Bácsmegyei Napló, 1924. augusztus (25. évfolyam, 208-238. szám)

1924-08-17 / 224. szám

10. oldal

BACSMEGYEI NAPLÓ

1924 augusztus 17,

cára s azt látja, hogy egy temperamentumos olasz diihödten botozza a szürke állatját, pedig aligha volt rá olyan nyomós oka. mint a Petőíi románc-juhászának. A szamár, ha nagyon kétségbe van esve. mondják, emberi hangon jajveszékel. S ez nem egyetlen -hasonlósága az emberrel. S mi ezt nem szégyeljük, mert jó állat a szamár, sokkal jobo nálunk...

Kecskék, szamarak és kaprióták békében féftek meg egymás mellett akkoriban a szigetünkön. — lovak és szarvasmarhák még teljesen ismeretlenek voltak, s az első kocsi megjelenése itt a XIX. század derekán, a hatvanas években, nem keltett kisebb bámulatot a sziget lakói közt, mint lord Byron angol telivérje annak idején a csupán bronzlovak látásához szokott venétáknál.

Az utasok legtöbbje a nápolyi

Santa Lucia kőpartjáról menettérti jeggyel indul fölfedezni Caprit, — igen gyakorlati eljárás, de egy csöppet se romantikus élmény. Egy ilyen andare e ritorno-jegy elveszi a gyönyörű kirándulás minden poézisét. A szfinksz-szigetet egy nap alatt »elintézni«, léha dolog. A hajó útközben állomásozik a grotta azurranál, aztán déltájt leteszi a pasait néhány órára a Timberio szigetére s estére pontosan vissza- és hazaszállítja őket a lármás Neapolis-ba, — jó korán, nehogy lekéssenek valahogy a table d’ hőte-ról. a fn^la rotonda-ról, ahogy ott nevezik a vendéglős asztalát. Már most, ha tudjuk, hogy ez a hajókázás maga 5—6 óráig tart, elgondolhatják, milyen alapossággal tárgyalhatja le az effajta határidőturista a rendelkezésére álló kicsi idő alatt a kaprióták földjét.

Újabb vízözön fenyegeti a világot — és egyéb csodák

— A tudósok kongresszusának érdekesebb jelentései —

Liege, augusztus hó.

Ebben a kedves belga városkában amelyről a háború alatt annyit beszéltek a táviratok, néhány nap óta a tudósok kongresszusát tartják. Ezek a komoly, csak a maguk szakmájával foglalkozó urak — jobbára öreg urak — a lehető legszabatosabban beszámolnak a legkülönbözőbb felfedezésekről, találmányokról. ujitásokról s egyáltalán mindazokról a tünetekről, amelyeket búvárkodásuk közben észleltek.

Ha laikus ember hallgatja őket, bizony elbámul ezen a temérdek »csodán«. Ennek igazolásául álljon itt néhány példa:

Barbier (kiváló orvostudós): Hoszszadalmas kísérletezések után sikerült bebizonyítanom, hogy az orchidea virág extrátuma igen jó gyógyító hatással van a tüdőbetegekre. Ezt az extrátumot felfecskendezzük a tüdőbajos bőre alá s azt tapasztaljuk, hogy a könnyebb esetek igen gyorsan meggyógyulnak, mig az előrehaladottabb betegeknél a betegség nem rosszabbodik. Rous professzor ellenőrizte a kísérleteimet s úgy találta, hogy a hozzáfűzött reménykedések nem túlzottak.

Annet professzor: Európa burgonyáját rettenetes betegség emészti. A betegség mibenlétét nem sikerült eddig még megállapítanunk. mert a mikrobák oly kicsinyek, hogy a legtökéletesebb nagyitóiiveggel sem lehet felfedezni. Csak az kétségtelen. hogy fertőzés utján terjed s az a burgonya, amelyet megfertőz, először megsárgul. azután összezsugorodik. végül teljesen megrothad. Hatalmas burgonyatáblák mentek már igy tönkre s a jelentések szerint a betegség rohamos léptekkel terjed egyik országból a másikba. Meg fogjuk-e tudni állítani, erre a kérdésre még nem tudunk válaszolni. Csak az bizonyos, hogy az emberiség e fontos és kiváló élelmiszerét nagy veszedelem fenyegeti.

Belot tanár: Az emberek általában azt hiszik, hogy a földet egyszer vízözön pusztította el. Ez tévedés. Nem egyszer, hanem már harminchétszer érte a földet ez a szörnyűséges katasztrófa. Ha a mindenségben egy naprendszer összeütközik a nebulókkal, akkor oly hatalmas fergeteg keletkezik, hogy a földön a tengerek kilépnek a medrükből, megrohanják a szárazföldet s a föld alakjának egész uj formákat adnak. Ez már harminckétszer megtörtént. Nem lehetetlen, hogy az a földrész, amit mi most Európának nevezünk, ezelőtt valahol a Csendes-Óceán valamelyi pontján volt. Egy ilyen rettenetes katasztrófa sodorta a mai helyére. De ép ily könynyen lehetséges, hogy a legközelebbi katasztrófa elsodorja innen a föld egy másik pontiára.

Verőimet: A napról általában az a téves feltevés uralkodott eddig, hogy több százmillió esztendővel ezelőtt kezdte el a pályafutását. Ez tévedés. Pontos számítások bizonyítják, hogy a Nap nem _ lehet hárommillió, esztendőnél idősebb. Ugyancsak sikerült bebizonyítani, hogy a leggyorsabban mozgó csillag másodpercenként 1300 kilométer utat tesz meg. Ennél gyorsabb járású égitest nincsen.

0. Guilbert: A fejünk fölött úszkáló bárányfelhők, amelyeket a költők oly szívesen énekelnek meg és a festők oly szívesen vetnek vászonra. sohasem lehetnek esőfelhők. Az ilyen felhők akár az északi sarkon. akár a mérsékelt égöv alatt.

akár az egyenlítő forró egén mutatkoznak. mindig, kivétel nélkül csak hófelhők lehetnek. Ez a felhő azután vagy leesik, vagy nem esik le. de a bárányfelhő mindig csak havat hordozhat szárnyain.

]. Chaptal: Ha a rádió el fog terjedni, akkor a mezőgazdaság uj korszakba lép. A rádió ugyanis lehetővé teszi majd. hogy az időjárásról a lehető legpontosabban értesüljenek a mezőgazdák. A rádió segítségével a mezőgazdák pontosan tudni fogják. mikor lesz eső és mikor lesz szél. s mikor lesz szántásra-, vagy másfajta gazdasági munkára alkalmas idő. Éhez azonban az szükséges. hogy a rádió nagyon elterjedjen. minden faluban, minden gazda, házában ott legyen, s a gazda kor-’ látlanul összeköttetésben állhasson a világ mind a négy tájékával ... Ha ez megvalósul, bizonyos; hogy a föld termésének jórészét megmenthetik.

H. Proust: Eddig sem a rádiumot, sem az %-sugarakat nem lehetett adagolni. Más szóval, ha egy a test felületén lévő tuberkolotikus affekcióról volt szó. vagy pedig rákos daganatról, mely mélyen a máj, környékén fészkelt, mind a kettőt csak egyforma adagolása X-sugarakkal lehetett kezelni. Az egyikre éppen olyan erősségű és mennyiségű sugarat kellett bocsátani, mint a másikra. Ennek a körülménynek rendkívül kellemetlen következményei, voltak. Sok baj keletkezett belőle, amelyet a betegnek kellett viselnie. Most oly készüléket sikerült szerkesztenünk. amelynek segítségével tetszészerinti mennyiségű és erősségű sugarai lehet a kiválasztott testrészbe belelövelni. A készülék rendkívül szabatos, úgyhogy a kezelőorvos nyugodtan rábízhatja magát.

A liegei kongresszus tudósai huszonegy szakosztályban dolgoznak s mindegyik szakosztályban naponta három-négy előadó számol be valarnilven »csodáról«.

Mese

Irta: Berényi János (Sahoticaj

Messze földön, az álmok harmatos országában élt egyszer egy királyi, család. Maga az uralkodó már a hatvan felé járt és a királynő sem volt sokkal fiatalabb, de azért boldogok voltak mind a ketten. Örömüket a-szépen eltöltött évek emlékében és viruló tizenötéves leánykájukban találták, akivel már életük delén áldotta meg őket az ég. Rózsák, mosolyok között éldegéltek és sokáig nem ismerték a fájdalmat és a könnyeket. Egy virágos hajnal aztán nagy szomorúságot lopott a boldog lelkek palotájába. Rétég lett a királyasszony.

Férje természetesen azonnal összehívta országának minden tudós orvosat. De hát hiába: halál ellen nincs orvosság. A szegény királyasszonynak bizony meg kellett halnia. Hiába sopánkodott a király, hiába sirdogáit titokban királyleány: nem használt serwnit. Egy édes. meleg alkonyaiban a beteg ás megérezte, hogy ez már az utolsó napja. Fájdalmas szorongás fogta el a lelkét, nem azért mintha félt volna a haláltól, hanem, mert sajnálta árván maradó leányát. Az a világ sokkal igazabb volt, mint a mienk. Nálunk a saját fájdalmunk fáj jobban, ott pedig a mások könnyei égették jobban a lelket.

Azon az utolsó estén erűt vett magán a királynő és ágyához hivatta gyermekét.

— Leányom, — szólt hozzá, — válnom kell tőled, pedig még szükséged lett volna rám. Ez ideig én óvtalak mindentől, ami rossz, ami tut, ezután neked magadnak kell tőle őrizkedned. Vágyaidat, kívánságaidat eddig nekem mondtad el, most már én nem leszek melletted. De hogy tisztán maradhass. haYálom után is segítségedre leszek. Egy tulipánt találsz a szobámban. Azt magadnál fogod ezentúl őrizni. Lelke és varázsereje van annak, a virágnak. Tttndérkirályíi küldte, ki szeretett élte utolsö dobbanásáig. Kinyiltan fogod találni a tulipánt és a virágokat halálom után egy hónapig élni hagyod. Aztán letéped és elhozod a silómra. És ezzel el fog oszlani telkedről a rnételyes, ködös fájdalom, amelyet halálommal okoztam neked. Ezt pedig meg kell termed, mert ifjji vagy és szerelned kell az életet. A szomorúság nem a fiatal szivekbe, való. A szomorúság gyilkol. Rossz és hamis képeket test a szívbe mindéről.

Aztán jól vigyázz, a tulipán talán sokáig pem fog újra kiviralani. Te pedig minden kérésedet, imádat, szádékodal a tulipán elölt fogod elsutlogni. És mindaddig amig vágyad jó után szomjazik, a tulipán nem bomlik virágba. S midőn újra kivirágozva látod: az annak a jele, hogy rosszat leértél vagy akartál magadnak. És akkor letéped a kinyílt virágot annak jeléül, hogy belátva vágyad helytelen következményeit,. lemondasz annak .teljesüléséről. Megértettél?

A szegény királyleány zokogva borult écdsauyjára és megérte, hogy utasítását követni lógja.

Még egy óráig átölelve tartották egymást. Aztán meghalt a királyné. Gyászos pompával, igaz fájdalommal kísérte sirhoz az ország népe. A1 temetés után a királyleány megkereste édesanyja tulipánját és bevitte az ő szobájába. És ráhullatta omló könnyeit minden este, de csak annál ékesebben lángolt, pompázott a tulipán. Egy hónapja muR már, hogy a királyasszony a sírban pihent Ć9 a tulipán még mindig élt. A leány úgy gondolta, hogy nem is lógja letépni. Megőrzi ölökre édesanyja utáni szomorúságát.

Egy napon azonban ijedten nézett az ö királyfija, amint kilépett a szobájából.

— Mért adod át az egész lelkedet a bánatnak, — szólott hozzá Szépségedet már lemosták arcodról a könnyek. Mosolyt két hónap óta nem láttam ajkadon, pedig az éltetett engem, gyermekem. Vidámitsd fel valamivel lelkedet, mert háromszoros a szomorúságom, ha téged látlak könnyesnek. Neked szépnek kell

lenned.

És ugyanezt mondták azok is, akik

szolgálták öt.

Egy éjszaka belátta a királyleány, hogy a bánat kétségbeejt, öl és meghamisítja az életet. Maga elé tette a virágot és nézte. Vékony ujjait rátétté a virág húsos szárára. Behunyta szemét és próbaképea megszorította. Valami különöstől félt.. Azt hitte, hogy a virág sírni vagy sikoltani fog, ha letépi. Egyre jobban szorította remegő ujjaival, aztán egy kegyetlen csavarinlássa) letépte. A virág nem sikoltett. ügy viselkedett, mint más közönséges tulipán. Megnézte a szárát. Nem volt véres. Nézte hosszan a kezében vöröslő virágfejet. És lassan-lassan maga sem tudja mért, könnyebbedni érezte a lelkét és mosolyogni kezdett. Aztán gyorsan keblébe rejtetle a letépett virágot és kivitte édesanyja sírjára, Visszajövet mégegyszer megnézte a cserépben maradt tulipánbokrot. Nem volt rajta semmi vércsepp, szépen behegedt már rajta a kicsi sebecske. A királyleány azontúl vidám lett. Régi szépsége visszatért, termete formásodott. Édesapja pedig megvigasztalódva tekintett rá. * ,

Eltelt két év.

A királyleány gyönyörűvé serdült. És nem feledkezett meg- édesanyjának telt Ígéretéről. Minden lefekvés előtt a fölbimbósodott tulipán bokrocskája előtt mondta el kérő imáját, annak gyónta meg vágyait. És sohasem nyílott ki azóta a kicsi növényko.

Egyszer ragyogó ékszereket szeretett volna. Sokáig tűnődött: nem bünös-e ez a iiiu kívánság. És egy este elsusogta a tulipánnak, liogy milyen gyűrűt, milyen aranyláncot szeretne kérni édesapjától.

A tulipán bimbóban maradt.

Máskor selyem ruhát kívánt karcsú terrnetéie. Drágát: ragyogót, amelyre meszsze országban ezer ujj himezgette a rózsákat, a gyöngyöket. Megkaphatom? — kérdezte a tulipántól. A virág hallgatott

és nem emelte alvó pilláit.

Ismét máskor nagy zenebonát hallott a palota elölt. Kérdésére, hogy'mi az, azt a választ nyerte édesapjától, hogy egy bűnöst visznek a börtönbe, aki sokat gyilkol!, rabolt. Holnap kit fogják végezni a ritka gonosztevőt. A királylány kitekintett az ablakon és megszánta a szerencsétlent. Egész nap fájt érte a szive. Este pedig imádkozott a gyilkosért, hogy menekedjék meg valahogy a haláltól. A tulipán még ezt a kérést sem találta furcsának. Másnap pedig arra ébredlek, hogy a halálraítélt gonosztevő megszökött a börtönből.

Egyszer aztán egy herceg tért be hozzájuk. Valami üzenetet hozott a királynak. Fiatal volt és gyönyörű. A királylány remegett, amikor oda nyújtotta neki szép fehér kezét. A herceg a szemébe nézett és azontúl minden héten kétszer lóra kapott és betért a királyi palota kertjébe, ahol a rózsák között már várta öt a szépséges leány. És beszélgettek mindenről, ami jó, ami szép. ami tiszta. És csodálattal látta a királykisasszony, hogy a herceg lelke, szive és gondolata talán még százszor szebb, mint az övé.

És úgy belemerültek egy napon uz édes beszélgetésbe, hogy már kezdett rá-, juk szállani az est. Az égen pedig haragos felhők gyülemlettek és fenyegetően dübörögtek. A királyleány ijedten nyújtotta búcsúra kezét. A herceg sietve vágtatott, mert egy sötét erdőn is át kellett haladnia, ahol veszedelmes az esti utazás.

Pár perc múlva teljes szörnyűségével tört ki a zivatar. A leány szobájában imádkozott. A tulipán eszébe sem jutott neki. Az ágya elölt térdelt és ajkai önfeledten fohászkodtak azért, hogy a jó szellemek tartsák életben a herceget.

Másnap sikoltott, amiön föl ébret. A tulipán virága finoman sötéten vöröslött előtte. Ijedt értelmetlenséggel meresztette rá szemét a királyleány.

És nem merte, nem akarta megérinteni, hogy letépje,