Bácsmegyei Napló, 1924. július (25. évfolyam, 177-207. szám)
1924-07-15 / 191. szám
4. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1924 julius 15. Letartóztatták az álhirlapiro-áldetektivet Pollák-Petrovlcs-Petot, a Hírlap fő munkatársát kedden délelőtt szállítják át ez ügyészségre A szuboticai rendőrség Ebenspanger Sándor repülő ceruzakereskedő följelentésére hétfőn délelőtt letartóztatta Pollák-Petrovics-Petö Gergelyt, a szuboticai »Hírlap« főmunkutdrsdt személyes szabadság megsértése és magánlaksértés, valamint hamis név használata miatt. Pollák-Petrovics-Peíő ugyanis, — mint a Bácsmegyei Napló már jelentette — pénteken délután a Városi kávéházban letartóztatta Ebenspanger Sándort, aki előtt államrendőrségi detektivnek adta ki magát, majd megjelent a ceruzakereskedő lakásán és ott házkutatást tartott, azután pedig előállitatta Ebenspangert a rendőrségen. A háromnevü ügynök A letartóztatott áldetektivet valódi nevén — már amennyire ez egyáltalán megállapítható — Polldk Gyulának hívják és egészen a legutóbbi időkig mint ceruza- és kopirpapir-ügynök szerepelt. Amikor az impérium-változás bekövetkezett, Pollák föicserélte eredeti nevét Petrovics-csal, amelynek — mint többek előtt kijelentette — sokkal jobb hangzása van Beogradban. A fiatal kopirp.apir-ügynök úti tapasztalatairól állandóan tudósításokat küldözgetett be több lapnak, amelyek rendszerint nem adtak helyet ezeknek az elmefuttatásoknak, mié végre néhány hónappal ezelőtt sikerült megailapodást létesítenie a szuboticai »Hirlap« szerkesztőségével. A lapvállalat hirdetésgyüjtő ügynöknek alkalmazta Pollák-Petrovicsot, azzal a föltétellel, hogy megmagyarositja nevét. — A Hirlap ugyanis — mondották az ujonan szerződtetett utazónak — a tizenhárompróbás magyarságával »főzi« a vidéki palikat. Mégse küldhetünk csupa prononszirozott zsidót a falvakba. Magát, fiam, ezentúl Pető Gergelynek fogják hívni. Beogradnak Petrovics, a hitközségnek Pollák, Kishegyesnek Pető. Amikor Pollák-Pctrovics aggodalmaskodott, hogy végül majd baja lesz a páros és páratlan napokon használt különböző nevei miatt, megnyugtatták: — Hát azt hiszi, hogy a szerkesztőnket talán Havasnak hívják? Legyen nyugodt,.majd adunk magának egy tudósítói igazolványt Pető Gergely névre, azt minden hatóság respektálja. A tudósítói igazolvány említésére — minden álhirlapirónak ez a legtitkosabb álma — eloszlottak Pollák-Petrovics, illetőleg most már Pető Gergely aggályai és mint a Hirlap tudósítója elutazott hirdetéseket gyűjteni »a vidéki palik«-tól. Az igazolvány birtokában természetesen mindenütt hírlapírónak adta ki magát és olyan viselkedést tanúsított, hogy a debeljácsai szoigabiró — akivel szemben minősíthetetlenül goromba modorban lépett föl — kénytelen volt elrendelni őrizetbevételét. Kiszabadulása után »az ujságiróíársadalmat személyében ért sérelemről- hasábos és hazugságoktól hemzsegő tudósítást irt a Hirlap-ba, amelynek főszerkesztője erre valóságos belső titkos munkatársává avatta. Hírlapírói működése — amely jelenlegi letartóztatásával egyidőre véget ért — rövid volt, de sikerekben gazdag: nevéhez fűződik a kovini kettős gyilkosságról szóló emlékezetes tudósítás, amelynek az a nevezetessége, hogy a szöbaníorgó bűntény áldozatait három hónappal eltemetésük után újból meggyilkolták — a Hírlap és Pető Gergely szerint. Cáioiva mind a vádlottak padjáig A Hirlap-nál dolgozó tényleges újságírók — akik nem szereznek érdemeket hirdetések gyűjtésével — kezdettől fogva rossz szemmel nézték a ceruza- és kopirpapirügynök zsurnalisztikái érvényesülését, azonban nem tehettek semmit ez ellen, mert Havas Károly felelős szerkesztő tűzön-vizen keresztül exponálta magát ujonan fölfedezett publicistájáért, még az áldetektiveske-. dés után is. A Hirlap szombati száma-1 [ban a leghatározottabb formában meg- I védte a szélhámos álhirlapirót és miután cáfolatnak szánt közleményében fölényesen kijelentette, hogy »a szuboticai magyar nyelvű, (ez mi vagyunk, a Bácsmegyei Napló), sajnos, már megint tudva valótlant állított«, a következőket irta munkatársa áldetektiv-ténykedéséről: — Pető csak újságírói kötelességét teljesítette, amikor ez után az ember után nc-m mint áldetektiv, hanem mint újságíró nyomozott. A szombati számban még csak ennyi volt mindössze a tényállás cáfolata, mert a Hirlap nagyon jól tudta, hogy Pető Gergely letagadhatatlanul elkövette a terhére rótt bűncselekményeket, tanuk előtt hatósági közegnek adta ki magát és házkutatást is tartott, ami pedig csak némi túlzással minősíthető újságírói kötelességteljesitésnek. Legalább is a Jugoszláviai Újságírók Egyesülete nem köti a tagfelvételt házkutatásnak nevezett magánlaksértéshez. Hétfőre [azonban megváltozott a helyzet: a Hírlap megváltoztatta magatartását, felhagyott a nem-lehessen-tudni óvatossággal és minden fenntartás nélkül hozzákötötte a lap presztízsét Petőhöz, úgyis mint Petrcvicshoz. Ennek a frontváltoztatásnak az a magyarázata, hogy a Hirlap két munkatársa közben beszélt Ebenspanger ceruzakereskedővel, a följelentővel és fenyegetésekkel meg Ígéretekkel rávették arra, adjon nekik egy nyilatkozatot, amelyben kijelenti, hogy P. P. P. nem adta ki. magát előtte detektivnek. — Maga jó zsidó, — mondották neki — a Hirlap pedig szintén jó zsidó lap, mit bántsuk egymást? Mi sem akarunk kellemetlenkedni magának.... Ebenspanger megijedt és aláírta az elébe tett nyilatkozatot, amely — meghamisít ott szöveggel — megjelent a Hirlap hétfői számában. Ennek ellenében az álhirlapiró-áidetektiv is adott egy nyilatkozatot Ebenspangernek, hogy ők egyformán dzsentlemenek és csak tévedésből nézte zsebmetszőnek. A rehabilitált Ebenspangertől kizsarolt nyilatkozat birtokában a Hirlap — abban a hitben, hogy most már dominó — erélyesen megcáiolta a Bácsmegyei Napló tudósítását az Ebenspanger-Pető-ügyről és az egyizben már tapasztalt fölénynyel hozzátette, hogy ezentúl akkor sem veszi észre »a szuboticai világlap piszkálődásait, ha azt írja, hogy a Hirlap egész szerkesztősége üres óráiban ezüstkanalak lopásával szokott foglalkozni.« Ennek .az eltökélésnek mindenesetre megvan az az előnye, hogy a Hirlap-nak nem kell majd tudomásul venni Pető-Petrovics-Pollák letartóztasát sem. A letartóztatás Amikor a Hírlap cáfolata megjelent, Pető Gergely már a szuboticai rendőrség foglya volt. A rendőrségre hétfőn reggel idézték be a konkurrens cerhzaíigynököket, Ebenspanger Sándort és Pető -Pollák - Petrovicsot. Prodanovics rendőrkapitány elsőnek Ebenspangert hallgatta ki azokra a váciakra vonatkozóan, amelyeket az áldetektiv emelt ellene. A rendőrkapitány megállapította a vádak alaptalanságát, továbbá, hogy Ebenspanger jugoszláv állampolgár, a leinek Szuboíicán bejelentett lakása, ál landó foglalkozása van és teljesen rendbcnlévpnek találta igazolványait. A repülő ceruzakereskedő ellen ezen az alapon megszüntették az eljárást. Ebenspanger kihallgatása után Peíő- Pollák-Petrovicsot vették elő, aki eleinte mindent tagadott és arra a nyilatkozatra hivatkozott, amelyet a Hírlap munkatársai Ebenspangertől szereztek. Ebenspanger, amikor a rendőrkapitány erre vonatkozólag kihallgatta, kijelentette, hogy a nyilatkozatot könyörületből adja, hogy hit sor sósain segítsen, és annak tartalma elejétöl-végig valótlan, Megállapította a rendőrség egyébként azt is, hogy ezen a nyilatkozaton Ebenspanger tudtán kívül utólag változtatott a Hirlap szerkesztősége. Rakics Lenka, Ebenspanger háziaszszonya, akit tanúként hallgattak ki, előadta vallomásában, hogy Pető előtte Petrovics államrendőrségi detektivnek adta ki magát és meghagyta neki, hogy ne adja ki Ebenspangernek a ruháit s ne engedje elutazni, arnig a rendőrség érte nem jön. Pető ezután — Rakics Lenka vallomása szerint — felnyittatta Ebenspanger koiierjét és annak tartalmát átvizsgálta. A bizonyítékok súlya alatt Pető megtört és beismerte Prodanovics rendőrkapitány előtt a terhére rótt bűncselekményeket. Majd könyörögni kezdett, hogy helyezzék szabadlábra, rögtön elutazik Szuboticáról és vissza se jön többé. Természetesen nem használt a siránkozása; ehelyett a rendőrség azt igyekezett megállapítani, hogy Petőnek tulajdonképpen melyik az igazi neve a három közül? Amikor ezt megkérdezték tőle, az őrizetbevett áldetektiv cinikusan válaszolta: — Most már magam sem tudom. Kiderült, hogy mind a három névre vannak igazolványai, amelyeket termé szetesen elkoboztak tőle. Kihallgatása I után átadták Petőt a bűnügyi osztálynak, ahol Pesics rendőrkapitány jegyzőkönyvet vett föl vallomásáról. Pesics kapitány előtt Pető fenntartotta korábbi beismerő vallomását, csak azzal védekezett, hogy Ebenspanger lakásán tett látogatása nem volt házkutatás. Pesics rendőrkapitány ezután kihirdette Pető-Petrcvics-Pollák előtt a letartóztatás! végzést személyes szabadság megsértése, magánlaksértés és hamis névhasználat miatt, egyben tovább folytatják kilétének földerítésére a nyomozást. A letartóztatott áldetektivet kedden adják át az ügyészségnek. Pető és az újságírók A szuboticai újságíró-szekció egyik vezetőtagja a következőket mondotta a Bácsmegyei Napló munkatársának a Pető-aff érről: — A háromnevü áldetektiv nem tagja az ujságirószervezetnek és nem is újságíró. A Hirlap-nak ezzel ellenkező álláspontját: hogy a szóbanforgó fiatalember a Hírlap szerkesztőségének tagja, tejlát újságíró, nem lehet akceptálni. Ha a borbélyom fölvesz engem segédnek, azzal még nem leszek borbély, mert nem tudok beretválnl Ugyanígy Pető-Petrovics-Pollákot sem nevezhetik I ki a Hirlap gazdái újságíróvá. Általá- I ban fel kell végre szólalni az ellen, hogy egyes lapok kétes exisztenciákat csempésznek be rendszeresen az újságíró-társadalomba csupán azért, mert jjezek olcsóbban dolgoznak, mint a hivatásos újságírók. Ez az oka annak, hogy a nevezett lapnál rövid időn belül másodszor történik meg, hogy nem hivatásos ujsagiró-munkatárs összeütközésbe kerül a büntetőtörvényekkel. Tudtommal a Hirlap-nál dolgozó tényleges újságírók vannak legjobban elkeseredve amiatt, hogy ilyen, utóbb sikkasztóknak és áldetektiveknek bizonyuló, alakokat ültetnek be közéjük a szerkesztőségbe és ők kívánják elsősorban, hogy a jugoszláviai magyar sajtó kíméletlenül irtsa ki ezeket a parazitákat, még ha az erre a munkára fordított idő és fáradság nem is látszik arányban állónak a zsurnalisztikába betolakodott szélhámosok jelentéktelenségével. Bukott diákok bombamerénylete tanárjuk ellen Idő előtt robbant fe! a bomba Aradról jelentik : Oravicún egy eddig talán egyedülálló merényletet kíséreltek meg; Tarcin gimnáziumi tanár ellen elkeseredett diákok bombamerényletet követtek ei. Tárán volt görög kalholikus pap az oravicai „General Dregolina" gimnáziumnak a tanára és arról hírhedt, hogy hangos zászlóvivője az antiszemitizmusnak, és az iskoláhan is állandóén kam* póskeresztes jelvényt visel, a görög keleti egyház ellen is féktelen propagandát üz. Mint pedagógus pedig abban leli kedvét, hogy diákjainak 65—70 százalékúi elbuktatja, mint az idén is történt. Az elkeseredésnek a következménye az a bombamerénylet, amelyet eddig ismeretlen tettesek követtek el ellene, Gyujtózsinórral ellátóit bombát dobtak Tárán tanárnak az oravicai gör. kalh. templom melleit tévő búza felé, ,de a bomba idő előtt robbant s igy csak a környéken fekvő házak ablakai törtek össze, emberéletben nem esett kar. A merénylet színhelyén még két dinamíl-pat* ront is találtak. Az oravicai csendőrség erélyes nyomozást indított az ügyben. 3 fl r • O® ipelmejia a sentai merénylő Évek óta készüli a gyilkosságra Szentáról jelentik: A rendőrség lázasan folytatja a nyomozást dr. Glücksthal Zoltán meggyilkolása előzményeinek felderítésére. Főként azokat az adatokat kívánja a rendőrség tisztázni, amelyekből megállapítható lesz. hogy a gyilkos beszámithatatian-e. vagy felelnie kell szörnyű tettéért. A nyomozás adatai kezdenek arra mutatni, hogy Gynkics Ljubomir tervszerűen, előre megfontolva készült gyilkos tervére. Évek óta készülődött már arra. hogy a Glücksthal-csa'áddal leszámoljon. A szentai kórházban is állandóan azt hajtogatta. hogy le fogja lőni Glücksthal Zoltánt s amikor a beogradi elmegyógyintézetben egy szentai látogatót fölismert, előtte is említette. hogy ha hazamegy, le fogja lőni Glücksthal gyógyszerészt. A rendőrség .ma kihallgatta a Glücksthal-féle cukorkagyár egyik alkalmazottját. Úri Gizellát, akinek vallomása értékes adatokat bocsátott a nyomozó hatóság rendelkezésére a gyilkosság okának felderítésére. Úri Gizela elmondotta, hogy a gyilkos Gyukics Líubomir évekig volt a cukorgyár alkalmazottja. Mindig teljesen normálisan viselkedett. feltűnő csak az volt. hogy sokat nevetgélt és gesztikulált, azonban sohasem tette azt a benyomást, mintha őrült lenne. Egyizben Glücksthai levont a fizetéséből kétszáz dinárt és elbocsátotta szolgálatából. Ekkor kezdte Gyukics azt hajtogatni. hogy bosszút áll majd és leszámol a Gliicksthal-családdal. — A merénylő tavaly nyáron is bejött egyszer hozzánk. — mondotta Úri Gizella — de csak engem talált a drogériában. A következő üzenetet adta át a doktor ur számára: »Beogradbó! ide hivott az a nő. A doktor ur adja őt elő. különben agyonlövöm.« Rendőrt hivtam, aki a zavarodottnak látszó embert kikisérte a határba. Gyukics azonban visszaszökött éjjel a városba és beverte Glücksthalék ablakait. A gyilkos egyébként — mint a rendőrség megállapította — a merénylet elkövetése előtt dohányt, cigarettát rejtett el a harisnyájában, vagyis előre készült arra. hogy le fogják tartóztatni és biztosítani
