Bácsmegyei Napló, 1924. augusztus (25. évfolyam, 208-238. szám)
1924-08-02 / 209. szám
4 oldal, BACSMEGYEI naplö TQ24 augusztus 2, Fölmentették a szentai orjunás-gyil&osság tettesét A bíróság kimondotta, hogy Nesics Borlvoj önvédelemből szúrta I© Piavsics Györgyöt — Ügyész és védő a nacionalista szervezetek ellen I— Kiküldött munkatársunk telefonjelentése — A szentai Orjuna és Szrnao egyesületek közti súrlódásokból ez év május 25-én éjjel kirobbsnt halálos kimenetelű verekedés bűnügyében pénteken tartották meg a íőtárgyalásí, rendkívül nagy érdeklődés mellett a szentai városház közgyűlési termében. Már reggel, 8 órakor, megtöltötte a közönség a közgyűlés termét. A szentai rendőrség széleskörű intézkedést tett a rend fentartására. Rendzavarás azonban nem történt, a tömeg mindvégig nyugodtan hallgatta a főtárgyalást. Pavlovics István törvényszéki elnök délelőtt fél 10 órakor nyitotta meg,a tárgyalást. Ismertette a vádirat rendelkező részét, amelyben az ügyészség Nesics Borivoj szentai születésű, huszonnégy éves cipészt erős kiindulásban elkövetett szándékos emberöléssel vádolja. A vádlott, Nesics Borivoj, aki választékosán öltözött, karcsú fiatalember, a vádirat felolvasása után az elnök kérdésére elmondta, hogy 24 éves, szentéi születésű, cipész. Az elnök: Megértette a vádat? A vádlott: Igen. Az elnök: Bűnösnek érzi magát? A vádlott: Nem. Az elnök: Miért nem? A vádlott: Mert nem tudom, megöltem-e valakit. Akkor nem tudtam, mit csinálok. Az elnök: Ittas volt? A vádlott: Nem, de a fejem be volt törve És semmit sem tudtam magamról. Az elnök: Mondja el az esemény lefolyását. A táncmulatság Nesics Borivoj elmondotta, hogy május 24-én Cirill és Metód ünnepén Szentén ünnepélyt rendeztek a szombori sokolisták tiszteletére. Az ünnepélyen, a melyet a szrnaósok meg akartak zavarni, resztvettek a szentai Orjuna tagjai is. Az elnök: Melyik politikai szervezethez taitozik ön? A vádlott: Az Orjuna vezető tagja vagyok, zászlóvivő. Nésics ezután részletesen elmondotta, mit csinált reggeltől estig május 24-én. majd áttért az esti eseményekre. A táncmulatság a Royal-szálló termében volt. Társai közül itt többen figyelmeztették, hogy í; szrnaósok meg akarják verni. Fel is tűnt neki, hogy a Szrnao néhány tagja figyeli öt az ajtóból. A szrnaos fiatalemberek később bemente!: a kertbe úgy, hogy a rendőrséghez folyamodtak, távolítsa el a fenyegető magatartást tanúsító fiatalembereket. A rendőrség közbelépésére a szrnaosok cl is távoztak. Közben jelentették neki, hogy a Tisza-parton egy csomó szrnaos és orjunista között veszekedés van. Odament, hogy rendet csináljon és a verekedést megakadályozza. A verekedés — szerencsére —■ nem járt komoly kö* vetkezménnyel és társaival visszament a mulatságra, ahonnan éjjel 1 óra felé haza akart indulni lakására. Néhány barátja most már komolyabb formában figyelmeztette, hogy ne menjen egyedül haza, mert a szrnaosok meg fogják támadni. Minthogy maga is tartott a támadástól, két ismerősével indult haza, akik önként ajánlkoztak, hogy elkísérik. A gyilkosság Az elnök: Hazafelé menet hogyan viselkedtek az uccán? Nyugodtan mentek vagy lármáztak? A vádlott: A legnyugodtabban mentünk és csendesen beszélgettünk. Az elnök: Sötét volt az uccákon? A vádlott: Teljesen sötét volt, nem égett egyetlen villanylámpa sem és a hold sem világított. Amikor a munkáspénztár elé értünk, megkérdezték társaim, hogy messze yan-e a lakásom. Mikor azt feleltem, hogy messze, kijelentették, hogy nincs kedvük hazáig kisérni, hanem visszamennek. Elbúcsúztunk egymástól és sorban kezet fogtam velük. Amikor a harmadikkal fogtam kezet, a másik két kísérőm, akik már néhány lépést tettek előre, ijedten kiáltották: »Szaladj!« Pár pillanat múlva mintegy öt fiatalember fogott körül, akik elkezdtek ütni. Társaim visszafutottak a Royalba, hogy a rendőrségnek jelentést tegyenek az esetről, közben pedig támadóim folyton ütöttek-vertek, különösen a fejemen és hátamon. El akartain menekülni, de lefogtak, az egyik átkarolta a derekamat, egy másik padit bottal és szijjal ütötte a tejemet. A szememet elöntötte a fejemről lecsurgó vér. Végre sikerült elmenekülnöm és az ucca túlsó oldalára érve éreztem, hogy már nincs körülöttem senki, mire megfordultam és vissza akartam menni a Royalszállodába, hogy ott védelmet kérjek. Amikor az ucca sarkára érkeztem, 7agorica közjegyző háza elé — közben állandóan rendőrért és segítségért kiáltva — éreztem, hogy nem tudok tovább menni. Ekkor kivettem a késemet és mivel láttam, hogy üldözőim még mindig a nyomomban vannak, a késsel jobbra-balra hadonásztam. Hogy ezalatt nv történt nem tudom, mert egészen elöntött a fejemről csurgó vér és csak akkor tértem magamhoz, amikor Bélésűn dr. háza előtt kimerültén leültem a földre. Észrevettem, hogy kés van a kezemben, mire eldobtam, mert láttam, hogy már egyedül vagyok. Hogy megszurtam vagy megöltem-e valakit, arról egyálta iáit nem tudok semmit. Az elnök: Felismerte támadói között a meggyilkolt Plavsics Gyúrót? A vádlott: Igen felismertem akkor, a mikor bottal fejbevágott. Az elnök: Előzőleg volt valami vita magr és Plavsics között? A vádlott: Nem volt. Az elnök: Mi adott akkor okot erre az összeütközésre? A vádlott: Nem tudom, mert nem volt köztünk rossz viszony. Az elnök: Miért dobta el a gyilkosság után a kést? Azért, hogy ne maradjon nyoma a tettnek? A vádlott: Nem azért dobtam el a kést, mert hiszen nem is tudom, hogy bárkit is megszurtam volna. Ezzel a vádlott kihallgatása véget ért és rátértek a bizonyítási eljárásra. Mentő tanuk Az első tanú Bavlekovics Ádám szuboticai rendőrségi hivatalnok volt, aki elmondotta, hogy ő is résztvett a széntai Sokol-ünnepen és egyike volt azok nak, akik a gyilkosság éjszakáján Né sicset elkísérték a Royal-szállodából hogy megvédjék. Elmondotta, hogy tel jesen nyugodtan mentek az itccdn és i akkor már elvált Nesicstől, amikor e dulakodás kezdődött úgy, hogy csak ; segélykiáltásokaí hallotta. Látta, hogy körülbelül öt ember ütötic-verie Nésieset. Az elnök: Kik voltak azok, akik Nésicset megtámadták? A tanú: Névszerint nem ismerem v<s lamennyit, csak egy-kettöt, igy tudom, hogy Plavsics is köztük volt. A verekedés láttára, a Royal-szállodába szaladtunk és ott jelentettük, hogy mi történik az uccán. Közben egy fiú jött lélckszakaúva a Royalba és jelentette, hogy megöltek egy embert. Mi azt hittük, hogy Nésicset ölték meg, mire viszszarohantunk és ekkor láttuk, hogy Plavsicsot ölték meg. Az elnök: Látott Plavsics kezében botot? A tuna: Nem, csupán egy cigaretta hevert mellette. Kovacsev Marinké és Lozovina Nikon tanuk, akik az összetűzés alkalmává Nésics társaságában voitak, teljeser egybehangzó vallomást tesznek. Terhelő vallomás Jaksics Sima, a Szrnao tagja az eddigi vallomásokkal szemben úgy adj; elő az esetet, hogy amikor ő és négy társa, köztük a meggyilkolt Plavsics is a munkásbiztositó előtt Nésiccsel találkoztak, ez szidalmazni kezdte őket éí ebből támadt a verekedés. Az elnök megjegyzi, hogy a tanút szerint Nésics egyedül volt, ők pedig öten, tehát alig hihető, hogy Nésics támadta meg őket. A tanú megmarad vallomása mellett. Az elnök elrendeli Jaksicsnak a vádlottal való szembesítését. Jaksics szemébe mondja Nésicsnek, hogy ő kezdte a verekedést, mire a vádlott erélyesei kijelenti: — Nem igaz! Hazudik! Ezután Pavlovics István elnök tiz perc szünetet rendel el. Szünet után folytatják Jaksics Sima tanúkihallgatását, majd további négy tanú vallomása következik, akik szintén részt vettek a támadásban. A vallomások mind megegyeztek abban, hogy Plavsics a Nésiccsel való éjszakai találkozáskor azt mondta társainak, hogy »Ne szitkozódjatok, hanem cselekedjetek!«: Valamennyien beismerik, hogy ütötték Nésicset, úgyhogy vér folyt u fejéből. Déli egy órakor az elnök felfüggesztette a tárgyalást és annak folytatását délután fél négyre a gyilkosság színhelyére tűzte ki. Tárgyalás a gyilkosság színhelyén Délután három órakor nagy embertömeg özönlött a munkásbiztositó pénztárnak a Pasicseva-uccában levő épület; felé, ahol a halálosvégü összetűzés történt. Az egész ucca hosszában nyolcastizes sorokban szorongva várták az emberek a helyszíni íötárgyalás megkezdését. ! Fél négykor érkezett meg a biróság Pavlovics 'stván elnök vezetése mellett. A vádlott it Két szuronyos fogházör kiséri a helyszínére. A tárgyalás megnyitása után a vádlott illusztrálja a véres esemény lefolyását. Megmutatta azt a helyet, ahol kísérőitől elvált és ahol az uccasarkon öt megtámadták. Lejátssza, hogy hogyan tántorgott az ütésektől, majd egy helyen leszédült a járdáról és az átmentén levő akácfába kapaszkodott, hogy el ne essen. — Azalatt — mondja Nésics — folytonosan ütötték, majd megfordult és visszaindult a főtér felé, de erejét vesztve nem tudott messzire menni. Ekkor kivette zsebéből a késéi és mindkét kezével hadonászni kezdett és igy történt a halálos szúrás. A biróság a helyszínen kihallgatta azokat a tanukat is, akik a Nésics elleni támadásban résztvettek. öt órakor a városház tanácstermében folytatták a tárgyalást, amelynek során Branovacski Milorád tanút hallgatták ki. majd a biróság azt a végzést hozta, hogy a tényállást teljesen tisztázva látja, ezért a többi tanuk kihallgatásától eltekint. A védő által bejelentett ujabb tanuk kihallgatását sem rendeli el a biróság, amiért Magarasevics Sándor dr. védő semmiségi panaszt jelentett be. Vádbeszéd a nacionalista szervezetek ellen A üizonyitási eljárás után flics Dragomir dr. ügyész mondta el vádbeszédét, amelyben kijelenti, hogy az úgynevezett hazafias szervezetek, az Orjuna éppúgy, mint a Szrnao káros hatással vannak nemcsak az ifjúságra, hanem az egész államra is. A két szervezet között, — mondja az állainügyész — állandó a súrlódás és nem egyszer előfordul, hogy mint a jelen esetben is. az egyik szervezet tagja a temetőbe, a másik pedig a vádlottak padjára kerti'. Az ilyen szervezetekre, — mondja az ügyész, — semmi szükség sincs és azok minden tekintetben veszedelmesek. A mostani esetben a gyilkosságot beiga-Szoltnak látja és ezért a vádat fentartja. Magarasevics Sándor dr. védő szintén a Szrnao és Orjuna veszedelmes működéséről beszél és ezt teszi felelős sé a történtekért. Ezután jogi érvekben bővelkedő beszédében rámutat arra* hogy a jelen esetben az önvédelem beigazolást nyert és ezért kéri a vádlott felmentését. A védőbeszéd után a biróság határa, zathozatalra vonult vissza. Felmentő ítélet A tárgyalási teremben összezsúfolt nagyszámú közönség nagy figyelemmel várja az ítéletet, amelyet negyedórái tanácskozás után halotti csöndben hirdet ki Pavlovics István elnök. Az Ítélet szerint a biróság Nésics Borlvoj vádlottat felmenti és elrendeli azonnali szabadlábra helyezését. A felmentő Ítélet elhangzása után a közönség éljenezni kezd, sokan előrcro* hamuik a vádlottak padjáig és gratulál* nak Nésicsnek. Pavlovics elnök erélyes szavaira azonban hamarosan helyreáll a, rend és az elnök felolvassa az ítélet indokolását. Eszerint a biróság megállapítja a jogos önvédelem esetét és ezért felmentette a vádlottat. flics Dragomir államügyész felebbczést jelentett be. A tárgyalás után Nésicshez rohannak a barátai, vállukra emelik és úgy viszik ki a teremből. Az ítélet hirére az uccán Is folytatódott a tüntetés és a lakosság a biróság tagjait is az egész utón lelkesen éljenezte. Az uj földbirtokosok nem fizetnek haszonbért Az agránreformmmiszterinm is követi példájukat Az agrárreform • céljaira lefoglalt 'és az igénylők között szétosztott földek után járó haszonbérleti öszszegek fizetése körül minden évben nagy zavarok voltak. Az ui földbérlők legnagyobb része elmulasztja a bérleti összegek fizetését és többszöri felszólításra sem teljesiti fizetési kötelezettségeit. Szuboticán három-négyszázra tehető azoknak a dobrovoljácoknak száma, akik eddig nem csak a haszonbérekkel maradtak adósak, hanem a földosztások (alkalmával felmerült mérnöki költségeket sem akarják megfizetni. ^ I Az agrárhivatal rendelkezése értelmében a szuboticai adóhivatal megkezdte az 1924. évre iáró haszonbérleti összegek behajtását, a melyek holdanként mindössze 75 dinár és 74 oarát tesznek ki. Az adóhivatal a legszigorúbban jár el a késedelmes fizetőkkel szemben és felhívja őket. hogy az ezévi haszonbérleti összegeket, valamint a múlt évi esetleges hátralékokat augusztus 5-től kezdődöleg szeptember 1-ig feltétlen fizessék be a városi adóhivatal pénztáránál. Az adóhivatal ezzel egyidejűleg megkezdi a lefoglalt földek után 1923—1924. évre járó földadó kivetését is. Amilyen rossz fizetők a földbérlők. épp olyan rossz fizető az agrárreform minisztérium is. A lefoglalt földek haszonbérleti összegének háromnegyed része ugyanis a földjeiktől megfosztott tulajdonosokat illeti. Ezeket az összegeket az agrárreformminisztériumnak kellene folyósítani, eddig azonban még egy barát sem kaptak a volt földtulajdonosok. Az agrárreformminisztérium adósa Szubotica városának is. a melynek több millió dinárra! tartozik. Szubotica város már többizben 'megsürgette a pénz kiutalását, azonban eredménytelenül. Minthogy a Város most meg akarja kezdeni a 'színházépület felépítését.^ nagyobb 'pénzösszegre van szüksége. A városi tanács ezért elhatározta, hogy újból lépéseket tesz a minisztérium'ban követelése kiutalása érdekében.
