Bácsmegyei Napló, 1924. augusztus (25. évfolyam, 208-238. szám)

1924-08-12 / 219. szám

2. oldal, BACSMEGYE1 NAPLÓ 1294 agusztus 12, moszkvai kijelentése miatt. A tá­madás sok heves jelenetet idéz elő a radikálisok, valamint a kor­mánypártok tBgjai között. Az elnök több Ízben figyelmezteti a szónokot, hogy maradjon a tárgy­nál. Ezután rátérnek a napirendre, a kormánydeklaráció vitájának folytatására, amelynek első szó­noka, Tajsics Zsika (radikális) kis érdeklődés mellett, kevésszámú képviselő jelenlétében mondja el beszédét. Élesen birálja a kor­mány deklarációját. — A Radics-pártnak a harma­dik zöld internacionáléba való belépése folytán — mondja Taj­sics — a kormány elvesztette minden politikai és erkölcsi jo­gosultságát. Az orosz kérdéssel foglalkozva, kijelenti, hogy a dél­szlávok valóban hálával tartoz­nak Oroszországnak, azonban nem volna szabad a mostani oroszor­szágivörösökkel érintkezésbelépni. A külügyminiszter beszéde Ezután Marinkovics külügyminisz­ter emelkedik szólásra, hogy vála­szoljon a vita során a kormány el­len elhangzott támadásokra. Az ülésterem megtelik a képviselőkkel akik pártkülönbség nélkül nagy ér­deklődéssel figyelik a miniszter sza­vait. A külügyminiszter ismert elegáns beszédmodorával, csendes, de hatá­rozott hangon kezd beszélni. Jova­­novics Ljuba elnök az ülés tapinta­tos vezetésével gondoskodik, arról, hogy az ellenzék is nyugodtan hall­gassa végig a miniszter szavait és egyizben, amikor a közbeszólások száma szaporodik, szünetet rendel el, hogy a kedélyek lecsillapodja­nak. A külügyminiszter azzal kezdi be­szédét, hogy az ellenzéki szónokok legnagyobbrészt azt kritizálják a deklarációban, ami abban nincs; is benne. — Ami pedig: jbenne van, az nem 'ér semmit, — kiáltják közbe a ra­­'dikális-pártsorokból. — Valaki például azt hozza fel a 'deklaráció ellen, — mondja a mi­niszter, — hogy nincs, benne emlí­tés a munkásbiztositási törvényről. A deklaráció nem azoknak a felada­toknak a jegyzéke, amelyeket a kormánynak meg kell oldania. Az alkotmány kérdése — Szemére vetik a kormánynak azt is, hogy a deklarációban nincs említés az alkotmányról. Nem lá­tom be, hogy miért kellett volna er­ről említést tenni. (Élénk tiltakozás az ellenzéken.) A kormány csak ab­ban az esetben beszélt volna erről a deklarációban, ha ennek a parla­mentnek alkotmánymódositó javas­latot akarna előterjeszteni. Miután azonban ezt nem akarja, nincs szükség annak felemlitésére. Kobasica (radikális): Akarjátok-e az alkotmány revízióját? Marinkovics külügyminiszter: Én az alkotmány revíziója mellett vol­tam már tizennyolc évvel ezelőtt is. Az alkotmány azon az alapon jött létre, hogy a szerbek, horvátok és szlovének egy népet alkotnak, azon­ban tény, hogy nem mind a szerbek, horvátok és szlovének vallják ezt az elvet és a jelenlegi kormánynak sem minden tagja osztja ezt a véle­­ménnyt. — Azt mondják, hogy a kormány Rádióstól függ. Ezzel szemben ki­jelentem, hogy a kormány kizáró­lag a parlamenttől függ és azoktól a parlamenti csoportoktól, amelyek befolyással lehetnek a kormány fenmaradására, vagy bukására {vi­haros helyeslés a kormánypárto­kon.) Legyenek meggyőződve, hogy ez a kormány csak addig marad helyén, amig a parlament bizalmát élvezi. A nemzeti egység nincs ősz­­szekötve a centralizmussal Áttér ezután a centralizmus és a nemzeti egység kérdésének tagla­lására. Mi nem vagyunk azon az ál­lásponton — mondja — hogy az ál­lami és nemzeti egység kizárólag az ország centrálisztikus berendezésé­hez van hozzákötve. Jovanovics Vá­­sza beszédében azt állította, hogy a francia népet a centralizmus egye­sítette. Ezzel szemben a franciáknak előbb voltak meg a provinciális au­tonómiáik és azokon keresztül fej­lődött ki a nemzeti egység. Az orosz kérdés — Azt állítják — folytatta a kül­ügyminiszter — hogy a kormány­­deklarációnak, az orosz kérdésről szóló része nem elég világos. A kormány-deklarációnak ez a része azt jelenti, hogy-ö kormány a Szov­­jetoroszországhoz való viszony fel-1 újítására törekszik, azonban ezen a| téren még nehézségek vannak, mert Oroszország a nemzetközi jogot, mint burzsoa-jogot nem ismeri el. Szovjetoroszország elismerésé" nek előfeltétele egy előzetes meg­egyezés, amelyben ez oroszok kijelentik, hogy kötelezőnek is­merik el magukra nézve a nem­zetközi jog szabályait. A többség zajos helyesléssel fogadta a külügyminiszter fejte­getéseit, aki rátért ezután Tl'ifko­­vics Márkónak a kormánydekla­rációnak a szomszédos országok­kal való barátságos viszonyt hang­súlyozó pontjaira vonatkozó ki­fogásaira. — Magától értetődik, — mondta a miniszter — hogy nem lehet szó barátságos viszonyról akkor, ha például Bulgária megint el­kezdi bandák támadásaival nyug­talanítani országunkat. A barát­ságos viszony feltétele, hogy a másik oldalon is hasonló szellem uralkodjon. Közheszólds az ellenzéken : Ra­dies azt mondta, hogy Macedóniában bolgárok élnek. Marinkovics külügyminiszter: Szilárdan meg vagyok győződve arról, hogy nincs ebben a terem­ben senki, aki beleegyezne abba, hogy ennek az országnak a te­rületét csak egy lépéssel is meg­csonkítsák. (Nagy éljenzés, a Ra­dies-párt is tapsolja a külügymi­nisztert.) Felkiáltások a radikális-párton : Radicsék szólaljanak föl. (Óriási zaj, a lármában az elnök szünetet rendel el.) Az alkotmány keresztül­vitele megegyezés alapján Szünet után, a nyugalom helyre­álltával Marinkovics folytatja beszé­dét és kijelenti, hogy Radiccsal nem áll fenn a kormánynak különösebb megegyezése. Senkinek sincs joga a képviselőkhöz kérdéseket intézni és tőlük politikai nyilatkozatokat kierőszakolni. Hangsúlyozza, hogy a jelenlegi kormánypártok sohasem ellenezték az Olaszországgal szem­ben követett barátságos politikát, hanem csak azt az áldozatot ellenez­te. amellyel ezt a barátságot meg­fizették. Ha azonban már ihren sú­lyos áldozatokat hoztunk, úgy osto­baság volna, ha a létrejött egyez­ményből ne huzzunk olyan hasznot, amilyent csak lehet. A kormánydek­larációban kifejezésre juttatott meg­egyezésen kívül más megegyezés nincs a kormánypártok között. Uzunovics (radikális): Akkor a kormánynak nincs többsége! Akkor gyerünk választásokra! Marinkovics: Mehetünk választás sokra is. de a választásokat az ve­zesse. akinek többsége van. (Derült­ség és taps a kormánypárton.) Az erőszak politikája számára a radiká­lisok Szerbiában saját választóiknál se találnak támogatásra. A harcot a radikálisok se akarják, ha az elke­rülhető. (Halk helyeslés a radikáli­soknál.) A radikálisok óriási több­sége a kormány munkáját azzal az óhajjal kiséri figyelemmel, hogy létrejöjjön a megegyezés. A nép nem áll az intranzigensek mellett. A kormánynak az a ieladata. hogy megteremtse a hajlandóságot a tár­gyalásokra és a megegyezésre. Azok az urak. akik most a vidov­­dáni alkotmány őrzőiként lépnek fel, elfelejtik, hogy már három éve ha­talmon voltak és nem hajtották vég­re az alkotmányt. Az alkotmány a tartományi önkormányzatok életbe­léptetését rendeli el. sőt határidőt is kitűz erre. de még ezeket a határ­időket se tartották be. A kormány meg fogja kísérelni, hogy ami az al­kotmányból lehetséges, azt keresz­tülvigye. ami azonban lehetetlen, azt el fogja kerülni. A kormány komo­lyan és loyálisan akarja megkezde­ni az állami berendezkedés kérdésé­nek rendezését Magunkra vállal­tunk bizonyos engagementeket mi szerbek, horvátok és szlovének együtt vagyunk és együtt is akarunk maradni. (Általános helyeslés a te­rem minden oldalán. Radicsék is tapsolnak.) Nem lehet a parlament­ből egyes pártokat kizárni, hanem az a kötelességünk, hogy megegye­zés alapján rendezzük be saját or­szágunkat. (Hosszantartó éljenzés a kormánypárton.) Trifkovics Marko rövid felszóla­lása után az elnök az ülést délben bezárja és folytatását délutánra tűzi ki. Pribicsevics beszéde A délutáni ülést négy órakor nyi­totta meg jovanovics házelnök. Az első szónok Pribicsevics Szvetozár, az önálló demokraták vezére emel­kedik szólásra, akinek beszéde az egész ülést kitölti. Pribicsevics beszéde elején a kor­mány összetételének kérdésével fog­lalkozik. Szerinte a kormányban a szerbek nincsenek eléggé képvisel­ve. Tiltakozik az ellen, hogy Körö­séé kezébe adták az ország közok­tatását. Ezután Radics politikáját veszi bírálás alá. Idézeteket olvas fel a Slobodni Dom-ból. amelyekkel azt igyekszik bizonyítani, hogy Ra­dics István a kormány megalakulá­sa után is oly álláspontra helyezke­dett, hogy Macedóniában nincsenek szerbek. (Az ellenzék oldaláról élénk »pfuj« kiáltások) — Ezzel Radics elismeri — foly­tatja Pribicsevics — hogy Macedó­niához a bolgároknak van joguk. (Erélyes tiltakozás a kormánypár­tok részéről.) Ezután Pribicsevics a kormány­deklarációt kifogásolja, amelynek szövegében egyetlen egyszer sem fordul elő az a szó. hogy »Jugoszlá­via«. holott Davidovics mindig jugo­­szlávnak tartotta magát. Petrovics Nasztáz belügyminiszterre vonatko­zólag azt a kijelentést teszi, hogy a belügyminiszter, aki se nem demo­krata. se nem klerikális, hanem leg­közelebb áll a muzulmánokhoz, több Ízben olyan kijelentéseket tett. me­lyek szerint az alkotmány ellen van. A közoktatásügyi minisztert is éle­sen támadja. — Veszélyben látom a gyermekek nevelését — mondja beszédében Pri­bicsevics — mert az alkotmány elő­írja. hogy a gyermekeket az állami egység szellemében kell nevelni az iskolákban, már pedig attól félek, hogy a közoktatásügyi miniszter nem áll ezen az alapon és nem tart­ja be az alkotmányban foglalt ren­delkezéseket. Utána Radics személyével foglal­kozik és kijelenti, hogy ő és Radics1 között micsenek személyi ellenté­tek. kettőjük politikája azonban át-' hidalhatatlan. Részletesen foglalko­zik Radicsnak az internacionáléba való belépésével. Különbségeket tesz az internacionálék közt és rámutat arra. hogy a moszkvai parasztinter­­nacionálé tiszta kommunista szerve­zet. Beszéde további folyamán Pribi­csevics védelmébe veszi Pasicsot bjelinai beszéde miatt. Maga is azon a véleményen van. hogy a vérrel szerzett egységet vérrel kell megvé­delmezni. (Pasics tapsol.) — A horvátokat — mondja Pribi­csevics — sohasem tekintettem test­véreimnek. hanem olyanoknak, mint én magam vagyok . . . Jovanovics elnök ezután szünetet rendelt el. Radicsék a kisanűant ellen Szünet után Pribicsevics folytatja beszédét. A korrupcióról beszél és kijelenti, hogy a kormányt nem tart­ja hivatottnak a korrupció kiirtásá­ra, mert ezt a küzdelmet csak tiszta, makulátlan emberek folytathatják. Közben Pribicsevics összeszólalko­zik Lázics Vóljával, akinek szemébe vágja, hogy nemrégen vásárolt egy birtokot nyolcszázezer dinárért. Lá­­zics tiltakozik Pribicsevics vádja el­len. Pribicsevics végül rátér a kor­mány külpolitikájának bírálatára. Kritizálja Marinkovics külügymi­niszternek a sajtó előtt tett nyilatko­zatát. Tudomása szerint Radicsék a kisantant ellen vannak. Végül erő­sen támadja Radicsékat pacifista, antimiiitarista elveikért. Jovanovics házelnök fél kilenckor rekesztette be az ülést. Tömeges mtmká selb öcs átás ok a beocsini cementgyárban A gyár negyedrészére redukálta üzemét Az általános épitőipari válság követ­keztében, az elmúlt héten az ország egyik legnagyobb ipartelepe, a Beocsini Cementgyár is kénytelen volt üzemét nagy mértékben csökkenteni. A volt monarchia területén és az egész Balká­non évtizedek óta a beocsini cement uralta az épitőipari piacot és a gyár ál­landóan több száz munkást foglalkozta­tott, az építésben beállott pangás foly­tán azonban nemcsak a belföldi felvevő­­képessége csökkent a legminimálisabbra a cement és építőanyagok tekintetében, hanem a külföldi kereslet is mindinkább gyengül. Emiatt a Beocsini Cementgyár igazgatósága kénytelen volt a gyár napi­termelését az eddigi 80 vagonról ennek negyedére, húsz vagonra redukálni. Áz üzemnek nagymértékű korlátozása folytán a gyár a múlt héten munkásai­nak háromnegyed részét elbocsátotta. Az elbocsátottak — a belügyminiszté­riumnak az idegen munkásokra vonat­kozó rendelete értelmében — elsősor­ban idegen, nagyrészt magyar állam­polgárok, akik már el is hagyták az or­szág területét. A gyár csaknem kizáró­lag régi, állandó beocsini munkásait tar­totta meg, akiknek munkabérét 15 szá­zalékkal csökkentette. A bérleszállitás a megmaradt mun­kások körében nagy elkeseredést idézett elő és hir szerint mozgalomra készülnek a régi fizetések visszaállítása végett.

Next

/
Thumbnails
Contents