Bácsmegyei Napló, 1924. július (25. évfolyam, 177-207. szám)

1924-07-15 / 191. szám

4. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1924 julius 15. Letartóztatták az álhirlapiro-áldetektivet Pollák-Petrovlcs-Petot, a Hírlap fő munkatársát kedden délelőtt szállítják át ez ügyészségre A szuboticai rendőrség Ebenspanger Sándor repülő ceruzakereskedő följelen­tésére hétfőn délelőtt letartóztatta Pol­­lák-Petrovics-Petö Gergelyt, a szuboti­­cai »Hírlap« főmunkutdrsdt személyes szabadság megsértése és magánlaksér­tés, valamint hamis név használata mi­att. Pollák-Petrovics-Peíő ugyanis, — mint a Bácsmegyei Napló már jelentette — pénteken délután a Városi kávéház­ban letartóztatta Ebenspanger Sándort, aki előtt államrendőrségi detektivnek adta ki magát, majd megjelent a ceru­zakereskedő lakásán és ott házkutatást tartott, azután pedig előállitatta Eben­­spangert a rendőrségen. A háromnevü ügynök A letartóztatott áldetektivet valódi nevén — már amennyire ez egyáltalán megállapítható — Polldk Gyulának hív­ják és egészen a legutóbbi időkig mint ceruza- és kopirpapir-ügynök szerepelt. Amikor az impérium-változás bekövet­kezett, Pollák föicserélte eredeti nevét Petrovics-csal, amelynek — mint töb­bek előtt kijelentette — sokkal jobb hangzása van Beogradban. A fiatal ko­­pirp.apir-ügynök úti tapasztalatairól ál­landóan tudósításokat küldözgetett be több lapnak, amelyek rendszerint nem adtak helyet ezeknek az elmefuttatá­soknak, mié végre néhány hónappal ez­előtt sikerült megailapodást létesítenie a szuboticai »Hirlap« szerkesztőségével. A lapvállalat hirdetésgyüjtő ügynöknek alkalmazta Pollák-Petrovicsot, azzal a föltétellel, hogy megmagyarositja nevét. — A Hirlap ugyanis — mondották az ujonan szerződtetett utazónak — a ti­­zenhárompróbás magyarságával »főzi« a vidéki palikat. Mégse küldhetünk csupa prononszirozott zsidót a falvakba. Ma­gát, fiam, ezentúl Pető Gergelynek fog­ják hívni. Beogradnak Petrovics, a hit­községnek Pollák, Kishegyesnek Pető. Amikor Pollák-Pctrovics aggodalmas­kodott, hogy végül majd baja lesz a páros és páratlan napokon használt kü­lönböző nevei miatt, megnyugtatták: — Hát azt hiszi, hogy a szerkesztőn­ket talán Havasnak hívják? Legyen nyugodt,.majd adunk magának egy tu­dósítói igazolványt Pető Gergely név­re, azt minden hatóság respektálja. A tudósítói igazolvány említésére — minden álhirlapirónak ez a legtitkosabb álma — eloszlottak Pollák-Petrovics, il­letőleg most már Pető Gergely aggá­lyai és mint a Hirlap tudósítója eluta­zott hirdetéseket gyűjteni »a vidéki pa­­lik«-tól. Az igazolvány birtokában ter­mészetesen mindenütt hírlapírónak adta ki magát és olyan viselkedést tanúsí­tott, hogy a debeljácsai szoigabiró — akivel szemben minősíthetetlenül go­romba modorban lépett föl — kénytelen volt elrendelni őrizetbevételét. Kiszaba­dulása után »az ujságiróíársadalmat sze­mélyében ért sérelemről- hasábos és hazugságoktól hemzsegő tudósítást irt a Hirlap-ba, amelynek főszerkesztője erre valóságos belső titkos munkatársává avatta. Hírlapírói működése — amely jelenlegi letartóztatásával egyidőre vé­get ért — rövid volt, de sikerekben gazdag: nevéhez fűződik a kovini ket­tős gyilkosságról szóló emlékezetes tu­dósítás, amelynek az a nevezetessége, hogy a szöbaníorgó bűntény áldozatait három hónappal eltemetésük után újból meggyilkolták — a Hírlap és Pető Ger­gely szerint. Cáioiva mind a vádlottak padjáig A Hirlap-nál dolgozó tényleges újság­írók — akik nem szereznek érdemeket hirdetések gyűjtésével — kezdettől fog­va rossz szemmel nézték a ceruza- és kopirpapirügynök zsurnalisztikái érvé­nyesülését, azonban nem tehettek sem­mit ez ellen, mert Havas Károly fele­lős szerkesztő tűzön-vizen keresztül exponálta magát ujonan fölfedezett publicistájáért, még az áldetektiveske-. dés után is. A Hirlap szombati száma-1 [ban a leghatározottabb formában meg- I védte a szélhámos álhirlapirót és miután cáfolatnak szánt közleményében fölé­nyesen kijelentette, hogy »a szuboticai magyar nyelvű, (ez mi vagyunk, a Bácsmegyei Napló), sajnos, már megint tudva valótlant állított«, a következő­ket irta munkatársa áldetektiv-tényke­­déséről: — Pető csak újságírói kötelességét teljesítette, amikor ez után az ember után nc-m mint áldetektiv, hanem mint újságíró nyomozott. A szombati számban még csak ennyi volt mindössze a tényállás cáfolata, mert a Hirlap nagyon jól tudta, hogy Pető Gergely letagadhatatlanul elkövet­te a terhére rótt bűncselekményeket, ta­nuk előtt hatósági közegnek adta ki magát és házkutatást is tartott, ami pe­dig csak némi túlzással minősíthető új­ságírói kötelességteljesitésnek. Legalább is a Jugoszláviai Újságírók Egyesülete nem köti a tagfelvételt házkutatásnak nevezett magánlaksértéshez. Hétfőre [azonban megváltozott a helyzet: a Hír­lap megváltoztatta magatartását, felha­gyott a nem-lehessen-tudni óvatosság­gal és minden fenntartás nélkül hozzá­kötötte a lap presztízsét Petőhöz, úgyis mint Petrcvicshoz. Ennek a frontváltoz­tatásnak az a magyarázata, hogy a Hirlap két munkatársa közben beszélt Ebenspanger ceruzakereskedővel, a föl­jelentővel és fenyegetésekkel meg Ígé­retekkel rávették arra, adjon nekik egy nyilatkozatot, amelyben kijelenti, hogy P. P. P. nem adta ki. magát előtte de­tektivnek. — Maga jó zsidó, — mondották neki — a Hirlap pedig szintén jó zsidó lap, mit bántsuk egymást? Mi sem akarunk kellemetlenkedni magának.... Ebenspanger megijedt és aláírta az elébe tett nyilatkozatot, amely — meg­hamisít ott szöveggel — megjelent a Hirlap hétfői számában. Ennek ellené­ben az álhirlapiró-áidetektiv is adott egy nyilatkozatot Ebenspangernek, hogy ők egyformán dzsentlemenek és csak tévedésből nézte zsebmetszőnek. A re­habilitált Ebenspangertől kizsarolt nyi­latkozat birtokában a Hirlap — abban a hitben, hogy most már dominó — eré­lyesen megcáiolta a Bácsmegyei Napló tudósítását az Ebenspanger-Pető-ügyről és az egyizben már tapasztalt fölény­nyel hozzátette, hogy ezentúl akkor sem veszi észre »a szuboticai világlap piszkálődásait, ha azt írja, hogy a Hir­lap egész szerkesztősége üres óráiban ezüstkanalak lopásával szokott foglal­kozni.« Ennek .az eltökélésnek minden­esetre megvan az az előnye, hogy a Hirlap-nak nem kell majd tudomásul venni Pető-Petrovics-Pollák letartózta­­sát sem. A letartóztatás Amikor a Hírlap cáfolata megjelent, Pető Gergely már a szuboticai rendőr­ség foglya volt. A rendőrségre hétfőn reggel idézték be a konkurrens cerhza­­íigynököket, Ebenspanger Sándort és Pető -Pollák - Petrovicsot. Prodanovics rendőrkapitány elsőnek Ebenspangert hallgatta ki azokra a váciakra vonatko­zóan, amelyeket az áldetektiv emelt el­lene. A rendőrkapitány megállapította a vádak alaptalanságát, továbbá, hogy Ebenspanger jugoszláv állampolgár, a leinek Szuboíicán bejelentett lakása, ál landó foglalkozása van és teljesen rend­­bcnlévpnek találta igazolványait. A re­pülő ceruzakereskedő ellen ezen az ala­pon megszüntették az eljárást. Ebenspanger kihallgatása után Peíő- Pollák-Petrovicsot vették elő, aki elein­te mindent tagadott és arra a nyilatko­zatra hivatkozott, amelyet a Hírlap munkatársai Ebenspangertől szereztek. Ebenspanger, amikor a rendőrkapitány erre vonatkozólag kihallgatta, kijelen­tette, hogy a nyilatkozatot könyörület­­ből adja, hogy hit sor sósain segítsen, és annak tartalma elejétöl-végig va­lótlan, Megállapította a rendőrség egyébként azt is, hogy ezen a nyilat­kozaton Ebenspanger tudtán kívül utó­lag változtatott a Hirlap szerkesztősége. Rakics Lenka, Ebenspanger háziasz­­szonya, akit tanúként hallgattak ki, elő­adta vallomásában, hogy Pető előtte Petrovics államrendőrségi detektivnek adta ki magát és meghagyta neki, hogy ne adja ki Ebenspangernek a ruháit s ne engedje elutazni, arnig a rendőrség érte nem jön. Pető ezután — Rakics Lenka vallomása szerint — felnyittatta Ebenspanger koiierjét és annak tartal­mát átvizsgálta. A bizonyítékok súlya alatt Pető meg­tört és beismerte Prodanovics rendőr­kapitány előtt a terhére rótt bűncselek­ményeket. Majd könyörögni kezdett, hogy helyezzék szabadlábra, rögtön el­utazik Szuboticáról és vissza se jön többé. Természetesen nem használt a siránkozása; ehelyett a rendőrség azt igyekezett megállapítani, hogy Petőnek tulajdonképpen melyik az igazi neve a három közül? Amikor ezt megkérdez­ték tőle, az őrizetbevett áldetektiv ci­nikusan válaszolta: — Most már magam sem tudom. Kiderült, hogy mind a három névre vannak igazolványai, amelyeket termé szetesen elkoboztak tőle. Kihallgatása I után átadták Petőt a bűnügyi osztály­nak, ahol Pesics rendőrkapitány jegy­zőkönyvet vett föl vallomásáról. Pesics kapitány előtt Pető fenntartotta korábbi beismerő vallomását, csak azzal véde­kezett, hogy Ebenspanger lakásán tett látogatása nem volt házkutatás. Pesics rendőrkapitány ezután kihir­dette Pető-Petrcvics-Pollák előtt a le­tartóztatás! végzést személyes szabad­ság megsértése, magánlaksértés és ha­mis névhasználat miatt, egyben tovább folytatják kilétének földerítésére a nyo­mozást. A letartóztatott áldetektivet kedden adják át az ügyészségnek. Pető és az újságírók A szuboticai újságíró-szekció egyik vezetőtagja a következőket mondotta a Bácsmegyei Napló munkatársának a Pető-aff érről: — A háromnevü áldetektiv nem tagja az ujságirószervezetnek és nem is új­ságíró. A Hirlap-nak ezzel ellenkező ál­láspontját: hogy a szóbanforgó fiatal­ember a Hírlap szerkesztőségének tag­ja, tejlát újságíró, nem lehet akceptálni. Ha a borbélyom fölvesz engem segéd­nek, azzal még nem leszek borbély, mert nem tudok beretválnl Ugyanígy Pető-Petrovics-Pollákot sem nevezhetik I ki a Hirlap gazdái újságíróvá. Általá- I ban fel kell végre szólalni az ellen, hogy egyes lapok kétes exisztenciákat csempésznek be rendszeresen az újság­író-társadalomba csupán azért, mert jjezek olcsóbban dolgoznak, mint a hiva­tásos újságírók. Ez az oka annak, hogy a nevezett lapnál rövid időn belül má­sodszor történik meg, hogy nem hiva­tásos ujsagiró-munkatárs összeütközés­be kerül a büntetőtörvényekkel. Tud­tommal a Hirlap-nál dolgozó tényleges újságírók vannak legjobban elkeseredve amiatt, hogy ilyen, utóbb sikkasztóknak és áldetektiveknek bizonyuló, alakokat ültetnek be közéjük a szerkesztőségbe és ők kívánják elsősorban, hogy a jugo­szláviai magyar sajtó kíméletlenül irtsa ki ezeket a parazitákat, még ha az erre a munkára fordított idő és fáradság nem is látszik arányban állónak a zsurnalisz­tikába betolakodott szélhámosok jelen­téktelenségével. Bukott diákok bombamerénylete tanárjuk ellen Idő előtt robbant fe! a bomba Aradról jelentik : Oravicún egy eddig talán egyedülálló merény­letet kíséreltek meg; Tarcin gim­náziumi tanár ellen elkeseredett diákok bombamerényletet követtek ei. Tárán volt görög kalholikus pap az oravicai „General Drego­­lina" gimnáziumnak a tanára és arról hírhedt, hogy hangos zászló­vivője az antiszemitizmusnak, és az iskoláhan is állandóén kam* póskeresztes jelvényt visel, a gö­rög keleti egyház ellen is fékte­len propagandát üz. Mint peda­gógus pedig abban leli kedvét, hogy diákjainak 65—70 százalékúi elbuktatja, mint az idén is történt. Az elkeseredésnek a következ­ménye az a bombamerénylet, amelyet eddig ismeretlen tette­sek követtek el ellene, Gyujtózsi­­nórral ellátóit bombát dobtak Tárán tanárnak az oravicai gör. kalh. templom melleit tévő búza felé, ,de a bomba idő előtt robbant s igy csak a környéken fekvő házak ablakai törtek össze, emberélet­ben nem esett kar. A merénylet színhelyén még két dinamíl-pat* ront is találtak. Az oravicai csendőrség erélyes nyomozást indított az ügyben. 3 fl r • O® ipelmejia a sentai merénylő Évek óta készüli a gyilkosságra Szentáról jelentik: A rendőrség lázasan folytatja a nyomozást dr. Glücksthal Zoltán meggyilkolása előzményeinek felderítésére. Főként azokat az adatokat kívánja a rend­őrség tisztázni, amelyekből megál­lapítható lesz. hogy a gyilkos beszá­­mithatatian-e. vagy felelnie kell szörnyű tettéért. A nyomozás adatai kezdenek arra mutatni, hogy Gynkics Ljubomir tervszerűen, előre megfontolva ké­szült gyilkos tervére. Évek óta ké­szülődött már arra. hogy a Glück­­sthal-csa'áddal leszámoljon. A szen­­tai kórházban is állandóan azt haj­togatta. hogy le fogja lőni Glück­­sthal Zoltánt s amikor a beogradi elmegyógyintézetben egy szentai látogatót fölismert, előtte is említet­te. hogy ha hazamegy, le fogja lőni Glücksthal gyógyszerészt. A rendőrség .ma kihallgatta a Glücksthal-féle cukorkagyár egyik alkalmazottját. Úri Gizellát, akinek vallomása értékes adatokat bocsá­tott a nyomozó hatóság rendelkezé­sére a gyilkosság okának felderíté­sére. Úri Gizela elmondotta, hogy a gyilkos Gyukics Líubomir évekig volt a cukorgyár alkalmazottja. Mindig teljesen normálisan viselke­dett. feltűnő csak az volt. hogy so­kat nevetgélt és gesztikulált, azon­ban sohasem tette azt a benyomást, mintha őrült lenne. Egyizben Glück­­sthai levont a fizetéséből kétszáz di­nárt és elbocsátotta szolgálatából. Ekkor kezdte Gyukics azt hajtogat­ni. hogy bosszút áll majd és leszá­mol a Gliicksthal-családdal. — A merénylő tavaly nyáron is bejött egyszer hozzánk. — mondot­ta Úri Gizella — de csak engem ta­lált a drogériában. A következő üzenetet adta át a doktor ur számá­ra: »Beogradbó! ide hivott az a nő. A doktor ur adja őt elő. különben agyonlövöm.« Rendőrt hivtam, aki a zavarodottnak látszó embert kiki­­sérte a határba. Gyukics azonban visszaszökött éjjel a városba és be­verte Glücksthalék ablakait. A gyilkos egyébként — mint a rendőrség megállapította — a me­rénylet elkövetése előtt dohányt, cigarettát rejtett el a harisnyájában, vagyis előre készült arra. hogy le fogják tartóztatni és biztosítani

Next

/
Thumbnails
Contents