Bácsmegyei Napló, 1924. június (25. évfolyam, 149-176. szám)

1924-06-08 / 156. szám

4. oldal, BÄCSMEGYEI NAPLÓ 1924 június 8. Nem kapnak vallástani osztályzatot a zentai gimnazisták Az apostoli adminisztrátor rendelet« Már többször megemlékeztünk arról a különös helyzetről, amelybe a szentai gimnázium jutott azáltal, hogy római katholikus növendékei nem részesültek vallásoktatásban. A vallástan ugyanis rendes tan­tárgy úgy, hogy vallásiam osztály­zat nélkül az iskolai bizonyiívány hiányos és érvénytelen. Az egész tanéven át nem sikerült a szentai vallásoktatás körül támadt kompli­kációt megoldani és most. amikor a tanitás befejezése már küszöbön van. a szentai gimnázium ró-1 mai katholikus diákjai a legnagyobb) aggódással néznek a bizonyiívány- jj kiosztás elé. mert attól tartanak,! hogy érvénytelen lesz a bizonyítvá­nyuk. Az már bizonyos, hogy a szentai katholikus diákok nem fognak osz­tályzatot kapni hittanból. Budano­­vics Lajos bácskai apostoli admi­nisztrátor rendeletet adott ki, a mellyel felfüggesztés terhe alatt f megtiltja a szentai római katholikus; lelkészeknek, hogy a vallásoktatás- j ban nem részesült diákokat klasszt-? fikálják. Az érdekelt szülök izgatottan jj várják a tanügyi hatóságok dönté­sét a, hiányos bizonyítványok ér­vényességéről. TINTA ©S © Nevető ember Múltkor már leírtam ennek a test­vérét, ki sirt. Egy dereshaju, szegény asszony ment az uccán, egyedül, haja­­donfőtt és amint elhaladt, könnyeivel locsolta az aszfaltot, mint egy öntöző­kocsi. Ez, akit most láttam, férfi volt, öt­ven éves tekintélyes kormányfőtaná­csos és nevetett. Ő is maga bandu­kolt, lógázva karját, a semmibe bá­mulva s nem birt védekezni a másik, • parancsoló görcs ingere ellen. Nem tudom, melyik hozott inkább zavarba; a siró, vagy a nevető. A sétáló fájdalom és a sétáló vidámság j egyaránt rejtélyes. Mihelyt feltűnt velem szemben a járdán, gombjaimhoz kaptam, vizs­gálva, hogy nincs e valami toalett­hibám. Azok, kik mellettem jöttek, hasonlóan cselekedtek. De ruháink rendben voltak. Erre egyet gondoltunk mindnyájan. Azt, hogy nyilván mi ma­gunk vagyunk nevetségesek. A fejünk nem sikerült, vagy az orrunk. Ellen­ségesen néztük végig. Hiába, hatalmas egy ilyen magányos mosoly az uccán. Erősebb, mint a többi ember együtt­véve. A fölényt jelenti. Valaki tud valamit, amit mi nem tudunk. A nevető ember tovább nevetett. Nem azon, amit látott, hanem azon, ami fejében volt elraktározva, talán egy gyermekkori emléken, vagy egy régi tréfán, s a sejt titkos öltözőjéből kilépett arra a színpadra, melyen sza­kadatlanul játszanak, az agy velő le­benyére. Most irigyelni kezdtük mind­nyájan. Vájjon min mulathat ? A jó­kedv nagy kincs, különösen manap ság. Önzés véka alá rejteni. Oda akartam lépni hozzá, megkérni, hogy közölje, min nevet. Nevessünk együtt. Ezt észrevette és pironkodott. Lefelé nézett, fölfelé nézett. Ürügyet keresett arra, hogy nevet. Ha a kezében van egy buta élclap, melyen egyáltalán nem lehet nevetni, könnyű dolga van, egyszerűen beletekint, átadhatja ma­gát a megváltó kielégülésnek. Így csak ajkát rágta, fogával harapta a kaca­gást, torkába nyelve lefelé próbálta gyűrni, mint egy forró gombócot. Nem ment. Majd megpukkadt szegény. Megszántam őt. Miért szégyen egye­dül nevetni, azon, ami a mienk, ta­pasztalataink végtelenén, mely halha­tatlanságunkat bizonyítja ? Don Miguel Unanumo, a salamancai egyeiem ta­nárja, ki oly komoly ember, hogy a spanyol kormány mosi a Kanári-szige teltre száműzte, *azt tartja, hogy egye­dül a sirás és nevetés különböztet meg bennünket az állatoktól. Az állat észszerű lény, néha okosabb is mi­­nálunk, de az ember érzelmes lény, ki sir és nevet. Ismeretlen nevető, testvér, sohase szegyeid magad. Sirj egyedül és tár­saságban s nevess, otthon és az uccán, ahogy kedved tartja. Méltósá­godon nem esik csorba. Ember vagy. Ennélfogva röhöghetsz, mint a fakutya. Kosztolányi Dezső. Megszavazták a színházépítést Szubotica város közgyűlése — Tisztviselőtelepet akar építeni a város Szubotica város kiszélesített tanácsa szombaton tartatta meg közgyűlését Gyorgycvics Dragoszláv főispán elnök­lete alatt. A közgyűlésen a terjedelmes tárgysorozat ellenére is, kis számban jelentek meg a városatyák. A minden­kori ellenzék tagjai ugyan csaknem tel­jes számmal jelen voltait, azonban a közgyűlés mindvégig nyugodt lefolyású volt és azok az ügyek is simán keresz­tül mentek, amelyeknek a megszavazá­sához kevés reménye volt a tanácsnak. Gycrgyevics főispán megnyitó be­széde után nyomban rátértek a tárgy­­sorozat letárgyalásá'ra. Egyes kisebb ügyeket minden szó nélkül elfogadott a kiszélesített tanács. Nagyobb vitát a szclgaszernélyzet tizenharmadik havi fizetésére vonatkozó javaslat provokált, a tanács végül is úgy döntött, hogy a javaslatot elvben elfogadja, azonban csak akkor fogják a tizenharmadik havi fizetést kiutalni, ha a város erre a cél­ra megfelelő anyagi forrást talál. Utá­na a legfontosabb ügy került sorra: te színházépítésre vonatkozó tanácsi ja­vaslat, amelyet a kiszélesített tanács egyhangúlag elfogadott. A tanács a közgyűlés határozata alapján haladék­talanul pályázatot hirdet a színház épí­tési terveire. Nagyobb vita volt egy ház kisajátítá­sára vonatkozó javaslat felett is. A ta­nács ugyanis a törvényszéki épülettel szemben levő uccát, a kaszinó épüle­téig akarja kivezetni és igy az ucca­­szabályozásnak útját álló Dimitrijevics­­ház lebontása szükséges. Gyorgyevics főispán szavazást rendelt el és 55 sza­vazattal 27 ellenében a tanácsi javas­latot elfogadta a közgyűlés. Ezután Gu­lyás György volt városi adófőnök nyug­díjazása iránti kérvényre került a sor. A közgyűlés a kérelmet elutasította. El­tolódott a Bácska sportegyesület kérvé­nyének elintézése is. A Bácska vezető­sége ugyanis meg akarja vásárolni a várostól eddig bérben birt sporttelepét, ahol építkezni kíván. A tanács úgy ha­tározott, hogy a kérés fedett csak ak­kor dönt, ha a kérelmező egyesület előbb bemutatja építési terveit. Végül a tisztviselőtelep felépítéséről szóló ja­vaslat felett döntött a közgyűlés. A ta­nácsi javaslat szerint Szubotica város kérvényt terjesztene fel az agrármi­nisztériumhoz, amelyben ezer hold le­foglalt városi föld feloldását kérelmezi, amelyet kisebb parcellákban el akar adni. A föld vételárából azután felépíti a régóta szükségesnek mutatkozó tiszt­viselőtelepet. A kiszélesített tanács a javaslatot elfogadta, a tisztviselőtelep felépítéséből azonban aligha lesz vala­mi, tekintettel arra, hogy az agrárre­form alól nehezen lehet visszaszerezni a földet. Néhány kisebb ügy elintézése után Gyorgyevics főispán cléíi tizenkét óra­kor berekesztette a közgyűlést. Feltalálták a perpetuum mobilét — Látogatás a feltalálóknál r— A posta szokott néha meglepetések­kel szolgálni. A napokban azonban olyan meglepetést hozott számunkra egy lila­­szinii levél alakjában, amiről a nyilvá­nosság előtt is meg kell emlékeznünk. A levél betüszerinti szövege a követ­kező : Tekintetes szerkesztőség! Tudomásomra jutott, hogy a fel­­találhatatlan gép a »Períépum mo­bile« tervrajzát Ruzsik György és Fulér Imre elkészítették, amelyel meghálálhatatian szolgálatot! tesz­nek az emberiség százezreinek. Ru­zsik Györgv s Fullér Imre urak la­kásukon (I kör Badaiicseva ulica 5 br.) azon dolgoznak, hogy minél tökéletesebbé tegyék találmányukat, hogy a 360 nap próbaidőt okvetlen ki állja. Isten segítse őket munkájukban! Tisztelettel U. J. Az olvasó cseppet sem fog csodálkoz­ni azon, hogy a levél elolvasása után nyomban elindultam a Badaiicseva utca 5. szám felkutatására, hogy a világ ha­landói közül elsőnek vethessem, profán pillantásomat a korszakalkotó találmány tervrajzára. Minthogy a sarki rendőr útbaigazítása alapján sikerűit eltéved­nem, útközben ráértem összegezni mind­azt, amiit az örök-mozgó gép felől va­laha is hallottam. Tíz évvel ezelőtt ta­­találkoztam egy ilyen nemű feltalálóval a Schwartzerban, aki először keltette fel kíváncsiságomat a perpetuum mobile iránt. Kíváncsiságom azonban lelohadt, amikor két évre rá kezembe került egy lexikon, amelyből azután megtud­tam, hogy a Schwarízerbeü ismerősöm valószínűleg csak ugratott, mert a könyv szerint »a tudomány régen fel­ismerte a P. szerkesztésének lehetet­lenségét«. Ezek után kissé vegyes ér­zelmekkel folytattam utamat a cél felé, amelyre végül is, megkerülve a külvá­rost, pont a város közepén, rátaláltam. Alacsony, még a régi időkből kifelej­tett, düledező ház, a Badalicseva-utca 5 tágas udvarral, népdalba illő vékony deszkakerítéssel. Bent az udvarban ép­pen ruhát tengetett — falusi módra — a gyepre egy néni, akitől megtudtam, hogy az 1. számú feltaláló, Ruzsik György, otthon van. Hívására elő is bukkant a konyhaajtóból egy barna buksi fej, amely kíváncsian meresztette rám szemeit. Természetesen nyomban-a műhely felől érdeklődtem, ahol a szen­zációs titkot sejtettem. Érdeklődésemre a buksi fej gazdája megijedt, amit nem is csodálok, mert később megtudtam, hogy eredetileg fogtechnikus. Amikor azután a félreértésekből kölcsönösen ki­magyarázkodtunk, kijelentette, hogy lá­togatásom teljesen készületlenül találta, meg hogy aj társa sincs jelen, amiért is kért, hogy délután folyamán keressem fel ismét. Délután csakugyan együtt találtam a feltalálókat. Hárman voltak, három fia­talember, akik közül a harmadik volt a legfiatalabb és a legelevenebb. Amikor megtudta, hogy a névtelen levélből az ő neve hiányzik, szemrehányóan mond­ta az egyik társának: —* Nahát, Imre, ez nem volt szép tőled Azután csakhamar előkerült a terv­rajz, amely egy laikus előtt teljesen érthetetlennek tűnik fel, én is eleinte csak azt vettem ki belőle, ami az egyik sarkára irva volt, igy: A PERPÉTUM MOBILE TERVRAJZA Feltalálók! Ruzsik György, Faller Imre és Melkay Tömör 1924. V. 25. Nem, kellett kétségbe esnem, hogy nem ismerem fel az ábrákat, mert fel­találóim minden kérés nélkül, egyszerre mind a hárman beiefogtak a magyará­zatba. Vidáman, boldogan beszéltek és szentül meg vagyok győződve, hogy mialatt beszéltek, kezükben érezték azt a sok milliót, amit kapni remélnek a tervekért. — ...p) a felső víztartály, amelyből d) csövön keresztül az 1)-Iel jelzett viz az f) tengelyeken nyugvó lapátos kere­ket mozgásba hozva, a b) tartályba zuhog, ahonnan a c) centrifugális szi­vattyú a d) csövön keresztül ismét az a) tartályba szivattyúzza... A vizkerék hajtja a centrifugális szivattyút és igy önmagától' forog az... —- mondották egy szuszra, már nem is kellett nekik a rajzrat nézni, kívülről tudták mind a hárman. Amikor azután megtudtam, hogy mi­lyen raffináltan egyszerű az egész in­strumentum, magukról kezdtek beszél­ni a fiatalok. — Három gimnáziumot végeztünk —» mondották. — Egyikünk technikus (fog-, technikus), a másik asztalos... — Nekem még nincs foglalkozásom — vágta közbe a legfiatalabb. — Csaknem három évig dolgoztunk rajta — folytatták tovább — és most egy kis pénz kellene a modellre. — Mennyi? — kérdeztem és megle­pődtem a szerénységükön. Mindössze kétezer dinárra Van szükségük. Szerintük ennyi pénz hiányzik ahhoz, hogy milliókhoz jussanak. Szerintem inkább egy gőzgép. Az minden nehéz­ség nélkül elhajtja azt a fránya »Per­­tépum Mobié«-f és azon kívül is megér néhány milliót. Véleményem azonban nem mondtam meg nekik, biztosan megbántottam volna vele őket. Magyar! Domokos. ■ ———■———.......... Csaruga-divat Csaruga szelet—Csaraga-bonbon Tízezer dinár Csaruga egy mondatáért Befejeződtek a tanúkihallgatások a monstrepörben Oszijekről jelentik: Nemcsak Oszijek, de egész Horvátország, sőt el lehet mondani, hogy az egész S. H. S. ki­rályság közönsége fokozott érdeklődés­sel figyeli Csaruga és bandája bünpö­­rénekí tárgyalását. A három hét óta folyó tárgyaláson ez az érdeklődés nem hegy csökkent volna, de napról-napra növekszik és természetes, hogy az érdek­lődés középpontjában Csaruga, az elegáns haramiavezér áll. A nők feltűnően nagy számban jelennek meg minden tárgya­láson, ami nagyon önbizottá teszi a pa­­rasztfiuból félcipőt gentlemanné vedlett rablót és nagyon tetszik neki a nők figyelme. Viszont a rövidbajszu legény is tetszik a nőknek. Az oszijeki asszonyok mindent elkö­vetnek'. hogy a tárgyalásra, — leg­alább egy napra, — belépőjegyhez jut­hassanak és sokan anyagi áldozatot is szívesen hoznak, hogy a jegyet meg­szerezhessél:. A törvényszéki elnöki hi­vatalt naponta megostromolják a je­gyekért és sok élelmes ember csak az­ért kér jegyet, hogy azt egy napra száz-kétszáz dinárért eladhassa. Csaruga neve Horvátországban már fogalommá lett és ezzel magyarázható, hogy most már egyes kereskedők is, reklámnak szeretnék felhasználni a rab-

Next

/
Thumbnails
Contents