Bácsmegyei Napló, 1924. augusztus (25. évfolyam, 208-238. szám)

1924-08-23 / 230. szám

Foštarina piádénál? gotovom Ara egy és fél dinár Postaszállítási díj készpénzben lefizetve NAPLÓ XXV. évfolyam Sisbotica, SZOMBAT, 1924 augusztus 23. 230. szám Megjelenik minden reggel, ünnep után és hétfőn délben Telefon szám: Kiadóhivatal 8—58. Szerkesztőség 5—10 Előfizetést ár negyedévre 135 dinár Kiadóhivatal: Subotica, Aleksandrova ul.l.(Leibach-palota) Szerkesztőség: Aleksandrova ul. 4. (Rcssia-Fonciére-palota) Uj atmoszféra (+) A német nacionalisták ke- j veslik a londoni konferencia ered­ményeit és a Da wes-ja vasiatok elfogadásénak meghiúsításával út­ját akarják állani annak, hogyl Marx kancellár kiszabadítsa Né-I metországot a fojtogató' válság­ból. A francia nemzeti blokk-szin­tén kevesli a londoni konferencia eredményeit és igyekszik gáncsot vetni Herriotnak, aki megvédte ugyan a francia érdekeket, de a jövőre nézve az egész európai politika uj orientációját egyen­geti. Csak Angliában tették lábhoz fegyverüket a munkáspárti kor­­máhy ellenfelei, hogy meg ne zavarják Macdonaldot az igazi béke megteremtésének, a népek lelki összehangolásának történelmi jelentőségű munkájában. Az an­gol liberálisokat és konzervatívo­kat, akik együtt nagy többséget alkotnak az alsóházban, a világ­­nézleti küiömbség mély szaka­­deka választja el a Labour Par­­tytól, de azért a parlamenti ellen­zék nem gördített akadályokat s londoni konferencia sikere elé, amely a kisebbségi kormány hely­zetét tetemesen megszilárdítja. A brit munkás nem olyan interna­­cionális gondolkozásu, hogy ha­zája gazdasági érdekeit szem elől tévesztené és az angol lord nem annyira nacionalista, hogy vak és süket volna az egyetemes fej­lődés követelményei iránt. Nem­zeti érzés tekintetében nincs az angoloknál szociális tagozódás. Mindnyájukban egyképen él az angol öntudat és a józan meg­fontolás szelleme, amely elnémítja az osztályellentéteket, amikor az egész ország boldogulásával ösz­­szefüggő nagy kérdések nyomul­nak előtérbe. Angliának érdeke, hogy a hat év óta betegágyon vonagló béke végre meggyógyul­jon és ha ennek a célnak szol­gálatára a munkáspárt a legal­­masabb, a liberálisok és konzer­­vativek habozás nélkül rábízzák a kormányzást ellenfelükre. Az a nacionalizmus ellenben, amely német részről ép úgy, mint francia részről az európai béké­nek a londoni konferencián meg­alapozott konszolidációját meg­bontani próbálja, nem a német és a francia nép nemzeti érzésé­nek kifejezője, hanem partikuláris hatalmi törekvéseket leplező párt­­politikai program. Macdonald a londoni konferencia záróülésén az eredmény értékét abban állapí­totta meg, hogy a szerződő felek kontradiktorius tárgyalás alapján megegyeztek és ezzel hátat for­dítottak az ultimátumokra vezető háborús észjárásnak. A munkás­párti miniszterelnök bizonyára enyhébb feltételeket szabott volna a németeknek és a pacifista Her­riot sem ragaszkodott volna olyan szívósan a francia követelésekhez, de ők nem a saját egyéni felfo­gásuknak, hanem az általuk kép­viselt közvéleménynek voltak szószólói. Az ő históriai rendel­tetésük épen az volt, hogy az elődeiktől örökségül átvett odió­­zus kérdések rendezésére a köl­csönös előzékenység hangulatát előidézzék, a megegyezést létre­hozzák és igy az európai politi­kát a béke irányába tereljék. A súlyos terheket vállaló német bi­rodalom kancellárja vigasztaló körülményül említette fel, hogy a megállapodásban érvényesült a választott bíróság gondolata, a mely a népek viszonyának sza­bályozásánál az erőszak jogát helyettesíteni van hivatva. Ez az uj atmoszféra az, amelynek ki­alakulását a német és francia na­cionalisták olyan hevesen ellenzik. A jóvátételi fizetségek összege és kiegyenlítési módja a francia igényeket kielégíti. A németek Beogradból jelentik: A parle­­menti szünet alatt a politikai élet egyre eseménytelenebbé válik. Pénteken úgyszólván semmi po­litikai esemény nem történt az esti minisztertanácsig. A legna­gyobb érdeklődés dr. Macsek beo­­gradi tárgyalásait kiséri. A hor­­vát köztársasági parasztpárt ai­­elnöke pénteken is sürü tanács­kozásokat folytatott a kormány tagjaival, különösen Hrasnicávai és Koroseccel, majd később Hras­­nica jelenlétében Davidovics mi­niszterelnökkel is. Dr. Macsek este fél nyolckor a minisztertanács ülésén is megjelent, ahol közölte pártja kívánságait egyes resszorl­­kérdésekben. Beogradi munkatár­sunknak dr. Macsek kijelentette, hogy elvi kérdésekről nincsen szó a kormánnyal folyó tárgyalásaiban, hanem csupán a Horvátországot érdeklő resszortügyekben inter­veniált. Macsek nyilatkozata Pasics legutóbbi beszédéről Dr. Macsek pénteken a demc­­krata-párt hivatalos lapja, a „De­­mokracija“ részére is nyilatkozott és nagyrészt megismételte azokat a kijelentéseket, amelyeket a Bácsmegyei Napló részére adott nyilatkozatában csütörtökön mon­dott. Többek közt válaszolt Ma­csek a lap munkatársának arra a kérdésére is, hogy milyen hatást váltott ki Pasics legutóbbi beo­gradi beszéde a horvát köztársa­sági párt körében. Erre nézve a Radics-párt alelnöke a követke­zőket mondotta: viszont tisztában vannak azzal, hogy a vesztett háborúból szár­mazó kötelezettségek teljesítése elől nem térhetnek ki. Nem a londoni határozatok lényege a német és a francia nacionaliz­mus harci lármájának f^moti­­vuma, hanem az a kétségbeesett elszántság, amellyel a béke épü­letét föl akarják gyújtani, hogy kihűlő létjogosultságukat a pusz­tító tűzön melegítsék föl. Az uszító nacionalistáknak ellenségre van szükségük, hogy a hazái megvédhessék tőle és az igy szerzett érdemek révén politikai hatalomhoz jutva, azt a maguk egyéni vagy osztálycéljai érde­kében gyümölcsöztessék. A londoni konferencia nyitánya volt a nagy békemünek. Macdo­nald és Herriot nem szerzői, csak hangotadó instrumentumai. A szerző Európa népeinek béke­akarata, amelyen megtörnek a mesterségesen fölkorbácsolt gyű­lölködés hullámai. — Már nagyon régen nem tett egyetlen politikai ellenfelünk sem olyan jó szolgálatot nekünk, mint Pasics augusztus 19-iki beszédé­vel. Most igazán bebizonyította Pa­sics a maga soviniszta és imperia­lista felfogását. Ha még eddig soha, ezúttal bebizonyította, hogy miképen gondolkodik az általa oktrojált nemzeti egységről és — ahogyan ő magát kifejezte — az egyes néptörzsek egyenjogú­ságáról. Legutóbbi beszédében Pasics minden álarc nélkül vilá­gosan megmondta : sajnálja, hogy a szerbiaiakon kivid a többi állam­polgárok — hacsak papíron is — egyenjogúságot kaptak. Sőt, mi több, beszédéből még az is ki­derül, hogy hazaárulásnak tekinti, ha valaki a szerbek, horvdtok és szlovének államában közeledést ke­res a horvátokhoz. Nagyon szé­pen köszönjük neki ezt az őszin­teséget. A király aláírta a főispánt kinevezéseket Peirovics Nasztáz belügyminisz­ter pénteken reggel hat órakor Topolára utazott a királyhoz és magával vitte aláírás céljából a kormány által már elkészített ukázokat a főispánt kinevezésekről. A belügyminiszter este fél nyolc órakor érkezett vissza Beogradba, azonban mer sem a miniszterta­nács ülésén, sem hivatalában nem jelent meg és igy a főispáni ki­nevezések nyilvánosságra hozatala késedelmet szenved. A vajdasági kinevezések ügyiben ugylátszik még mindig nincs végle­ges döntés, mivel különösen a bácskai főispáni állás körül erős harc folyik a kulisszák mögött, az egyes jelölteket támogató csopor­tok között. A vajdasági jelöltek körüli harcnak előreláthatólag az lesz a következménye, hogy nem vajdasági, hanem szerbiai politikus kerül a bácskai kerület élére. Két szerbiai jelölt jöhet számításba a kinevezésnél : Krstics Vitor beo­gradi és Risztics Mihajlo valjevoi ügyvéd. Legújabban Risztics esé­lyei növekedtek és ma az ő ki­nevezése van előtérben. A vajda­sági politikai körökben emiatt ked­vezőtlen hangulat kezd kialakulni s már meg is indult egy akció, hogy vajdasági embert nevezzenek ki bácskai főispánná. Ennek a moz­galomnak az élén Nikolics Branko dr., a Noviszadon most alakult demokratapárt elnöke áll. A minisztertanács ülése A minisztertanács péntek esti üléséről az eddigi szokástól elté­rően nem adtak ki hivatalos jelen­tést. A tanácskozásról távozó mi­niszterektől csak annyit lehetett megtudni, hogy elsősorban a kor» mány személyi politikájáról folyt a vita és különböző állásokra nézve határozatot is hoztak. Marinkcvics Voja külügyminisz­ter bejelentette az ülésen, hogy Ljubljanába utazik, ahol találkozni fog Benes csehszlovák és Daca ro­mán külügyminiszterekkel és kö­zölte a minisztertanáccsal a ljub­ljanai konferencia programját. Mint értesülünk, a ljubljanai ta­nácskozáson szóba kerül, hogy a kisantant államai közt eddig fenn­álló katonai egyezményeket állandó jellegű katonai szerződésekkel he­lyettesítsék. Ezenkívül a saint­­germaini és trianoni békeszerző­dések alapján az utódállamokban működő katonai ellenőrző bizott­ságokban intenzivebb részvétel végett követelni fogja a kisan­tant, hogy ezekben a bizottságok­ban állandó helyet biztosítsanak a kisálltaidnak. SzóbakerüU a mi­nisztertanácson az Olaszország­gal megkötött konvenciók ügye i.s. Elhatározták, hogy a konven­ciók aláírása nem most fog meg­történni, hanem az aláírás végett Marinkovics külügyminiszter a Nép­­szövelség genfi konferenciája után Rómába fog utazni. Megbeszélte a kormány Macsek dr.-nak, a Radics-párt alelnöké­­nek Davidovics miniszterelnökkel, valamint Korosec és Hrasnica miniszterekkel folytatott tanács­kozásokat is. Elhatározta a minisztertanács, hogy á külügyminisztérium sajtó­­osztályának élére Svetisa hírlap­írót nevezik ki. A külügyminisz­tériumban egyébként Marinkovics külügyminiszter az összes ügy­osztályok élérői eltávolította az eddigi vezetőket és helyettük a ‘saját embereit nevezte ki. Az Szombaton kerülnek nyilvánosságra a főispáni kinevezések A Radics-párt alelnöke résztvett a pénteki minisztertanácson

Next

/
Thumbnails
Contents