Bácsmegyei Napló, 1924. június (25. évfolyam, 149-176. szám)
1924-06-07 / 155. szám
'Pcfétfinna plaćesa u gotovom Ara egy és fé! ditíáy Posias?allifosi díj készpénzben IćfiŽeive War XXV. évfolyam Megjelenik minden reggel, ünnep után és hétfőn délben Telefon szám: Kiadóhivatal 8—58. Szerkesztőség 5—10 Subotica, SZOMBAT, 1924 juniiis 7. 155. szám Előfizetési ár negyedévre 135 dinár Kiadéliivalal: Subotica, Aleksandrova ui.l.(Leibach:palota) Szerkesztőség: Aleksandrova ni. 4. (Ross'a-Fonciere-palota) gH Békeoap A nemzetközi szakszervezeti kongresszus Bécsben tegnap tartott ülésén meghívta az elnökséget, hogy folytassa a tömegek nevelésére s a háború elleni nemzetközi tüntetések szervezésére irányuló törekvéseit és minden év szeptember 21-ét nemzetközi háboruellenes napnak mondja ki, amelyen valamennyi ország mun kásságának tüntetni kell a háború ellen. Béke után áhítozunk s ehelyett a béke napját kapjuk, zavartalan munka után vágyakozunk s e helyett újabb ünnep skddáiyoz meg a munkában, — nem tudjuk, ez-e a pacifizmus útja s nem tudjuk, tüntetés állott-e niár valaha a leszerelés gondolatának szolgálatában. A háborúnak és békének szellemét még sem lehet úgy parancsszóval kormányozni, mint azt, hogy a házakat lobogókkal díszítsék fel s a munkások, akik egy nap a béke jegyében pihen nek, de amikor dolgoznak, akkor íegyvergyárakban rauniciót készítenek, vagy háborúra uszító cikkeket szednek ki, aligha választják az aktív pacifizmusnak legerélyesebb eszközét. A fátumosan nagy szerencsétlenség az, hogy a munkásosztálynak és a polgárságnak háború elleni küzdelme hipokrita öncsalásnál alig egyéb. A polgárság ankétezik és konferenciázik, egyesületeket szervez és előadásokat tart, amelyeken nyugalmazott diplomaták és szolgálati viszonyon kívüli tábornokok igyekeznek jóvátenni azt, amit, amikor az államhatalom részesei voltak, bűnöztek a béke ellen. Ortg kisasszonyok, akik úgy ragaszkodnak az életük tartalmát kitevő propagandához, mint a pincsi kutyájukhoz s középiskolai tanárok, akik minden vakációban összeolvasnak egy uj röpiratot a fegyverkezés ellen, — ugyan hogy tudnák megváltani a világot s fölszabadítani a rabszolga emberiséget a győzelmes kard uralma alól. És mit használnak a béke gondolatának azok a munkások, akik minden munkanapon fegyvert készítenek és robbanó anyagot gyártanak s az év egyetlen ünnepén elmennek tiltakozni ez ellen, amin egész éven át dolgoznak. Amíg a jogrendnek, a gazdasági és erkölcsi rendnek, a népek jólétének, nemzedékek sorsának a győzelmes fegyver a hordozója, amig a népek történelmét agyilkos gázok és robbanó anyagok döntik el, nem pedig az igazság eszméje s a közmorál princípiumai, addig rendezhetnek ankétokat s tarthatnak nyilvános demonstrációkat a béke mellett, négis detronizálhatatían marad a háború. A fegyverek uralma s az erőszak kormányforfnája sokkal mélyebben vannak beágyazva az emberi érdekek szövevényébe, semhogy játékos séták' emócióival ki lehetne onnan rángatni. Mindenki a háborúból él, aki győzött, a győzelemből, aki elbukott, a revans gondoiatából. E tekintetben nincs különbség még a társadalmi osztályok között sem, mert nem is annyira a termelés imaginárius eredményeiért, mint inkább a háború kézzelfogható előnyeiért küzdenek. Minden társadalmi osztály arra törekszik, hogy a társadalmi termelésből megszolgálatlan előnyöket zsaroljon ki magának. S van-e megszolgál^tlanabb jövedelem, mint a zsákmány. Világ kapitalistái és világ proletárjai .csak ebben egyesültek. A dinamit gyáros, aki szociálpolitikával foglalkozik és a Creusot müvek munkása, aki elmegy tüntetni kenyéradó gazdája: a háború ellen, egyformán szolgálják, , egyformán tagadjak meg a pacifizmust. Van azonbaft mégis az emberekben valami szemérem, az utolSó foszlány a morál takarójából,. mely arra késztet, hogy ha mar menthetetlenül a háború szolgálatában állunk, legalább tagadjuk meg. Ennek a szeméremnek teszünk csak eleget a konferenciákkal és béketüntetésekkel, de egyetlen szalmaszálat nem teszünk vele a mindig fenyegetői háború útja elé, egyetlen lehelettel nem segítünk csillapítani a Iráborus veszedelem felfellobbanó lángját. Egy ünnepnapja mégis lesz a békének, ha már minden munkanapunk menthetetlenül a háborúé. Elkészült a demokrata-párt kiáltványa A kiáltvány élesen támadja a konnánykoaiiciót A képviselők sürgetik napidijaik kiutalását Beogradból jelentik : ;tA politikai életben teljes szélcsend uralkodik. Áz egyetlen kérdés, amely jelenleg érdekli a politikai pártokat : a képviselői napidijak kérdése, amelyet a képviselők várakozása ellenére sem rendezett a kormány. A napidijak ügyének elintézését egyébként a parlament elnökére, Jovanovics Ljubára bizták, akit pénteken meglátogatott több ellenzéki képviselő, hogy a kérdés megoldását kisürgesse. A házelnök, hir szerint, ez alkalommal kijelentette, hogy a napidijak ügyében nem hozlak döntést azért, mert nem áll mögötte a többség és ki van téve annak a veszélynek, hogy a parlamentben leszavazzák. Az ellenzéki képviselők erre szemére vetették, hogy miért marad az elnöki székben, ha maga is meg van győződve arról, hogy csak a kisebbség bizalmát bírja. A napidijat különben csak a közigazgatási és pénzügyi bizottság tagjai kapják a parlamenti szünet alatt, mert ők együtt maradnak és dolgoznak ebben a hónapban is. A közigazgatási bizottság junius 12-én tartja első ülését, a pénzügyi bizottságot pedig valószínűleg a jövő héten fogják összehívni. A demokrafapárt kiáltványa Az ellenzék frontján is teljes a csönd. A demokratapárt végre elkészítette kiáltványát, amelyet szombaton hoznak csak nyilvánosságra. Munkatársunknak sikerűit megszerezni a kiáltvány egy példányét, amelyben a demokrata párt nagyjában a következőket fejti ki: Az utóbbi időben az országban nagyfoníossagu események játszódtak le. Két tábor alakult: az egyik oldalon az úgynevezett nacionalista blokk, az erőszak, a korrupció és pénz blokkja, a másik oldalon pedig az ellenzéki blokk, a megegyezés, a szabadság és igazságosság tábora. A parlamentet, a nemzet képviseletét egy ukézzal hazaküldték, — könnyebben, mint ahogy egy munkaadó eibocsájtja munkásait, könnyebben, mint ahogy egy miniszter felmond tisztviselőinek. A parlament elnapolásával kijátszottak a nép akaratát és megsemmisítették szuverenitását. A kiáltvány ezután hosszasan fejtegeti, hogy a parlament sokéig csonka volt és bogy Pastes kisebbségi kormánnyal intézi az ország ügyeit, majd igy folytatja : „A mi pártunk ebbe sohasem egyezhetett bele, mert joggal gondolta azt, hogy egy áítöbbségnek megteremtése rendőrségi terrorral, épofy becstelenség, mint amilyen becstelenség volna, ha beiemenne egy nem becsületes alkuba a radikálisokkal." A kiáltvány később ezt mondja : „Az egyesüléstől kezdve az ország belső viszonyai nem rendeződnek úgy, ahogy azt egy jó hazafi joggal kívánhatná. Ahelyett, hogy a nép nagy rétegeit megnyernék az állam számára és lassanként bevonnák őket az egységes állam javát szolgáló produktiv munkába — mindinkább eltávolítják őket egymástól. Hogyan működhetnek együtt a szerbek, horvátok és szlovének, amikor a közös államban lelkileg teljesen elválasztva élnek. Hogyan is tudnánk elérni állami ideáljainkat, ha egymás között harcban vagyunk, amely harc egyre jobban kiélesiti azokat az ellentéteket, amelyek bennünket elválasztanat: ? Ez okból lépett fel erős és halaszthatatlan szükségességgel az a töre'kvés, hogy gyökerében változtassuk meg állami politikánkat és ezért alakult meg az ellenzéki blokk“. Ismerteti a kiáltvány az ellenzéki pártok együttműködését és ebben a demokrafapárt szerepét, amely — a kiáltvány szerint — alapeszméi tekintetében semmiféle engedményt nem téve, kidolgozta a széles önkormányzatok programját, amely a többi ellenzéki párttal való eyyüttmüködés alapja. Rámutat a párt a kiáltványban orra, hogy a horvátok bevonása a parlamenti életbe politikailag szükséges és hasznos volt és kiemeli, hogy Pasics és Pribicsevics a horvátok bevonulását ismételten megakadályozta. A legsajnálatosabb, — mondja a kiáltvány — hogy ez nem történhetett meg a parlament szemérmetlen megsértése nélkül. —- Hogy a horvátokat a parlamentből kiüldözhessék, államcsínyt kellett elkövetni. Megsértették az alkotmány első szakaszát és a kormány a korona autoritása mögé rejtőzött, őszintén óhajtjuk, hogy a monarchista eszme a maga teljességében és tisztaságában megőriztessék. Az a kormány, amely másképpen dolgozik, nem barátja sem a népnek, sem a koronának. Ezután a kiáltvány a kormány erőszakos politikájáról beszél és azt mondja, hogy a radikálisoknak nem volt joguk ahhoz, hogy 192-1-ben az államra nézve veszélyesnek tüntessék azokat a kommunistákat, akikkel 1925-ban az ismeretes jegyzőkönyvi egyezményt megkötötték. A demokrata párt el van szánva arra, hogy rendületlenül kitart az állami es nemzeti egység programja mellett és tovább fogja folytatni a szeretet és megegyezés politikáját. Ezért a demokrata párt erélyesen tiltakozik a politikai széthúzás, az alkotmány megsértése, valamint a polgárok élete és szabadsága ellen intézett támadása ellen. Erélyesen követeli hogy azonnal tegyék jóvá mind azt, amit még jóvá lehet tenni, hívják össze rendkívüli ülésre a parlamentet és ezzel szüntessék meg a május 27-iki államcsíny rossz következményeit. A kiáltványt, amely a jugoszláv demokrácia éltetésével végződik, a demokrata klub nevében D.tvidcvics Ljuba irta alá. A demokrata párt kiáltványéval az ellenzéki pártok most már valamennyien kiadták proklmációjukat és politikai körökben nagy érdeklődéssel várják a radikális párt proklamációját, amely válasz is lesz az ellenzék támadásaira.
