Bácsmegyei Napló, 1924. augusztus (25. évfolyam, 208-238. szám)
1924-08-13 / 220. szám
I 4. oidai. BACSMEGYEI NAPLÓ Szuboticai kereskedők értekezlete a hitelezések korlátozásáról A kereskedők egyre nyomasztóbban érzik azt a helyzetet, hogy mig nekik a gyárosok csak hatvan napra hiteleznek, ők a vevőiknek sokkal hosszabb időre ’kénytelenek hitelezni. ami fizetési kötelezettségeik teljesítésében nagy nehézségeket okoz. A szuboticai kézmüárusok kedden este értekezletet tartottak a Lloydban. abból a célból, hogy a baj enyhítésére egységes eljárásban állapodjanak meg. Az értekezleten részt vett Damjanovics Milán, a Lloyd titkára is. Fölvetődött az a javaslat, hogy a kereskedők csak készpénzért adjanak el. egy másik javaslat pedig annak kimondását kívánta, hogy a kereskedők csak hatvan napra hitelezzenek, azontúl a vevővel szemben havi két százalék kamatot kössenek ki. A kereskedők, minthogy nem tudtak megegyezni, elhatározták. hogy az értekezletet jövő héten folytatni fogják. Az óvatos f öldbérlok Starakanixsán csak kártérítési garancia mellett bérelnek főidet a várostól Starakanizsárói jelentik : A múlt év tavaszán az úgynevezett kisrétet, amely 1200 hold kiterjedésű, kiosztották a földigénylők között. Azonban az uj tulajdonosok csakhamar otthagyták a földet és panaszukra az agrárbizottság megállapította, hogy a sztarakanizsai réti föld, amely valamikor árterület volt és sokszor késő nyárig vizes, nem alkalmas a telepítésre. Az igy felszabadult réti földet ősszel bérbevették a várostól a sztarakanizsai kisgazdák, de mire megmunkálták, ismét megjelentek a földigényiők, 400 holdat kimérettek maguknak és tulajdonukba vették. A bérlők a bérleti összeget hosszú idő múlva nagy-Igy nő a dicsőség Irta: Kemény Simon — Szóval, ha intelligenciám nem csal és jól megértettem szavait, költő urnák sürgősen pénzre van szüksége. A kiadó hangjának fölénye és arcának gúnyos kifejezése úgy vegyült össze s olyan érzéssel töltötte el a költőt, mintha valami, szennyes vízzel öntötték volna nyákon. De azért mégis hálásan nézett a másikra, mert kimondotta azt a szót, amit ő félve és szemérmesen kerülgetett s amivel úgy érezte, túlesett ennek a látogatásnak legkínosabb részén. — Igen, pénzre van szükségem, — mondta most már bátrabban, — édes feleségem beteg, a tüdejével van baj és ha nem tudom a hegyek közé küldeni, akkor . . . Nem tudta folytatni, nem volt ereje hozzá, hogy a szörnyű szót kimondja. A kiadó hatalmas tüdejét egy mély lélegzettel teleszivta levegővel. aztán kilélegzetté a levegőt. Olyan volt ez, mint egy sóhaj, de azzal a gyakorlati céllal, hogy ha már eszébe juttatta az a másik, egy légzési gyakorlattal kipróbálja a maga pompás tüdejét. — Hát igen. — folytatta aztán teljes érdeklődéssel, — ez szerencsétlenség. csaknem katasztrófa. Egy olyan fiatal, szép asszonyka... Polgári értelemben ez feltétlen a legnagyobb csapás. Ha Isten ments velem, hétköznapi szürke emberrel, történne ilyen szeren cstélenség, kétségbe lennék esve. Hiába küldeném én szegény feleségemet Davosba, Tátrába. Egyiptomba, csupa remegés és aggodalom lenne az életem. Az Isten nekem nem adta meg a vigasztalódat lehetőségét, a fensé1924 augusztus 13. nehezen visszakapták, azonban a megművelésre fordított munkájuk és a bevetett mag kárba veszett. E napokban a sztarakanizsai városi tanács ismét árlejtést tartott a kisrét bérletére. Az árlejtésen a több száz kisgazda szószólója kijelentette, hogy csak úgy veszik bérbe a főidet, ha a város garantálja a teljes kártérítést kisajátítás esetén. Erre összeült a város gazdasági bizottsága és elhatározta, hogy a bérlők által kívánt garanciát megadja. így aztán sikerült a városnak a kisrétet bérbeadnia. A kanizsai példa élénken jellemző azokra a visszás állapotokra, amelyeket az agrárreform végrehajtásának az a módja teremtett, hogy megmunkált és bevetett földeket máról-holnapra minden kártérítés nélkül elvettek a régi tulajdonosoktól vagy bérlőktől. Halálos filmrobbanás Suboticán Tüzkatasztrőfa egy házi mozielőadáson — Két áldozata van a szerencsétlenségnek Kedden este kilenc órakor borzalmas segélykiáltások verték fel a Főposta közelében levő Szucsicseva- (Ács) ucca csendjét. A kiáltások a Szucsicseva-ucca 3. szám alatti házból eredtek, abol az udvaron levő félemeletes évűiét egyik része lángokban állott és a lángok mögül egy égő férfialak jajveszékeb. A vérfagyasztó segélykiáltásokra. valamint a nagy lángokra csakhamar figyelmesek lettek a ház lakói. akiknek egy része nyomban a íüzveszedelemben forgó ember segítségére sietett, mig a másik része mentőkért és tűzoltókért telefonált. Az égő épület egyik lakásában özvegy Ozvald Györgyné lakik, akit a lárma álmából vert fel. Ozvaldné amikor meglátta, hogy a lángok már elborították a lakásához vezető faerkélyt és teljesen elzárták a menekülés útját, önkívületi állapotban átugrott az erkélyre nyíló ablakon és a félemeleti erkélyről a földszintre vetette magát, ahol élettelenül terült el. Ugyanakkor a lángok közül kiugrott a már fáklyaként égő ember ís. akit a ház lakói eszméletlen állapotban vittek be az egyik lakásba. Pár perc alatt megérkeztek a tűzoltók. akik Milassin Andor tüzoltófőparancsnök vezetése alatt negyedges gyönyört, hogy bánatomat valamilyen művészi formában tudjam kifejezni š azzal könnyítsék magamon. Most. hogy az ön helyzetébe beleélem magamat, csak most látom. milyen szomorú sors az enyém, én csak pénzt tudok keresni. Olyan részvét fogta el saját maga iránt, hogy nagy pápaszeme mögött élénk szemgolyói egészen elbágyadtak, s két öreg, beteg rokon módjára siratták a gazdag rokont. — Ön, aki költő, ebben is menynyivel szerencsésebb nálam. Az ön bajából, gondjából, szegény kis feleségének betegségéből költemények születnek. Az ön hírnevét és sikerét utolérhetetlen szomorú versei alapították meg. Büszke vagyok rá, hogy én vagyok ezeknek a kiadója. Uram, nagy érzés azt látni, hogy a közönség mennyire lelkesedik azokért a könyvekért, amelyeket az én vállalatom dob a piacra. De az élő dicsőség és a márvány halhatatlanság mégis csak az öné. az enyém csak a múlandó üzleti siker. A lélek gazdagsága az öné. Kedves költőm Isten különös kegyelméből megint gazdagabb lett. Mert kegyednek az a gazdagsága, hogy lelke tele van szomorúsággal, a saját és az egész emberiség bánatával. És — hogy az én profán, üzleti nyelvemen szóljak, — ez a kimeríthetetlen érzés-vágyon most újabb kinccsel szaporodott. Mosolyogva, jobb kezének széles gesztusával, dallamos, bókoló hangon mondta: — Krőzusok szerencséje! Higyje el. már alig várom az uj verseket, amelyek ebből a lelkiállapotból fognak születni. Az én költőm nagyobb és híresebb lesz. mint valaha. És most családommal elutazom egy kis téli sportra Svájcba. Tudja, elronóra alatt lokalizálták a tüzet. Csak ezután lehetett feljutni a félemeletre, hogy a tűz kitörésének okát megállapítsák. A vizsgálat folyamán kiderült. hog5r a tüzet egy nagy tekercs mozifilm kigyulladása okozta. A félemeleten lakó özvegy Ozvaldné nevelt fia. Gesztesi László 17 éves kereskedősegéd ugyanis egy házi mozigéppel, amely az erkély végén álló deszkakamrában volt felállítva, filmet vetített az erkélyen kifeszitett fehér papirosra. A gépet hajtó áram túl erős volt a géphez és ezért rövidzárlat keletkezett. A villanydrótok meggyulladtak és pillanat alatt felrobbant a filmtekercs is. A tűz rohamosan terjedt tova és az egyetlen kijárást teljesen elzárta Gesztesi elől, akinek a ruhája szintén már teljesen lángokban égett. Az Ozvaldnénál lakó Kertész Tódor a tűz láttára az ágyból ugrott ki. hogy Gesztesi segítségére menjen. Mielőtt azonban hozzáfoghatott volna az égő fiatalember megmentéséhez, a lángok mindkét kezét öszszeégették és az a veszély fenyegette. hogy ruhája is meggyullad. A kivonult mentők azonnal ápolás alá vették a sebesülteket, akik közül Gesztesi állapota g, legsúlyosabb. A szerencsétlen fiatalember az egész testén borzalmas égési tottuk a nyarunkat. Lidón nyaraltunk. de hát az rettenetes, forró fészek. Négy hétig szenvedtünk a pokoli melegben, az a kegyetlen olasz nap egészen feldúlta nőm idegeit s engem is nagyon kimerített. És az a fárasztó élet a szállodában! A folytonos tánc, a zajos, örökké «nála tó társaság, soha ne menjen oda, nem pihenés az. Pedig én pihenést kerestem, az önök. az én íróim érdekében. Mert az én életem, az én munkám nem a magamé. Én az önök dicsőségét kezelem, az önök halhatatlanságát adminisztrálom. . . . Nekem józannak, hidegnek és pihentnek kell lennem egész évben az irók érdekében. Miért kell nekem sok pénzt keresnem? Hogy önök biztonságban érezzék magukat abban a gondolatban, hogy van egy kiadójuk, aki hatalmas vagyonnal áll a hátuk mögött. Hogy önbizalmuk erősödjön, látva, hogy nem üres. haszontalan munka a versírás, az irodalom, lássák, hogy produktív munka az gazdasági értelemben is és ez a belátás további alkotásra ösztönözze önöket. Milyen jó tudni, hogy van egy ember, aki elvégzi önök helyett a csúnya, piszkos munkát a pénzzel, aki ezt a megalázó szerepet leveszi az irók válláról. Milyen fenséges érzés az. hogy önnek nem kell bepiszkítani a kezét a pénzzel! --- —*• . . . Hogy én nagy házat vezetek, autón járok, lovagolok, golfozok s szenvedem az úgynevezett gazdagság — ezt lenézően és gúnyosan mondotta — többi száz robotját? Nagyon jól tudom én. hogy mi ennek az ára és az eredménye. Mikor családommal megjelenek a színházi páholyban s az emberek a feleségem brilliánsait, prémeit, párisi ruháit sebeket szenvedett és a halállal vívódik. Kertész szintén súlyos égési sebeket kapott. A mentők mindkettőjüket beszállították a közkórházba. A rendőrség megindította a nyomozást. Lakásügyi ankét Szuboiicán Memorandumba foglalják a bérlők és háztulajdonosok kívánságait Ismeretes, hogy a lakástörvény az év végén hatályát veszti és a szociálpolitikai minisztérium már előkészíti az uj lakástörvény javaslatát. amely vissza akarja áÜitani a szabad lakásforgalmat, valamennyi eddigi kivételes rendelkezés hatályon kívül helyezésével. A szociálpolitikai1 minisztérium w törvényjavaslat végleges kidolgozása előtt meg akarja hallgatni úgy a háztulajdonosok. mint a bérlők véleményét., hogy az uj lakástörvény a lakók és -háztulajdonosok érdekellentéteit lehetőleg kiegyenlítse. Az uj lakástörvény-javaslathoz valamennyi érdekeltség hozzá fog szólni és ebben az ügyben vasárnapra Szuboticáh is ankétot hívnak össze. Mivel Szuboticán sem a háztulajdonosoknak. sem pedig a bérlőknek nincsen egyesületük, az értekezletet jogász-körök hívják össze. Az ankéten Kellert Benő dr. és Piskulics Zvonimir dr. fogják ismertetni a lakástörvény és az eddigi kivételes intézkedések hatályon kiviil helyezésével beálló helyzetet, majd a hozzászólásokban megnyilvánuló kívánságokat memorandumba foglalva, fel fogják terjeszteni a szociálpolitikai minisztériumhoz. Az ankét értesülésünk szerint a szociálpolitikai minisztérium által tervezett szabad lakásforgalom ellen fog állást foglalni. A kivételes intézkedések hatályon kiviil helyezését ugyanis még korainak tartják az érdekelt körök, amelyek rámutatnak csodálják: az ön nevét említik. Szidnak és becsmérelnek bennünket, tudom. Azt mondják, hogy feleségem brilliánsaiban az ön zsenije ragyog s gyöngysora az ön könnyeinek a füzére. Ilyenkor szájról-szájra jár az ön neve. meghallja egy-két olyan szánandó, műveletlen egyén is, aki még nem ismerte, elszégyelli magát, vagy kiváncsi lesz és másnap siet megvenni a könyveit. íme, igy terjed és nő a dicsőség. Én és családom, igy járjuk mi a gazdagság kálváriáját az irók érdekében, így van kirakva az önök hírnevének útja az én- szenvedéseimmel. Mit gondol, kell énnekem a vagyon és ez az irigyelt — megvető hangsúly- Iyal mondta a szót — fényűzés? Egyszerű ember vagyok s be merem vallani, irigylem a művészek szegénységét. szivesen cserélnék önnel, kedves barátom, higyje el. de hogyan állnék én akkor maid az irodalomtörténet itélőszéke elé. hogy tékepénzessé züllesztettem egy isteni szavú költőt? Joggal döröghetné a fülembe a legfelsőbb biró. ho^y rosszul sáfárkodtam az ön lelkének verstermő szomorúságával. Hát inkább türelemmel viseljem a keresztet. amelyet a sors vállamra rakott, az irodalom érdekében. Költő ur se próbáljon fellázadni a sors ellen s ne akarja meghiúsítani a végzet rendelését most. mikor szomorúságának kincseskamráját uj bánat drágaságával akarja gazdagítani. Az ön gazdagsága a szomorú lélek, mennél több bánat, annál nagyobb gazdagság! . . . Ez a beszélgetés sok éy múlva a pokolban folytatódott, ahová azért jutott a kiadó, mert igy beszélt és cselekedett, a költő pedig azért, mert ezt tűrte.
