Bácsmegyei Napló, 1924. július (25. évfolyam, 177-207. szám)
1924-07-25 / 201. szám
4. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1924 julius 25, CIRKUSZ | ® sa ® Operáció Úgy kezdődött, hagy, a műtőben a tanár ur azt mondta: Feküdjön csak le ide az asztalra, | egész nyugodtan.... úgy___ mintha! otthon volna__ | Lefeküdtem. Ekkor már féltucat or-1 vos sürgölődött körülöttem, fehér ka- 8 hátban, mint a szakácsok. — Nem altatjuk el — folytatta a ta-1 nár — csak helyi érzéstelenítést alkal- | mázunk. Legalább ébren lesz és közben | mond nekünk egy pár viccet. — Helyi érzéstelenítést kapok?, —■ Igen? — Az talán jó lesz. Mert egyszer Baján vidéki érzéstelenítést kaptam, mondhatom az nagyon fájt. Első viccemet mérsékelt derültség fogadta. Ezután jól lefogtak, a tanár urat egy csomó ifjú c"vos és medikus állta körül és megkezdődött a műtét. — Most pár tüszurást fog érezni, ez az érzéstelenítés. Hatalmas fájdalmat éreztem. — Pardon — mondtam’ — nem lehetne az érzéstelenítést érzéstelenítéssel csinálni? Az ápolónő úgy állt mellettem sisakkal a fején, mint a női tőrvivó bajnokság győztese. A tanár most enyhén belémmártotta a pengét. — Szszszszsz. Ezt a sok sz betiit én mondtam. —. Fáj? — kérdezte az egyik orvos. — Nagyon — mondtam őszintén. — Dehogy fáj! — mondta a főorvos ur határozottan. Ö jobban tudja. Ö az orvos. Én csak egyszerű laikus vagyok. — Szóval nem fáj? — kérdeztem gúnyosan. — Nem! Most jött a keresztkérdés. — És mivel magyarázza azt, hogy mindjárt ordítani fogok. — Idegesség. Nem fájhat. Felállítottam. az örök axiómát: — Igazuk van uraim! Három abszolút dolog van a világon. Az orvosnak semmi se fáj, a ki'oicnek semmi se drága és a párbajsegédnek semmi se súlyos feltétel. Amíg ezeket mondtam, a tanár ur nyugodtan trancsirozott engem és közben latinul magyarázott az ifjaknak. Egy szép medika még külön kérdezett valamit, arra is megfelelt. Negyedóra múlva kezdtem unni az ügyet. — Tanár ur, hagyjuk abba a mészár-1 last___ — Még csak most jön a java. Uj kést kért az asszisztenstől. Friss eszcájggal látott most hozzám. • Bevallom, hogy csak tűrhetően fájt. Ebben a pillanatban egy rémes gondolat villant át az agyamon: Mi történik itt, ha az érzéstelenítő hirtelen felmondja a szolgálatot. Aggályaimat közöltem az orvosi karral. Nevettek. — Minden beteg ezt mondja a műtőasztalon. Erre nagyon megijedtem. Szóval van i valami alapja a dolognak. Aztán hirtelen más jutott az eszembe. Olvastam valamit arról, hogy szórakozott operateurök csipeszeket, szondákat és más apró emléktárgyakat felejtenek a páciens hasában. Bár engem az ország egyik legnevesebb sebésze operált, mégis csak drukkos dolog, hátha ö is szórakozott. — Pardon tanár ur — mondtam — ne tessék bennem hagyni semmit. — Hogy érti ezt? — Úgy hogy tessék vigyázni a csipeszekre és más dolgokra. Ha már bennem akar valamit felejteni, akkor talán az aranyóráját. Legyen szives. Igen, lánccal együtt. Majd aztán kivétetem onnan. A pénzügyminiszter majd kiveszi. Ö még az ember bőre alól is kihalássza az aranyat. De esernyőt, sárcipőt vagy ilyesmit ne tessék bennhagyni.... A tanár nevetett. m Már készen is vagyunk. Látja, hogy milyen hamar eltelt az idő. Szépen be van varrva. — Nagyon látszik a varrás? — Igen. — Nem divatos. Jobb szerettem volna, ha az urak hozattak volna egy müstopolót. Már le is emeltek a műtőasztalról és hősies magatartásomat elismerve becipeitek a szobába. Itt rövidesen bekövetkezett amitől féltem: az érzéstelenítő felmondta a szolgálatot. Morfin. Kábultság. Láz. Bejött az orvos. — Doktor ur 39.6 fok lázam van. Fölényesen legyintett. — Az semmi. Korányi professzor megfigyelt egy beteget, akinek 41.6, Iá' za volt.... — Remek — mondtam — és ezzel a 41.6 fokos lázzal Korányi nyugodtan sétált. Mit ki nem bir egy edzett orvos! Később medikusok jöttek be, A iáznak nagyon- örültek, de miután meg vizsgáltak elszomorodott az arcuk. — Nincs itt semmi elváltozás — mondta az egyik bánatosan. Élénk szemrehányásokat tettem magamnak. Ilyen önző beteg vagyok én. Nyugodtan fekszem itt 39.6 fokos lázzal, ahelyett, hogy valami érdekes és tanulságos komplikációval szolgálnák a fiatal orvosnemzedéknek.... Stella Egy tolvaj táncosnő epilepsziás róhatna a bíróság előtt Tragédia a budapesti törvényszék tárgyalótermében Budapestről jelentik: Izgalmas és megrázó tárgyalás folyt le csütörtökön a budapesti törvényszék büntetőtanácsa előtt. A vádlottak padján szőke, szép magas leánya ült: Czibik Katalin táncosnő. Előkelő családból származott. 1920- ban egy fiatalember megszöktette a szülői háztól, bevitte az éjszakai életbe, a mulatókat járta veié végig. Hosszú ideig sok pénzt költött a fiatal leányra, akinek szive azonban nem birta az éjszakai életet. Gyakran kapott epileptikus rohamokat és a gavallérja ekkor otthagyta őt. Czibik Katalin mint táncosnő sem tudta többé megkeresni kenyerét szívbaja miatt és ekkor lopásra vetemedett. Mint besurranó tolvaj tizenhétrendbeli lopást követett el és tavaly ezért tizennégy hónapi börtönre ítélte a bíróság. Kiszabadulása után a Pálmakertbe Szerződtették táncosnőnek, de azzal a feltétellel, hogy csillogó toaletjei vannak. Hogy ezeket a toaletteket a kis táncosnő elökerithesse, megint lopott. Ellopta többek között Vaály Ilona színésznő szilszkinbundáját, azonkívül tizenhat lopást követett el. Ezeket az újabb lopási ügyeket csütörtökön tárgyalta a büntetőtörvényszék Riedl-tanácsa. A tárgyalást csak nehezen lehetett megtartani, mert Czibik Katalin majdnem minden öt percben epileptikus rohammal vágódott le a vádlottak padjáról. Minnich tanárnak többször kellett beavatkoznia és eszméletre térítenie a leányt, aki töredelmesen bevallotta bűnét és sírva beszélte el életének egész tragédiáját. Vallomása után hosszú sikollyal vágódott végig a padlón és másfélóráig tartott, amíg sikerült eszméletre téríteni. Ezután až orgazdákat hallgatta ki a biróság. A több mint két tucatnyi orgazda vallomástétele után a biróság Ítélethozatalra vonult vissza. Riedl elnök már az Ítélethirdetésbe kezdett, a mikor Czibik Katalin felugrott őrei közül, a birói emelvény felé futott és hisztérikus hangom a, következőket mon£ dotta: — Akármennyire ítélnek is el, ez a halálom lesz. Mindenki kitagad engem, maguk is, a társadalom is. Ezzel Czibik Katalin ismét elvágódott a földön és hiába próbálták élesztgetni, nem tért eszméletre, úgyhogy a bíróságnak az itéletkihirdetést félbe kellett szakítani. Félegy órakor nagy nehézségek árán végre ki tudta hirdetni Ítéletét a biróság. .Czibik Katalint két fogházör támogatta, mialatt a biróság felolvasta az ítéletet, amely bűnösnek mondotta ki a leányt tizenhétrendbeli lopás bűntettében és ezért összbüntetésül két és félévi fcgyliázra ítélte. Az orgazdákat kisebb-nagyobb szabadságvesztéssel és pénzbüntetéssel sújtotta a biróság. Az Ítélet elhangzása után Czibik Katalin ismét összeesett, a tárgyalás kezdete óta most tizenkettedszer. A védő felebbezett az Ítélet ellen. A sziiboticai rendőrség a Független Munkáspárt ellen Házkutatások, letartóztatások A belügyminisztérium legutóbb az államvédelmi törvény alapján rendeletet adott ki a független munkásszervezetek feloszlatására). A rendelet szerint a független munkásszervezetek a volt kommunistapártból alakultak és minthogy a kommunista mozgalmakat törvény tiltja, a kormány szükségesnek tartja ezekkel a szervezetekkel szemben a legszigorúbb rendszabályok alkalmazását. A rendeletet az ország legnagyobb részében végrehajtották már a hatóságok. Mindenütt_ betiltották a szervezetek működését, irattárukat lefoglalták és a vezetőket őrizetbe vették. A rendelet csütörtökön délután Szuboticára is megérkezett, ahol a hatóságok nyomban megkezdték a végrehajtását. Vukics Ferenc rendőrfőkapitány intézkedésére csütörtökön az egész rendőrség permanenciában állott. A rendőrök első-i soriban az Odor-uccai Munkásotthonban tartottak házkutatást. A házkutatás alkalmával lefoglalták a vasmunkás szakszervezet irattárát és három munkást mert nem tudták magukat kellőképpen igazolni. őrizetbe vettek. A munkásotthonban tartott házkutatással! egyidejűleg egyes munkások lakásán is házkutatásokat tartottak, á melynek folyamán több munkást; őrizetbe vettek és a rendőrségre kisérték, ahol csütörtökön este megkezdték a kihallgatásukat. Ki szabadult ki az állatkertből, a három rendőr, vagy a bohóc ? — Izgalmas cenzúra a Néparénában — (Budapesti munkatársunktól.) Az úgynevezett Schmidt-néparénában a szerényebb igényű publikum szórakozik. Van itt minden, ami cirkuszhoz illik, kifent bajuszu lódreszirozó, molett lovarnő, karcsú légtornász ez — bohóc is. A bohócot Jancsinak hivják, ami egy bohócnál egyáltalán nem szokatlan. Ez a Jancsi bohóc furcsa konfliktusba keveredett a budapesti rendőrséggel. A nein mindennapi eset a következő: Ahol az élei és a halál birkózik E'jg délután a városi közkórházban igen, az élet és a halál kaszárnyája ez a nagy, lomha épület. Sápadt bokrok és karcsú fákj között lapul meg sárgán, pufókan,. mint a vizbefult. Utak és ösvények szaladnak fürgén egyik kaputól a másikig, oldalt, öreg harsak bóbiskolnak porosán és a fákon zöld levél és miadár is ül az ágon és a kertben, a piros tulipáncik között betegek guggolnak üveges szemekkel, örültek, öngyilkosok, vérbajosok, tifuszosok, terhes asszonyok és viaszarcu kisgyerekek, mint a kirakati babák, tudja isten milyen iszonyú kórral a csontban, bőrben, húsban és mind, mind halálszagu. A fekete vasrácsok mögött, súlyos lakattal a kapukon, vannak az őrültek. Szelid és dühöngő betegek és az egészen jóindulatnak teljesen szabadlábon. Az egyiknek tarka virágkoszoru a hajában, mint egy menyasszony és a kezeit lóbázva énekel: nem én lettem hűtlen hozzád le hagytál el engem-----ezt a nótát elmondja egész odáig, hogy: megbánod még tudomisten, ríva jössz még hozzám — aztán minden különösebb indokolás nélkül újra elölről kezdi. Éppen tizenhárom éve. Minden orvosba külön-külön halálosan szerelmes, Ez különben iít már nagyon megszokott dolog. A női ápoltak mind szerelmesek a doktorokba. Ki reménytelenül, ki nem remény-Itelenül. És féltékenyek egymásra, mint a tigrisek. A világ minden baja, bűne és nagy, végtelen utálata van összezsúfolva ezen saz udvaron, tragédiák és égnek meredő, döglött sorsok, az utolsó, vagy utolsóelőtti állomáson, ahol megreked a tovább rossz lokomotivja és megtorpan az élet, mint a veszett csikó és menekül lélekszakadva és nem néz vissza, rnig túl nem jut a hideg, fekete kapun. Minden nap temetnek és minden nap uj jegyeseket szállít a fáradhatatlan vőlegény. A kert sarkában kis csoport ácsorog, a temetést jöttek nézni a közös teremből, az elköltöző szomszédokat, a 2-es, a 7-ex és a, 47-es számú hullákat, akiket a mellettük levő ágyból húzott ki a halál. És bambán, gyáva rémülettel állnak- sorba, engedelmesen, mint a megfélemlített katonák. A szülészeti osztályon uj életet dobott partra az ismeretlen kéz, az újszülött hangos -ordítással üdvözli Európát, mig a szemben levő kórteremben valaki haldoklik. A hullaházban, ahonnan a rét már idclátszik, három halott feskzik egymás mellett kinyujtózve a ravatalon. Egy öngyilkos, egy vizbefult és egy apró gyermek, akit a tiiz perzselt halálra. Csend van, meleg van, az .ablakon besüt a késő délutáni nap .és megglóriázza a gyermek nyúzott, szomorú fejét, mint egy szentet Az orra alatt kövér legyek muzsikálnak, tátott ' szájából a halál savanyu parfőmje árad és lenn, a széles kukoricaföldeken egy I mezítlábas, kapáló lány dalol a szereli lemről, - (T.) Jancsi az énekszáma után nótásfüzetet árul a közönség sorai között. A nótásfüzetben azok a kupiék találhatók, amelyeket Jancsi énekel. De Jancsi nem csak előadó művész, de szerző is egy személyben, mint a füzet borítékján olvasható valamennyi strófát ő maga személyesen költötte. Amint nyugodtan árulta a remekművet a népnek, hozzáiépett egy fiatal ügyeletes rendőríisztviselő és elkért egy példányt. Komolyan elolvasta, majd igy szólt: — A füzetek további árusítását megtiltom, a készletet elkcbzom, magát pedig feljelentem. — Miért kérem? — kérdezte remegve Jancsi. — Mert az egyik versszakasz mélyen sérti a rendőrség tekintélyét. — Melyik az kérem? A fogalmazó megmutatta. Az inkriminált strófa igy hangzott1: Az Auguszt a sétakertbe Bajba került tegnap este Mert azt hitte 3 rendőr Megszökött az állatkertből. Az egész versnek a címe az volt: »Épületes marhaságok« — ami Jancsi szerénységét jellemzi. Sok költő példát vehetne róla------ No de ne kalandozzunk el a tárgytól. Jancsi izgatottan kérdezte: — Hol itt a sértés? — No halija, a rendőrtestület három tagjáról azt állitja, hogy megszökött az állatkertből.... Jancsi mégegyszer elolvasta a müvet, aztán sugárzó arccal felkiáltott:
