Bácsmegyei Napló, 1924. július (25. évfolyam, 177-207. szám)
1924-07-13 / 189. szám
1924. julius 13. BACSMEGYE1 NAPLÓ 15. oldal 1914 — Háborús emlék Irta D'öszeghy Tibor A hadnagy (egy fa tetején ül. balkezében telefonkagylót tart. abba ordit): Halló, halló— Az istenit, megvolt már az összeköttetés, most meg újra elszakadt a vonal___ Hogy az a nyavalyakórságos---Halló, halló— igen? hangosabban, halló.... te vagy ott. főhadnagy ur? A főhadnagy (az ütegállásban, municiósládákből fabrikált íróasztal I mellett): Szervusz, halló!---- na, hogy vagy? Még élsz. még élsz? jj A hadnagy: Hidd el. én csodálko-j zcm rajta legjobban. Három napja f szünet nélkül lőttek a megfigyelő-1 helyet a muszik----öt perc nyugal-j mám nem volt. A főhadnagy: Egy rézgombot sémi adtunk volna az életedért. Lebovics ép az imént mondta, hogy: na, ez a szegény Piláf már biztosan kampec. A hadnagy (meghatottan): Ezt mondta Lebovics főhadnagy ur? Kedves tőle. hogy igy aggódik értem. Kis hijja. hogy igaza nem volt. Egy szerencse, hogy rosszul lőnek a muszik: ha véletlenül japán tüzérség van itt szemben, az már rég leszedett volna a fáról. Mi újság? A főhadnagy: Semmi különös. Amint az oroszok elhallgattak, rögtön kiküldtük a telefon járőrt, hogy állítsa helyre a vonalat— A százados ur már útnak indította a zászlóst. hogy váltson le: estére bejöhetsz az állásba. Itt az ideje, mi? Kérlek szépen, hol van most az orosz gyalogság? A lövészárkok állítólag üresek---A hadnagy: Alig egypár manusz van bennük. Az egész társaság a faluba vonult. Nagy kedvem lenne egypár srapnellt közéjük ereszteni— viszonzásul a háromnapos táncért___ A főhadnagy: Ezt annál könnyebben megteheted, mert most kaptunk rá parancsot A hadnagy: Remek. Hát akkor* zsenink egy lyukkal beljebb. A templom háta mögött vannak, a téren Sózd meg a lövésüket___(Szünet. Ágyuszól). A főhadnagy: Halló___ jó volt? A hadnagy: Szintező kettővel több. öt vonás jobba. A főhadnagy: Igaz. kérlek szépen. a legényedet kikötöttük — (Ágyuszó). A hadnagy: Gyönyörűen belüjük trafáltunk. Hü, de szétugrottak egyszerre ___ Csak tovább, egyestüz___ Miért kötöttétek ki? (Folytonos ágyuszó). A főhadnagy: Mert egy disznó, pofonvágott egy hadifoglyot, hallottál ilyet? A hadnagy: Mindig nagyon különös alakzat volt. A főhadnagy-. Igen. Ez a helyes kifejezés. Csak egy különös alakzat vág pofon minden ok nélkül egy lefegyverzett hadifoglyot. A százados ur nagyon kirúg rá. Muris ezért a disznóságért. A hadnagy: A százados urnák teljesen igaza van. Ami barbarizmus. az barbarizmus. (Belenéz a gukkerébe.) Egy vonással balra, nem fognak a templom védelme alatt meglógni. (Nevet). A főhadnagy: A százados ur is azt mondta, hogy ez barbarizmus. Ugyanezzel a szóval. Kérlek, az ember fel sem tudja fogni ésszel, micsoda barbár alakzat---- pofonvágni egy hadifoglyot, aki már megadta magát---- Min mulatsz olyan jól? A hadnagy: Kár. hogy nem látod, nagyon odavannak a muszik---öröm nézni hogy potyognak. A parancsnokuk most kapott egy srapnellszilánkot---- lefordulj a lóról___ Olvan az egész, mini egy felkavart hangyaboly---A főhadnagy: És. Kérjek, a disznó TWBAWI mU3>9K -hozzá még szemtelen is volt a kihallgatáson. Mikor a százados ur megkérdezte, mért vágta pofon azt a szegény oroszt, azt felelte, hogy azért, mert ellenség. A hadnagy (nevet): Ebben van is valami. A főhadnagy: Na igen. de a humanizmus! Gondold csak el. szép lenne, ha ők is bántalmaznák a mi hadifogságba esett embereinket. A hadnagy: Persze, persze, csak úgy mondtam, tréfából. Disznósága hadifoglyot bántalmazni. A hadifogoly már nem ellenség, a hadifogoly embertársunk, felebarátunk és az nem jelent semmit, hogy más sapkát visel, mint mi. A főhadnagy: Ugyebár? A vadak megeszik a hadifoglyaikat, de vagy civilizált népek vagyunk, vagy nem...... A hadnagy: Vagy kulturemberek vagyunk, vagy nem Nekem is ez a nézetem___ Kérlckszépen. a muszik nagyon gyanúsan settenkednek az iskola körül. A főhadnagy: Belelőjjünk? A hadnagy: Nem lehet, ott van a kötözőhely. vöröskeresztes zászlót tűztek ki rá___ Megállj csak. főhadnagy ur. ládákat cipelnek ki az isko---- Az anyjuk istenit, ezek löszeres ládák, engem nem csapnak be., hiába festettek rá vörös keresztet---- Főhadnagy ur eresszetek bele egyet tévedésből az iskolába. Szintező marad, két vonást balra. Gránát! (Óriási robbanás). A főhadnagy: Mi volt ez? A hadnagy: Az. amit sejtettem. Municióraktárt rendeztek be az iskolában: Ezért csináltak a pergőtüzet. hogy nyugodtan dolgozhassanak___ Láttam a trénjeiket. csak azt nem tudtam, hogy hova mennek___ Mindegy most aztán egy kicsit felpiszkáljuk a niederlágjukat---- Ekraziígránát! (Nagy detonáció. majd folyton újabb és újabb robbanások). A főhadnagy: Jó volt? A hadnagy: Hallhatod, öregem. Azt hiszem, tüzet szüntethetünk, helyettünk is dolgoznak az ő municiósládáik. Most a templom robbant fel. azt a keserves.... ott is el volt rejtve lőszer. Sok halott van. istentisztelet lehetett---- Ég a falu!---Micsoda nyüzsgés---- nini. azok a bolondok oltani akarnak. Öntözik az iskola melletti házat. Meg vannak őrülve? Az apa meri a kutból a vizet, egy kölyök, meg egy kislány a létráról locsolják a háztetőt. Krahh— ezt bekapták.... most robban fel az iskola balszárnya. (Dudol.) »Magasan repül a daru, szépen szól----« A fiú meghalt, a kisleány még él. a földön fekszik ... Vagy úgy. a balkarja meg a lába odavan. Az apjuk, ugylátszik. tényleg megőrült, lehúzta a gatyáját és azzal integet, hogy megadja magát---- Az oroszok futnak a faluból. elibiik kell ereszteni egy srapnellt. Szintéző tízzel több. (Ágyuszó) A főhadnagy: Szép a tűz? A hadnagy: Isteni... valami csűr, vagy pajta is ég, látod az eget? Piroslik. Összc-vissza száguldoznak a lovak a faluban... egyik istállóból a tehenek sehogy sem akarnak kijönni... bent fognak sülni. A főhadnagy: Mi van a sebesültekkel. akik az iskolában voltak? A hadnagy: Fűteni lehet velük, úgy szénné égtek— senki sem mer az iskola közelébe menni — Kérlek, jól bírta Péter a kikötést? j A főhadnagy-. Egyszer elájult. Valamit ei is engedtünk neki a doktor javaslatára. Megjegyzem, ha a kihallgatáson tisztességesen viselkedett volna, sokkal könnyebben ússza meg az ügyet.... .. Ahadnagy: Feleselt? A főhadnagy: Igen— azt mondta, hogy ő is fegyvertelen volt., nemcsak a hadifogoly, mert letette a puskáját, mielőtt pofonütötte. A hadnagy (nevet): így szokták a dzsentlemenek. A főhadnagy: Jó dolog mi? Képzeld. annak az őrmesternek, aki letartóztatta. még magyarázni kezdte, hogy sokkal kisebb bűn egy fegyvertelen ellenséget pofovágni. mint | egy fegyvereset például agyonlőnniJ Ilyen ökör. Nem tud disztingválni.... | A hadnagy: Akár egy sziu indián.! (Más hangon.) Kérlek, a száznegy-1 vennégyes magaslatnál egy széna-jj szekér meg az utón. Attól tartok,! hogy orosz tisztek vannak benne el-j I bújva. Nem ártana egy srapnellt beleengedni— (Ágyuszó). Itt nyugszik Fanny Elssler Fanny Elssler-t. a bécsi biedermeierkor nagy táncosnőjét, aki a harmincas évek magyar közéletben is annyit szerepelt, nem felejtették el az emberek: sokat beszéltek, írtak róla. egyebütt is. nálunk is; sok képe. emléke maradt közkézen. De különösen az idén, az idei szomorú és szürke Becs hangulattalanságában. mintha a Fanny Elsslerkultusz uj lendülethez ért volna. A könyvesboltok egyre-másra mutogatják a hozzá kapcsolódó uj könyveket. Hiszen régen ismerünk külön Elssler-irodalmat: naplók, emlékiratok. tanulmányok, elbeszélések. színmüvek foglalkoznak a táncosnő egyéniségével, miliőjével, barátaival, sikereivel, művészetével. Egyik legismeretebb szereplése az irodalomban az az emlék, amelyet róla Edmond Rostand, a francia színműíró. »Sasfiók« cimü drámájában állított. Napóleon fiát. a reichstadti herceget, hideg és előkelő schönbrunni otthonában csak gyűlölet. megtörés és félrevezetés környezte meg; Fanny Elssler. akit azért bocsátnak be a kis főherceghez, hogy megrontsa és könnyelmű életre csábítsa az alig fejlett gyermekifjut, Fanny Elssler az egyetlen, aki beszél a fiúnak apjáról, aki rajongását apja iránt csak fokozza és aki a szegény, üldözött sasfiók igaz barátjának bizonyul. »Petite source« — Kis forrás«, igy nevezi Napoleon fia. Rostand szerint, a táncosnőt és ezzel elmondja róla mindazt az üdítőt és életrederitőt. amit ő pusztító sivárságban csak kaphat valakitől. Az idén különös erővel támad fel itt a Fannyt méltányló irodalom. »Fanny Elssler und Ihre Zeit«. »Die Tänzerin des Kaisere«. efféle könyveket hirdetnek és mostanában adják Jakob Wassermann, a jónevü osztrák iró. egy kis egyfelvonását is »Gentz und Fanny Élssler« címmel. A női főszerepet benne Maria Ley. az ismert táncosnő játssza, aki az est második felében eredeti Elssler-táncokat mutat be. Ez az egész pedig a tervbevett Fanny Elssler-sorozatnak csak legelső ciklusa. Kis fehér-piros-arany színházban, az Akademie-Theater-ben folyt le az előadás. Kíváncsian mentünk oda. Vájjon hogyan támasztja fel Fanny szülővárosa sajátos bécsi stílusával és művészetével az egykori nagy táncosnőt? Ha valamit pont itt. Becsben kell megnézni, akkor az bizonyára egy Fanny-Elssler-este— Vájjon tudnak-e képet adni róla, fogalmat, iluziót. hogy milyen volt az a nő. aki tehetséges lényével és munkája, produkciója tehetségével kivívta a világsikert és meghódította a leggőgösebb, a legnehezebben rajongó embereket? Hiszen úgy indult el ez a bécsi kispolgárleány kilenc éves korában a bécsi gyermekbaletbe. hogy szegény volt, mint a templomegere és tanult, tanult. hogy kenyere legyen. Ámde húsz éves korára már a legnagyobb államférfiak, a mágnások, az udvar — élükön a császárai, nemhogy kitüntették őt. de kitüntetésnek vették, ha a táncosnő bizalmát elnyerhetik.... Az a nagy., körmönfont, zseniális diplomata: Gentz — hogy szenvedett attól, milyen romantikus-• vá lágyult annak tudata alatt, hogy ő imádott Fannyjáná! negyven évvel Öregebb! Maga a császár — de csitt, erről nyilvánosan még mindig nem tanácsos szólani. mert vannak Eissler-unokák. számosán. Bécsben, akik ezért még mindig sajtópert indítanak. Bizony, ez a sok kitüntetés nemcsak a szép és bájos nőt érte. mert szép és bájos nője az osztrák udvarnak. bizony épp elég nagy számban akadt. Ez a hódolat mindenek előtt a tehetséges nőnek szólt, annak, aki táncával művészetet éreztetett, annak. aki táncával zsúfolt operaházakat ragadott tomboló elismerésre Berlinben. Párisban. New-Yorban, akinek sikere nem egyszer felrázta az akkori Pest előkelő színházát, a. németnyelvű Rotunde-t a mai Vigadótéren. Parist kényszeritette lábaihoz egy osztrák táncosnő: »Az embert felemeli ennek a lánynak tánca. Magasabb rétegbe viszi. Jobb lesz tőle. nagyobb«. És olyan siri csend kisérte sokszor táncmutatványait, hogy a sok ember úgy ült ott »mint a templomban«. Ezt. ezt a népszerűséget nem kapja — egy kurtizán. Egy kurtizán: akinek csak szépsége van. Ezért dolgozni kell. Ezért szenvedni kell. Ilyesmit tudni kell. És főképpen: ehhez született tehetség kell. amelyet az ember vasakarattal, fegyelemmel. szerelemmel kiművel.... Milyen lehetett ez a tehetséges nő? Maria Ley táncolt. Meseszerűen szép és stílusban tökéletes ruhában jött ki a szilire. Hat különböző, pompás biedermeier-balet-ruhában, amelyet Professor Haas-Heye, a leghíresebb berlini kosztümtervező, készített és amelyeknél szebbeket Fanny Elssler sem viselhetett soha* Lágy mozdulatai is voltak Maria Leynek. aki súlytalan és lebegő táncosnői anyag, technikája is figyelmes volt és mimikája is kidolgozott — de ez volt minden, amit adni tudott. Semmivel sem többet. Nem volt benne invenció, egyéniség: nem volt benne temperamentum, saját mondanivaló művészet. Minden megvolt, ami staffázs. sok pénzzel és szépséggel; csak Fanny Elssler maradt ki belőle, csak ő — az ő tehetsége. az a bizonyos valami, ami olyan, mint a delejesség és ami önkívületre kényszeríti az embereket. Csak ez. De- ez volt a jó. az igazi dolog, ez dicsérte Fannyt tulajdon táncaiban, saját lépteiben, ruháiban és eredeti zenéi mellett — hogy őt nem lehet reprodukálni, hogy ő egy volt és fogásai, a külsőségek, halk tetszésekben peregnek le az emberekről. de ami annak idején megfogta és megőrjítette őket. az a lényeg volt. az tartalom volt. az ő volt. a kis Elssler. a semmiből lett legnagyobb táncosnő. , Amig pedig a nagy előkelőségii színpadon selymek zizegtek, gyöngyök csörrentek és minden mozdulat az ő dicsőségén fáradozott és a nagy-valutás hotelekből idecsödült közönség csupa sznobizmusból szorgalmasan verte össze tenyerét — ezalatt én felkerestem egy kis temetőt. , A schönbrunni volt — császári park tőszomszédságában egy kis domboldali temető. Előkelő sírjai: Hier ruth Excellenz X. Y. Vagy pedig: Hier ruth A. B. Edle von — Kammerfrau S. V. der Kaisserin Elisabeth — satöbbi. Csupa rang, csupa címer, csupa nagysághivalkodás. amelyet a halott magával visz a sirba. És egészen a temető szélén egy sir. Törött kőkereszüén enynyi: Fanny Elssler 23. Juni 1808—27. Nov. 1884 A kereszt tövében dombormii-medaljon. Egy húsz éves leány feje,
