Bácsmegyei Napló, 1924. július (25. évfolyam, 177-207. szám)

1924-07-17 / 193. szám

4. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1924 julius T7. A rokkantak megszánták az osztrák pénzügyminisztériumot Elsimult az osztrák kormányválság Becsből jelentik: Kinos incidens játszódott le szerdán délelőtt a pénzügyminisztériumban. Délelőtt tizenegy óra tájban kétszáz osztrák hadirokkant vonult be a pénzügymi­nisztérium épületébe és megszállták annak helyiségeit. A rokkantak kije­lentették. hogy addig nem távoznak a minisztériumból, amíg a pénzügy­­miniszter nem fogadta őket és meg nem hallgatja a rokkanttörvényre vonatkozó követeléseiket. A minisztérium személyzete a kí­nos helyzetben csak egy órai rábe­szélés és ígéretek után tudta a rok­kantakat rávenni arra. hogy béké­sen távozzanak a pénzügyminiszté­riumból. anélkül, hogy karhatalmat kellett volna alkalmazni. A fenyegető osztrák kormányvál­ság egyébként elhárítottnak tekint­hető. mert Frank helyettes államtit­kár és a nagymémetpárti ár. Schilf kereskedelmi miniszter a szerdán létrejött megegyezés következtében elállottak attól a szándéktól, hogy lemondanak. Uj lapot indítanak a sztrájkoló kolozsvári újságírók A munkásság szolidáris a sztrájkotokkal Kolozsvárról jelentik: A Keleti Új­ság, Ellenzék és Újság munkatársai­nak bérmozgalomból eredő sztrájkja változatlanul áll. A három újság to­vábbra is megjelenik álhirlapirók, hir­detési ügynökök és kiadóhivatali se­gédszemélyzet közreműködésével. A sztrájkoiók, akik az erdélyi magyar újságírás szinejavát képviselik, elha­tározták, hogy „Erdélyi Újság“ címmel uj lapot adnak ki. A lap főszerkesz­tője Paál Árpád dr., felelős szerkesz­tője Walter Gyula lesz. Az ujságirószervezet vezetősége az Uj Keletben kommünikét tesz közzé, amelyben a sztrájktörő újságírókat megbélyegzik. Sebesi Samu, Somody András, Berkes Salamon dr., Ütő Sándor és Ö/vös Béla a sztrájktörők, akik a szolidaritás parancsát meg­szegve, a kizárt újságírók helyét el foglalták. Az amsterdami internacionáléhoz tartozó szakszervezetek tanácsa Fitté­­rás János elnöklete alatt ülést tartott és kimondta a szervezett munkásság bojkottját a sztrájktörőkkel összerótt lapok ellen. Kassa — Kosice — Képek Szlovenszkó fővárosából — (Kiküldött tudósítónktól.) A Bukarest­­prágai gyorsvonatnak előkelő utasa volt: Dúca, Románia külügyminisztere, akinek szalónkocsija a szerelvény kö­zepére volt helyezve. A nagyobb állo­másokon figyeltem a kocsit: ám Dúca nem mutatkozott A szalónkocsi ablakai j sűrűn el voltak függönyözve. Királyhá­za állomásán egyenruhás szolga szállott je a kocsiról és az étteremből bevitte a miniszternek a táviratilag rendelt ebé­det. Érdeklődtem, hogy mit csinál a gazdája? — Az egész utón aktákat tanulmá­nyoz. Estig aztán végezhetett a tanulmá­nyozással, mert a kassai állomáson a szalónkocsi nyitott ajtajában állva kí­váncsian nézett körül. Románul köszön­töttem: — Jó estét, miniszter ur! v — Jó estét, ön tud románul? — Temesvári újságíró vagyok. Mi­niszter ur Prágába utaSik a konferen­ciára? Miiyen lesz ott Románia maga­tartása? — Barátságos szándék az egész vo­nalon. • Mikor részletek iránt érdeklődtem, ki­térő választ kaptam. A miniszter a cseh­szlovákiai hűvös időjárást dicsérte s örült, hogy nincs olyan forróság, mint otthon. Pár perc múlva tovább robo­gott vonatával. Kassa__ Kurucok ősi városa. Csen­des, élettelen. Az uccai lámpákat későn gyújtják. A korzón kevesen járnak. A színház magas peremét most csókolják a búcsúzó nap utolsó sugarai. A ma­gyar szó gyönyörű palotás hajléka el­árvult. A magyar szó itt már csak tűrt vendég, évente rövid ideig. A szlovák színészeké a színház. Az év nagy ré­szében ezek játszanak benne üres néző­tér előtt A hires dóm magasztosan emelkedik ég felé. Kriptájában ott nyugszik II. 'Rákóczi Ferenc fejedelem őnagysága. Rodostóból idehozták, hogy magyar föl­ödön pihenjen. A magyar föld most már 3 másodszor csúszott ki alóla. Hamvait a I csehek háborítatlanul engedik pihenni. El- I lenben a dóm előtti honvédszobor el­len kifogásuk volt. Leütötték a honvéd fejét. A fejetlen szobor most ott áll a városi muzeum előcsarnokában. Az uccákoü sürür. hallik a magyar szó, A lakosság hetven-nyolcvan száza­léka most is magyar, noha a hivatalos statisztika szerint a magyarság csak húsz százalékban van képviselve. Any­­nyi engedményt azonban adtak a ma­gyar lakosságnak, hogy az uccanevek csehül és magyarul vannak Jelezve, a cégtáblák kétnyelvüek, a villamos je­gyei szintén. Hivatalokhoz lehet magyar beadványokat intézni, melyekre kétnyel­vű felelet főn. Az árak cseh koronában alacsonyak. A villamosjegy egy korona, beretválás három korona, ugyanannyi egy kiló ke­nyér, egyszerű ebéd tiz korona, a szál­lodai szoba huszonöt-harmincöt korona. A kereseti viszonyok aránylag jók. A tanítók fizetése átlag kétezer korona. Kassán két magyar napilap van. Az egyiknek szerkesztője itt született és állandóan itt élt mindig. Ezt tavaly ki­utasították s csak nagynehezen tudott visszajönni, most pedig nem kap állam­­polgárságot. A másik lap szerkesztője tiz éve van itt, Erdélyben született, ez minden nehézség nélkül kapott kassai illetőséget és csehszlovák állampolgár­ságot Tessék eltalálni, hogy a két lap közül melyik tesz szívességet a prágai kormánynak, az első, vagy a* második? Kubán Endre A majális Irta: Móricz Zsigmond A szép fiatalasszony a reggeliző asztalra támaszkodva mondta: — Mikor a negyedik osztályt el­végeztem. a tanító azt irta a bizo­nyítványomba: »Anna derék leány, Benő bitang, haragszom rá«. Ez az én gyermekkoromnak legnagyobb szégyene. Szégyeltem s nem mertem haza vinni. Benő az öcsém volt és nem igaz, hogy olyan rossz volt. Biztosan rossz volt. csintalan, szembeszállt mindenkivel. Erős volt. verekedett, nem lehetett az iskolában hasznát venni. De nem volt rossz, se tudat­lan: testvérem volt. Otthon egyfor­mák voltunk, sőt a mamám mindig engem szidott érte is: — Te vagy a legnagyobb, neked f kell eszednek lenni. Én nem is tartottam magamat jobbnak nála. de a tanító persze ne­kem több hasznomat vette. Belőlem élt. Biztosan a legjobb voltam az egész iskolában. Olyan volt az eszem. mint a tűz. minden! tudtam, mindent én rendeztem. A tornagyakorlatot vezettem, osztályt tanítottam, ha iskolalátogató vendég .jött. én feleltem: én voltam a tanító számára az igazolás és a végső mentség. Már nem is tudott mit irni a bizo­nyítványba. az értesítő kis köny­vecskébe. azért irta bele. hogy »An-1 na derék leány. Benő bitang, harag­szom rá«. Míg élek el nem felejtem azt a pironkodást. amit éreztem. A mamám, mikor meglátta a bizo­nyítványt. majd megütötte a guta. — Mindig, mindenki ezen a sze­gény gyereken nyargal! És nekem fordult és leszidott, hogy miért vagyok alamuszi, az öcsém rovására kijátszom maga­mat jónak, bezzeg otthon nem pro­dukálom azt a nagy jóságot, minden holmim szanaszét, semmit se vég­zek. eljátszom az időt. nem lehet rámbizni semmi okosat. Ha mamám beszélt, akkor azt kellett hinni, hogy én vagyok a legrosszabb a világon. Szegényke, élt-halt értem, egész életében futott-fáradt miattam, de haláláig szidott. Szóval semmit se helyeselt, amit csináltam, de sohase másított meg még csak annyit se, hogy egy poharat tovább tegyen on­nan. ahogy én letettem: az szent volt. amit csináltam, de folyton azt mondta, hogy rossz . . Hogy el ne bizzam magam. Most se bírta megállani. Vizsga délután majális volt az erdőben, ott volt az egész iskola, szülök, roko­nok és odament a tanítóhoz s azt mondta neki: — Mondja tanító ur. miért dicséri maga egyik gyermekemet a másik rovására? Én nem mondom. Benőke haszontalan lurkó, de Anna se jobb. Lehet, hogy az iskolában jónak mu­tatja magát, mert ravasz, tessék csak eljönni s megnézni, otthon mit csinál. Egyik se jobb a másiknál. Ha az egyik csintalan, a másik is az. ha az egyik hanyag, a másikat se veti fel a szorgalom. Jobb volna, ha megszidná tanító ur. mert az én szavamnak már nincs rá semmi ha­tása. >, Biztos, hogy ezt mondta, mert mindig ilyeneket szokott mondani. A tanító odahívott s kénytelen volt a mamám kedvéért megszidni. — Hát mért nem vagy te otthon olyan jó. mint az iskolában. Annus­­ka? Ej, ej, mit nem keli hallanom az én kis pacsirtámról. És igy tovább. Én rettenetesen el­­szégyeltem magam, hogy a mamám árulkodott rám. borzasztóan kétség­be voltam esve és nem tudtam hova lenni a bánattól. Csak elszédelegtem a bokrok közé és keservesen sírtam, mert már nagy leány voltam, tiz éves. És a tanító oly kedves, olyan jó volt. hogy kis idő múlva utánam jött és felkért táncra. Nagy kitüntetés volt. mert egy gyerekkel se táncolt, ha táncolt, csak felnőtte! és velem igen! és úgy megsimogatott, megöleigetett. hogy még most is sirok. hogy eszembe jut. No de Benőke is szerzett a marná' nak egy kis elégtételt. Mert a bi­tang . . . egyszer csak nagy lárma és sikoltozás volt . . — szégyellem elmondani: . . . tudja olyan nagy palackokban. Demijonokban volt a bor az egyik bokor alatt s ő odalo­­pózkodott és mire észrevették, pó­tolta a palackokból a hiányt, tudja a savát terméséből. Azt hiszem, hogy ezt nem felejtik el ott soha. Mi a másik évben elköl főztünk arról a telepről, de nem gondolnám, hogy a Benő csinyjét még ma is ne emlegetnék, ahiogy a tanitó irta: »Anna derék leány. Be­nő bitang, haragszom rá«. Így a mamám két gyereke közül egyiket megtáncoltatta a tanitó. a másik viszont megtáncoltatta az egész majálist. De azért Benőke jó fiú volt. nem volt az rossz gyerek, csakhát fiú volt..» Kilencen kerültek asakkoiimpiászdöntőjébs A magyar játékosok első helyen vannak Párisból jelentik: Az olimpiai sakkverseny eddigi selejtező mér­kőzéseinek során a győztesek cso­portjába a következő sakkozók ke­rültek: Manson (Lettország). Euwe (Hollandia). Vajda (Magyarország), Colle (Belgium). Asenec (Lettor­szág). Colmayo (Spanyolország), Csepurnov (Finnország). Havasi (Magyarország) és Pctlan (Argenti­na). A pontok szerinti osztályozás­ban a magyarok eddig első helyen vannak. Vajda 4 pontot. Havasi 4 és felet. Sterk 3-at. Steiner 2-őt ért el. ami összesen 13 és fél pont. Azok a játékosok, akik nem kerültek be a győztesek csoportjába, a versenyt külön alcsoportban pontok szerint folytatják. A győztesek csoportjában az eredmények a következők: Havasi (Magyarország) győz Asenec (Lett­ország) ellen 23 húzással, (vezér­­gyalogjáték). Vajda győz Csepurnov (Finnor­szág) ellen. Pc-lan (Argentina) Colle (Belgium) ellen. Colmayo (Spanyolország) győz Euwe (Hollandia) ellen. Az alcsoportban Steiner (Ma­gyarország) győz Duchamns (Fran­ciaország) ellen huszonhét húzással. HÍREK »S® ROSSZ TÁRSASÁGBAN Körülnézek és türelmetlenül kérdem: ki tud hát tanácsot adni? Ki tud vála­szolni a kérdésemre, ki tud megértő, megnyugtató szavakat mondani ebben az éjszakában? Nyugtalanul forgatom a ■köteteket, a lapokat, a gondolatokat. Ódon nevek: Thales, Anaximandros, Anaximenes, Xenophanes, Parmenides. Messzi idők és nagyszerű gondolatok. Bölcs koponyák és derűs attikai ég, osz­lopos csarnokok, olajfák, hytharát pön­­gető dalnokok, sétáló és vitatkozó ifjak. A honnan, a hova és a miért vitatása. A tűz, a viz, az isten, a halál, az egy­ség, a keletkezés, az élet, az atom, az egész nagy, értelmetlen min Jens ég tit­kának vitatása, kutatása, magyarázga­­tása. Az egyik állít, a másik cáfol, az egyik a vizet, a másik a levegőt tartja: az ösanyagnak, az egyik számokban ke­resi a lényeget, a másik a harcban, az egyik monista, a másik pluralista, az egyik mosolygósán hivő, a másik gú­nyosan tagadó. Kinqk higyjek hát? Tovább sietek szomjasan és lappangó reménykedéssel: talán Platon, vagy Epikureosz, vagy Piaion. Talán ők, ők a nagyok megadják a tanácsot, az ér­telmet, a feleletet, a megnyugtatást. De hiába. Az egyik ienge mítosz, a másik szelíd, suta optimizmus, a harmadik csupa fárasztó allegória és szimbólum. Vajon messze esnek-e már tőlünk, avagy akkor is messziek meg idegenek voltak, amikor éltek? — ki tudja. Le­lhet, hogy felnyúló csúcsok ők, melyek magasságából sohasem szemlélhetjük az életet. Mi lent vagyunk és semmi vi­­jjgasztalást sem látunk magunk körül, fVégigviseljük miértjeinket egész éle­tünkön, mint vállunkba vájó chimerát és sohasem tudjuk meg, mi a leghelye­sebb: meghalni, tovább sietni, vagy unottan, tehetetlenül megállni, mint aki­nek már mindegy, hogy merre megy. Az ebédlőben megkondul az óra. Ké­ső éjjel van már, de én nem nyugha­­(tom, mint falánk alkimista lángok és lombikok között. Valaminek a végére (szeretnék jutni, valami lezártságot, va­­j lami eredményt szeretnék elérni, hogy I azután fáradtan és megelégedetten fe­lhajthassam fejemet Lassanként minden lösszefolyik előttem: élet, anyag, lélek, * elmúlás, alkotás, abszolutum, vég és »végtelenség. Csak kérdőjelek ágaskod­ónak fel a lagymatag bizonytalanságból,

Next

/
Thumbnails
Contents