Bácsmegyei Napló, 1924. július (25. évfolyam, 177-207. szám)
1924-07-27 / 203. szám
4. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 1924 julius 27. CIRKUSZ ® ts® Vicces ember a strand-für dón (Anekdota) Ä vicces ember jókedvűen érkezett a strandfürdőre A pénztárnál beadta a gyűrűjét, óráját és pénztárcáját. — Tessék ideírni a jelszót — mondta a pénztáros kisasszony. A vicces ember nagyot kacagott. — Jelszót? Nagyon jó! Hát katonáéknál vagyunk? Jelszó! Feldruf és lózung? A kisasszony indignálódva felelt. — Hogy mi az a feldruf. azt nem tudom, de a lózungot ne bántsa. Tegnap is igen kitűnő lózung volt, pedig sok potyavendég fürdőit. Tessék leírni a jelszót. —• Minek a jelszó? — kérdezte a vicces. A kisasszony megmagyarázta. — Uraságod ugy-e elvesztheti a számot. Valaki megtalálja és kiváltja. De ha van jelszó, akkor én azt kérem, megnézem a papírt és csak úgy adom át ha az elmondott jelszó stimmel a felirotíal. Tetszik érteni. — Igen. — Hát akkor tessék ráírni erre a papírra, aztán tessék összehajtani. Ez bemegy a rekeszbe az ékszerekhez. — Mit szabad írni jelszónak? — Akármit. — Disznóságot szabad? A kisasszony elpirult. — Azt nem szabad. A vicces ember fanyarul mondta. — Jobb szerettem volna valami disznóságot írni ebben a melegben. Ezután ráirt valamit a papírlapra. összehajtogatta és bement a vízbe. Ott is jó vicceket csinált. A viz alatt megfogta a nők lábait, Ji gyerekek elől eldugta a labdát és hasonló vicces dolgokat. Később tette magát, hogy görcsöt kapott a lába és fuldokolni kezdett. Senki se próbálta kimenteni, mindenki attól félt. hogy nem komoly a dolog. így is volt. A vicces ember egyszerre abba hagyta a fuldoklást és kimászott a partra. Felöltözködött, azután elment az értéktárgyaiért. — A jelszót — mondta a kisaszszony, miután átvette a számot. A vicces ember bizalmaskodva ráhajolt a kasszára és kedvesen mondta: —■ Kedves kisasszony! Maga nagyon tetszik nekem. Mondja meg a lakáscímét! A kisasszony elpirult. — Ne tessék velem viccelni. Én tisztességes lány vagyok. Mondja meg a jelszót és alászolgáia. A vicces ember azonban megismételte : — Kedves kisasszony! Maga nagyon tetszik nekem. Mondja meg a lakáscímét. A nő dühösen mondta: — Pipacs-ucca 15! Most már boldog? De egész nap nem vagyok f otthon. Kérem a jelszót, mert sietek. A vicces ember csodálkozva felelte: — De kérem, én már harmadszor mondom a jelszót: »Kedves kisaszszony! Maga nagyon tetszik nekem. Mondja meg a lakáscímét!« De elbámult erre a kisasszony! Megnézte az összehajtogatott jelszót : a vicces urnák valóban igaza volt Két nap múlva már nagyon jói barátságba voltak a vicces ember és a kisasszony. Harmadnap, amikor a vicces ember a pénztárhoz ment, hogy lerakja értéktárgyait, a fiatal lány helyett egy öreg asszonyt talált az ablakban. Csodálkozó tekintetére a néni mosolyogva mondta: —■ A lányom, a Manci beteg; én helyettesítem. A vicces ember bemondta a jelszót. megfürdött, napozott, tornászott és ismét felöltözött. Aztán elment a pénztárhoz. — Kérem az órámat és a láncomat. — A jelszót tessék mondani. — Tessék? — A jelszót tessék mondani. — Hangosabban beszéljen. Süket vagyok. f A néni erre emelt hangon mondotta : — A jelszót kérem! De a vicces ember csak tovább. — Hangosabban beszéljen! Süket vagyok. A néni már ordított. .— A jelszót! A vicces ember még jobban: — Hangosabban beszéljen! Süket vagyok! Már rendőr is jött a nagy lármára. — Biztos ur kérem — mondta neki a néni — tessék már kiáltani ennek a süket marhának. A rendőr -bömbölt, mint egy ágyú, mire a vicces ember kikérte magának, hogy ilyen hangosan beszéljenek vele. — Miért nem mondja a jelszót? — kérdezte a rendőr. — Folyton azt mondom. »Hangosabban beszéljen. Süket vagyok.« Minden kiderült. — Áhá, maga az a vicces ember, aki a lányomat is megtréfálta — szólt most már a néni nevetve. — Miért csinál ilyeneket? — kérdezte a rendőr. — Mert én vicces ember vagyok. Azt mondja erre a néni: — Nem igazi vicces ember kend. Mert ha az volna, a lányomnak | mondta volna, hogy süket és az én lakásom címét tudakolta volna . . . Tizenkét évre Ítélték a városerdei gyilkosság tetteséi Vojnics-Rogics Márkét szándékos emberölés bűntettében mondták ki bűnösnek A szuboticai törvényszék szom-l baton kezdte meg a városligeti gyilkosság tárgyalását a gyilkosság színhely én. Reggel nyolc órakor valóságos népvándorlás indult meg a városerdő felé. ahol néhány lépésnyire attól a helytől, ahol Vojnics-Rogks Márkó meggyilkolta Virág Mariskát, egy tisztáson már el voltak helyezve az. asztalok a bíróság részére. A tisztás körül huszonöt-harminc rendőr és több titkosrendőr négyszöget alkotva tartotta fenn a rendet, ami nagy munkával járt. mert a tárgyalás folyamán már több ízben ugylátszott, hogy az ezrekre menő tömeg, a mely a Városerdő utait sűrűn megtöltötte és ott szorongott a bírói asztal mögött is. át fogja törni a lendőri kordont. A várakozás izgalma a tetőfokára hágott, amikor reggel fél kilenckor k’ét fegyveres böríönőr kíséretében gyalog megérkezett a tárgyalás színhelyére a vádlött. Vojnics- Rogics Márkó azonnal a bírói asztallal szemben elhelyezett vádlottak padjára ült. mezítláb volt és előrehajolva nézett maga elé. Az ezrekre menő tömeg feszült figyelemmel figyelte az egész tárgyalás alatt a gyilkost, aki mindvégig bámulatos nyugalommal és következetességgel tagadott, korábbi beismerő vallomásaival ellentétben. A fötárgyalás A bíróság tagjai negyed tízkor érkeztek meg Pavlovics István törvényszéki elnök vezetésével. A tanács tagjai: Carevics Vlaho és Pilics György törvényszéki bírák voltak, a jegyző Vuics Desanka, a vádat dr. Ilics Dragomir ügyész képviselte és a védelmet Vnkotics Milán dr. látta el. , Pavlovics István elnök délelőtt fél tízkor nyitotta meg a főtárgyalást Előszólitotta a vékony, sovány, mezítlábas vádlottat — akiről időközben levették a bilincseket — és felolvasták előtte a vádirat rendelkező részét, amely szerint az ügyészség Vojnics-Rogics Márkot azért, mert május 8-ikán este tiz órakor a város-erdőben megölte Virág Mariska cselédlányt, előre megfontolt szándékkal elkövetett szándékos emberöléssel vádolja és indítványozza a vádlott megbüntetését a biintetőtörvénykönyv 278-ik szakasza alapján. Vojnics-Rogics nyugodtan hallgatta végig a vádirat felolvasását, amely után Pavlovics István elnök feltette a kérdést: — Megértette a vádat? A vádlott: Igen. Az elnök: Bűnösnek érzi magát? A vádlott: Nem! Az elnök: Mondja el, hogyan ismerkedett meg az elhalt Virág Mariskával. ; T A vádlott: Virág Mariska egy szuboticai lókereskedőnél volt cseléd, amikor összeismerkedtem vele, másfél évvel ezelőtt. Nagyon megszerettem és ő is szeretett eleinte. Minden vasárnap együtt voltunk, elmentünk moziba, kocsmába, mulatságra, ahogy jött. Nemsokára ezután Mariska Szentára ment szolgálni. Utána mentem én is, mert hozzá húzott a szivem. Akkoriban nem volt munkám, és a leány sokszor kisegített pár dinárral, igaz, hogy én is mindent megtettem érte, még a télikabátomat is eladtam, hogy moziba mehessek vele. Közbe kórházba került, a hol, mint maga mondotta, beleszeretett egy orvosba. Ettől kezdve nem lehetett bírni vele. Folyton az orvosról beszélt, azt mondta, hogy az orvos el fogja venni. Én annál inkább szerettem. A lány ugratott engem, egyszer este, amikor nála voltam és el akartam menni, visszatartott és megkínált borral. Amikor ittam', a barátnője, a Kovács Viki azt mondta, hogy »na, inkább mérget ivott volna.« Megkérdeztem, hogy miért? »Mert bájital volt a borban«, — felelte. Világos, hogy a Mariska bolonddá akart tenni. A gyilkosság napján A vádlott elmondotta ezután, hogy Virág Mariska május 5-ikén öngyilkossági szándékkal zsirszódát ivott, de sérülései nem voltak súlyosak, úgyhogy csakhamar elhagyta1 a kórházat és május 8-ikán már újból találkoztak. Az elnök: Hol jártak ezen a napon? A vádlott: Napközben sétáltunk, este pedig kimentünk együtt a város-erdőbe és leültünk (egy padra. Ott összevesztünk, én ráütöttem a leány nyakára és otthagytam. Mérgemben bementem a várasba egy éjjeli mulatóhelyre. Az elnök: Mennyi pénze volt? A vádlott: Hat dinárom összesen. Az elnök: Nem volt az kevés? A vádlott: Nem, mert csak zenéltettem magamnak. Másnap reggel tudtam meg aztán, hogy a Mariska öngyilkos lett a város-erdőben. Az elnök: Hogyan történt letartóztatása? A vádlott: Bejöttem a városba és a Korzó-mozi előtt megszólított egy újságíró. Az elnök: Mutassa meg, hogy ki voit az? A vádlott az elnök felszólítására rámutatott az ujságiróasztalnál ülő Búzás László hírlapíróra és elmondta, hogy a hírlapíró beszédbe ereszkedett vele, majd behívta a szerkesztőségbe. A vádlott: Ott az újságírónak elmondottam, hogy előző este együtt voltam Virág Mariskával, azt azonban nem állítottam, hogy a városerdőben is együtt voltunk. Az elnök közbevetőleg elrendelte Búzás Lászjó tanúként való kihallgatásai, najd a vádlott elmondta, hogy másnap már letartóztatták, azonban hamarosan ismét szabadlábra helyezték. Egy-két nap múlva a rendőrség újból letartóztatta és kihallgatása alkalmával azzal vádolták, hogy ő Virág Mariska gyilkosa. Tagadja, hogy bármi része volna Virág Mariska meggyilkolásában. A lányt otthagyta egyedül a végzetes estén a városerdőben és nem tudja, hogy mi történt távozása után. Szembesítés egy fényképpel Az elnök elébetárta a vádlottnak a rendőrségen tett beismerő vallomását és felmutatta azt a fényképet, amelyet arról a jelenetről vettek fel, amikor Vojnics-Rogics a rendőri bizottságnak a gyilkosság színhelyén megmutatta azt a padot, amelyen Virág Mariskát megölte. A vádlott akkor részletesen elmagyarázta, hogy miképpen ragadta meg három ujjával a lány torkát és amikor, a nő eszméletét veszítette, felnyalábolta és megkerülve a padot, a lányt a pad mögé fektette és a zsebében lévő zsineggel hurkot kötve áldozata nyakára, a holttestet a pad támlájához kötötte. A vádlott kezébe vette n helyszint kihallgatásról készült fényképet, hosszasan nézte, majd a következőket mondotta: — Akkor azért mutattam ezt a padot, mert ehhez vezettek. A valóságban azonban nem is ennél a padnál ültünk a lánnyal, hanem egy másiknál. Az elnök: Mutassa meg azt a padot, amelyen mostani kijelentése szerint Virág Mariskával együtt ült. Vojnics-Rogics erre két börtönőr kíséretében elindult megmutatni a padot, a bíróság tagjai pedig követték. Mintegy húsz méternyire a dráma színhelyétől, megállt egy fehérre mázolt pad előtt és kijelentette, hogy ott ült együtt a leánnyaL A bíróság ezután visszatért ahhoz a pádhoz, ahol Vojnics-Rogics a rendőri bizottság, előtt bemutatta, hogyan történt a gyilkosság. Az elnök felhívására Vojnics ismét végigjátszotta a gyilkossági jelenetet úgy, ahogyan a rendőri bizottságnak bemutatta. Kijelentve azonban, hogy a rendőrség előtt csak azért vallott igy, mert amikor tagadni próbált, bántalmazták. Az elnök: A vizsgálóbíró is bántalmazta? A vádlott: Nem, de ott is féltem, mert ott is egy szuronyos börtönőr állt mellettem. Az elnök: De hiszen ott senkisem kény szeritette, hogy beismerő vallomást tegyen! A vádlott (a vállát vonogatía): Féltem___ A tanuk kihallgatása Az elnök ezután áttért a tanuk kihallgatására. Az első tanú, Petrik Ferenc elmondta, hogy Vojnicsnalc viszonya volt Virág Mariskával. A leány azonban másokkal is borátkozott és éjszakánként többször látta a ligetben ' mások társaságában. Huszta Ferenc rendőrbiztos, tanú elmondta, hogy amikor jelentették az esetet, nyomban kiment a helyszínre. Tüzetesen megvizsgálta a holttestet, a melynek fekvéséből nyomban gyilkosságra következtetett. Ezt a feltevést megerősítette, hogy a pad előtt a nedves talapon lábnyomokat talált, amelyek mutatták, hogy a tettes merre hurcolta a leányt. Az elnök: Vojnics-Rogics, a vádlott állítja, hogy amidőn őt kihozták a rendőrségről az erdőbe, akkor nem ő vezette a bizottságot, hanem ön ment előre és ő ott, annál a padnál állott meg, ahol maga már előbb megállt A tanú: Ez nem igaz. Amikor a kocsival megérkeztünk, Vojnics-Rogics szállt le elsőnek a kocsiról és ő ment előre. Sőt, amikor a kocsi a főbejáratnál megállott, azt mondotta, hogy hajtsunk tovább, egy cldalbej áróhoz, mert ott ment be akkor /este a leánnyal az erdőbe. A padot is ő mutatta meg, Az elnök: Kik voltak, ott akker?
