Bácsmegyei Napló, 1924. július (25. évfolyam, 177-207. szám)

1924-07-24 / 200. szám

2. oldal BÁCSMEGYEI NAPLÖ 1924 julius 24. lenzék körében továbbra is rend­kívül bizakodó és azt hiszik, hogy /ovanovics Ljuba még pártszakadás árán is létrehozza a koncentrációt. Rendkívül érdekes a vajdasági radikális képviselők magatartása, akik a törzset alkotják fovanovics táborának, mig Pasics hívei között ma már csak három idősebb vaj­dasági radikális képviselő van, névszerint Radonics Jovan szubo­­ticai, Gyorgyevics Mita novisadi képviselő és dr. Miletics Sziavko közegészségügyi miniszter. r Átvették uj tulajdonosai a szuboticai viílanytelepet Az amerikai pénzcsoport nagyobb befektetésekre készül A szuboticai villanytelepet és a villamosvasutat — mint a „Bdcs­­megyei Napló“ már jelentette — eddigi tulajdonosa, a belga villa­mossági részvénytársaság eladta a Mac Daniel amerikai pénzcso­portnak. A régi tulajdonosok a vilianytelepet már át is adták az amerikai pénzcsoport kiküldött megbízottjának, Diklics Szvetozár­­nak, aki ideiglenesen átvette a vállalat igazgatását is. A villany­telep és a villamosvasút végle­ges uj igazgatója, Shellens mér­nök csak a legközelebbi hetek­ben fog megérkezni Konstanti­nápolyból, hogy átvegye az üzem vezetését. A „Bicsmegyei Napló“ munka­társa kérdést intézett Diklics Szve­­tozér ideiglenes igazgatóhoz arra nézve, hogy a vállalatnak milyen tervei vannak a villanytelep ki­bővítésére vagy esetleges uj vo­nalak kiépítésére nézve. Diklics igazgató kijelentette munkatár­sunknak, hogy érdemlegesen nem nyilaíkozhaíik, mert csak az üzem átvételére és ideiglenes vezeté­sére kapott megbizást és igy a végleges tervek megállapítására csak Shellens igazgató lesz hi­vatva. Azt azonban hangsúlyozta Dik­lics igazgató munkatársunk előtt, hogy elsősorban a villanytelep be­rendezésének és a villamos kocsik­nak alapos rendbehozására van szükség, mert mindez nincs abban az állapotban, amilyennek feltét­lenül szükség lenne. A legsür­gősebb renoválások után nagyobb befektetéseket terveznek. így első sorban uj, modern tipusu kényel­mes villamosvasúti kocsikat akarnak beszerezni, amilyenek a nagyváro­sokban már régebben forgalom­ban vannak és a régi kocsikat, amelyeknek nagyrésze már úgyis csaknem hasznavehetetlen álla­potban van, fokozatosan kivonják a forgalomból. Egy további terv lenne a palicsi vonal kettősvágányra való kiépítése, ami lényegesen meggyorsítaná a forgalmat. Az uj vonalak kiépítésére vonatkozó ter­vekkel az uj tulajdonosok majd csak később foglalkoznak, mert ezeknek megvalósulása nagyrészt attól függ, hogy a tapasztalatok után kifizetődőnek fogják-e tar­tani ezeket az uj befektetéseket, amelyeket némikép korlátoz az is, hogy az uj társulatnak már csak harminc évre szóló szerződése van Suboiica várossal. A Mac Daniel amerikai pénz­csoportnak egyébként a suboticai villanytelep az első jugoszláviai érdekeltsége. Ezenkívül még most folynak a tárgyalások arra vonat­kozólag, hogy az amerikai pénz­csoport vegye át az osijeki villa­mos-vasút és villanytelep felépí­tését is. Radikális-bimyevác megegyezés előtt A radikálisok egyengetik a founyevás-sokác-párttaJvalé megegyezés útját Az utolsó napokban ismét sok szó folyik küszöbön levő változá­sokról. amelyek abban nyilvánulná­nak meg. hogy a szuboticai párt­­szervezetek között végre létrejönne a megegyezés és ezáltal a helyi közigazgatásban is az eddiginél ak­­tivebb részt venne valamennyi párt. A szuboticai politikai köröket ezzel kapcsolatban a legjobban a szubo­ticai alpolgármesteri állás betölté­sének kérdése foglalkoztatja és mind több hive van annak a terv­nek. hogy ezt a vezető állást a bu­­nyevác-sokác-párt részére enged­jék át. A terv kedvező fogadtatása szo­ros összefüggésben van az orszá­gos politika eseményeivel. Amint a vajdasági radikális képviselők nyíl­tan lándzsát törnek az uj választá­sok ellen és az elenzékkel való kon­centrációt követelik, ugyanúgy a vajdasági radikális pártszerveze­­tekben is mind jobban megerősödik az a mozgalom, amely az ellenzéki pártokkal való megegyezést és együttműködést kívánja. Már hóna­pokkal ezelőtt kezdődött a szuboti­cai radikális-pártban ilyen mozga­lom — amelyről már akkor megír­tuk. hogy döntő fordulatot jelent a vajdasági radikálisok politikájában, bár akkor igyekeztek azt még cá­folni — ma pedig mindinkább meg­erősödik az a csoport, amely ezt a felfogást vallja és egészen nyiltan hangoztatják már különösen a bu­­nyevác-sokác-pártíal való meg­egyezés szükségességét. Az alpolgármesteri állás betölté­sének ismert tervén kivid megnyil­vánul még a radikális-pártban a megegyezésre irányuló hajlandóság még abban is. hogy a kiszélesített tanács kicserélésére vonatkozó kí­vánsággal kapcsolatban, mind több hang hallható a radikális-klubon belül olyan értelemben is. hogy ho­norálni kell a bunyeváic-sokác-párt követelését a kiszélesített tanácsban való nagyobbszámu képviseletét il­letően. Eddig ugyanis a bunyevácok, minden arra irányuló kísérlete, hogy számarányuknak megfelelően több bunyevác tagot nevezzenek ki a kiszélesített tanácsba, meddőnek bizonyult. Ezért van a bunyevác­­sokác-párt már évek óta passzivi­tásban és nem vesz részt a városi közigazgatásban. A radikális-párt részéről most kezdik komolyan venni a bunyevácóknak ezt a köve­telését is. aminthogy általában ész­revehető. hogy a szuboticai radiká­lis pártszervezet kezdi revízió alá venni a helyi pártokkal szemben ed­dig folytatott politikáját és a meg­egyezés útjait keresi. Beavatott helyről szerzett infor­mációnk szerint mindezek a jelen­ségek szoros kapcsolatban vannak az országos politika eseményeivel. A vajdasági radikálisok ugyanis biznak Jovunovics Ljuba koncentrá­ciós kormányalakítási kísérletének sikerében és erre az esetre már elő­készítik az utakat a helyi közigaz­gatásban az uj helyzet folytán szük­ségesnek mutatkozó változások ke­resztülvitelére. Amint a koncentrá­ciós kormányban a radikálisok mellett a klerikális-párt jutna leg­fontosabb szerephez, úgy a helyi közigazgatás a radikális-várt és a bunyevác-sokác-pdrt között oszlana meg. A radikális-pártban —- biztos ér­tesülésünk szerint — már napiren­den vannak az erre vonatkozó meg­beszélések. amelyekkel egyidejűleg a bunyevác-sokác-párt vezetői is sűrűn tanácskoznak a megegyezés alapjául szolgáló feltételekről, hogy a mindennap várható változás ne érje készületlenül egyik pártot sem. A bunyevácok részéről azonban eb­ben az esetben nagy óvatosság nyil­vánul meg. mert az utóbbi hónapok­ban már gyakran elromlottak a leg­szebb politikai kilátások., ami ahhoz, szoktatta őket. hogy ne legyenek vérmesen optimisták, viszont a megegyezés lehetőségei elől sem zárkóznak el. Kalchas Irta Baedeker Kalchas, akiről egy mostanában meg­jelent mitológiai kézikönyv*) terjedel­mesen ir, elég érdekes alakja a maga mitikus és misztikus korának, hogy le­fordítsuk a róla szóló fejezet egy ré­szét. Hires jós volt s éppen úgy látott bele a jelenbe, mind a múltba és jövőbe. Ma már nincsenek ily kiváló szellemek, s ha imitt-amott felbukkan egy jóstehet­ség, az legfeljebb időt mer jósolni. De Kalches embereknek és nemzeteknek a sorsát tudta megjövendölni s épp oly derültséggel jósolta meg egy nép el­pusztulását, mint egy embernek a ko­ra^ halálát. Ebben különbözik Kasszán-, drától. aki jaiveszékelve tudatta a be­következendő szerencsétleneteket, ked­vezőséget pedig sohase jósolt. Ehhez nem volt se kedélye, se elég optimiz­musa. Azért, hát a jövőre kiváncsiak inkább Kaíchashoz fordult? V, aki asze­rint. hogy melyik lábává kelt föl az ágy­ból, hol jót, hol rosszat jövendölt, s igy aki alkalmas órában jött hozzá, jól járt. mert kedvező auguriumot kapott. Kalchas meglehetősen ismert egyéni­ség. A mitológiai kézikönyveken kivid a homéroszi költészetben Shakespe­are »Troilus és Crcssida«-jában is sze­repelt. de legjobban ismerik a »Szép Heléna« cimü operettből, amely széles körökben tette népszerűvé. A madarak repüléséből jósolt, s orni­­thológiai ismereteinél fn<»va. amelyek­nek hires specialistája volt, úgy tudta szabályozni a repülésüket, hogy olyan jóslatokat olvashatott ki belőle, amelyek kellemesek lehettek a hatalmasoknak, akiket szolgált. (Igen, szolgált. Mert úgy volt a mithológiai korszakban is mint mostan, hogy a kiváló -•-'■'"emi adomá­nyokkal fölruházott lények szolgálták *) A. W. Niemann-Keirier: Mythologie der Griechen und Körner. Verlag von Null und Nichtig. Nirgendstadt, 1924, azokat, akik ily adományokkal nem vol­tak megáldva.) A jóslásai törvényerővel bírtak s a királyokat is kötelezték. Agamemnon például hasztalan ellenkezett, hiába hi­vatkozott a királyi jogaira és az elő­jogaira. Kalchas nem tágított. Azon a napon, amelyen a görög haióhad dolgát vitték eléje, éppen ballábbal kelt föl, s kimondotta a szomorú szentenciát, hogy az egész szép hajópark megfeneklik, ha a királyok királya föl nem áldozza leá­nyát. a Goethe drámájából is ismert szép Ifigéniát. Az eset egvifra a legis­mertebbeknek. — minden gimnazista tudja. A görögök hajóhada té*1onül állt az aulis-i öbölben. Agamemnon tapintatla­nul megsértette Dianát. ’' még nem ismerte a róla elnevezett tö^borszeszt. de ismerte a bosszú édességét, s nem engedte a hajórajt megmozdulni s az nem mehetett se haza. se 'tvóia felé. Az istenek akkor, s főleg az istennők — mert a nők mindig fórban szoktak len­ni —> nagyon hatalmasak •'mltak. s a görögök attól féltek, hogy örökké Au­­lisban vesztegelnek s: elvesztik a trójai háborút. (S miről énekelt volna akkor Homérosz?) Kalchas-t b°-dezték hát meg. hogy mi a teendő? ő — ahogy Niemann-Keiner ur könyvében olvasom — kegyetlenül döntött. Kijelentette, hogy a szél mindaddig nem fordulhat kedve­zőre. amig csak Agamemnon Diana ki engesztelésérc áldozatul nem hozza s le nem öleti a leányát: Ifigéniát. a mitho­­lógia egyik legbáiosabb leánvalakiát. aki testi szépségén kiviil szűzi erények­kel is dicsekedhetett. — amit nem le­het minden akkorbeli nöszetnélvről el­mondani. Agamemnonban erősebb volt a pol­­gárerénv s az istenfélelem (nem csoda: hiszen olv sok istentől félt!) mint az önző szeretet. — belátta, tö'-v valamint az istenek hiába küzdenek az ostoba­ság ellen, úgy az ostobaság is hiába harcol az istenekkel, s reszkető leányát kiszolgáltatta az áldozati késnek. Sze­rencsére néha az istennőknek is van szivük, — Diana, aki alapjában nem volt rossz nő. megkönyörült az ártatlan szüzön. akinek ajkát férfinak a vágyó csókia még nem: érintette, sz^’•vastehén­két csempészett a helyébe, s őt Tamás­ba mentette. Még ma is hegv az áldozópapot hogyan lehetett ilyen módon félrevezetni, s hogy az nem vet­te észre a nőszarvas s egy királykis­asszony közti elég észrevehető különb­ségeket, de hát megszoktuk, hogy a mi­­thológiában majdnem akkora valószí­nűtlenségek fordulnak elő. mint a törté­nelemben. Ifigénia hát meg volt mentve, s bár ennek a szerencsés körülménynek né­hány szép drámát köszönhet a szinház­­bajáró emberiség, neki magának a meg­szabadulásától nem volt sok öröme. De ez már az ő biográfiájához tartozik, s itt Kalchasról van szó. aki egyéb jeleit is adta a jóstehetségének. Me^vendöl­­te. hogy a trójai háború tiz esztendeig fog tartani, megkülönböztetésül a har mincévestől. meg a hétévestől. Ezt most minden iskolásíiu tudja, de akkor csak Kalchas tudta, amint már azt egykorú történetírók hiányában Homérosz histó­riai hűséggel f öli egyezte. Aeneasnak is ő jövendölte meg. hogy ui birodalmat fog alapítani Itáliában, s ebből látjuk, mily jelentékeny befolyást gyakorolt az emberiség sorsára, mert e jóslat nélkül talán létre se jön a római birodalom, s akkor a nagyságáról meg a hanyatlásá­ról se Írhatott volna oly hosszú és ér­dekes müvet Gibbon. Az ember azt hinné, hogy az ilyen ki­váló tehetség ilyen kivételes hatalom­nak a birtokában boldog. Nem. Kalchas nem "volt boldog — örökös halálfélelem­ben élt. Ugyanis egy jósw — a leg­szorgosabb levéltári kutatás se tudta Ikideríteni, hogy az kitől jött — kimond­ta, hogy Kalchas abban a pillanatban hal meg. amikor egy olyan jós támad, aki böicsebb nála. Képzelhetik azt az állandó aggodalmat, amelyben az ily ember él____ Ahogy egy látnokról*hal­lott. azonnal vacogtak a fogai és kilelte a hideg, mert attól tartott, hogy az esetleg bölcsebbnek fog benyúlni nála. S egyszer csakugyan elérte a végzete. Fölbukkant egy Mopsus nevű jós. aki azzal hivalkodott, hogy ő a mindenttu­­dók s a jövőbelátók fejedelme. Vitézi párbajra hívta ki Kalchast. Ez sejtette, hogy az életével játszik, de azt is tudta. hogy az istenek akarata ellen kiábavalő minden kapálózás: fölvette a kesztyűt, amelyet akkor még nem ismertek, s összemérte vele — nem a kardiát, ha­nem — az agyát. A párbaj Kalchas ha­lálával végződött Lefolyása a segédek M*-' fölvett jegyzőkönyv szerint úgy történt, hogy egy fügefáról meg kellett állapítani, hány füge csüng rajta. Kalchas rövid szemle után tizezeret konstatált, mig Mopsus eggyel többet állapított meg. Megolvasták a gyümölcsöket, s csak­ugyan 10.001 füge termett a fán. — Mopsusnak volt igaza. Kalchas a kudar­ca fölötti bánatában szornveO'-'it. Amit kár volt tennie, mert az se lehetetlen, hogy Mopsus tévedett, vagy hogy a számlálóbizottság tévedett. — esetleg célzatosan. Még a panamázás lehetősé­ge sincs kizárva. Semmit se lehet bizo­nyosan tudni, mert az eset régen tör­tént. 3 az okmányok, amelyek rávonat­koznak. elvesztek. így kellett meghalni egy bölcsnek egy hitvány füge. miatt, ami tanulság arra. hogy mily értéktelen adójában az élet... Kalchas Shakespeare szerint trójai pap Ivóit, aki a görögökhöz pártolt át. — ez természetesen egyike a sekszpiri ala­posságoknak s épp olyan garantált mint a Cseh-Szlovákia mellett »folyó« tenger. Az egykorú történetírók erről a rene­­gátságról mitse tudnak, és Minckwitz se említi a mithológiában. A bájos Kressida — aki bizony tá­volról se volt oly szűzies mint Ifigénia — az ő leánya veit. Ismeretlen anyá­tól. ami a mithológiában éppen olyan gyakori, mint napjainkban az ismeret­len apa. S ez is mutatja, mekkorát vál­tozott azóta az élet és ja világ.

Next

/
Thumbnails
Contents