Bácsmegyei Napló, 1924. július (25. évfolyam, 177-207. szám)

1924-07-01 / 177. szám

2. oldal, BÁCSMEGYEI NAPLÖ T924 július 1 Újabb titokzatos eltűnés Budapesten Blrtokvásárlás ürügyével elcsaltak egy föfdbirfokost a lakásáról tűk', líogy férjemet néni is látták Mag­iódon. A rendőrség újabb tanúvallomásokból ‘megállapította, hogy Brauchot két fia­talember kíséretében Budán, a harma­dik kerületben látták utoljára. Minthogy ez a hely a Margit-köruti katonai fog­ház közelében van, a rendőrség tovább folytatja a nyomozást abban az irány­ban, hogy az eltűnt földbirtokos nem-e illetéktelen letartóztatásnak esett áldo­zatul? Budapestről jelentik: Brauch Antal földbirtokos felesége vasárnap este föl­jelentést tett a főkapitányság központi ügyeletén, hogy férje, aki két ismeretlen fiatalember kíséretében pénteken dél­után távozott el Vilmos császár-uti la­kásáról, két napi távoliét után sem tért oda vissza. A rendőrség a följelentés alapján nyomban megindította a nyo­mozást és minthogy az újabb eltűnési ügy nagy hasonlatosságot mutat a Du­nából kifogott Szántó Miklós vásárpénz­tári igazgató emlékezetes esetéhez, ér­deklődtek a katonai hatóságoknál, hogy az eltűnt földbirtokost esetleg nem ka­tonai nyomozók tartóztatták-e le? Meg­állapítást nyert — a katonai hatóságok bemondása alapján — hogy Brauch An­tal egyik budapesti katonai fogházban sincs őrizetben. Ä jugoszláv-magyar fiatármegáilapitó bizottság Beográdba érkezett Beogradból jelentik: Vasárnap este Beogradba érkezett a jugo­­szláv-magyar nemzetközi határmeg­ái lapító bizottság, amelynek tagjai D. Cree angol ezredes, a bizottság elnöke. Maurice Marminia francia ezredes. Giovanni Valsassori olasz ezredes. Csolak-Antics Vojin tábor­nok. az S. H. S. királyság megbízott­ja és Váltál tábornok, magyar meg­bízott. A bizottság tagjai hétfőn dél­előtt látogatást tettek Nincsics kül­ügyminiszternél. akivel közölték, hogy a nemzetközi határmegállapitó bizottság befejezte az S. H. S. ki­rályság és Magyarország közt a ha­tárok végleges kijelölését és ezzel működése, is teljesen befejezést nyert. Látogatást tettek a bizottság tag­jai Gavrilovics Pánté külügyminisz­ter-helyettesnél is. majd Csolak-An­tics tábornok vezetése mellett az ud­vari marsallátusra mentek, ahol be­írták nevüket a látogatók Ifönyvébe. Este Nincsics külügyminiszter a bi­zottság tiszteletére bankettet adott az Excelsior szállodában, amelyre a beogradi diplomáciai kar több tag­ját is meghívták. Szuboticán nem szabad rádióállomást felállítani A drótnélküli telefon bemutatóját sem engedélyezik A földbirtokost azzal az ürüggyel csalták el a lakásáról, hogy Maglódon eladó egy kisebb birtok családi házzal. Brauch, mielőtt távozott hazulról, beje­lentette ezt a feleségének és hozzátette, hogy fia megfelelőnek találja a birto­kot, foglalót ad rá, azonban akár nyél­beütik az üzletet, akar nem, még pén­teken este hazatér. Brauch Antalné férje eltűnéséről a következőket mondotta el: — Férjemet a múlt héten két fiatal­ember több izben fölkereste. Azt mon­dották, hogy egy ingatlanforgalmi iro­da tulajdonosai és tudva azt, hogy a férjem Budapest közelében birtokot akar vonni, eladásra kínáltak neki egy birtokot.. Csütörtökön azt mondották a férjemnek, hogy pénteken okvetlenül nézze meg aj birtokot, mert a birtokra vevő jelentkezett. Férjem hallgatott a két fiatalember rábeszélésére és pénte­ken ebéd után magához vett kétszáz­­negyven milliót és azt mondotta, hogy elutazik Maglódra. Ebéd után a Paler­­mo-kávéházba ment, ahol a két úrral randevúja volt. Legutoljára a kávéház­ban látták a férjemet, aki félórás oít­­tartózkodás után eltávozott a két fiatal­emberrel. Szombaton a kisfiámat Mag­lódra küldtem, hogy tudja meg, mi tör­tént a férjemmel. Ott azt a választ kap-Miután már az egész világon el­terjedt a rádió-telefon és a nyugati államokban a szakácsnék is drót­nélküli telefonkészülékkel a zsebük­ben mennek a piacra bevásárolni, hogy alku előtt még útközben is ér­tesüljenek a világpiaci árak alakulá­sáról. természetes, hogy végre ju­­goszláviába is eljutott a rádió. Ügy­nökségek alakultak az apparátusok terjesztésére, a Vajdaság legtöbb városában be is mutatták, sokhelyütt vásároltak is íelvevőkészülékeket, de Szuboticát az illetékes hatóságok bizalmatlansága mindeddig kizárta a rádiótelefon élvezetéből. Drótnélküli felvevőállomás felállt-' fásához tudvalévőén a postaügyi mi­nisztérium engedélye szükséges és; az engedélyt a Vajdaságban a mi­nisztérium a noviszadi kerületi ka­tonai parancsnokság véleménye alapján adja ki. Noviszadra. Becs­kerekre. Szomborba már adtak en-j gedélyt drótnélküli felvevő felállttá-! sara. a sziiboticai kérvényeket azon- j ban hónapok óta nem intézték el. Az illetékes helyi hatóság megta­gadta az engedélyt arra is, hogy nyilvános bemutatás végett csak né­hány órára szerelhessenek fel antennát Szuboticán. Szubotica közönsége igy a rádió használata szempontjából hátrányos helyzetbe kerül a többi városokkal szemben. Talán érthető a készülő uj rádiótörvénynek az a tervezett szakasza, amely megtiltja a határtól húsz kilométeren belül drótnélküli leadóállomások felállítását, de a fel­vevőállomások engedélyezésének megtagadását semmi sem teszi in­dokolttá. A kémkedéstől való óvyko­dás'sem magyarázza meg a tilal­mat. mert titkos híreket rádiótele­fonon félvenni nem lehet, hiszen minden állomás nemcsak Jugoszlá­viában. hanem bárhol másutt is fel­foghatja a hanghullámokat, eltekint­ve attól, hogy felvett hírekkel kém­kedni nem lehet. Az is bizonyos, hogy akinek titkos céljai vannak, az engedély nélkül is fel tud állítani drótnélküli telefont, amit a készülék Svérigáli szerelme Excentrikus történet Irta : Fodor László I. Svengáli János Jakab telepatikus fe­­nomén és illuzionista végigsimitotta ko­romfekete fürtjeit. — Ez a dolog még akkoriban történt — sóhajtotta rezignáltan — amikor Daisy Hillebrandt, a világhírű táncosnő Budapesten járt. Én szerépy és tehet­séges kezdő voltam a telepátia terén; még nem értem el azokat a szenzációs eredményeket, melyek dicsekvés nél­kül mondhatom, mindenütt ismertté tet­ték nevemet. Éppen kiváló mesterem­től és elődömtől, Okkult Manó Tivadar­tól jöttem, mikor az, Orfeum előtt el­haladva egy feltűnő szépségű, karcsú, magas, szőke hölgyet pillantottam meg, amint kilépett a széles üvegajtón. Meg­­tántorodtam az elragadtatástól. Úgy éreztem, hogy végre megtaláltam azt a nőt, akire egész életemben vágyakoz­tam. Mikor nagynehezen magamhoz tértem, odamentem a portáshoz és meg­kérdeztem, hogy ki volt ez a hölgy,. A derék férfiú megvetően nézett végig rajtam. —- Még azt sem tudja? Ez a hölgy Daisy Hillebrandt, a világhírű táncosnő, ki holnaptól kezdve az Oríuemban ven­dégszerepei. — Daisy Hillebrandt — suttogtam és bódultán mentem tovább, mert szivem­ben altkor már halálosan és kiolthatat­­lanul ott lobogott a szerelem. II. Még aznap délután megjelentek a plakátok, melyek í1 ■' ‘ n a "vságban ábrá­zolták a szerelmemet. Minden hirdetési oszlopról Daisy Hillebrandt mosolygott rám életnagyságban, a maga teljes nagyszerűségében, szőkén, fiatalon és tündökölve. Nekem akkor már nem volt nyugtom. Éreztem, hogy megha­lok, ha ez a nő nem lesz az enyéim, III. — A művésznő sajnálja, de nem fogad vendéget — jelentette a íehérbóbitás szobaleány. Elszédüitem a fájdalomtól. Ekkor már a tizedik napja volt, hogy minden este végignéztem Daisy számát az Orfeum­ban. Ma végül elhatároztam, hogy elő­adás után meglátogatom és megvallom néki szerelmemet. De, óh gyötrelem, az imádott nő még csak nem is foga­dott, sőt szobájának ajtaján kilépett egy frakkcs ur és dühös pillantásokkal mért végig. Jobbnak láttam, ha csönd­ben és feltűnés nélkül kereket oldok* IV. Öngyilkossági gondolatokkal kószál­tam az uccán. Daisy Hillebrandt pedig üldözött. Lépten-nyomon az ö alakját láttam a hatalmas plakáton, minden hir­detési oszlopnál beléje ütköztem és a ragyogó nő mintha gúnyosan mosoly­gott volna rám, boldogtalan szerelmes­re. Ekkor azonban hirtelen eszembe ju­tott jó mesteremnek, Okkult Manó Ti­vadarnak a jeligéje: — Erős akarattal' mindent el lehet érni. Szivem megdobbant a hatalmas gon­dolattól, mely megfogant bennem. Be­rohantam egy kávéházba. Számos ko­nyakot megittam és sokáig mereven néztem magam elé. Majd éjfél után nagy elhatározással elindultam. Menet közben észrevettem, hogy kissé sok konyakot ittam. V. Valamelyik elhagyott budai uccán, a hol ilyenkor nem járt senkišem, meg­állottám egy hirdetési oszlop előtt és mereven ránéztem Daisy Hillebrandt­­ra. Úgy, ahogyan jó mesteremtől, Ok­kult Manó Tivadartól tanultam, — Daisy — mondtam remegve az in­dulattól — szeretlek. A táncosnő alakja alig láthatóan meg­­vonaglott. Összeszoritott fogakkal, minden aka­raterőmet összeszedve sziszegtem. — Akarom, érted? Akarom, hogy ide­jöjj hozzám! Éjszaka volt. Egy távoli templomban megkondult a harang, egy macska nyá­vogott valamelyik háztetőn. És ime, Daisy Hillebrandt felsóhaj­tott és kecses mozdulattal lelépett a plakátról: lágy csengésű hangon mondta: — Itt vagyok. Szemérmesen lehajtotta a fejét, én el­ragadtatva föléje hajoltam és csókot leheltem aranyszőke hajára, A haja kissé nyomdaíestékszagu volt. VI. Hajnalodott, mikor elbúcsúztam sze­relmesemtől. Daisy felszökött a plakát­ra és a következő pillanatabn újból élettelenül és mozdulatlanul állott a hirdetés oszlopon. VII. Moóaanom sem kell, hogy ezentúl minden éjszaka találkoztam Daisyvel. Mikor éjfél közeledett, mint az őrült rohantam át Budára, a-megszokott hir­detési oszlophoz. De boldogságom az­ért nem. volt teljes. Daisy nagyon eré­nyesen viselkedett, néha csókra nyuj­kis terjedelménél fogva a hatóságok soha sem találnak meg. Az pedig bi­zonyos. hogy aki a hatóságoknál engedélyt kér rádiókészülék hasz­nálatára. annak nem lehetnek ezzel titkos és államellmes céljai. Szi.ibo.tica város közönségének polgári önérzetét is sérti az általá­nos tilalom, a városnak egyéb köz­ségekkel szemben másodrendűvé való degradálása és mint értesülünk, a város képviselőtestületének tagjai közt is akció indult meg. hogy a leg­közelebbi közgyűlésen a szuboticai lakosság nevében tiltakozást jelent­senek be a kormánynál az egyenlőt­len elbánás miatt. A lövöldöző főhérlö Perczel Mór nyugalmazott főispánra kétszer rálőtt a lakásadója Budapestről jelentik-: A rendőrség le» tartóztatta Riedl Alfonz tartalékos szá­zados, kárbecslőt, aki a nála albérletben lakó Perczel Mór nyugalmazott főispánra revolveréből kétszer rálőtt. Perczel Mór, aki baráti viszonyban állott Riedl Alfonzzal, márciusban fele­ségével együtt beköltözött Riedl buda­­foki-ut 113. szám alatti lakásába. Eleinte a legjobb egyetértésben élték, mig egy pár héttel ezelőtt különböző nézetelté­rések miatt elmérgesedett a viszony kö­zöttük. Nap-nap után heves jelenetek játszódtak le a lakásban. Riedl legutóbb felemelte Perczelék házbérét s emiatt Perczel a járásbiróságon feljelentette la­kásadóját, akit a bíróság elutasított. A járásbirósági tárgyalás után Riedl heves szemrehányást tett a főispánnak, vasár­nap délután pedig benyitott Perczel szobájába s újabb vitát kezdett a járás­­bírósági kereset miatt. Szó szót köve­tett s az erősen felindult Riedl hirtelen kirántotta revolverét s a főispánra cé­lozva, elsütötte. A lövés azonban célt tévesztett. Per­czel felesége sikoltva kirobant a szobá­ból s segítségért kiáltott. Ezalatt az idő alatt Riedl újra célzott s a második lö­vés Perczel jobblábát találta. A ház­beliek berohantak a szobába s lefogták a még mindig dühöngő Riedlt. Azonnal értesítették a mentőket, akik Perczel Mórt nyomban beszállították a Rókus­­kórházba. A vizsgálatot megindították. tóttá a száját, de ez volt minden, amit megengedett. Sírva könyörögtem neki, hogy legyen az enyém1, de ö tagadóan rázta szép szőke fejét. Végül azonban egy bűbájos májusi éjszakán meghall­gatott. Finom arca gyöngén elpirult, amikor fülembe súgta: — Jól van barátom. Holnap jöjjön értem csukott kocsiban és én elmegyek a lakására. Magamhoz akartam ölelni, de kisur­rant a karom közül és visszalebbent a hirdetési oszlopra. VIII. Egész nap lázban égtem, úgy vártam az éjszakát. Szobámat telehintettem vi­rággal, általában mindent megtettem a nő fogadására, úgy, ahogyan azt a sze­relmi kódex előírja. A pamlagon kifol­toztam a lyukakat, szenet nem kellett hozatni, mert gyönyörű, langyos tavasz volt. Éjfélkor a vágytól és boldogság­tól aléltan egy ócska konflisba vágtam magam s mialatt a kocsi a randevú helye felé gördült, álmodozva dőltein hátra az ülésen. — Hát mégis az enyém leszel Daisy, egyetlen szerelmem — sóhajtottam bol­dogan és áldottam jó mesteremet, Ok­kult Manó Tivadart, ki megtanított ar­ra a mesterségre, amely legyőz min­den akadályt. Megérkeztünk. Ész nélkül kiugrottam a konflisból és a hirdetési oszlop felé rohantam. Ekkor azonban vadáliati üvöltés hagyta el ajkamat és fuldokol­va nekiestem a falnak. Daisy Hillebrandtot átragasztották. Egy kövér pocakos ember állott a he­lyéit és vigyorogva mondta: — Akar ön hizni. Akkor szedjen na­ponta dr. Undordy-féle csukamájolajat.

Next

/
Thumbnails
Contents