Bácsmegyei Napló, 1924. augusztus (25. évfolyam, 208-238. szám)
1924-08-13 / 220. szám
M f(g*Qštarma plačena u gotovom Ára egy és fél dinár Postaszállítási dij készpénzbe® lefizetve viscloház y lü Budapes . igházté XXV. évfolyam Subotica, SZERDA, 1924 augusztus 13. 220. szám Megjelenik minden reggel, ünnep után él hétfőn délben Telefon szám: Kiadóhivatal 8—58. Szerkesztőség 5—10 Előfizetési ár negyedévre 135 dinár Kiadóhivatal: Subotica, Aleksandrova ul.l.(Lelbach-palota) Szerkesztőség: Aleksandrova ul. 4. (Rossia-Fonciére-palotc) Uj magyar közszellemet! Nem végezzük el hűen kötelességünket, ha a verbászi eseményből csak azt ragadjuk ki, amit hálával fogadunk és tapssal köszöntünk. Verbászon más is történt. Amikor a földmivelésügyi miniszter elmondotta beszédét és a miniszterelnök egyenes kívánságára német nyelven tolmácsolta a kormány üzenetét, a Német Párt jelenlévő elnöke, Krafft István emelkedett szólásra és a magyarság és németség nevében megköszönte a miniszter tettét és szavait. A verbászi ünnepségen jelentek meg szerbek, horvátok, szlovének, muzulmánok, voltak ott képviselőtagjai a radikális, a demokrata, a Radies-, a földmüvespártnak, csak magyar ember nem volt jelen, csak a magyarság nevében nem szólalhatott fel ott senki, csak a magyarság képviseletében nem nyugtathatta senki a kormány kijelentéseit. Nem az ildomosság kötelezéseit vizsgáljuk, hanem a politikai okosságét. Tegyük a kezünket a szivünkre és mondjuk el, Protics Sztoján temetésétől — hogy ne menjünk messzebbre — a verbászi kiállítás megnyitásáig, — hogy ne jöjjünk közelebbre — hány alkalom maradt kihasználatlan, hány eszköz maradt érintetlen, hány kilátás ment veszendőbe, amikot hangot lehetett volna adni a magyarság kívánságainak, amikor bizonyságot lehetett volna tenni a magyar hűségről s amikor a magyarság legfőbb követelését: az állampolgári egyenlőség elvének megvalósítását bele lehetett volna kiáltani az ország közvéleményébe. Ki tudja, a magyar szervezkedés hiányosságának, vagy a magyar temperamentum sajátosságának ke!l-e inkább tulajdonítani ezeket a mulasztásokat. A múltak példái arra intenek, hogy a magyarság politikai szervezésénél nem szabad elhanyagolni annak a lelkiismereti kötelességnek nnggyáfejlesztését,mely a magyarságot állandó helytállásra, állandó szívós munkára és fáradhatatlan kitartásra ösztönzi. Ezt a lelki készséget nem azok fogják kifejleszteni, akik a magyar szervezkedés szabadságát a kommunista Zinovjevtől várják és az eredményeket Zinovjevnelc köszönik. A magyarság kötelességérzését nem azok fogják ébren tartani és áldozatkészségre és cselekedetre nevelni, akik azt hirdetik, hogy a magyaroknak egyetlen teendőjük van: „a lelkek további halk összecsendülése." A további halk összecsendülés, úgy mint- „teendő" még egy népet sem vezetett el megtagadott jogaihoz, még senkinek sem adta meg a törvényelőtti egyenlőséget, a „további halk összecsendülés" még nem osztott sehol földet, nem nyitott sehol iskolát és nem eredményezett parlamenti képviseletet. A magyarságnak pedig ez kell és az erre vezető munka áldozatkészség és küzdelem, nem pedig a „lelkek további halk összecsendülése"-nek zsibbasztó prédikálása. Nem azok nevelik a magyarságot igazi vezéreivel szemben engedelmességre, akik minden megkülönböztetés nélkül írták a Magyar Párt vezetőiről, hogy „politikailag iskolázatlanok." De az előbb említett kötelességérzetet azok sem fogják felébreszteni s a cselekedetre elszántsággá fokozni, aki felkinálkozássa\ fogja vádolni azokat, akik a magyarság érdekében fáradoznak és eredményeket harcolnak ki. E vagy gonosz, vagy — tételezzünk fel jóhiszeműséget — megfontolatlan vád szerint, felkinálkozik az, aki a kormány megbízottait a Magyar Párt feloszlatásának törvénytelenségéről felvilágositja ; felkinálkozik az is, aki a kormányt a Magyar Párt működése engedélyezésének szükségességéről meggyőzi; felkinálkoztak e vád szerint azok is. akik a Magyar Párt működésének minden feltétel és ellenszolgáltatás nélkül való engedélyezésén eredményesen fáradoztak. Ezek a felkinálkozók. Ellenben azok, akik olyan tizenhárom pontot terjesztettek a radikális kormány ; elé, melynek első pontja a cigányzenészek dalszabadAgát, utolsó pontja pedig tiz magyar mandátumot követelt, azok az intfanzigensek, a kérlelhetetlenek, a kancatejivók és pecsenyéjüket nyereg alatt puhító etelköziek. Ki kellene már egyszer lépni a meddőség t arris eburnea-jábó! s el kellene már egyszer vetni azt a mérleget, mely a mások cselekedeteiben, a mások eredményeiben csak felkinálkozást s a saját hibáiban, saját tévedéseiben s a magyarságnak a „kóbor kanászokellen hadbahivott nemesi fölkelésében dicső fajvédelmet és eposzi' hőstettet mutat. A pipafüstös elbusulások, a boros fogad;:o*ksok és az árvalényhajhorizont uraima helyébe meg kell teremteni a magyar munka, a magyar küzdelem és a magyar áldozatkészség tiszta közszellemét. A kormánydeklaráció vitájának utolsó napja Pasics hívei Jovanovics Ljuba elles A nemzetgyűlés keddi ülésén a kormány javaslatára elhatározták, hogy a kormány-deklaráció vitáját még a keddi ülésnapon befejezik. A határozat alapján a vita kedden véget is ért, amivel lényegesen megrövidítették a mostani rendkívüli parlamenti ülésszak tartamát. Az ülést délelőtt féltizkor nyitotta meg Jovanovics Ljuba elnök. Napirend előtt Lázics Voja megindokolja a földmives-pártnak a boszniai agrárrendelet módosításáról, valamint az árvízkárosultak segélyezéséről szóló törvényjavaslatot és hogy miért kérik annak sürgős tárgyalását. Kulovec földmivesügyi miniszter a kormány nevében kijelenti, hogy hozzájárul a sürgősséghez. amit a parlament többsége meg is szavaz. Ezután felolvassák Stanovnik Iván törvényjavaslatát a szlovéniai árvízkárosultak segélyezéséről. A földmivelésügyi miniszter válaszol Dimitnjevics Mita kérdésére a bregalicai (délszerbiai) kerület ínséges lakosságának búzával és vetőmaggal való ellátásáról. A miniszter szlovén nyelven mondja el beszédét, amiért a radikális-párt soraiból közbekiáltják: Milyen nyelven beszél, egy szót sem értünk! A közbekiáltások élénk tiltakozást keltenek a klerikálispártban. Felolvassák ezután a kormány javaslatát, hogy a deklaráció vitáját még a keddi ülésnapon fejezze be a nemzetgyűlés. Az ellenzék tiltakozik a javaslat ellen, Jovanovics Ljliba elnök azonban kijelenti, hogy a házszabályok értelmében nincs vitának helye és mindjárt szavazásra teszi fel a kérdést. Az indítványt a parlament nagy többsége elfogadja. A Radics-párt — Damokles kardja A napirend tárgyalásánál Peles Dusán bírálja a kormány-deklarációt. Ismerteti az áilamegység megvalósulásának történetét. Azt fejtegeti, hogy ha a berlini kongresszus annak idején Bosznia és Hercegovina okkupációját nem a monarchiára, hanem Szerbiára bízta volna, akkor a nemzeti egység programjának megoldása sokkal könnyebb lenne. Szemére veti Radicséknak, hogy a megegyezés helyett kizárólag horvát politikát folytatnak. Predavec: Nem vagyunk hazaárulók! Peles Dusán megkérdezi a Radicspárt képviselőitől, hogy miért hallgatnak, miért nem árulják el, hogy miért jöttek a parlamentbe. A politikai helyzetben ezáltal csak az a változás történt, hogy a Pasics-kormány idején Damokles kardja Zagrebban függött a radikális kormány feje fölött, most pedig azt áthelyezték Beogradba. Szerinte az uj kormány a nemzeti egyesülés terén nem előre, hanem visszafelé tesz lépéseket, ezért nincs bizalommal a kormány iránt. Az elnök fölveti a bizalmi kérdést Viider (önálló demokrata) a házszabályokhoz kér szót, amit az elnök el'eintén nem akar megadni. A mikor azonban Viider arra hivatkozik. hogy az elnök súlyosan megsértette a házszabályokat, Jovanovics Ljuba megadja a szót. Viider kijelenti, hogy a kormánynak a deklarációs vita befejezéséről beterjesztett javaslata súlyos támadás a parlament ellen. A házszabályok szerint a vitát csak az ülések számára lehet korlátozni, nem pedig úgy, ahogy azt most a kormány javasolta. Jovanovics Ljuba elnök válaszában kijelenti, hogy felfogása nen; egyezik meg Vilderével. Rámutat arra, hogy egy évvel ezelőtt a radikális kormány javaslatára ugyanígy járt el. mégis megkérdezi a nemzetgyűlést. hogy ő valóban megsértette-e a házszabályokat. A kérdés felvetése után a Pribiesevics-párt valamennyi tagja és a radikális képviselők legnagyobb része Pasiccsal együtt feláll, jelezve, hogy megsértetnek tekintik a házszabályokat. A radikális-párton mindamellett sokan ülve maradna : az elnök melletti állásfoglalás jeléül Ez az incidens előreláthatóan még jobban ki fogja élezni az ellentéte* két a radikális-pártban Pasics és Jovanovics hivaT'között. Simonovics volt agrárreíorm-miniszter szerint az egész variamé írnek nincs sok értelme, mert több párt hűtlen lett programjához, a melynek alapján képviselőit a t.ép megválasztotta. A Radics-pá’t belépett a harmadik internacionaléba, a klerikálisok Szlovénia, a muzulmánok Bosznia autonómiáját kői etelik. A demokraták azelőtt az á:ia mi ás nemzeti egység alapján álltak, ahogy az alkotmány előírja, most pedig hajlandók az alkotmain revíziójára. A kormányt támogatják a íöldmives-párti képviselők, akiknek boszniai választói sohasem gondolták volna, hogv képviselőik olyan kormányt fognak támogatni, amelyben három Spaho-párti miniszter foglal helyét. Nem hiszi, hogy a kormány a korrupciót le tudja törni Már az előző kormány is akart erről törvényt hozni, de azt a mostani többség a hosszú költségvcté-.i vitával megakadályozta. Támadia Radicsékat és kijelenti, hogy szm rinte Radies a, szovjet balkán ügynöke. Végül kijelenti, hogy a nemzeti egység gondolatától a népet nem lehet eltéríteni. A beszéd után az élnek 12 órakor az ülést felfüggeszti. A délutáni ülés A nemzetgyűlés délutáni ülése fél ötkor vette kezdetét. «Az ülés megnyitásakor igen sok képviselő hiányzik és több feliratkozott szó' nők is távolmaradt. Az első szónok Szrecskovics radikális képviselő, egyszerű földműves, akinek primitiv beszéde és tévedései többször derültséget keltenek a ház minden oldalán. Kijelenti, hogy nincs bizalommal a kormány iránt, mert különböző elemekből áll. (Derültség.) Spaho és Davidovics nem képviselik a népet, mert nincs eiég képviselő mögöttük. Davidovics ezt cse
