Bácsmegyei Napló, 1924. július (25. évfolyam, 177-207. szám)

1924-07-08 / 184. szám

4. oldal, BÄCSMEGYEI NAPLÖ 1924 julius 8. Részegen gyilkolt egy féltékeny asszony Véres szerelmi dráma Rákosíalván Budapestről jelentik: Rákosfal­ván. Budapest tőszomszédságában kegyetlen hitvesgyilkosság történt vasárnapra virradó éjszaka. A Szentmihályi-uton van nagykiterje­­désiü kertészete Marinov Jorga bol­gár kertésznek. A telepen lakott Magdák János 24 éves kertészle­­génv. aki közös háztartásban élt Komanda Anna 24 éves kértésznő­­vel. Már régóta napirenden volt kö­zöttük a civakodás: az asszony na­gyon féltékeny volt urára. A kertészpár szombaton este együtt vacsorázott, bort ittak, majd utána sok pálinkát. Aztán a nagy meleg miatt az udvaron vetettek maguknak hálóhelyet. Reggel 5 óra­kor a bolgár kertész kocsisa ke­resztülment az udvaron. Legna­gyobb megdöbbenésére ott találta a gyékényen vérbefagyva Magdák Jánost. Mellette egy hatalmas, hosz­­szunyelii favágó balta vérrel és vé­res húscafatokkal. A rendőrség azonnal megindította a nyomozást, azonban a gyilkos asszonynak csak véres ruháit talál­ták meg. Hosszas kutatás után azon­ban megtalálták a kertészasszonyt is a bolgár kertészet mögött folyó Rákos-patakban, ahonnan hangos nyöszörgést hallottak. Komanda Annának csak a feje volt kint a víz­ből. hangosan sóhajtozott és nyö­­szörgött. szinte áléit állapotban volt Azonnal kimentették a vizből. A rendőrcrvos megállapította, hogy a kertészasszohy olyan ittas állapot­ban van. hogy nem lehet kihallgatni. Beszállították a rabkórházba. ——Mim! ----­Kofák a bíróság előtt Újabb árdrágitási ügyek a suboticai járásbíróság előtt Hétfőn délelőtt Klunics Martin dr. já­­rásbiró ismét több árdrágitási ügyben hozott Ítéletet. Ezúttal piaci árusok vol­tak a vádlottak. . A rendőrség több piaci árust jelentett föl azért, mert az árusító helyükön egyes cikkeken nem volt feltüntetve az eladási ár. Először: Futó Györgyné piaci árus ügyét tár­gyalják, aki azzan van vádolva, hogy az árucikkekre nem volt kitéve az el­adási árat jelző táblácska. A vádlott előadja, hogy főzeléket, zöldségfélét és tojást árul. Minden kosáron fel volt tüntetve az ár. Amikor, a piacot vizs­gáló rendőrkapitány a biztossal elment az asztala mellett, éppen akkor abban a kosárban, amelyben a tojások voltak nem volt látható az árjelző tábla, mert válogatás közben ledőlt. Ezért fölirták és ennek alapján indult meg az eljárás. Szabó Brúnó rendőrbiztost hallgatja ki a biróság tanúként. Kijelenti, hogy minden kosárban ott volt a tábla, csak a tojásos kosárban nem. A bíró: Meggyőződtek, hogy tényleg nincs-e a kosárban a tábla? Tanú: Nem. Mi csak azt állapítottuk meg, hogy a kosárban nem látható az árjelző tábla.... A bizonyítási eljárás ezzel véget ért. A járásbiró a vádlottat fölmentette az­zal az indokolással, hogy miután min­den kosárban ott volt az árjelző tábla, csupán egyben nem, el kellett fogadni a vádlott védekezését. ' Az ügyészi megbízott felebbezést je­lentett be az Ítélet ellen. Laszák Julia piaci árus ügyét tárgyal­ták ezután. Marhaiejeket és csontos ré­szeket árusít. Árjelző táblát nem tett ki. A biróság egynapi elzárásra és 100 dinár pénzbüntetésre Ítélte el. Az Ítélet­ben megnyugodott. Kiss Ferenc zöldségárus azzal van vádolva, hogy a salátás kosárban nem volt kitűzve az árjelző tábla. Vádlott elő­adja, hogy tiz kosárban árusított kü­lönböző cikkeket, mindenütt ott volt a tábla, a salátás kosárban is, csak ami­kor a rendőrkapitány ur arra ment, be volt csúszva a kosárba, azért nem lehe­tett látni. Miután beigazolást nyert, hogy való­ban minden kosárban ott veit a jelző­tábla, csak egyben nem, a biróság a vádlottat fölmentette. Az ügyészségi megbízott felebbezett. Strazsarki Markó piaci husárus sát­­r‘ ánál néni volt kitéve az árjelző tábla, felebbezett. Előadja, hogy mindig ott volt a tábla, de mert nagyon kopott lett, odaadta a festőnek átfestés végett. Az árat kré­tával a sátorra irta fel. A biróság fel­mentette. Ugyancsak felmentette Beré­­nyi Istvánné piaci zöldségárust, akinél minden kosárban ott volt az árjelzö táblácska, csak a salátás kosárban nem volt látható, mert be volt csúszva. Az I ügyészségi megbízott elitéltetés végett A budapesti Ionba vetik foimlajsiroma Márffyt és társait nyolc gyilkossággal és huszonhárom gyilkosság kísérletével vádolják Budapestről jelentik: A bomba­merénylő ébredők elleni vádiratot most készítette el az ügyészség. A Márify József és bűntársai elleni vádirat részletesen foglalkozik a vizsgálat teljes anyagával, az idő­közben történt visszavont vallomá­sokkal és a tettesek ellen 8 rendbeli gyilkosság büntette. 23 rendbeli gyilkosság kísérletének büntette. to­vábbá több ember sérelmére elköve­tett gyiikossági kísérlet büntette ci­­mén. Márify ellen még külön súlyos testi sértés büntette. Végül Kiss Fe­renc magánhivatalnok gyanúsított ellen gyilkosság elkövetésére irá­nyuló szövetkezés büntette cimén adott vádiratot. A vádirat részletesen foglalkozik az Ébredő Magyarok Egyesülete IX. kerületi nemzetvédelmi osztályának viselt dolgaival. Ennek az osztály­nak Márff.v József volt a teljhatal­mú parancsnoka, akinek 30—40 szolgálatrakész ember állott rendel­­kP Tűsére. A merényletekhez szüksé­ges kézinyeles gránátokat és bom­bákat Kasnyi János készítette el. aki csodálatosképpen pár héttel a me­rénylet után öngyilkos lett, holttes­tét 1922. év április 30-án Ádonyban fogták ki a Dunából. A törvényszéki orvosi véleménye szerint testén kiii­­séreltni nyomok nem voltak észlel­hetők. A vádlottak közül Radó Jó­zsef és Marosi Károly minden rész­letre kiterjedő beismerő vallomást tettek, nemcsak a rendőrség, de a vizsgálóbíró előtt is. Radó volt az, aki a rendőrséget elvezette az ere­deti útvonalon keresztül az Erzsé­betvárosi Kör épületébe, megmutat­ta, hogy hol mentek be, kikereste azt a fűtőtestet, amelyben a bombát elrejtették és csodálkozott, hogy nem találja a fütőszerkezetet, ame­lyet időközben a terem más részé­ben helyeztek el. A francia és cseh­szlovák követség ellen elkövetett merényleteket Márff.v és Ckriasty beismerték a rendőrségen, azonban a vizsgálóbíró előtt visszavonták vallomásukat, azzal, hogy vallomá­sukat veréssel kényszeritette ki be­lőlük u rendőrség. E vallomásokkal szemben a vizsgálat kétségtelenül megállapította, hogy a nyomozás során semmiféle erőszakot nem al­kalmaztak ellenük. Az ügyészség szerint egyébként sem vehető figye­lembe Márify és Chriasty visszavont vallomása, mert hisz Márffy. Hor­­vát-Halas. Chriasty. Varga gyanú­sítottak egymás ellen is terhelő val­lomásokat tettek, amelyek a nyo­mozás tárgyi adataival is teljesen és tökéletesen megegyeztek. Rendkívül fontos bizonyíték Már­­ffyék ellen a Valéria-kávéház törzs­­közönsége több tagjának vallomása, akik elmondották, hogy Márffyék, akiknek ez aí kávéház volt a tanyá­juk. nyíltan, minden leplezés nélkül itt főzték ki gyilkos terveiket. De igen fontos bizonyiték a vád szem­pontjából Márffy háziasszonyának terhelő vallomása, aki fölismerte ab­ban a csomagolópapirosban saját papírját, amelybe az egyik Márffy­­féle bombát becsomagolták. Lloyd George cikke a készülő londoni konferenciáról A volt angol miniszterelnök teljes sikert jósol A párisi és londoni világlapokba, amelyekben Lloyd Georgé hétről­­hétre foglalkozik a világpolitikai kérdésekkel, legutóbb a londoni kon­ferenciáról irt cikket a volt angol miniszterelnök. Nagy feltűnést kelt, hogy Lloyd George, a munkáskor­mány legerősebb ellenfele egyetért Macdonalddal az angol kormány ál­tal javasolt megoldást illetőleg és teljes sikert jósol a konferenciának. Cikkében Lloyd George többek közt a következőket írja: — A közelgő konferencia a fegy­verszünet óta legbiztatóbb eshető­sége az európai béke helyreállításá­nak. Számos körülmény teszi ked­vezővé ezt az alkamat. A háború óta elmúlt esztendők sorának is nagy része van benne. A haragos szenvedélyeknek idejük ju­tott a lecsillapodásra. Angliában azok hamarabb hűltek le, mint Fran­ciaországban. Előre látható volt ez. A francia veszteségek súlyosabbak voltak és a háború pusztítása Fran­ciaországban nagyobb és szembetű­nőbb volt. A londoni konferencia második kedvező feltétele — a ruhri kudarc. Mikor Poincaréval való utolsó találkozásomon szóba került a Ruhr-kérdés, figvelmeztetést ka­­jjpotí, hogyha folytatja azt a politi­kát, amelyre ráhagyta magát, za­vart fog betakarítani — nem pénzt. Válasza bizakodó mosolygás volt. Az olyan férfiú gesztusa, aki más­nál jobban tudja. Még valamennyi francia minisz­terelnököt megkísérelt az a pazar és izes sajtdarab, amit a természet Franciaország orra alá tett. Minde­­nikük feléje irányította szimatját. Clemenceau, Millerand, Briand, vé­gül Poincaré. Briand belé is kóstolt, de tovább annak nem ment. Poin­caré egyenesen belement a csapdá­ba és miután hasztalan erőlködött prédáját elvinni, nagy álmélkodásá­­ra azt tapasztalta, hogy a szénbá­nya nem olyan tulajdon, amit -az ember magával vihet. Sok verejté­­kes hónapon át csipegetett a sajt­ján, de csak morzsákat birt leíör­­delni belőle az omeleítejéhez, A francia választópolgár kiábrándulva fogadta az ételt és elcsapta főnökét. Herriot most olyan merni után néz, melyre a Ruhr nincsen ráírva, ö az első francia kormányelnök, aki kitél a kisértés elöl. A csillogó álomkép szétfoszlott. A brit és az amerikai kiküldötteknek a fegyverszünet óta először, kiáb­rándult francia államférfiakkal lesz azért dolga. Csak aki éveken át küzdött a Ruhr megszállása ellen, csak az képes teljessége szerint fel­becsülni, hogy mekkora nyereség ez a tárgyalás számára. Nem vagyok azonban biztos ben­ne. vájjon minden előzőjével szem­ben nem az lesz-e ennek a konfe­renciának a legnagyobb előnye, hogy Versailles óta először ameri­kai küldöttség is részt vesz rajta. Nem egyszer láttam a döntő meg­oldást, amely megadta volna a he­lyes irányt, ha Amerika latba veti mellette hatalmas befolyását. Olyan­kor mindig azt kívántam, bár füg­geszthetné szemét Amerika csak egy rövid órára a konferencia ta­nácskozó asztalára, hogy láthatná az óriási kérdéseket, melyek a mér­legen ingadoznak, arra várva, hogy tekintélyének egyetlen latjával meg­állapodásra birja őket. Coolidge el­nök elhatározása most, hogy szakér­tőt rendel a jóvátétel nehézségeit vizsgáló bizottság mellé, akkora je­lentőségű elhatározás, mint Wilson elnök hadüzenete. Mennyivel köny­­nyebb Franciaországnak is, Németor­szágnak is Amerika kívánságai előtt meghajolnia, mint pusztán Nagy­­tbritannia nyomásának engednie! Franciaország ítéletét az Ameriká­val való vetélkedés árnyéka sem sö­tétítheti el. Németország pedig na­gyon jól judja, hogy Amerika jó­akarata lényei. , feltétele hitele helyreállításánál-;. Legfeljebb valami elképzelhetetlen meggondolatlanság vihetne fenékre ezt a konferenciát. Valamennyi érdekelt hatalmasság elfogadta a Dawes-j avaslatot. Sőt, ami ennél fontosabb: valamennyi ér­dekelt hatalmasságnak szüksége van a Dawes-j avaslatra és kívánja a Da­wes-j avaslatot. Ezért nincsen rejtett gondolat e szerencsés javaslat egy­hangú elfogadása mögött. így az­után bizonyosra vehető, hogy simán keresztülmegy a konferencián. A versaillesi békeszerződés meg­kötése idején megvolt a mentsége "annak, hogy Németországot eleitől fogva bele nem vonták a tanácsko­zásba. Sürgetett az idő és ha a szö­vetségesek akkor a rengeteg béke­okirat minden pontjára nézve hosz­­szas tárgyalásba bocsátkoznak Né­metországgal, a béke eljövetele el­tolódott volna. Az emberek millióit kellett volna akkor fegyverben tar­tani és halasztás okozta feszültség és teher elviselhetetlenné lett vol­na, A jelen körülmények között azonban az olyan eljárásra nem len­ne igazolás. Amennyire megítélni képes va­gyok, Németország cselekvését el­sősorban két tekintet fogja megha­tározni. Az első a szövetségesek ál­tal nyújtandó jelentős, kölcsönök re­ménysége, melyekkel lábraállithaíja magát. A második Franciaországnak és Belgiumnak a Ruhr-terület kiürí­tése körül tanúsítandó magatartása. Ezen a ponton bajok keletkezhet­nek. Herriot nyilatkozatai egyálta­lán nem kielégítők. Macdonald, úgy látszik, holmi »láthatatlan megszál­lásáéért kardoskodott. Olyan bi­zonytalan értelmű frázisa ez is, mint amilyenekkel különben is élni szo­kott. Herriot üzletember. Azzal vá­laszolt azért, hogy szabad kezet kö­tött ki Franciaország és- Belgium számára. Ha ez a kikötés csupán annyit jelent, hogy a Ruhr-területet egyelőre tárgyalási zálognak tartja meg, akkor még minden jól végződ­hetik. Mondottam már fejtegetéseimnek során, hogy úgy gondolom, a Da­wes-j avaslatot Herriot kormánya jóhiszeműen fogadta el. A lemondott reakcionárius francia kormány is el­fogadta volt, de nyilvánvalóan rej­tett gondolattal. Herriot azonban szabad ember. A konferencia sikere nagy mértékben attól fog függni, hogy teljesen felhasználja-e szabad­ságát Herriot. A sikerben bízom. Sok: a jó ómen. Ha a tárgyaló felek elkerülik az olyan félreértést okozó, homályosságokat, aminők a cher­­quersi interjút jellemeztek, akkor a Dawes-javaslat néhány hét múltán lényeges része lesz Európa nemzet­közi berendezkedésének.

Next

/
Thumbnails
Contents