Bácsmegyei Napló, 1924. június (25. évfolyam, 149-176. szám)
1924-06-11 / 158. szám
2. oldal BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1924. junius 11. laminl az irodákban, hivatalokban zavartalanul folyt a munka. A gyárakban is dolgoztak, csak egyik üzem munkásságát akadályozták meg a kommunisták munkája folytatásában. A villarnosvasutak forgalma a sztrájk ideje alatt szünetelt. Délben ismét megindult a munka. A városban megerősített rendőrjárörök tartották fenn a rendet. Rendzavarás nem történt. Janjics miniszter és Markovics Lázár — Zagrebben Janjics Voja, a lemondásban levő vallásügyi miniszter és Markovics Lázár volt igazságügymi niszter kedd este Zagrebbe utaztak. Politikai körökben úgy tud ják, hogy utazásuknak az a célja, hogy érintkezést keressenek a horvát politikai pártokkal. Szuhoiica elveszett húszezer lakosa Hiányos a bejelentő-hivatal összeírása Hónapokkal ezelőtt, a' rendőrségi bejelentőhivatal átszervezésével egyidejűleg, megkezdték Subotica város lakosságának összeírását az uj bejelentőhivatal számára. Heteken át tartott az összeírás és a hatalmas munkát sikerült teljesen befejezni. Az összeírás, amely a lakosságot úgy nemzetiségi, mint vallási szempontból osztályozza, kerületenként történt és ezért az összeírás befejezése után megkezdték a bejelentőhivatal tisztviselői az egységes statisztika összeállítását. Az összeszámlálás alkalmával kiderült, hogy Szuboticának mindössze nyolcvanezer lakosa van, jóval kevesebb, mint a legutóbbi népszámlálás idején, amikor is kilencvenhatezer embert számláltak össze Subotica területén. A becslések szerint százhusz-Coníra vim mortis ... Irta: Móricz Zsigmond ' A kertész komolyan nézte a fiatal fát: az mintha megborzongott volna a tavaszi szélben, vékony, sudár ágai ijedten emelődtek az égnek. A kertész ezzel nem törődött, fogta kis kerti fűrészét s mint az orvos, óvatos kézzel, biztos ujjakkal átfogta a fácska törzsét szeménél magasabb helyen s rátétté a fűrészt. Megrezzent a levegőben valami: csak nem akarja az egész fái levágni? De a fűrész reszelte a zöldet-siró fácskát s egy percnél rövidebb kisidő alatt a karcsú, magas sudár lehajtott s lehullott a fűbe. — Maga megölte ezt a fát. — Majd feltámasztom. A kertész újra megnézte a fácskát. melynek három szép egészséges ága. mint három égrekiáltó ujj nyúlt fel a lecsonkult törzs kaccsa körül. Rátette a bicskát s egyenként lemetszette őket. Néztem a szegény fát; az imént még egy sokágú, lombu. büszke sarj, most egy dísztelen bot. kacska kocsány. — Majd feltámasztjuk, — mondta a kertész s kedvtelve nézte meg a fát. Most vékony vesszőcskéket szedett elő ládikájából. óvatosan, meggondoltan válogatta belőle az alkalmasat s fogta metszőkését, alsó végét ékalakra hegyezte az ujjnyi hosszú galyacskának. Most szikjéig behasitotta alsó oldalán az ágakat s ime belehelyezett a metszésbe egy-egy oltoványt. Raífiával jól megkötözte, akkor vette az oltóviaszt s szépen végig kente, pontosan lefedte a sebet. ezer lakosa lehet a városnak és épp ezért újból átnézték az összeirási iveket. A másodszori átvizsgálás alkalmával tízezer lakost megtaláltak és igy az eddigi eredmény szerint a lakosság száma kilencvenezer. A bejelentőhivatal azonban tovább folytatja a kutatásokat a feltevés szerint hiányzó húszezer lélek után. Az a gyanú ugyanis, hogy az összeírás a kalmával maradtak ki néhány ezren a staA Magyar Párt feloszlatása után mint ismeretes — hivatalos helyről már több Ízben olyan kijelentések hangzottak el, hogy a kormány nem akarja a S. H. S. királyság magyar nemzetiségű állampolgárait politikai és szervezkedési jogaitól megfosztani, hanem azt akarja megakadályozni, hogy nemzetiségi alapon szervezkedjenek. Az illetékes helyen tett nyilatkozatok szerint a magyar nemzetiségű polgárok szabadon alakíthatnak olyan pártot, amelybe legalább elvileg más nemzetiséghez tartozók is beléphetnek. E hivatalos nyilatkozatok arra indították a feloszlatott Magyar Párt tagjainak egy részét, hogy illetékes helyen érdeklődjenek az uj alapon történő szervezkedés módozatai iránt. Mint értesülünk, ezek a magánjellegű tanácskozások sikerrel járták, annál is inkább, mert Gyorgyevics Drajgoszláv szuboiicai főispán is azon az állásponton volt, hogy a magyarságnak biztositani kell a politikai szervezkedés jogát. Az előzetes tanácskozások után a tárgyalások már annyira előrehaladtak, hogy Gyorgyevics főispán magához kérette a feloszlatott Magyar Párt néhány vezetőiét, hogy velük a felmerült kérdésről, tanácstisztikából. A bejelentőhivatal egyébként a legszigorúbban ellenőrzi, hogy a lakosság eleget tesz-e bejelentési kötelezettségének és mindazokat, akik a bejelentéseket elmulasztják, szigorúan megbüntetik. Az első büntetések már kedden meg is történtek, amennyiben több suboticai lakost,, mert elmulasztották a bejelentést, száz száz dinár pénzbüntetésre ítéltek.- • V-fív“?/?——“TT*i—rmnri— .. -kozzék. Ennek alapján vasárnap délelőtt 11 órakor a főispánt hivatalban konferencia volt, amelyen Gyorgyevics Dragoszláv főispán, Juries Márkó és dr. Radonics .lován, Szubotica város radikális-párti képviselői, továbbá Sántha György dr., Király Károly dr., Falcione Árpád dr., Streliczky Dénes dr., Szántó Gábor dr., Gálffy György és Csettle János dr. vettek részt. A Bücsmegyei Napló munkatársa ebben az ügyben kérdést intézett Gyorgyevics Dragoszláv főispánhoz, aki a következőket mondotta: — Vasárnap a magyarság több vezetőjével megbeszélést folytattunk, akik azonban nem mint a Magyar Párt vezetői szerepeltek a tanácskozásokon, miután a Magyar Párt nem folytatja működésiét. A vasárnapi tárgyalásokon s az ezt megelőzött tanácskozásokon — a melyek teljesen magánjellegnek voltak, a magyarság politikai szervezkedéséről volt szó, azonban az ügy még olyan stádiumban van, hogy korai lenne érdemleges nyilatkozatot tenni, vagy ahhoz kombinációt fűzni. Nekünk áz a szándékunk, hogy a magyarságot közelebb hozzuk az államalkotó szlávsdghoz és az állami eszméhez. E ■•-»inpontból pedig a magyarságot mint az állampolgárok egy csoportját és nem mint párttöredéket tekintjük. Munkatársunk közölte Gyorgyegvics főispánnal, hogy e tárgyalá- I sokkal kapcsolatiban olyan hírek I kerültek forgalomba, hogy Magyar Radikális Párt alakításáról folytak a tanácskozások, mások viszont arról beszélnek, hogy a magyarságnak a radikális-párthoz való csatlakozásáról esett szó a vasárnapi konferencián. Erre vonatkozóan a főispán kijelentette, hogy ezek a hírek nem felelnek mega valóságnak,---------——«CTBEJ——------Marc a drágaság elles IA szabóticai rendőrség akciója A rendé?rf«kapitány nyilatkozata A szuboiicai rendőrség — mint már közöltük — uj akcióra készül: az áruuzsora és árdrágítás letöré- I sere. A rendőrség intézkedése meg- I elégedést keltett a fogyasztó közön-Íség körében, mig a kereskedők érthető idegességgel fogadták az akció hírét, mert a hatóságok árdrági-Í" tás elleni küzdelme sokhelyütt nem egyszer csak a kereskedők fölösleges és indokolatlan zaklatását idézte elő, minden gyakorlati eredmény nélkül. A kereskedők arra hivatkoznak, hogy a szabad verseny úgyis arra kényszeríti a kereskedőket, hogy a minimális haszonnal értékesítsék árujukat és ma, amikor a fogyasztó közönség vásárló képességének csökkenésével szemben minden cikkben nagy kináTat mutatkozik. nincs gyakorlati értelme annak, hogy a kereskedők áruhalmozást kövessenek el. annál kevésbbé, mert II ehhez a nyomasztó pénzhiány és a magas kamatok miatt megfelelő tőke , sem áll rendelkezésükre. Ráa.mutatnak a kereskedők arra is, Ihogy Szomborban és Noviszadon I a rendőrség az árdrágitási törvény falapján tömegesen tett feljelentést la kereskedők ellen, azonban a biróü ság a legtöbb esetben felmentő ité;j letet hozott. ? A kereskedők aggodalmára való Tárgyalások Indultak meg a magyarság uj politikai szervezkedése érdekében Konferencia az uj suboticai főispánnál ■—• így nézik az emberek a halált j is, — mondta okosan, csöndesen, j — pedig ami egynek halál, a más- i nak élet: mit gondol uram. ha az a = sok ember mind élne. aki Adám Éva óta megszületett! . . . Szelíden elmosolyodott s rám pis- j lantott. — Bizony sokan volnánk. — Sokan-e? ... dejsz uram. akkor nem prédikálnák a papok, hogy szeressétek felebarátotokat ... ej, nagy baj volna, ha nem lehetne megölni azt. aki egyszer megszületett. Nagy fekete szemei voltak a kertésznek. nagy horgas orra $ olyan lassú mozgása, mint azoknak az? embereknek, akik hozzá vannak I szokva, hogy gyenge kis palántákkal babráljanak: a kertész nem csapkodhat úgy, mint a fejszés ács. 1 — De iássa. ennek csak halál az | azért. — mondom s a lehullott ága-1 kát nézem. A kertész legyint: — A nem számit. Aki lehullott, aj nern számit. Csak az számit, akinek | jövője van. Lássa, ez a kis ág, amit 5 most belehelyeztem a nemes alany-! ba; ez egy esztendő alatt már el-j borítja a vastagságával a régi vesz- jj szőt. két esztendőre meg már tete- i jesebb lesz annál a száraz ágnál, jj akit lemetszettem s már egy kicsit 1 teremni is fog: de milyen ió gyü-j mölcsöt: olyan ringlóták nyőlnek itt f rajta, mint az öklöm, piros, kövér, 1 csak úgy csordul a leve, mint a kő-1 vér forrás ere . . . Ez számit, igen:| de aki lehullott a fűbe, az már csakjj rozsé lesz. — De az mit szól hozzá, aki aí rőzsébe kerül? ... ö is élni akart, j; — Annak tudni kell. hogy mi azl ő sorsa ... De az nem is panasz- jj kodik uram, csak az ember panasz-“ kodik: mert csak az ember olyan t vak. hogy .azt hiszi, csak ő van ezen j! a világon. Csak az övé. meghogy :i csak ő érte van ez a világ. Az em- j bér nem akarja tudni, hogy ember,! és ember közt különbség van sl hogy a hitványnak le kell potyogni, 1 hogy a java termőág a maga meg-| illető helyére kerüljön. Megütött a kertész szava: való-1 ban ezt nem akarja tudni az ember. | Mert az ember belülről, a maga» szempontjából, mind egyforma je-1 lentős nagy csoda: csak idegen! szempontból más és különböző; del; hát milyen idegen szempont legyen jj én előttem? . . . Milyen magasabb! szempont teheti elviselhetővé enne- j kém a halált? . . . — Furcsa szokás ez az emberis természet, — mondta a kertész — j hogy mindent meg tud tanulni, meg j is tud szeretni, csak az egy halált nem. Úgy fél tőle, mintha most először látná életében . . . Pedig kérem az édesatyja is meghalt, meg az édesanyja is: s ami a szüléknek jó, az neki már nem jó? . . . Mindenki meghalt, nagyatyja, nagyanyja. öregapia, öreganyja, minden üké, ija. fija. rokona, őse, barátja, aki csak a temetőbe van az embernek. az már meghalt: ő meg fél. Rámnézett csöndes mosollyal. —• Fél . . Dehát mitől fél? . . . Lám ez a rőzse, ez már rőzse: nem fog tovább nyőlni felfelé, de jó rőzse lesz belőle, kévébe kötjük s a szakácsnő felapritja s a nyáron jó ebédet főz mellette. Akkor hamuját összeszedik, széthintik s milyen f hasznos lesz az a többi élő nővé- jj nyéknek. Az ember is ha meghal: | csak tovább él. Kérem. Van ám fel-1 támadás: akinek gyereke van, azj már abba fel is támadott. Milyen bölcs ember egy kertész,8 hogy az ilyen megnyugtatónak látja. — Az a fő, hogy az ember ne ijedjen meg a haláltól. Lám. vót nekem egy komám, régi ember, csizmadiaember vót: az nem félt a halottól. az mindig virrasztóit: ha valaki meg akar halni, jól se esett neki a halál, ha nem a csizmadiát hijták virrasztani . . . Egyszer is elhívták egy elesett gazdaemberhez, akit kinyújtóztattak az első szobába, ö meg jött éccakára 'virrasztani. osztán hogy ne unja magát. mingyár munkát is hozott magával . . . Kapott mézes pálinkát, jó sokat s hozzá fogott virrasztani . . . Darabig csak ivott, virrasztóit. Azután dógozott s virrasztóit. Ivott, danolt.. kalapált, szóval jól eltöltőtte a halott mellett az időt ... A meg nem vót halott, csak tetszhalott, osztán egyszercsak úgy éjféltájba. felült a koporsóba . . . Megdörzsöli a szemét, látja a csizmadiát. körülnézi magát, mingyárt kitalálta. mi van itt . . . Egyet köhint s rászól a csizmadiára: »Aki verraszt. ne danujjék!« Felnéz a csizmadia is a munkából. látja a hatottat, azt mondja neki a legnagyobb béketüréssel: »Aki halott, ne ugassák!«. — így . . . Hát igy kell ezt. uram; ez a csizmadiaember, ez nem félt a haláltól. És mi se féljünk, tekintetes uram, hanem imádkozzunk, hogy minél később föjjön el. Ezzel befejezte az oltást s szedte a ládikáját, kését, fűrészét s indult a következő fához, amely vad büszkeséggel lobogott az égre. S ime, a fa ugyanúgy megborzongott. szinte fő! sirt a tavaszi szélben. mint az előbb a testvére, aki már letarolva viseli a beléje iktatott uj életet . . ,
