Bácsmegyei Napló, 1924. július (25. évfolyam, 177-207. szám)
1924-07-07 / 183. szám
Z olgfel. BACSMEGYEI NAPLÓ 1924 jnlias 7. ban épül fel. hanem attól messzire egy gazda birtokán, aki százezer dinárt gyűjtött össze a templomépitésre. csak azért, hogy az Istenházát az ö földjén építsék fel. A szegény falusi zsellér, ha templomba akar menni, kocsira kell pakolnia családját, kocsi pedig nem minden háznál akad. Emiatt van bánat a molgunarasi faluban, amelynek lakói azonban reménykednek még, hogy a gazdák megmásítják tervüket és a templomot mégis csak a falu szélén, özvegy Szarnék Istvánná földjén építik fel. — így jobb volna — mondja egy öreg zsellér — a gazdák könnyebben jöhetnek ide. mint mi a tanyára men Mussolini sajnálkozását fejezte ki a határincidensek miatt -Úgy az olasz, mint a jugoszláv határőrségeket felváltják Ábécslekmegostromolták a Depositen-bankot A bank e héten minden betétei kifizet Bécsből jelentik: Szombaton kezdték meg a Depositenbank ama betéteinek visszafizetését, amelyeket május 5. után helyeztek el a bankban. A hitelezők azt hitték, hogy teljes őszszegben megkapják pénzüket. Mikor látták, hogy a bank egyénien jár el, amennyiben egyes követeléseket teljes összegben kifizet, más betétekre viszont csak előleget ad,nagy botrány tört ki s a betevők hangosan, magukból kikelve, szitkozódva követelték vissza betéteiket. A betevők kijelentették, hogy addig nem távoznak el, mig ki nem adják nekik az egész követelésüket, majd bizottságot választottak, amely tizenegy óra körül került az igazgatók elé. Ezalatt a tömeg toporzékolt dühében, szidta az igazgatókat s úgy látszott, hogy rombolásra kerül a sor. A bank funkcionárusai azt hitték, hogy a felbőszült emberek összezúzzák a berendezési tárgyakat s hamar a rendőrségre telefonáltak, ahonnan detektívek jöttek ki a rombolás meg- j akadályozására. Végre azzal csillapították le a tömeget, hogy megígérték, hogy jövő szerdán az összes betéteket ki fosnák fizetni. A molgunarasi zsellérek Beográdból jelentik: A jugoszláv| közvélemény általános felháborodá-1 sa az állandóan ismétlődő olasz I határinoidensek miatt végre rábírta az olasz kormányt is arra, hogy sajnálkozását fejezze ki a történtekért. Mussolini jegyzékét, mely még szombaton délelőtt megérkezett a beográdi olasz követségre* Sola beográdi olasz ügyvivő szombaton a késő esti órákban nyújtotta át Nincsics külügyminiszternek. Ez alkalommal az olasz ügyvivő szóbelileg is sajnálatát fejezte ki a Podbrdánál megölt határőrök halála miatt, de egyúttal sajnálattal mutatott rá arra is, hogy a jugoszláv határőrök olasz területre léptek át. Mussolini írásbeli jegyzéke is hangsúlyozza, hogy az olasz helyszíni vizsgálat megállapította hogy a jugoszláv határőrök olasz területen voltak. Magát az eseményt úgy adja elő a jegyzék, hogy az olasz területen egy polgári egyén kíséretében haladó jugoszláv járőr az olasz őrség felszólítására érthetetlen kézintésekkel válaszolt, mire az olasz őrség a levegőbe lőtt. Erre az egyik jugoszláv határőr visszalőtt, ami megtalált puskájából is meg volt állapítható. Csak ezután tüzeltek az olaszok egyenesen a járőrre. Kijelenti Mussolini, hogy a legszigorúbb vizsgálatot rendelte el és minden intézkedést megtett hasonló események meggátlására. Sola ügyvivő egyébként kijelentette, hogy mindkét kormány fel fogja váltatni a határőröket az egész határ mentén, ami által az eddigi incidensek legfőbb oka kiküszöbölődik. |"»| .............. A vicéi tó titka panasza Ho! építik fel a molgunarasi templomot? A molgunarasi tanyák népe nemrégiben eredményes mozgalmat indított egy római katholikus templom felépítésére. Az építés költségeit adakozás utján teremtették elő és a gunarasiak nemes áldozatkészségét igazolja az. hogy a templom felépítése elé ma már semmi akadály sem hárul és hogy őszre megcsendülhet az uj templom harangja a molgunarasi pusztán. Molgunaras tanyavidék, szétszórt! házacskákkal, azonban van egy hetven-nyolcvan házból álló uccája, ami falusi jelleget kölcsönöz neki. Csendes kis uccasor. széles, öles fákkal szegélyezett utközéppel. az egyik soron áll a falu két vendéglője. füszerüziete. mészárszéke, mig az ucca túlsó oldalán Molgunaras olvasóköre, az egyetlen nevezetesség. Az uccasor keletre eső végén, kis parti emelkedésen hatalmas szélmalom ágaskodik, mozdulatlan vitorlával. A malom már évek óta : nem működik. vitorlaszárnyait megtépdesték a szélviharok, itt-ott leszakadozott róla a megszolgált vászon. A malomhoz vezető, egykor porosra kitaposott utón most buján terem a szarkaláb és a sárga virágú gyermekláncfű. Távolabb egy gőzmalom fekete kéménye látható, a melyre ellenséges szemeket mereszt a szélmalom kicsiny, pókhálós ablaka. A malommal szemben álló magános épület Molgunaras iskolája. az iskolaterem azonban kisebb és igy a falucska százötven főnyi iskolaköteles gyermeke, többnyire az iskola tágas, gyepes udvarán ti nulja a betűt. A falutól egy kilométer távolságra levő magtárban tartják az istentiszteleteket, mindaddig, mig az uj templom fel nem épül. A falu lakói többnyire szegénysorsu földművesek, mig a tehetősebb gazdák az úgynevezett »Szőkék során« laknak. A faluban most állandó témául szolgál a templomépítés és bizony a szegény falusi zsellérek nem igen örülnek a templomépitésnek. mert — mint mondják — nekik kevés örömük lesz benne. A templom ugyanis nem a faiu-Befejezték a nyomozási Matteotti holtteste után Rómából jelentik: Ronciglionéban vasárnap ült a Rómába induló vo«. naíra Monera ezredes kétszáz csendőre s velük együtt a csendőr- és rendőrtisztek, a városi rendőrök, még a _ rendőrkutyák is. Tizenöt napon át túrták a vicói-tavat és környékét és keresték Matteotti holttestét. A »Giornale d’ííalia« a nyomozással kapcsolatban kifogásolja, hogy alig százegynehány négyzetméternyire szorítkozott a kutatás, holott, a vicói-tónak tizenkét négyzetkilométer a területe s a fenekét sürü moszat borítja. Elképzelhető tehát, hogy egy zsákba varrt emberi test, amelyet kődarabokkal kellően megterheltek, a mély iszapban, amely helyenként 3—4 méter is megvan, továbbá a sürü íóienéki növényzetben úgy megragad, hogy soha felszínre nem kerül. A »Giornale d’Italia« szerint a nyomozást a tó egész területén, ki kellett volna terjeszteni és kotrógépeket is kellett volna felállítani. Bővül Duminiék bünlajstroma Dumini gyászos szereplését* is egyre több adat világítja meg. Bergamini szenátort, a »Giornale d’Italia volt főszerkesztőjét néhány hónappal ezelőtt a tulajdon villájában két ember támadta meg. A szenátor a fascista »Cseka« tagjainak a lapokban megjelent arcképeiben ráismert támadójának egyikére, aki nem más, mint Amadeo Dumini. Hogy a fascista terror még ma is milyen vakmerő, arrói megint csak Bergamini tesz tanúságot. Szombaton hajnali három órakor megszólalt magántelefonjának csengője és valakinek az ismeretlen hangja ezt a nyájas felszólítást dörögte fülébe: »Szenátor ur, maga a szenátusban a kormány ellen szavazott. Nem _volt elég az, amit nemrég kapott tőlünk? Jó lesz vigyázni!« Szintén íascista-terror áldozatai közé tartozik Cesarc Forni képvi- I selő, ki maga is fascista képviselő [volt, de mert önálló véleményt mej részeit több kérdésben hangoztatom, ki kellett lépnie pártjából. Forni-t azután szintén megtámadta és félholtra verte egy fascista-banda. Forni most a »Sereno«-ban nyilatkozik Matteotti meggyilkolásáról és ezeket mondja: — Ismerem Marinellit, Rossit, Quminit, Yolpit és néhány kisebb jelentőségű társukat. Az első, már mint Marinelli, igen közepes szellemi képességű. Hallgatag, zárkózott ember, szinte az a látszatja, hogy megszólalásával fél elárulni alacsony értelmiségét. De ravasz és álnok mint Rossi. Ami Duminit illeti, az a legaljasabb fajta gonosztevők rendjéből való. Ami az atrocitásokat illeti, melyekben Milánóiban része volt, meggyőződése szerint a Rossi—Marinelli—Giunta-triász készítette azt elő Rómában. Giunía a fascistapárt országos főtitkára és ez idő szerint a képviselőház alelnöke. Néhány nappal Forni megtámadása előtt körlevelet küldött szét a párt lombardiai ' és piemontei bizalmi férfiainak, amelyben meghagyta nekik, hogy tegyék Fornit lehetetlenné. Forninak sikerült a »szigorúan bizalmas« körlevelek egyikének hiteles példányát megszereznie. A Vimlnale grófnőié A legutóbbi napokban kihallgatásra megidéztek egy igen elegáns nőt, akit Róma mondain köreiben nagyon jól ismernek. Általában »a Vimlnale grófnője« néven emlegetik, A »Viminale grófnője« a legelőkelőbb protektorokkal dicsekedhetik és alig van még egy olyan beavatottja a politikamögötti dzsungejnek, mint ő. Nem volt a közelmúltnak olyan korrupciós, bankcsalási és hasonló természetű bünpöre, melyben a grófnő neve, ha csak futtában is,, ne szerepelt volna. Rossi és De Bono tábornok uralma alatt ez a nő korlátlanul érvényesíteni tudta akaratát. A »grófnő« barátnője volt Rossinak, Dumininak, Volpinak és számds más személyiségnek, kiknek nagyrésze még ma is nyeregben ül. A háborúban katonaszabaditással és kémkedéssel foglalkozott. A vélőporös-holgy Testvérharc a férfiért Érdekes házassági, jobban mondva vadházassági történetet közöl a beogradi Vreme vasárnapi számában. A történet már csak azért is közelebbről érdekelheti a suboíicaiá&at, mert annak szereplői Suboticáról kerültek Beogradba. Öt évvel ezelőtt Sevcsics János suboticai kereskedő Beogradba költözött, ahol megismerkedett egy volt magyar vámtiszt leányával: Ottiíiával és Karolinával. Sevcsics udvarolni kezdett Karolinának, de a mikor a vámtiszt családját itthagyva Magyarországba távozott, Sevcsics szakított Karolinával és Istvánffy másik leányához, Ottiliához fordult. Eveken keresztül a legjobb egyetértésben élt a fiatal pár, mig öt év múltán a harmóniát megbolygatta a láthatáron ismét felbukkant Karolina. A férfiban fölmelegedett az az első szerelem Karolina iránt. Az újabb szerelemnek az lett a következménye, hogy Sevcsics Ottiliának kiadta az útját és Karolinával osztotta meg háza táját. Ottiliát érzékenyen bántotta ez az eljárás és nyomban elhatározta, hogy öt évi hűséges odaadásért kárpótlást szerez. Felment a rendőrségre és kérte, hogy válasszák el férjétől. A rendőrségen felvilágosiíották, hogy a válópörök a biróság elé tartoznak, azonban Ottilia ragaszkodott ahoz, hogy a rendőrség mondja ki válást. Amikor a rendőrségen látták, hogy az izgatott hölgy nem tágít, az egyik rendőrtiszt kíváncsian kérdezte meg: — Hát mikor esküdtek meg ? — Mi egyáltalán nem esküdtünk meg — válaszolta Ottilia — de azért kérem a válás kimondását, mert tartásdijat akarok fizettetni azzal a nyomorulttal. A rendőrtisztek mosolyogva magyarázták meg, hogy a kívánságot sem a rendőrségen, sem a bíróságnál nem teljesíthetik, mire a szerelméből kiforgatott Ottilia szomorúan eltávozott. Kézrekerultek a budapesti rablógyilkos merénylet tettesei Suboticai ember a súlyosan sebesült ékszerész Budapestről jelentik: A Király-Íuccai rablógyilkos merénylet ügyében, amelyről a Bncsmegyei Napló is részletesen beszámolt, a rendőrség befejezte a nyomozást. Megállapították, hogy a Gellert ékszerész elleni rablógyilkos merényletet három megszökött folyamőr: Dömötör József, Papp Rudolf és Küvessy Árpád tervezték, akik közül azonban csak Dömötör és Kövessy hatoltak be az ékszerüzletbe, mert Papp még korábban elvált tőlük. Dömötört a sikertelenül végződött támadás után elfogták az Izabellaucca 68. szám alatti bérházban, ahová üldözői elől menekült. Néhány órávai később kézrekerült Papp is, aki, hogy a gyanút elterelje magáról, a támadás után szolgálatra jelentkezett a folyamőrségnél, ott azonban már detektívek várták, akik letartóztatták. A rendőrség tovább folytatta a nyomozást Kövessy Árpád kézrekeritésére. Délután arról értesült a rendőrség, hogy Kövessynek egy i cselédlány kedvese van, aki a Jó
