Bácsmegyei Napló, 1924. augusztus (25. évfolyam, 208-238. szám)

1924-08-12 / 219. szám

1924. augusztus 12. BACSMEGYEI NAPLÓ 5. oldal zéssel adott parancsra elsütötte a fegy­vert. Az orvos is ideges volt és sok esetben nem tudták megállapítani, Hogy beállt-e a halál. A félig szétroncsolt ko­­pmyí.ba még egy sortüz dördült el.... A hangulat ezen az első kivégzésen olyan fenyegető volt, hogy a szinte na­ponkint kővetkező további kivégzéseket jobbnak látták a nyilvánosság kizárásá­val végrehajtani. Mégsem maradhatott titokban, hogy a halálraítéltek nagyié sze bátran halt meg és egy kivégzett bánymaunkás: »Éljen a forradalom! Él­jen a béke/« felkiáltással fogadta a sor­­íüzet. A tizenharmadik kivégzés után felsőbb helyről utasítás érkezett, hogy a további halálos ítélet végrehajtását be kell szüntetni. így is történt és a végsőkig izgatott hangulatú városban nem volt több kivégzés. Az eljárás azonban még nagyon sok ember ellen folyt és igy többek közt Dobrovics Péter, a ki­váló jugoszláv festőművész, akit azzal vádoltak meg, hogy a lázadás egyik ér­telmi szerzője volt, hónapokig sínylő­dött börtönben. ősszel tárgyalják újabb ötven­két vádlott ügyét A budapesti honvédkerületi parancs­nokság ügyésze csak most készítette el vádiratát az 1918 május 20-iki pécsi lá­zadás két volt 19. honvédgyalogezred­­. beli honvéd és 55 polgári vádlottja el­len. A vádirat mint elsőrendű terheltet tünteti fel Takács Mátyás honvédet, mint másodrendűt pedig László János népíölkelőt. A többi vádlott nagyrészt bányamunkás, akik közül a vádirat sze­rint Hahn Károly, llajek Vencel, Keb­­lics Antal és Bukovszky Lajos az első és másodrendű terhelttel együtt ölték meg Pécs-bányatelepen a két tisztet. A vádirat az 57 terheltet az állam hadereje elleni bűntett cimén vádolja, amely ha­lállal büntetendő. A tárgyalást az ősszel tartják meg és igy néhány héten belül lezáródnak az első magyar forradalom aktái. Hat év múltán nyer csak befeje­zést a véres pécsi pünkösdi forradalom ügye, amellyel egyidejűleg 1918 május 20-án — mint később bizalmas tiszti parancsokból megtudtuk — a volt mo­narchiának még tizennyolc helyőrségé­ben, igy sok kisebb osztrák garnizonban is volt hasonló katonai lázadás. Az első forradalom martinainak meg kellett hal­ni, hogy néhány hónappal később, 1918 októberében győzedelmeskedjék a békét követelő forradalom. (1. f.) Krampuszok a pénzes-skatulyában Betörés Radonovácon A szuboticai rendőrség kiküldött em­berei — mint már megírtuk — vasár­nap Mladenovácon (Déiszerbiában) le­tartóztatták és Szuboticára szállították Másics Szvetozár volt szuboticai lakost, akit betörés büntette miatt köröztek. Másics kihallgatását hétfőn délelőtt kezdte meg Mázics András rendőrka­pitány. A kihallgatás folyamán kiderült, hogy Mázics, akinél Guorgyevics Sándor névre szóló hamis igazolványt is talál­tak, a legveszedelmesebb betörők egyike és a bzuboticán elkövetett be­töréseit is notórius betörőhöz méitó ügyességgel követte el. Másics Szvetozár feleségével együtt néhány héttel ezelőtt telepedett le Szuboticán, ahol Szóród Györgyné Ra­­donovác 5. szám alatti házában lakott. Az elmúlt kedden azzal állított be háziasszonyához, hogy fontos ügyben jöjjön be vele a városba.. Szorádné beleegyezett és mindketten villamosra ültek. Útközben Másics jegyet akart váltani, benyúlt a zsebébe pénzért, majd ijedten szóit oda Szorádnénak: — Szent Isten, a tárcám a boltban felejtettem! — Azzal leugrott a villa­mosról, hogy visszamegy a pénztárcá­jáért. Szorádné mit sem sejtve jött be B városba. Másics visszament Szorádné lakására, »melyet álkulccsal felnyitott és a dívány rugói közül kiemelte azt a két skatu­­,yát, amelyben Szorádné — tudomása ízerint — a pénzét tartotta. A skatu­lyákban tizenháromezernyolcszáz dinárt és ékszereket talált, amiket magához vett, helyükbe pedig egy-egy kis szil­veszteri malacot helyezett. Azután a lakást ismét bezárta és feleségével együtt megszökött. Szorádné, minthogy Másicsot hiába várta, hazament. Szerdán egy százdiná­­rost akart a többi pénzéhez tenni, mire elővette a rejtekhelyről az egyik skatu­lyát. Amikor a skatulyát felnyitotta, rémülten állapította meg* hogy a tar­talma átváltozott. A babonás asszony előbb az ördögre gyanakodott és csak amikor a másik dobozt is megnézte, hárította a gyanút az ördögről Má­sics Szvetozárra. Feljelentésére a rendőrség megindí­totta a nyomozást a szökevény után. Néhány nappal ezelőtt véletlenül rá­jöttek Másics rejtekhelyére. A betörő nevére ugyanis, még a betörést meg­előzőleg egy csomag érkezett, amit itt nem vett át, hanem szökése után le­vélben kérte a vasúti raktárfőnökséget, kogv a száÜitmányt Mladenovácra to­vábbítsák utána. A rendőrségnek tudo­mására jutott a levél, amelynek alap­ján Másicsot sikerült is letartóztatni Mladenovácon. A furfangos betörőt kedden adják át a szuboticai ügyészségnek. Magánkihallgatáson XL Pius pápánál Őszentsége fogadta a Bácsmegyei Napló kiküldött munkatársát Róma. 1924 augusztus Rómába érkezvén, magánkihall­gatást kértem XI. Pius pápától. Harmadnap lakásomra levelet kaptam, melynek borítékján sárga pecsét volt. pápai koronával s a ke resztbetett kulcsokkal, felül pedig ez a fölhívás: Maestro di Camera di Sua Santita. A levél szövege ez: Sua Santita ricévera in udienza spedale il si­gnor Desiderio Kosztolányi. nel giorno di Giovedi 31. corrente alle ore 11 */«. Mestro di Camera d. S; S. Másnap délelőtt tizenegy órakor gépkocsin a Vatikán Bronz-Kapuja elé hajtattam, hol regényes fövegben, buggyos piros-sárga-kék sávos nad­rágban. zekében svájci testőrök őr­zik a bejáratot. Frakkban kellett megjelennem. A szertartás még nyáron is szigorú. Meghívó levelemet felmutatva, ko­mornyik vezetett föl az első emeletre a titkársághoz s innen egy széles, roppant lépcsőn a második emeletre mentem, mely oly magas, hogy ná­lunk hat emeletnek is beillenék. Min­den fordulónál és ajtónál egy-egy testőr áll és alabárdjávai tiszteleg, ha egy monsignore. egy fiatal pápai diplomata, egy érdekes arcú bíbo­ros. vagy egy püspök halad el. Itt csakugyan érezni a Vatikán évszá­zados exterritoritását. Külön világ ez. melyhez a bemenetel Bernini csodálatos oszlopsora alkotja, fönn a mozdulatlanul is mozgó alakokkal. Zárt ország ez, melynek ezer szo­bájában. márvánnyal, mozaikkal ra­kott termeiben csak a történelem, a művészét lakik és az egész földre kisugárzó gondolat, valóban a leg­nagyobb ház ez. az. aminek V. Mik­lós pápa tervezte évszázadokkal ez­előtt. Az ember, amint bandukol a folyosókon, kicsinynek érzi magát, mint az őserdőben és tengeren. Fönn a második emeleten, až elő­csarnokban azok sorakoznak, kiket a pápa majd együttesen fogad. Ezeknek több mint nyolcvan százalé­ka nő. a férfi kevés, itt-ott egy-egy gyermek. Az asszonyok talpig feke­tében vannak, mint a temetésen. Fe­jükön fekete csipkekendő, mely homlokukba lóg. Mellükre, karjukra fázósan szorítják ebben a negyven fokos melegben is a sötét fátylakat. Rózsafüzérek ezrei lengenek. Egy piros brokát selyembe öltözött, kö­vér és ősz pápai komornyik szigo­rúan ellenőrzi a toaletteket, s ha a szövet csak kicsit is áttetsző, vissza­küldi a jelentkezőket, kik egy má­sik komornyiknál nehéz, fekete kel­méket kaphatnak. A leányok telje­sen zárt fehér ruhát viselnek, fehér fátylakat, mint az esküvőn. Kislány­­kák! s már hervadt szemüveges öreg lányok a liliom színében várják a Szent Atyát. Rengeteg apáca fehér­­ben-feketében. A kép festői és meg­indító. Átkisémek az előcsarnokból öt márványtermen egy hatalmas tere­mig. melyben a pápai trón van egy emelvényeken, a pápai címerrel. Előtte fegyveres katonák disz­őrséget állnak, magas, lószőr­rel borított sisakban. puská­val. Egy sarokban néhány érdem­rendes ősz pápai tiszt beszélget hal­kan. Amerre nézek, remekbe készült holmik, gyertyatartók, olyan maga­sak. mint én. zománcos majolika­vázák. renaissance iitőórák, melyek az Egyház évezredes fényét, pom­páját tükrözik vissza.. Az órák most ütnek. Dallamosan, különböző han­gokon. vékonyan, vastagon feléget­nek egymásnak: a háromnegyed ti­zenkettőt verik el. Erre egyik szertartásmester át­vezet még négy termen át a Vatikán egy másik szárnya felé, egy kisebb terembe, melyben két lilaruhás pá­pai diplomata áll. ki máris jelt ad, hogy térdepeljek le. Váratlanul, halkan, királyi pon­tossággal lép be Szent Péter utóda, XI. Pius pápa, a világ minden kato­likusának fejedelme. Fehér brokát selyemtalárban, raj­ta fehérselyem papucs és fehérse­lyem sapka. Mellén nagy drágakö­ves kereszt. Ujján az annulus pisco­­toris. a halászgyürü. Évekkel ezelőtt X. Piust láttam» a velencei pápát, ki­nek bronz arcán az.egyszerűség és derű játszott. Utóda XV. Benedek volt. az arisztokrata. A mostani pá­pa. XI. Pius, a tudós pontifex maxi­­mus. Hatvannégyéves, de azért kemény­nek látszik. Fiatalkorában szenve­délyes alpinista volt s itt Rómában váltig emlegetik, hogy annak idején ő mászta meg elsőnek a Monte Bian­co egy ormát, melyet azóta róla neveztek el. A két pápai diplomata a háttérbe vonul. 0 hozzám lép, gyengéden megérinti a karom, s inkább jellel, mint mozdulattal fölemel: — ön magyar? — kérdezi. —- Igenis — feleltem. — Mi önnek a foglalkozása? — író .vagyok. A pápa reám néz. Kék'szemében élénken ragyog fel a gondolat játé­ka. a figyelem s tekintete a vastag szemüvegen át még élesebb és me­legebb. mint a napsugár, mely az üveg lencséjén halad át. Tu­dom. hogy annakelőtte könyvtá­ros volt a milánói Ambrosiában. majd a vatikáni levéltár igazgatója lett, s egész életét tudományos mun­kálkodásban. könyvek között töltöt­te, mint az egyháztörténelem jeles tudósa. — Mi is szerettük és szeretjük a könyveket — mondja — de figyel­münket most az élet és a lélek felé fordítjuk. Időnk kevés és ma nem olvashatunk annyit, amennyit óhaj­tanánk. Kívánjuk, hogy munkássá­gát a hit és a jóság vezesse s le­gyen elegendő ereje. Bejövei önkéntelenül is szavakat, mondatokat készítettem el magam­ban, a közvetlenség szinével, hogy elmondhassam, de XI. Pius pápa egyházfejedelmi fönségében is'any­­nyira meghitt, hogy erre nincs szük­ségem. — Van családja? — kérdezi. — Van, — Gyermeke? — Kisfiam. — Áldásunkat adjuk reájuk s mégegyszer óhajtjuk, hogy az ön szeretete, melyet családja és hiva­tása iránt érez. életét nyugodttá és tisztává tegye. Megáldjuk önt, azok­kal a vágyakkal és tiszta gondola­tokkal együtt, melyeket szivében hordoz családja, írásainak olvasói iránt és kívánjuk, hogy azok meg­­hallgattassanak. * Erre csókra nyújtotta a halász­­gyürüt s kíséretével együtt eltávo­zott. Az őrség tisztelgett, amint elő­re ment az ajtóig, hol a közös fo­gadást várták az emberek. ezrei. Kis csengetyük ezüst szava csilin­gel. Mindenki térdre ereszkedett, az inasok is. Pius elhaladt, monsi­gnore Bergincini is, a pápai diploma­ta, aki Gaspari államtitkár mellett teljesít szolgálatot a Vatikánban. Az ütőórák a tizenkettőt verik el. Villámgyorsan, szinte futva kell cl­­távozniok azoknak^ kiknek kihallga­tása véget ért. hogy a pápával ne találkozzék mégegyszer. A világ minden nyelvét hallani itt a lépcsőkön, szlávot. franciát, néme­tet. hollandit, angolt is. mert sokan zarándokolnak el különösen az ame­rikai ir katholikusok közül. Künn a gépkocsik sokadalma fé­ké tedik a Vatikán előtt. A svájci testőrség alabárdjain villog a nyári verőfény. Kosztolányi Dezső HÍREK — Á német-pár!: becskereki ülése. Becskerekről jelentik: A német-párt északbánáti körzetéhez tartozó tizenhat község kiküldöttei hétfőn Becskereken értekezletet tartottak. Az ülést Stclhetz Oszkár nyitotta meg, aki után dí Neuner Vilmos ismertette a német-párt helyzetét a Pasics-kormány alatt. Rei■ pel Ferenc a kormr.nydcklarációvai fog, lalkozott, mig dr. Elmer Gyula a párt szervezet ügyeiről beszélt. Az ülései csak bizalmiférfiak vettek részt. — A vajdasági vadászegylet év közgyűlése. A vajdasági vadászegyiei augusztus 24-én, vasárnap reggel 8 óra kor tartja meg évi rendes közgyűléséi Noviszadon. A vezetőség felhivja aj egylethez tartozó vadásztársaságokat, hogy kiküldötteiket lássák el Írásbeli meghatalmazással és küldjék el jelenté­süket, taglistájukat és a tagsági dijakat. Nem szervezett vadászokat is szívesen látnak a közgyűlésen. A közgyűlésre való jelentkezés határideje augusztus 18. A közgyűlés után bankett lesz, majd galamblövő verseny. Azok számára, akik idejekorán bejelentik igényüket, a ren­dezőség lakásról is gondoskodik. — Házasság. Szirmai Böske és Balázs, Jenő házasságot kötöttek. (Minden kü­lön értesítés helyett.) — Lezuhant egy repülőgép Cse­pelnél. Budapestről jelentik: Hétfőn délben a Csepelsziget felső sarkán le­zuhant a magyar-román légiforgalmi r. t. egy repülőgépe, a hid és a szikratávíró­­állomás között. A gép elégett. A re­pülőgép nőutasa és Gegye József pilóta sértetlenül menekültek meg, mert a gép­ből az utolsó pillanatban kiugrottak. — A győri sakkverseny. A győri nem­zetközi mesterverseny hétfői, hatodik fordulóján Vajda győzött Exner ellen, Seitz-Steindr Lajos ellen, Steiner End­­re-Balog ellen, Walter-Przepicrka ellen. A Maróczy- Asztalos és Müller-Nagy Géza játszmák eldöntetlenek, a Vuko­­vics-Gruber parti iiiggőben maradt. A csoportversenyen a mesterek B. cso­portja 3:2 arányban győzött az A. cso­port ellen. Az A. csoportban Vajda, Stei­ner Endre, Havas, Müller Walter, a B. csoportban Przepiorka, Steiner Lajos, Asztalos, Vukovlcs és Gruber játszot­tak. A győztes csoportot' tiz dollárral jutalmazták. — Vasárnap a gyorsjáték­­versenyen 16 résztvevő közül első lett Vajda IS'k ponttal, második' Asztalos 15. ponttal, harmadik Walter 14 ponttal.

Next

/
Thumbnails
Contents