Bácsmegyei Napló, 1924. június (25. évfolyam, 149-176. szám)
1924-06-12 / 159. szám
ÍZ, oTđal BACSMEGYEI NÄPLO 1924. június 12. mint a többi ajánlattevőé leit volna. Végül azt állítja Pantovics, hogy Kojics tizenkét millió dinár províziót kapott egy boszniai állami erdő eladásáért, melyet egy olasz társaság vett meg. Radies a moszkvai szovjetházban Berlinből jelentik : Radics István, aki három héttel ezelőtt utazott el Bécsből, három nap óta Moszkvában tartózkodik. A horjogakadémia tanára. A magasnivőju előadásokon kívül a kongresszussal kapcsolatban a noviszadi egészségügyi főfelügyelőség higiénikus kiállítást rendez, amelyben bemutatja a Vajdaság közegészségügyi helyzetét. Aláírták a jugossláv-magyar határmegállapitás jegyzőkönyvét ler János zagrebi egyetemi tanár, Milleker. dr. Kosztics Láza, dr. Jokics Vladan, Georgievics Jócó. Csirics Irénéi noviszadi görögkeleti püspök, dr. Sztoiaclinovics Miroszláv képviselő. Sűtmac Vojiszláv és dr. Nikics Fedor, a szuboticai vét parasztpárt vezére angol útlevéllel utazott Berlinen kereszAz okmányokat ratifikálás végett a Legfelsőbb Tanács elé terjesztik tül, ahol a szovjetkövetségen szerezte meg a beutazási vízumot. Radicsot Moszkvában igen szívélyesen fogadták és az úgynevezett szovjetházban szállásolták el, mint a szovjetkormány vendégét. Radics a horvát parasztpártnak parasztinternacionáiéba való belépéséről tárgyal. Egyik bizalmasa kijelentette, hogy Radics a mostani jugoszláv belpolitikai viszonyok miatt, miután Pasics maradt kormányon, nem gondolhat a Zagrebba való visszatérésre. Junius végén tartják meg a vajdasági városok kongresszusát Pancsevon ül össze az első kongresszus Pancsevóról jelentik: A vajdasági városok kongresszusa ügyében kedden konferencia volt Pancsevon, a melyen elhatározták a jelenlevő városi megbízottak, hogy a kongreszszust június 29. és 30-án Pancsevon fogják megtartani. A kongresszusra meghívást kaptak a vajdasági városok vezetőségei, a pártklubok, valamennyi minisztérium, a noviszadi és becskereki kereskedelmi és iparkamara és a szuboticai jogi fakultás tanárat. A konferencián — amelyen dr. Morgan beterjesztette a városok önkormányzatáról kidolgozott tervezetet is — véglegesen megállapították a kongresszus napirendjét, amelynek utolsó pontjaként különféle tudományos előadások szerepelnek. Előadást tartanak: dr. Miil-Szei'dán délután 4 órakor folyt le I a szuboticai városházán a bácskai és bánáti jugoszláv-magyar határok végleges megállapításának utolsó aktusa, amelyen a nemzetközi határmegállapitó bizottság tagjai és az érdekelt közigazgatási hatóságok vezetői vettek részt. Ez alkalommal aláírták a végleges országhatárokról szóló jegyzőkönyvet és térképeket és ezzel az 1919. évben a trianoni békeszerződésnek az országhatárok megállapításáról szóló rendelkezése teljes befejezést nyert. A nemzetközi határmegállapitó ^bizottság tagjai és az érdekelt közigazgatási hatóságok képviselői szerdán délelőtt érkeztek meg Szuboticára és délután 4 órakor gyűltek egybe a polgármesteri tanácsteremben a jegyzőkönyvek aláírása végett. A határmegállapitó bizottság elnöke D. Cree angol ezredes, tagjai Maurice Marminia francia ezredes és Giovanni Valvassori olasz ezredes, az S. H. S. királyság katonai megbízottja pedig Csolak-An- Itics Vojin tábornok és Santo Goldoni őrnagy. A polgári hatóságok 5 részéről Szlepcsevics Milán bácskai ‘kerületi főispán. Gyorgyevics Dragoszláv szuboticai főispán, Toron: tálmegye képviseletében dr. Vászics ’Addrija vármegyei főügyész, továb- Ibá Gyorgyevics Szlobodán szentai, Milenkovics Franjo nova-kanizsai lés Bihar Jovan szombori főszolgajjbírák voltak jelen a tanácskozáson. ; Cree angol ezredes, mint a nemfzeíközi határmegállapitó bizottság i elnöke felolvasta a jegyzőkönyveiket a bácskai és felsőbánsági jugoszláv-magyar határok megállapításáról és bemutatta az erre vonatkozó és a jegyzőkönyvekhez csatolt térképeket. Miután a jeienvoltak a határmegállapitás helyességét jj konstatálták, tree ezredes ielszóli-1 tolta a hatóságok megbízottait, hogy a három példányban kiállított okiratokat írják alá. A felszólítás után megtörtént az okmányok alárüsa. Az okiratokat ezután Cree ezredes magához vette. Szubotica város a végleges határmcgállapitás alkalmával szerdán este Palicson (bankettet rendezett, amelyen a határmegállapitó bizottságon és az okmányok aláíróin kívül Damjanovics Milán tábornok, Szubotica város katonai parancsnoka, Tomics ezredes, Malagurszki Albe szuboticai polgármester, Vukics Ferenc rendőrfőkapitány és a városi tanács tagjai is megjelentek. A nemzetközi határmegállapitó bizottság angol, olasz és francia tagjai csütörtökön Horgosra mennek. Itt a szegedi katonai parancsnokság autói várják a bizottságot, a melyekkel Szegedre utaznak. Szegeden pénteken iog magyar részről megtörténni a határmegállapitás jegyzőkönyveinek aláírása. Szegedről vasárnap Budapesten át Zagrebba utazik a bizottság, hogy a horvátországi részeken le-1 vő határok jegyzőkönyveit hitele-f sitsék. A három példányban aláirt okmányokat Cree ezredes a Legfelsőbb Tanácshoz terjeszti be, amely a határmegállapitást hitelesíti és minden okmány egy-egy példányát beküldi a S. H. S. királyság és Magyarország kormányainak, egy példányt pedig a Legfelsőbb Tanács őriz meg. Titokzatos gyilkosság Budapesten Meggyilkoltak és kiraboltak egy budai házmestert Budapestről jelentik: Szerdán déli íélegy órakor az I. kerületi rendőrkapitányság értesítést küldött a főkapitányságra. hogy a Verbőczyucca 12. számú házban borzalmas rablógyilkosságot fedeztek fel. A rablógyilkosságot minden valószínűség szerint 3—4 nappal ezelőtt követték el. Az áldozat Pollák Ignác házmester, aki napok óta nem jelentkezett. Eltűnése nem tűnt fel a házbelieknek. mert más nyitotta a kaput. Szerdán azonban a házmesteri lakásból olyan bűz áradt ki, hogy lakatost hivattak és felnyitották a lakást. Borzalmas látvány tárult a belépők szemei elé: meggyilkolva ott feküdt a földön Pollák házmester már-már oszlásnak induló teteme. A házbeliek a rendőrségen jelentették a felfedezett rablógyilkosságot. A lakás széjjel van dúlva, a szekrényekben kutattak. Hogy mit vittek el, azt még megállapítani nem lehet. A rendőrfőkapitányságról Horváth Antal főtanácsos vezetésével rendőri bizottság szállt ki a helyszínre, hogy megejtse a vizsgálatot. A helyszíni szemle egyelőre csak anynyit állapított meg, hogy gyilkosság történt. A rablás részleteire a nyo^mozás nem terjed ki. mert egyelőre a rendőrorvos a holttestet vizsgálja meg. hogy pontosan megállapítsa a gyilkosság körülményeit. A gyilkosságot minden valószínűség szerint dulakodás előzte meg és csak később történt a rablás. Az eddigi nyomozás folyamán megállapították, hogy Pollák lakására sűrűn jártak ismeretlen fiatalemberek. Az a gyanú, hogy a titokzatos látogatók valamelyike követte el a gyilkosságot. Modern novella Irta : Baedeker I. A férj vadászaton volt a szomszédban. s a kastély asszonya nem tudott aludni a magas Réaumur-fokoktól. amelyek Celsius-ra átszámítva se engedtek volna a melegükből.. Nyitott ablaknál feküdt, s bár éjfél elmúlt, áimosságot nem érzett. De a szemét lehunyta és álmodott. Lefejtett magáról mindent, ami ruhára emlékeztette és pórusainak a lélekzését akadályozhatta, s a teste, ez a formás, szép és forró test ott lihegett a fehér ágyon, amely alig tudott fehérebb lenni nála. . . . Zörejt hallott, s kinyitotta a szemét. Csodálkozására a villany, amelyet egy óra előtt eloltott, sok hektovatterővel és pazar fénnyel égett. Felsikoltctt. — Ki az? Mit akar? Hogy’ jutott be ide? A férfi, aki nyelte a szemével az asszonyt, az ablakra mutatott, az asszony pedig ijedten kapott magára valamit, ami nem azt födte el, ami a legérdekesebb volt rajta. Aztán az ijedtség sápadt sziliét a szégyenlősség pirossága váltotta föl. — Ön nem látszik betörőnek. — mondta kissé megnyugodva. Mert a férfi elegánsan volt öltözve és monoklit hordott. — Téved, asszonyom, az vagyok. Ifjabb Arséne Lupin. — Mit akar? — Az ékszereit. Hallottam hírüket s nélkülük nem megyek el innen. Az asszony reszketett. Nehéz nagyvilági dámát játszani ily hiányos toalettben és horizontális helyzetben különben sincs sok méltóság a félig meztelen nőkben. S a I férfi kezében revolver volt vagy ko® dák. két egyaránt veszedelmes I fegyver, ha valaki ily kevéssé van ? felöltözve. I Mégis próbált okoskodni. — Csodálom, hogy ezt a foglalkozást űzi ilyen gentlemanlike külsőj vei. — A foglalkozásomat az csak j megkönnyíti ... Ide az ékszerekkel! I Az asszony a párnája alól kihu-j I zott egy kis kulcsot, átadta neki s I?elhaló hangon suttogta: — Ott. abban a kazettában. A betörő, hiszen első az üzlet, jj már nem is nézte a nőt. átvette tőle | I a kulcsot és kiürítette az ékszeres j I dobozt. A zsebei tele lettek. I Az asszony ájulássá! küzdött.----- Azt az egy gyöngysort, — kö- I nyörgött. — középen a fekete I gyönggyel, azt az egyet hagyja meg I nekem. Az uram nászajándéka. A \ többit vigye. — Gentleman-nel van dolga. De cserében igényt tartok valamire. Az asszony elpirult. — Csak nem? — kérdezte ijed-1 ten. — Sőt igen, — felelte a monoklis. I — Udvariatlan volnék, ha azt ha- f zudnám, hogy nem kívántam megf Magát. Mi már találkoztunk néhány I bálon, ahol ön táncolt, én pedig lop- j Ítam. De ott AJaga távolról se volt| oly szép. mint mostan. Helyes, hogy | I az asszonyok nem így mennek bál-1 I ba, hanem szép ruhákkal elcsúfítva, j "mert akkor teljesen megbolondulnának a férfiak. jj Az asszony szerette az urát s a | tőle kapott ékszert. Mit tehetett? ö J az erősebb. — gondolta. II. I Hajnalban igy szólt a betörő: « — Asszonyom, minek tagadjam? ' Maga nekem igen nagy gyönyörűságet szerzett, s ez engem leíegy-1 verez. Itt hagyom az összes drága-1 ságait, csak egyet viszek el, ezt aS kis gyűrűt. A legjelentéktelenebbet választót- f ta és sóhajtva mondta: — Életem legszebb órájának az jj emlékéül. — Köszönöm. — felelte az asz-j szony, aki rájött, hogy egészen jól vásárt csinált. Egy hajaszála se gör- • bűit. s az ékszereit megtarthatta. j — Én köszönöm, hölgyem, — felelte a gavallér-betörő, aki szintén; nem járt rosszul. Bucsucsókot dobott az ágy felé, s az ablakon, amint jött, távozott, III. Két hónap múlva a monoklis betörő a bírái előtt állott, harminchét különböző ékszerlopással vádolva, s a kastély ura volt az esküdtek főnöke. ítélet után rossz kedvvel ment haza s igy szólt a feleségéhez: — Maga azt a históriát egészen másképp beszélte el nekem, mint ahogy a betörő vallotta. Maga elhitette velem, hogy női méltóságának a komoly palástjába burkolva, morális szentenciákkal és logikus levezetéssel birta engedékenységre és visszavonulásra a vakmerő betörőt, ö pedig — — Hencegni mert? — Azt állította, hogy — — Kérem, ne ismételje. El tudom képzelni, hogy mivel dicsekedett. De remélem, nem nevezett meg. — Annyira nem sülyedt. Csak például hozta fel az esetet annak a bizonyítására hogy a női szépség s az asszonyok kegye becsesebb előtte aranynál, gyémántnál, s hogy ő nem közönséges gonosztevő, hanem úri betörő. — S te kinek hiszel? Remélem, nekem többet, mint egy betörőnek. — Igen, ha szokványbetörő volna. De egyszersmind gentleman, s ez. ha lop is, megbízhatóbb, mint egy asszony, aki csal. — Pedig hazudott! — mondta a nő kissé határozatlanul. Elgondolkozott, s az őszinteség egy rohamában, amely olyankor vesz erőt a nőkön, amikor nincs szükség rá, igy szólt: — És ha igaz volna is, amit mondott? Mit tehettem ellene? Egyedül? Éjjel? A csengőtől távol? Nála revolver, s nálam semmi fegyver a meztelenségemen kívül? Mindenképp ő volt az erősebb . . . A férj is gondolkozott. — Be kel! ismernem, hogy kényszerhelyzetben voltál, s ennyi ékszerért az áldozat talán nem is volt tulnagy . . . Mindent meggondolva, nincs jogom haragudni. Se terád, se őrá. Csak az bosszant, hogy mért kell nekünk, férjeknek, ilyen gyámoltalan szerepet játszani a modern novellákban? — Szegény barátom, — vigasztalta a nő. — A novellairóknak is élni kell! S nélkületek vájjon mit csinál-Inának?