Bácsmegyei Napló, 1924. július (25. évfolyam, 177-207. szám)

1924-07-13 / 189. szám

2. oldal. BÁCSMEGYE1 NAPLÓ fC24 július !3. Forradalom Bolíviában Brazíliában tovább terjed a lázadás Rio de Janeiróbó! jelentik: Sao Paolo-állarn hasonnevű fővárosa mese mindig a fölkelők kezében van. Az uccákat holttestek borítják. A városban élelmiszerhiány van. Mire jár. hogy Rio Grande és Parana­­áilamok csatlakoztak a mozgalom­hoz. A sao oaoloi kormányt meg­buktat iák. A lorradalini Junta kere­kedett felül és Randa tábornok ala­kított ideiglenes kormányt. Sao Paoló-ból érkező kormány­jelentések szerint ezzel szemben az elnöki épület és az üzleti negyed a kormánycsapatok kezében ma­radt. A felkelők körül vannak zárva és előreláthatólag nem sokáig bír­ják az ellentáilást. Washingtoni jelentés szerint Bo­líviában is forradalom tört ki. Amiről megfeledkeztek A Saiubatica—bajai vasútvonal megnyitása A magvar-jugosziáv tárgyalások foly­tatását, mint megírtuk, az őszig elha­lasztották s a két ország delegátusai csak szeptemberben ülnek össze újabb tanácskozásra. A delegációk eredményes munkát végeztek, bár a tárgyalások fel­tűnő lassan haladtak előre. Az eddigi tárgyalásokon, úgy látszik, rém kertit szóba a szubotica—bajai vasútvonal megnyitása, holott ez a használaton kivül helyezett vasútvonal drága és költséges szimbóluma annak, hogy a két ország közt még nincs nor­mális szomszédi viszony. Azt, hogy a két szomszéd ország meg­engedheti, hogy három fontos érintke­zési ponton megépített és felszerelt vasúti vonalak maradjanak használaton kivül, Idestova három esztendeje, hogy a Szuboticr—bajai vonal használaton kí­vül van, s ha három esztendeig igy ma­radhatott, bizonyára abból sem lenne különösebb baj, ha még három, vagy hat hónapig nem közlekednének ezen az útvonalon vasúti kocsik. Minthogy jó­zan ésszel bajos feltételezni, hogy ez a vasútvonal a kereskedelmi szerződés véglegezése után is zárva marad, fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy az S. H. S. királyság közgazdaságának az az érdeke, hogy a bajai vonalon még lehetőleg szeptenber előtt, s ne vala­mikor novemberben, decemberben indul­jon meg a forgalom. Ennek a vasút; vonalnak íz S. It S. királyságra nézve az a fontossága, hogy j ha ez nyitva van, Felsőbácska és Bánál jis érezted az olcsóbb dunai szállítás »előnyeit. Németország, Ausztria és Ma- Igyarország a Dunán szállíthatja az árut íBujáig s Szuboticáig csak 60 km.-es Izsép község Fent fekszik Bars iiya kellős közepén, jámbor naza­­rénus és kálvinista magyarok lak- _ iák. akik között most egy uj vallás j terjed. Megalakult a csillagimádók í szektája. 1 Barátságos arcú magyar emberi kalauzol az uj vallás megalapítójá­hoz. Szűcs Tamáshoz, akinek sze­rény hajlékában emelték fel az imaházat is. Szűcs Tamás derék, szélesváilu magyar, inkább vidéki földesurnak mint prófét'nak gon­dolná az idegen. Éppen egy szénás­­szekér körül foglalatoskodott, ami­kor beléptünk az udvarra. Hátul fe­hérre meszelt kis ház áll. az ajtó fe­lett tábla, ezzel a felírással: Vis3za a természethez! A mosolygó arcú apostol igen megörvendett, amikor az uj vallás iránt érdeklődtem. — A mi hitünknek — mondta —• tulajdonképpen nincs is neve, mi a természetet imádjuk és ennek sem­mi köze sincs a földi és emberi dől- j gokhoz. Talán legjobban igy nevez-? hetném: a csillagok imddása. Mk api égitesteket csodáljuk — jelentetne' ki mély meggyőződéssel és beveze­tett a kis imaházba. Egyszerű, fe­hérre meszelt szoba, körül fapadok, a középen szószék. Ennyi az egész. — Az igazságot keressük — ma­gyarázott tovább Szűcs — és a ter­mészet szabályai szerint akarunk élni. Emiatt nézeteltérések vannak közöttünk, mert például a János só-* vasúti ut van. A fuvarköltségek tehát jelentékenyen olcsóbbak, mint a mostani drága vasúti fuvar mellett. Akkor, amikor a Vajdaság kereske­delmét az óriási adóterhek a tönkreíe­­véssel fenyegetik, joggal lehet elvárni, hogy a kormány, amely áldozatot kivan a Vajdaságtól, hasson oda, hogy olyan időben nyissák meg a vasutat, amikor még a dunai szállítás nem szünetel, amikor tehái valami előny is származik gorom a szelet, imádja és az asszo­nyok legtöbbje az ő párt án áll. De azért jói megférünk egymással. — És a nap. meg a hold? — ve­tettem közbe — mire Így válaszolt: — Ez már teljesen egyéni, kinek kinek a belső, személyes ügye, ebbe én nem avatkozhatom bele. A szom­szédunk az napitnddó. mig a taní­tónk azt vallja, hogy a holdban la­kik az isteni erő. — És neki is akadnak hivoi? — Alig egy páran. De ezzel nem törődünk. Elvégre az egész világ­­egyetem egy család, a hold es a nap is és a csillagok is. ezért a cse­kélységért még nem veszünk össze. Most dolgozik saját' külön uj evangéliumán. Megmutatta a kéz­iratokat Amikor napközben eszébe jut valami isteni igazság, lejegyzi, osztályozza, cimet ad neki és a leg­közelebbi összejövetelen kiprédikál­ja a hívőknek, akik megvitatják és vagy jónak találjak, vagy elvetik, akár a képviselőházban az alkal­matlan javaslatokat. A szektának eddig negyven tagja van. Szűcs Ta­más segíti őket lelkiekben, de néha anyagiakkal is. És a konkurrens hittérítők kijelentése szerint ebben rejlik főként az ő csodálatos ereje. De ez lehet rosszmájúság is. —• Keresse maga is az igazságot — mondta jóakarattal Szűcs Ta­más. az izsépi apostol és leült a padkára a kéziratai közé Írni. mert ismét megvilágosodott előtte vala­mi isteni igazság. (m. a.) ennek.a vasútnak «urnrnrammmammmmtmarn megnyitásából. A baranyai csüíagimadák Uj vallási alapított egy izsépi magyar ember Őrült a sziklán Irta : Pór Tibor A kőfejtő tövében csomóba álltak az emberek és reszketve nézték a történ­teket. Némelyikük hadonászott, mási­kuk felszegte fejét az égnek, tölcsért formált a kezeiből és a sziklákhoz ver­te éles hangját: — Hahó! Hahó! Gyuri, gyere vissza! Mindenki tudta, hogy egy élet hintá­jának szakadozik most a kötele. Gyuri a karcsú, hideg sziklákon kúszott a fel­hők rojtjaiba, kezeinek előrelendülése véresre vesszőzte az emberek szivét. Féltették, De miért csak most, amikor tudták róla, hogy meg akar halni? És miért nem tegnap tárta felé karjait szép Varga Katalin, aki most roskadva zokogta a bozadály könnyei: a goromba kövekre? Miért féltékenyek az emberek a más hálájára, ha a saját életüket mások halála árán élik? Hát nem szabad abbahagyni a harcot és ön­ként menni el a csatatérről? Minek ez a reszketés, minek ez az élctféltés egy futóbolondért? Gyurit ugyanis íutóbolondnuk hívták a bányászok. Nemrég vetődött közéjük apadt szemekkel, sárgán, soványan és lerongyoltan. Akkor még tele volt a lei­ke hittel, csalhatatlanul szerette önma­gát és mindent és mindenkit a magáé­nak látott. Furcsa dolgokat prédikált a/ embereknek a világról és mindenkit meg akart téríteni a maga számára. — A Mjndenség az én véremet issza, a Mindenség az én testem részese, én és a Mindenség egymásért való, egy­bezárt egészek vagyunk, — prédikálta a bányászoknak, akik hullákká nevették magúkat a íiu eszelődésein. — Ne ne­vessetek. Titeket is felfalnak a kövek! Lássátok, 'Cgnap megettem egy eper­szemet, amelyben Napoleon lakott és ez a kenyér, amelyet ketiéharapok, Krisz­tus testéből termett. És itt, a csuklóm­ban, Szókratész homlokere lüktet és ti is loptátok az éle.eteket, emberek, va­lakitől, aki értetek vérzett el a Minden­ségien. Azt is megtette Gyuri, hogy munka után, allconyattal, kiült a szikla tövéhez és elbeszélte a köveknek az élete tör­ténetét, árvaságát, számkivetettségét, megaláztatását és kolduskodását az élet­ben. Azért jött ide, mert azt hitte, hogy az egyszerű emberek még talpuk alatt Mába és lenézett az elfakult földre. Meg­­§ hőkölt. Látta a fekete embergomolyag a feléje nyújtózó, százágu karját és hal­lotta üvöltését megborzadt életüknek,’ mely-az ő halálát félte. — Nem akarok élni! — ordította fe­léjük. 1 — Könyörgök! — felelt egy hang. — Könyörögj magadért! — Szeretlek! — Szeresd magadat! — A tied leszek! — Feküdj a koporsómba! Karjait a mélység felé nyújtotta és ugrásra feszitette térdeit. Most száz to­rok nyílt meg egyszerre és száz kar rázta feléje a könyörgés kétségbeesett gesztusát. — Gyuri, Gyuri, — morgott a föld — ne mozdulj, ne halj meg! Gyuri görcsösen nevetett és leköpött az emberek felé. — Fuj! Bitangok! Mi jogon kéritek az életemet? Mit adtok érte? Pénzt? Te­het-e gazdagabbá a Halálnál? Szerel­met? Tuhet-e termékenyebbé, mint a föld? Szabadságot? Nyujtózhatok-e na­gyobbra, mint fent az égben? Mit ad­tok hát? — Amit akarsz! — Én a Mindent akarom és odaadok érte mindent! Szerelmein a Világ, s a halállal magamba csókolom gyönyörű testét. Mert legszebb csókunk a halál, mely a Mindenségbe olvaszt és nincs erőnk többé, hogy ellene tegyünk. Ide megyek és ide megyünk mind! — Még fiatal vagy, — zúgta a mély­ség. — Meghalni nem lehet fiatalon soha. Aki meghal, az egyidős a földdel. érzik a főidet, ahonnan jöttek es anó\ a a visszatérnek. Azt hitte, hogy a talaj­­térdrv szagu élet közelebb áll az igazsághoz és testvérebb testvér tud lenni. De el­vesztette itt is önmagát: Azt látta, hogy az emberek ijesztően egyformák és egyetlen nevük van csak: Ember. A bányászok bolondot űztek belőie. Még Varga Katalin is szégyelt végigmenni vele az uccűn, pedig benne gyökeret vertek a Gyuri szavai és ki tudott vol­na nyilni a szive, ha nem mondták vol­na Gyurira, hogy futóbolond. Gyuri sose félt a haláltól, ma pedig különös szeretettel gondolt rá. Elhatá­rozta, hogy odaadja az életét valaki másnak, a kőszikláknak vagy a veszett kutyának. Hiszen élve is majdnem be­falták a testét az élni akarók. Ott, a hegytetőn akarta az égbe verni a fejét megölelni szemeivel a körülhatárolt vi­lágot, aztán lehullani, mint ruháról a gomb, a sötétségbe. Most ért fel a csúcsra. Vékony testét beleszurta a .fehér fellegek finom fáty-Sulyos panaszok az ármenlesifrő társaságok ellen Újra víz alákerülnek a baranyai földek A katasztrófális árviz következtében a földek egyrésze még ma is víz alatt van s a Vajdaság eyyes részéit máris újabb úrvizveszedeiem fenyegeti. Mint Dárdáról jelentik, a baranyai birto kosok az utóbbi napokban ismét ke­servesen panaszkodnak a megyei ár­­mentesítés elhanyagoltsága miatt, mert a bárány réteket ismét az a vesze­delem fenyegeti, hegy újból viz alá kerülnek. Azáltal, hogy ezek a földeli árterü­letté váltak, súlyos károkat szenved atnugyis a baranyai lakosság. Emellett az állandó árvizveszedelem ma ismét olyan fenyegető, hogy az úrmenksi­­tés kerd-tsének gyökeres rendezése most már halaszthatatlan. Az érde­kelt baranyai gazdák nem hajlandók tovább tétlenül szemlélni a mai hely­zetet és a legközeltbbi napokban küt­­dőttségiieg fogják kérni a íöldmivelés­­ügyi minisztériumban ez ármentesítés ügyében való gyors intézkedést. A legtöbb kifogás és panasz a Kararáca ármentesitő társulat ellen hangzik el az érdekeit községekben. Az ármentesitő, amely a Karasica­­csatoniu és a holt Duna-ág kiöntéseit volna hivatva lecsapolni, nem tud ennek a feladatának pontosén meg­felelni. A társulat nem rendelkezik sem kellő mennyiségű szénnel, se más anyaggal, a helyei uradalom pedig nem hajtandó hozzájárulni az ár­ai unt esdés terh ihez. így a gazdák legutóbb több helyen kénytelenek vol­tak a . fejlődésben levő szénát leka­szálni, mielőtt újabb hetekig tartó viz lepte volna el a földeket, ami által ismét tetemes károsodás érte őket. A baranyai lakosság ezért most a kormánytól akar kérni megfelelő tá­mogatást az ármentesités rendbehoza­talára és a legutóbbi szomorú tapasz­talatok után a kormánynak nem sza­bad egy pillanatig sem késlekedni a szükséges támogatással. — Neked még nem muszáj! — Nem mindig csak azt teszem, amit muszáj. És élni sem muszáj! Most elindult alatta a szikla és úgy látta, hogy sebesen rohannak testébe a tájak. Még látta, amint a horizont le­hunyta vörös szemét, aztán csak a mélység tengerét sejtette örvényleni zuhanó teste aiatt. Az embeiek hátán végigcikázott a borzalom. Tanácstalanul álltak a feléjük rohanó test alatt. — Meg kell fogni, — mondta valaki. — Álljon ide mindenki. Odasereglettck és kinyújtott karral várták a repülő embert. A test siivitve hasította a levegőt, mint egy gránát és pillanatok aiatt nyelte be a távolságot az ég és föld között. Az emberek resz­kettek és minél közelebb ért Gyuri, an­nál jobban reszkettek. Hátha agyonüti őket élete utolsó dühével, lelke utolsó zökkenésével? Mérges nyilakat szurkait szivükbe a halálfélelem. 5 amint a test basmánt fekve mutogatta irtózatos öle­lését a fejük felett, iszonyodva rohan­tak szét és eltakarták szemeiket. Egy leány maradt csak a helyén, sá­vosra sirt szemeivel, Varga Katalin. Ki­nyújtotta két karját éS' felölelte a zuha­nást, tnely_ ledobta őt is a földre. De Gyurit nem érték a kövek. Feje alatt két puha párnát álmodott s karjai közt a tenger ringó testét. Mikor kinyitotta a szemét és felült, látta, h *v emberek térdepelnek a kö­vek közt és keresztet vetnek szüntelen. Csoda ’ör'ént? Nem. Amit az élet jobb­kezével ~d, visszaveszi a ballal. Vala­kinek el tellett menni. Varga Katalin­nak • >•«

Next

/
Thumbnails
Contents