Bácsmegyei Napló, 1924. július (25. évfolyam, 177-207. szám)
1924-07-06 / 182. szám
1924 Julius 6. BACSMEGYE! NAPLÓ 9. oldal Huszonöt év alatt meg nem fakult Zöld papírlap fekszik előttem: a belépőjegyem 1899 december 24-ikén d. e. 11 órára a Porta Santa megnyitásához. A vatikáni butikká előcsarnokába « Porta Santa megnyitásához, melyet szentségei Atyánk folyó hó 24-én, vasárnap délelőtt. 11 órakor fog eszközölni, Vatikán, 1899 december 21-én, DELLA VOLPA FERENC (P, H.) O Szentsége majordomasa NB. Hölgyek fekete ruhában fátyollal, urak frakkban, fehér nyakkendővel. És megelevenedik előttem XIII. Leó törékeny, átszellemült, szinte átlátszó fehér alakja, amint hozzák a sedia gestatorián. leteszik a Porta Sántával szemben, amint a balkezében tartott szentelt gyertyát átadja Macchi bibornoknak. reszkető jobbjával pedig átveszi Vannutelli bibornoktól a kalapácsot s hármat üt a befalazott szentkapura, mely a harmadik ütésre (ez persze elő van készítve) összeomlik, akkor a Szent . Péter-bazilika kőművesei eltakarítják a romokat, a minorita barátok pedig (a Szent Péter-templom gyón- I tatói) szentelt vízbe mártot spon;gyávái felmossák. S akkor a pápa énekli az orációt: Isten, ki a te szolgád, Mózes által az izraelita népnek a jubileumi bünbocsánat esztendeiét rendelted, engedd, kegyelmesen nekünk is, a te szolgáidnak, hogy c iubeliumi évet szerencsésen megkezdjük, hogy abban minden bűneink bocsánatát elnyerve, mikor dhivattatásunk napja elérkezik, a te irgalmasságodból a mennyei dicsőségre vezettessünk, a mi Urunk. Jézus Krisztus által. ámen. És ezzel a pápa belép a szent kapun. utána a tábornokok, püspökök s a többiek rang szerint úgy vonulnak a szentségkápolnába, ahol rövid szentségimádás után a pápa áldást oszt s kihirdeti: Indulgentiam plenariamia forma Eccleskie consueta — teljes búcsút az egyház szokásos formája szerint. Az ima szövegéből világos, hogy az Egyház az Anno Santo intézményét az ószövetségi jubileumi évre vezeti vissza s ezzel megdől minden más magyarázat. Mózes III. könyve 25. fejezete szerint szólal az Ur Mózesnek Sinai hegyén: és szenteld meg az ötvenedik esztendőt és nevezd földed minden lakója szabadulásának. A 4-ik századtól kezdve mindenfelől zarándokolnak jámbor keresztények Rómába. Szent Péter és Pál apostolok sírjához. Később szokásba jön. hogy a gyóntatok bizonyos bűnökért a zarándoldást mint vezeklést Írják elő. A pápák a zarándokoknak búcsúkat engedélyeztek, ami alatt azt kell érteni, hogyha valaki a bünbánat szentségében már elnyerte bűnei bocsánatát s ezzel az örökkévaló büntetés elengedését úgy a bucsuengedély által az ideig való büntetések elengedését nyeri az őskeresztény egyház nyilvános vezetéseinek mértéke szerint. (40 napi. 1 évi. 3 évi. 7 évi búcsú.) 1300 február 22-én kiadott Anticuorum bullájával VIII. Bonifác mindazoknak, akik ebben az 1300-ik esztendőben (kezdve az elmúlt karácsonytól- s ezentúl minődén századik esztendőben bűnbánó szívvel Rómába zarándokolnak, ott meggy ónnak s 15 napon keresztül Szent Péter és Szent Pál bazilikáit igaz ájtatossággal meglátogatják, teljes búcsút engedélyezett. Ez az Anno Santo, a jubileumi év. minden századik esztendő. - - ' - - * j Egykorú krónikások tanúsága szerint ebben az esztendőben 2 millió zarándok fordult meg Rómában, más leírás szerint naponta 30 ezer érkezett és távozott s állandóan 200 ezer tartózkodott Rómában. A legtöbben Toscana felől, a Porta Flaminián érkeztek (a mai Porta del Popolo). úgy hogy innen a Szent Péter-templom felé uj utcát kellett hasítani, ez a mai Pipetta. A legtöbb zarándok első utia Szén Péter templomába vezetett, aho! ekkor tették ki először nyilvános tiszteiéire a templom nagy ereklyéjét, a Veronika kendőjét. Nemcsak a nép egyszerű gyermekei özönlöttek az örök városba, hanem tudósok is, igy Villanit e zarándokúján lelkesíti Róma nagysága arra. hogy Flórenc történetírója legyen. De ha koronás fő nem is volt a zarándokok között, köztük volt az. akinek dicsősége ma is. 600 esztendő után. elhomályosítja a leghatalmasabb uralkodókat. a költők királya: Dante. Éppen az Mino Santo által nyerte Dante ezt a hatalmas vallási behatást. mely 13 évvel később a Divina O Commedia megírására inspirálta. VI. Kelemen 1343 január 25-én Avignonból kelt Unigenitus bullájával a jubileumi esztendőt 100 évről ötvenre szállította le. de a teljes búcsú elnyeréséhez a Péter és Pál bazilikákon kívül még a lateráni bazilika látogatását is előírta. IV. Sixtus 1473 augusztus 27. Ouetnad morf am bullájával pedig az 50 esztendőt is leszállítja huszonötre, de a Péter. Pál és lateráni bazilikákon kívül a Maria Maggiore látogatását is előírja. Az Anno Santo tehát a bünbánat esztendeje. A gran perdono. a nagy bocsánat az. mely a bűnbánók ezreit vonzza Rómába. A Szent Atya e százados szokáshoz híven, áldozócsütörtökön kihirdette a jövő 1925- dik esztendőre e jubileumot s bizonyára a zarándokok ezrei fogják az örök várost felkeresni, oh vajha hoznának onnan egy kis szeretetek egy kis kereszténységet e bűnös világba. melynek soha nem volt nagyobb szüksége bünbánatra -- bűnbocsánatra. (h. e. dr.) lasz írta: Baedeker COLETTA E szóra: Capri, a legtöbb embernek a világ egyik leggroteszkebb párbaj története jut eszébe, amely nem sokkal azután esett meg, amikor még Olaszország egyes tartományai osztrák uralom alatt nyögtek s az ausztriai hadseregben szolgáló magyar tisztek közül sokan Lombardiában és Ve.néziában »feküdtek«, hogy katonai kifejezéssel éljek . . . Egy vendéglői társaságban szardellákról volt szó, s valaki azt kérdezte egy nyugalmazott őrnagytól, aki hosszabb ideig volt egy olaszországi gamizónban. vájjon szereti-e őket? — Hogyne? — felelte ez és hozzátette: — Itáliában sokat szedtem a fákról. — Micsoda? — csodálkozott egy civilemben — Szardellát fáról szedett? — Amint mondtam, — felelte nyugodtan és biztosan a katonatiszt. — Nem téved, őrnagy ur? Hiszeri ez lehetetlen! — Már pedig ez igy volt. — indulatoskodott emez. — És nem tűröm, hogy bárki is kételjedjen abban, amit mondok! A vita tovább folyt és mindig élesebb hangon. Az őrnagy folyton hangoztatta, hogy ő számtalanszor szedte fákról a szardellát, az ellenfele pedig mosolyogva tagadta c képtelenséget. A disputáié felek néhány erősebb kifejezést is használtak, s nemsokára mind a ketten úgy érezték, hogy meg vannak sérvvé, s hogy e' sértést csak vér moshatja le . . . Ahol magyar urak mulatnak, mindig akadnak kellő számmal szekundások is, hogy a legkedélyesebb »nemzeti mulatság«, a párbaj, minden nehézség nélkül s a lovagias formák teljes betartása mellett folyhasson le. Itt is igy történt. Ahogy öreg Tóth Lőrinc érdekesen elbeszélte, félóra múlva a felek kivont kardokkal álltak egymással szemközt a vendéglőnek emeleti bál- és párbajtermében (a táncvigalmak és» a duellumok egyaránt itt szoktak »lezajlani«), s a vezényszóra összecsaptak. Mindketten jó vivők lévén, két összecsapás eredménytelen maradt, s a segédek meg a doktorok kíváncsian lesték a harmadik attak eredményét, midőn az őrnagy egyszerre, hirtelen, váratlanul felkiáltott: — Halt! Álljunk meg! Most jut eszembe, az ellenfelemnek van igaza! Nem szardellát szedtem Itáliában a fáLról, hanem capri-V. A vitéz őrnagy egyszerűen őszszecserélte a két mártást, amelyeknek egyike szardellából s a másik kápriból, két olasz termékből készül, s ebből támadt a félreértés, a disputa és a párbaj... Ez utóbbi természetesen abbanmaradt, a felek kibékültek, reggelig ittak s még évekig ápolták a katonaság és a polgárság közti jó viszonyt, amely Ausztriáiban és Magyarországon mindig igen gondos ápolásra szorult. Nos, e kitérés is csak szósz volt, amelyet az iró olykor ráönt az irodalmi asztal valamelyik éteiíogására. Nyugodtan mehetünk tőle Capri felé. De mielőtt csomagolnánk és elindulnánk a szirének e kék szigetére, álljunk meg egy-két percre a Coletta szobra előtt. A név, amelyet rávéstek, nem tartozik éppen a világismertek közé. A hirhullám, amelyet dicsősége az idők tengerében fölvert, nem hatott el mindenüvé, ahol históriát tanulnak és tanítanak. Olaszországon kívül talán csak az angolok emlegetik, és pedig némi animozitással, mert — verést kaptak tőle. Majd elmondom, mint esett a dolog, s addig is megjegyzem, hogy a Hir a legrosszabb értékbecslő. Ennek a kis szobornak az Elevenje például igazain nagy ember volt, s meggyőződéssel mondom, hogy határozottan hasonlított a nagyok nagyjához: Julius Caesarhoz, Caesar is, ő is, katona és történetiró. A nagy katonának mindig megvan a hajlandósága — ha nincs is hozzá tehetsége —, hogy históriát írjon, mert hiszen érdeke néki, hogy mások ne hamisíthassák meg a történetét s ne kisebbíthessék a viselt dolgait . .. Mint hadvezér persze Coletta, bár igen csinos fegyvertényekkel dicsekedhetett ő is, jelentékenyen kisebb a nagy Julius-nál, — mint történetiró bátran versenyezhet vele. Az ő nápolyi históriája legalább is olyan jó inü, mint a római hadvezérnek két klasszikussá lett háborutörténete, s az a különös, hogy mégis ez utóbbinak a könyveit tanítják a gimnáziumokban, még a nápolyiakban is,... Mennyire fölötte áll ez a rokonszenves nápolyi például szerénység dolgában a hires kartársáak! Mikor a csatáit íösti, sose tolja előtérbe a maga nemes és iganek a csata terve szedni történik 'zp ostrom és a védekezés. Mintha röstellené, hogy oly vitéz volt és olyan leleményes... S mikor valamely merész invencióját örökíti meg, akkor a hadtestről szól, amelynek az élén küzdött, s a vitézei közül csak egyet aposztrofál, akit igy említ meg: egy műszaki tiszt. Ez a műszaki tiszt: Coletta volt, amiről az utókor csak később, a Stopja di Napoli kiadójának egy annotazione-jából értesült. A Julius Caesar neve bizony sokszor fordul elő a Bello Gallico-ban... Szóval: a kitűnő katona megérdemelte a szobrot, amely előtt állunk, s az elismerő szavakat, amelyekkel a történetírói érdemeit jéles kollégája, a mi derék utitársunk, Acsády Ignác, méltatta. * Capri szigete a XIX. század elején néhány, évig az angolok kézién volt, akik tudvalevőleg kedvteléssel gyűjtik a rézkarcokat meg a bevehetetlen erősségeket. Ilyen pozíció a szfinksz-sziget is," amelyet minden oldalán a tengerből meredek egyenességgel kiemelkedő magas sziklafalak vesznek körű! s tesznek nehezen hozzáférhetővé. Kis Gibraltar vett ?Lkor a változTbas. szigetecske neve, de szerencsére, gyámoltalan volt a parancsnoka; Hudson Lowe, egy meglehetősen hírhedt ember, ugyanaz, aki később Napóleonnak -volt a nem igen barátságos böríönőre egy még kistóriaiabb szigeten: Szent Ilonán. S még nagyobb szerencse volt, hogy bátrak és ügyesek voltak a támadói, nápolyiak és franciák, akiket Coletta. vezetett. A szigete* bizony elhódították Hudson Lowe úrtól. Á visszavétel eszméje Muraí-tól eredt, a csataíervet Lamarque készítette, a kivitel és a győzelem pedig Coletta érdeme. Az expdició 1808 október 3-án’ indult ki Nápolyból és Salemo-ból,, s három helyen intézett ostromot a. sziget ellen. E támadások közül kettő csak szinleges volt s azért történt, hogy az ostormlottak fi-, gyeimét elterelje a harmadiktól, az igazitól, amelyet Coletta Anacapri-j ból intézett Lowe ellep. Nesztelenül! és észrevétlenül szálltak itt egyenkint partra e kikötőnélküli sziklaföldön. a bátor harcosok geniális. tábornokuk vezérlete alatt, akit ez odisszeai vidéken az Ulysses ravaszsága sždllhatott meg. Bárkáikból egyenkint egy a vízből kiágaskodó sziklára léptek, onnan pedig! létrát támasztva, az emberi lábnak talajt nem nyújtó meredek sziklafalhoz, mint madáríészek után járó pajkos fiuk kapaszkodtak feljebb, — aztán a létrát egy másodikkal, majd egy harmadikkal toldották meg, mindig magasabbra nyomakodva ej nem embernek, hanem kőszáli zergének való csapáson, mig végre mintegy nyolcvanan állottak fönt a Monte Solaro derekán. Mintha Polybiosz régi csatatörténeteit olvasná az ember az akkori primitiv, de elmés harc- és ostromeszközeiről ... Most, már tudomást vett róluk ä várőrség, de pern tehetett semmit vakmerő támadói ellen, kik a szeszélyesformáju sziklakövek mögé rejtve lövöldöztek rája. E kedélyes lövöldözésközben a számuk íelnőitj ötszázra, s a sziget sorsa meg volt pecsételve. Harmadnap reggel, apró csatározások és alkudozások után, az őrség megadta magát. Csak néhány sebesültje volt az ostromnak, s halottja — akár egy operettháiborunak — egy se ... Öli, ha mindert háborúság igy végződne! Pitim desiderhim, amelyért lemosolyogj álé az embert a nagy katonáit és a kis hódítók, a dicsőségszonijas táboraz olvasónak ki kell találni, hogy Coletta az, aki vezeti őket, s akizán előkelő egyéniségét, hanem afnokok és a világhistóriába kéredzkatonái mögé bújik, azoknak a di-«kedö oolitikusok csőségét zengi és sose a magáét. — kedö politikusok.... Ahogy vége lett a színpadias Ügyességű várostromnak, az ango-. lók e-ltakarodtak Capri szigetéről.,
