Bácsmegyei Napló, 1924. június (25. évfolyam, 149-176. szám)
1924-06-07 / 155. szám
4. oldal. BÄCSMEGYEI NAPLÓ 1924 junius 7. CIRKUSZ ©s@ A Becsületes Ember — Csakhogy . . . — Ne szakítson félbe — folytatta emelt hangon a Becsületes Ember, őszinte, nyilt, egyenes tekintetével elfogni igyekezvén az Éhes Ember zavart, kapkodó, lesütött pillantását — ne szakítson félbe, kérem. Én nagyon jól tudom, mit akar mondani nekem, csak nem meri megmondani, mert fél, mert nem mer a szemembe nézni, mert ön nem őszinte, nem tud őszinte lenni, — nekem kell őszintének lennem ön helyett. Megmondom hát ön helyett, amit ön akar: önnek pénzre van szüksége. — De hiszen éppen azzal kezdtem magam is . . . — Ne szóljon közbe, — folytatta még emeltebb hangon a Becsületes Ember — nagyon jól tudom, hogy ön mivel kezdte. Azzal kezdte, még mielőtt idejött, hogy engem gondolatban megsértett, hogy becstelen embernek tartott, uzsorás gazembernek, aki kihasználja az ön szorult helyzetét és nyerészkedni akar rajta. Az Éhes Ember megrémült. — Az istenért, — erről szó sincsen ... — már hogy tettem vo'na én ilyet? — Ha szó sincsen róla, miért mondta nekem, hogy az a három gyümölcsfa a kertjében, amit el akar adni nekem, tulajdonképpen sokkal többet ér, mint amennyit ön kér érte, mert a terméséből ötszörösen kitelik a kölcsön összege ? — Hogy ezt mért mondtam ? Mert igaz, tessék megkérdezni akármilyen szakértőt. Különben maga is megítélheti . . . — Szóval, ötször annyit ér, mint amennyiért el akarja adni nekem. Szóval ön felteszi rólam, hogy tolvaj vagyok és uzsorás — hogy nem vagyok becsületes ember. Ön szóval azért jött hozzám, mert feltette rólam, hogy én uzsorás vagyok, aki mások szorult helyzetét kihasználja. — Dehogy kérem, jaj dehogy . . . dadogott elgyengülve és roskadozó lábakkal az Éhes Ember — ... nekem ilyesmi eszembe se jutott. Én Mayer ur jeliemére, őszintén szólva, nem is gondoltam '— én csak azt gondoltam, hogy Mayer ur gyümölcsnagykereskedő és tekintve, hogy izé I . . , nekem van ez a három gyümölcs-? fám ... és hogy izé, tekintve, hogy; csak ősszel lesz rajta termés, mivel * nem iehet azt úgyszólván siettetni ... | ámbár. . . de azonban mindazonáltal nekem izé, hogyismondjamcsak, mostan kellene . . . egy kicsit kellene ... hát! gondoltam, hogy eladom ... De isten bizony, nem gondoltam én másra . . .! A Becsületes Ember szigorú, del szánakozó pillantással bólogatott. — Vagyis: a jellememre nem gon-| dőlt. Ezt maga is bevallja. Mindabból, amit előadott nekem, ez a lényeges, j — hogy ön nem gondolt a jellememre. Ez azért van, mert önnek, kedves barátom, bocsásson meg nyíltságomért, nincs jelleme, — mert ön maga után ítél, amikor nem tudja elképzelni, hogy ezek közt a gazember, uzsorás, kiszipolyozó, kizsákmányoló nagykereskedők közt akadhat esetleg egy kivé- J tel, egy becsületes ember, egy tisz-j tességes kereskedő, aki nem kap azjj alkalmon, még a kínálkozó nagyobb nyereség kilátásában sem, ha valaki a saját érdeke ellen rá akarja venni, hogy uzsoraüzletet csináljon. — De, kérem, az istenért ... ént nem mondtam, hogy uzsora ... én * csak azt mondtam . . . — Ne szóljon közbe! . . . — kiál tott a Becsületes Ember most már kérlelhetetlen szigorral — Ön, ha gyenge jellem is, de van annyi jószándék önben, hogy megérdemelje tőlem ezt a leckét. Meg fogja tanulni, példát fogok adni önnek róla, hogy igenis, van becsületes nagykereskedő, aki semmi áron nem megy bele becstelenségbe, kizsákmányolásba. Én nem veszem meg öntől azokat a gyümölcsfákat, hanem meghagyom önnek, mert önnek igaza van, — az a termés ötször annyit ér, mint amennyiért én most megvehetném — és én azt akaman és elégedetten, kedves családja körében, az őszi verőfényben — és hogy akkor ezekben a boldog napokban eszébe jusson, hogy akadt egy becsületes ember, aki önt ebben a nehéz órában kézenfogta és megmutatta az igazi utat — az önmagunkban és másokban bizó tisztességes, kitartó becsületes, önmagunknak s a társadalom számára, törvényes és jogos keretek közt feltételezett értékes munkát, — mely egy szebb, boldo gabb, tökéletesebb jövendő biztos tá masza és talpköve ! A Becsületes Ember megtörölte homlokát. Az Éhes ember felelni társulat detektivjei, hogy a lába sem éri a földet. * Furcsaságok. Az ember liften felmehet a hires Szabadság-szobor fe-. jébe — huszonkét emelet — és a szobor kezében lévő fáklya, éjjel fényszóró. Philadelphiában pedig egyenesen a városháza tetejére rakták a William Penn szobrát és az éjszaka világítótorony. — Egy templomocska útjában állott a városi fejlődésnek, ráépítettek hát húsz emeletet és most úgy bújik bele a kis templom a felhőkarcolóba, mint a kis csirke a kotlós tyuk szárnya alá. ♦ rom, hogy az ön munkájának a gyümölcsét ön élvezze egykor ... én azt akarom, hogy -egykor ön üljön az éréit, duzzadó gyümölcsök alatt, vidáakart, de már nem tudott: egy könynyet törölt ki a szeméből, összeesett és éhenhalt, mivel egy kicsit éhes volt. Karinthy Frigyes Államcsíny Franciaországban? Foch marsall a hadsereggel kezébe ragadta a hatalmat Millerand minden eszközzel megvédi pozícióját Herrioí. a baloldali blokk vezetője, amint előrelátható volt, visszautasította Miller andnak kormányalakítási ■ megbízatását, miután a baloldali blokk nem volt hajlandó teljesíteni azokat a feltételeket, a melyeket a köztársasági elnök Herriotnak szabott. A baloldal eltökélten megmaradt ama követelése mellett, hogy Millerand hagyja el helyét és uj elnök kerüljön a francia köztársaság élére. Millerand ezzel szemben elhatározta, hogy minden eszközzel megvédi pozícióját és, mint előre kijelentette, a végtelenségig kísérletezni fog jobboldali politikusok kormányaival. Herriot visszautasító válasza után mint Parisból jelentik — a köztársaság elnöke csütörtökön késő estig tárgyalt több politikussal és pénteken délelőtt tiz órakor folytatta tanácskozásait, amelylek arra irányulnak, hogy harcos kormány alakuljon, amely tulsegitse Millerand köztársasági elnököt az alkotmányjogi válságon. Az utolsó politikus, akivel az elnök csütörtökön éjszaka tárgyalt, Riót előbbi kereskedelmi minisztériumi alállamtitkár volt, de tanácskozott Poincaréval és Maginot hadügyminiszternél is. A baloldali pártok puccstól tartanak A baloldali blokk lapjai pénteken 1 ismét éles támadást intéztek Millerand ellen és azt Írják, hogy az elnök államcsínyt készül elkövetni, hogy hatalmát megtarthassa. A L’Oeuvre szerint Millerand el van tökélve. hogy Maginot hadügyminiszter. Francois marsall és Liánthy tábornokok támogatásával a legvégső esetben kihirdeti a hadiállapotot. Hogy erre az intézkedésre ürügyet szerezzen, mesterségesen kommunista zavargásokat fog I előidézni. A lap hozzáfűzi, hogy en" nek az intézkedésnek végzetes következményei lehetnek Franciaországra, mert Anglia és Amerika könnyen megvonhatják támogatásukat, úgyszintén komoly veszélyt: jelentene Németország revans-politikája tekintetében és a frank újabb zuhanását idézné elő. Katonai diktatúra Rómából jelentik: A Giornale d’ Italia madridi jelentése szerint Madridban az a hir terjedt el, hogy Franciaországban Millerand elnök érdekében államcsínyt hajtottak végre és Foch marsall a hadsereg segítségével kezébe ragadta a hatalmat. Más verzió szerint Millerand a katonaságra és a jobboldalra támaszkodva feloszlatta a kamarát és a diktatúrát léptette életbe. A hirt. — amelyet nem lehetett ellenőrizni. — a Giornale djta.Ha is fentartással közli. Amerikai utijegyzetek A Wall-streeten — a banknegyedben — amikor a legrettenetesébb a forgalom, felmászik egy ember az autó tetejére é® onnan tart propaganda-beszédet; egy alapítandó vallás apostola. Az égen. pedig megjelenik egy repülőgép és egy cigarettagyár hirdetését rajzolja, amint betűkbe cikkcakkozva repül, szines füsttel. Hogy teljes legyen a kép: tényleges szolgálatban levő katonák vonulnak fel a mellükön reklámtáblákkal, amelyen naivan hangzatos frázisokban magasabb zsoldot követelnek. A templomok pedig neves prédikátorokkal reklamirozzák magukat, imint valami cirkusz a simmiző fókákat. * Egy magyar úrral esett meg, hogy utazás közben elveszett a pénztárcája. A kalauz sürgönyzött annak a gyárnak, ahol a magyar ur tisztviselő, pár óra múlva megérkezett a válasz a vonatra és a kalauz a vasúttársaság számlájára nemcsak a jegyet előlegezte, hanem adott kölcsön pénzt is ebédre, cigarettára, apróságokra. * Clevelandban magyar barátom üzleti tárgyalást folytatott egy vasúti igazgatóval. Ahogy az iramerikai megtudta, hogy a barátomnak itt van európai ismerőse, rögtön meghívott vacsorára, színházba. — Nem szeretném — mondta — azt hinné az a »jurópi« ur, hogy haragszunk rá, mert nemzete ellenünk, harcolt a háborúban. És amikor a meghívást nem fogadtam el, szinte erőszakkal bevitt a négyszáz kilométerre levő Columbusban, Cincinnatiban, Hungyet és hálókocsit is — a columbusi atlétikai klub látott igazán főúri módon vendégül. Pedig azt sem tudta, hogy ki vagyok, merre van a hazám. Csak mert európai ujságiró vagyok, aki elmentem, hogy^ megnézzem a hazáját, az ő hazáját! * A Bácsmegyai Napló kiküldött tudósítójától Kenworeban hallottam — Ohio államban. Akrou mellett. — hogy egy magyar farmer kiszólt a feleségének : — Vigyázz lelkem a csirkékre, mert ellopják a feketék. Amire a néger farmer-szomszéd mosolyogva felelte magyarul: — Ne tessék félni, tisztességes emberek vagyunk ml. West-Virginiában jártamban pedig, Kernut állomáson, amikor borravalót adtam a szerecsen vasúti pincérnek, igy felelt magyarul: Köszönöm. A négerek ugyanis rendkívül hamar tanulnak nyelveket. New-Jerseyben a magyar munkásoktól pár hónap alatt megtanulnak magyarul, ha szerbek közé keverednek, szerbül és románok közt románul. És ezért vap az. hogy amikor beszélgettem Kentucky állam utolsó élő néger rabszolgájával, kiderült, hogy csak angolul tud. őseik nyelvét mindnyájan elfelejtették már. * A kis amerikai falvak határán tábla fogad: — Idegen lépj falunkba, mi szívesen látjuk az idegent, itt és itt van a vendéglő, a borbély, a községháza stb.. van kereskedelmi kamaránk. amelyik szívesen áll rendelkezésedre. És minden községháza előtt nemzeti lobogó alatt érctábla, amelyik megörökíti, hogy »kik haltak meg a becsület mezején és kik harcoltak vitézül a község fiai közül. Minden községben szép népiskola, nyilvános könyvtár és Public Hall, ahol koncerteket, előadásokat tartanak. A valamirevaló városkában már ingyen állatkert. muzeum és sok helyt láttam, mint Saint Louisban, ingyenes operát, ahová a környék legkitűnőbb társulatait hozatják le időnként. * A katonákat lenézik. A háborúig rendes vendéglőben éppen úgy nem szolgálták ki őket, mint a négereket. * Amerikában tökéletes a szabadság, próbáljon azonban idegen ember egy bányatelepre bejutni, úgy kidobják már a vasúti állomáson a Columbusban, Cincionatiban, Huntingtomban, Pitsbourghban idősebb férfiak és nők tűntek fel a pályaudvaron. Egy jótékony egyesület tagjai, akik a vasutaknál vigyáznak, hogy bei ne csapja valaki az idegent. bevándorlót vagy utazót, gondjukba veszik a gyámoltalanjáratlan embereket; útbaigazítják, elintézik ügyeit és megvédik. Sajnos — valljuk be — nagyobbára honfitársaikkal szemben. Kun Andor
