben egy szesztermelő részvény­­társaság adós maradt két millió pa­namapénzzel nekem és a miniszter­nek. Nagyatádi kijelentette, hogyha behajtják a kétmillió panamapénzt, amelyről a Szesztermelő r.-t. váltót adott, akkor az az enyém lehet. Ezután Eskütt elmondta, hogy ho­gyan vallott a rendőrségen és hogy Nagyatádi milyen ajánlatokat tett neki Ulain utján, az esetre, ha val­lomását visszavonja.' Az alkuba az­ért nem ment bek, mert nem. bí­zott Nagyatádiban, aki már utóbb azt az ajánlatot is tette, hogy val­lomása visszavonása után szabad­lábra helyezik. Boronkai Dénes ügyész indítvá­nyozta a bíróságnak, hogy rendelje el Eskütt elmebeli állapotának meg­figyelését. Weisz Ödön védő elle­nezte az ügyész indítványát. Az el­nök felolvasta az orvosi jelentése­ket és felszólította a tárgyalásra megidézett dr. Német Ödön orvos­szakértőt, hogy nyilatkozzék Eskütt elmebeli állapotáról. Az orvosszak­értő az orvosi bizonyítványok átta­nulmányozására időt kért, mire az elnök elrendelte Eskütt elmebeli ál­lapotának felülvizsgálását, A tárgyalást emiatt elhalasztot­ták. Szembesítették a két német detektívet Erzberger gyilkosával Schulze továbbra is tagad Budapestről jelentik: Kedden dél­előtt szembesítették a két német detektívet a vizsgálóbíró előtt Schulze Henrikkel, Erzberger gyil kosával. A német detektívek a rendőrsé­gen csak mint tanuk szerepeltek és a szembesítés nem ment túl azon a kereten, amely tanuk szembesítésé­nél szokásos. A detektívek ezért az ügyészséget és a vizsgálóbírót kér­ték, engedje nekik, hogy Schulzot kihallgassák. Kedden a detektiveket a vizsgáló­bíróhoz rendelték,. Tíz órakor jelent meg a két német defektiv a vizsgá­lóbíró előtt, aki felhozatta cellájá­ból Schulzét. A detektívek a szemé­be mondták Schulzénak, hogy Ő Erzberger gyilkosa. Schulze to­vábbra is megmaradt a mellett az állítása mellett, hogy őt Försternek hívják és Odesszában született, te­hát a német hatóságok erre vonat­kozólag nem is adhatnak cáfolatot. Schulz továbbá azt állítja, hogy a azonban Minnich és Németh tör _ vényszéki orvosok akadályozták meg. akik nem voltak hajlandók igazolni, hogy nem épelméjű. Mikor a kiszabadítás nem sike­rült. Zeöke arra akarta rábírni, hogy a pártcéiokra gyűjtött pénzek­ről mondja azt. hogy nyugatma­gyarországi célokra szedték össze. — Bizonyítani tudom. — folytat­ja Esküit — hogy az az akta. amely a minisztériumból válaszképpen jött, hamis adatokat tudatosan tartal­maz. Igenis. Nagyatádi Szabó Ist­ván miniszter tudott a panamákról. — A kauciót, amely ma kétszáz­­milliót jelentene, nagyatádi Szabó István tette le. Nagyatádi azt mon­dotta ugyan, hogy Bethlen tétette le, ezt Bethlen Ulain előtt be is is­merte. én azonban mégis azt mon­dom, hogy Nagyatádi Szabó István közreműködésével tették le a kau­ciót. — Igenis panamáztunk — hon­­goztatja ismét Eskütt — de tizszer­­annyit panamáztunk, mint amennyi vád tárgyává van téve. Oroszy Géza védőm letette helyettem 3 kauciót, de a pénz nem Oroszyé volt. A Hun­gária Bank utján tették le a kau­ciót, amely szintén résztvett a pa­namákban. — Ezzel a panamával megtévesz­tettük a parlamentet is. Nagyatádi 1922 tavaszán újból miniszter lett és újból megígérte, hogy csinál vala­mit. hogy legyen pénzem. — Csinált is. Megcsináltunk 225 kiviteli engedélyt, ebből több mint kilencvenet én kaptam meg. En ví­gan panamáztam, a kipanamázott pénzeknek cgyrészét én kaptam, másik részét Zeöke nemzetgyűlési képviselő ur vágta zsebre. —*■ Vásárhelyi tanácselnök ur megrágalmazását illetően ez az igazság: Megkértem ügyvédemet, háború befejezése óta nem is tar­tózkodott Németországban, tehát ebben a kérdésben sem produkál­hatnak a németek német hatósági nyilatkozatokat. A német követség meg­sürgeti Schulze kiada­tását Berlinből jelentik: A magyar kor­mány eddig még nem felelt a né­met követségnek arra a jerkéké­re, amelyben kérte Schulze Henrik kiadatását s a még mindig Tétény­­ben időző Tillesen Henrik letartóz­tatását. Ezért a német követség újabb sürgető lépést fog tenni Til­lesen miatt. A német követ Berlinbe utazik jelentést tenni Berlinből jelentik: Mint a »Vos­­sische Zeitung« jelenti, a német kormány Berlinbe hivta gróf Wel­­czeck budapesti német követet, hogy referáljon Erzberger gyilko­sainak ügyéről. Minden marad a régiben A középiskolai ügyosztály főnökének nyilatkozata a Bácsmegyei Napló részére Mint annak idején megírtuk, Korosec közoktatásügyi miniszter a szomboriak küldöttségének, a mely az iskolai anomáliákat pa­naszolta fel, megígérte, hogy e nemzetiségek tanügyi sérelmeit alapos tanulmány tárgyává teszi és intézkedni fog az igazságta­lanságok kiküszöbölésére. Emlé­kezetes, hogy a miniszter a leg­nagyobb csodálkozással vette tu­domásul a névvegyelemzés rend­szerét és kilátásba helyezte, hogy az ezzel kapcsolatos visszaélése­ket rövid időn belül megszünteti. Azóta néhány hét mult el, a tanév megnyitása küszöbön van, de mindezideig semmi nyoma annak, hogy az iskolák vezető­sége utasításokat kapott volna a minisztériumtól az eddig követett gyakorlat megváltoztatására. Beo­gradi munkatársunk ezért fölke­reste a közoktatásügyi miniszté­rium középiskolai ügyosztályának főnökét, Stojancsevics Mihajló nn­­cselnikot és felhívta a figyelmét arra a bizonytalanságra, amely­ben a magyar nemzetiségű diá­kok és szülök vannak a jövö tanév tekintetében. A középisko­lai ügyosztály főnöke a kővetke­zőket mondotta erre vonatkozólag munkatársunknak : — A miniszter ur semmi olyan iniézkdésl nem tett, amely a ta­nulók nemzetiségének és anya­­nyelvének a beiratkozások alkal­mából való elbírálását uj alapokra helyezné. Bizonyára megvannak a miniszter urnák erre nézve a maga tervei, de utasításokat nem adott és igy a behatásoknál és az osztályok­ba való beutalásnál a régi ren­deletek mérvadók. , Ugyancsak érvényben marad az a rendelet is, amely a zsidóvallásu tanulókat anyanyelvűkre való te­kintet nélkül a szerb osztályokba utalja. Arra a kérdésre, hogy a reduk­ció következtében beállott tanár­hiány enyhítésére törtónt-e intéz­kedés, az osztályfőnök kijelen­tette, hogy most folynak a tanári kinevezések és áthelyezések, azonban a tanárhiány enyhülésére nincs kilátás. Az iskolák igazga­tóit utasítani fogják olyan óra­beosztás alkalmazására, hogy a tanárhiányból eredő bajok minél kevésbbé legyenek érezhetők. A Vajdaság magyarságának súlyos csalódást okoz a közép­iskolai ügyosztályfőnök nyilat­kozata, amelyből kiderül, hogy a nemzetiségeknek a tanügy terén elszenvedett sérelmeit az uj kor­mány sem siet orvosolni és hogy a jövő tanévben is ugyanolyan nehéz lesz a sorsuk, ugyanolyan meddő az erőfeszítésük azoknak a tanulóknak, akiket az intoleráns, és antikulturáiis tanügyi rendele­tek elütöttek az iskolában az anyanyelvükhöz való joguktól, j

Next

/
Thumbnails
Contents