Bácsmegyei Napló, 1924. június (25. évfolyam, 149-176. szám)
1924-06-06 / 154. szám
2. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1924 junius 6. gét, amelyet Simenkovics képviselő dolgozott ki. A kiáltvány tervezetét hosszabb vita után elfogadták és elhatározták, hogy azt pénteken fogják nyilvánosságra hozni. Kiszivárgott hírek szerint a proklamáció rendkívül éles hangú lesz. Az esti órákban D:\vidovics Ljuba hosszabb tanácskozást folytatott Koroseccel, akivel ismertette a demokratapárt proklamációjának szövegét, azután az ellenzéki blokk további taktikájáról tárgyalt a két pártvezér. Korosec csütörtökön este Ljubljanába utazott, ahol hamarosan összehivatja o klerikálispárt főbizottságát, melynek referálni fog a politikai helyzetről. Hir szerint Korosec kihallgatásra fog jelentkezni Eledben a királynál is. Az ellenzék ettől az audienciától fordulatot vár a belpolitikai helyzetben. Reorganizálják a radikális-párt vidéki szsr-A parlamenti, szünetet a radikálispárt arra is felhasználja, hogy vidéki szervezeteit reorganizálja és megerősítse, hogy a választásokat ezzel is kellőképpen előkészítse és a választási agitációt megszervezze. Ebből a célból Pastes miniszterelnök aláírásával körlevelet küldtek a kerületi és járási bizottságoknak, hogy_ legkésőbb julius 1-ig reorganizálják a helyt járási és kerületi vártszervezeteket. Az önálló demokraták gyűlési tartanak Beögradban Az önálló demokrata-párt vasárnap Beögradban nagy népgyülést tart. amelyen Pribicsevies is beszédet fog mondani A politikai körök nagy érdeklődéssel tekintenek a gyűlés elé. mert Pribicsevies ez alkalommal fogja elsőizbení kifejteni pártja programját a nyilvánosság előtt. Radies Moszkvában A Politika bécsi jelentés alapján azt a hirt közli, hogy Radios néhány napja Moszkvában tartózkodik. ahol megbeszéléseket folytat a horvát köztársasági parasztpártnak a moszkvai parasztinternacionáléba való belépéséről. Radicsot moszkvai útjára elkísérte két Radics-párti képviselő, akik Magyarországon a Wekerle-féle háborús adótörvényekbe csúszott be az a rendelkezés, hogy a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok az üzleti kiadásaik között nem számíthatják fel azokat az összegeket. amelyeket adó fejében fizetnek ki. Minthogy a Vajdaságban és Horvátországban is ezek az adótörvények vannak életben, a vajdasági vállalatok adójának megállapításánál a kimutatott nyereséghez hozzászámítják azt az összeget is, amit adóra fizetnek s ezt mint nyereséget megadóztatják. Az adó pedig ma igen jelentős része az üzleti kiadásnak. Szuboticán például van egy malomrészvénytársaság. amelynek 200.000 dinár az alaptőkéje. Ennek a vállalatnak ebben az évben vagyonadóban és hadinyereség- és jövedelemadóban több mint 200.000 dinárt kell befizetnie. Ha erről az évről mérleget készít, ezt a 200.000 dinárt nem vonhatja le mint üzleti kiadás#, hanem a rendes nyereségén kivül ez után is adót kell fizetnie. Ha tehát a nyeresége ebben az évben 30.000 dinár lesz, 230.000 dinár után fizet adót. Fizet tehát egyenes állami adóban mintegy 30.000 dinárt. Minthogy pedig a városi pótadó. rokkantadó s egyéb pótlékek körülbelül 600 százalékot tesznek ki, a malomra újra mintegy '200.000 dinár adót rónak ki. Amit a jövő évben újra megadóztatnak. mint tiszta nyereséget. Könnyű tehát kiszámítani, hogy kéthárom év alatt, ha az adótörvényt meg nem változtatják, a vállalatnak minden jövedelme, vagyona adó alakjában az államé lesz. Ugyanez ' a sors éri a többi vállalatot is. A magyar törvény akkor is indokolatlan és abszurd volt. amikor közül az egyik a háború alatt Oroszországban volt és nemrégen végezte el a moszkvai kommunista parasztegyetemen a közgazdasági fakultást. Radics visszaérkezését az osztrák fővárosba a hét végére várják. meghozták, s amikor az adó jelentéktelen tétel volt egy üzlet, vagy egy vállalat kiadásai közt. Tudatára jött ennek a magyar törvényhozás is s az 1922. évi uj magyar adótörvény ki is mondta, hogy a kifizetett adói nem lehet nyereségnek tekinteni s újra megadóztatni. A Vajdaságban azonban a régi, hibás adótörvény van érvényben, annak korrigálását itt nem léptették életbe. A vajdasági vállalatokat, kereskedőket és iparosokat az a veszedelem fenyegeti, hogymindenükeíelnyeli az adó. Mathematikailag ki lehet számítani, hogy emellett az adórendszer mellett, nemcsak az egész üzleti nyereség, hanem az egész üzlet is rövid idő alatt adóvá változik. Értelme sincs annak, hogy az adót. amely épp oly kiadás, mint a személyzeti fizetés, vagy a telefonköltség, nyereségnek számítsák s az adómorált sem növeli, ha látják, hogy a kereskedő, vagy vállalat abba pusztul' bele, hogy adót fizet. Kezünkbe került egy kimutatás arról, hogy a svájci pénzintézeteknek milyen adóterhet kell viselni. A kimutatás szerint az adó Svájcban a vállalati alaptőke 0.46—15%-a. A Vajdaságban nincs iparvállalat, amely alaptőkéje száz százalékát nem fizeti ki adó fejében. Nem egy olyan vállalat van, amely ennél sokszorosan többet fizet. Értesülésünk szerint a szuboticai Kereskedelmi Egyesületet keresték meg az érdekelt vállalatok, hogy kezdeményezzen akciót arra, hogy ha a magyar adótörvény van itt életben, léptessék életbe azt a rendelkezést is. amely a törvény hibáit kijavítja. Beográdi adósok öröme A kényszer egyezségi eljárás a beográdi krízis orvossága Beogradot most a politikai harcoknál is inkább foglalkoztatja az a téma. hogy a kényszeregyezségi eljárásról szóló magyar törvényt Szerbia területére is kiterjesztették. Ha azt mondjuk, hogy ennek a rendelkezésnek hire Beögradban vegyes érzelmeket keltett, azt úgy kell érteni. Hogy a legmagyargyülölőbb soviniszta is örül neki, ha véletlenül adós. ellenben a legtürelmesebb magyarbarát is szidja miatta Magyarországot. ha netán hitelező. S mivel az adósok száma Beögradban is tekintélyesebb, mint a hitelezőké, meg lehet állapítani, hogy nagy általánosságban megnövekedett a szimpathia Magyarország iránt. Az azonban bizonyos, hogy kafanákban, pivarákban. vendéglőkben, tőzsdén, bankokban, ahol most a beográdi közgazdasági közvélemény kialakul, egyébről sem esik szó, mint arról, hogy életbe lépett a kényszeregyezségi eljárás s az adósok megszabadulhatnak adósságaik egy részétől, A háború előtt, s még a háború után is a szerbiai kereskedelem a legbecsületesebb volt. Szerb 'kereskedőnek mindenki szívesen hitelezett. mert az adós lejáratkor pontosan fizetett. Az alapítási láz. az idegen invázió s a várt gazdasági fellendülés elmaradása azonban súlyos válság elé állította a szerbiai kereskedelmet is. Be kell vallani, hogy a Vajdaságból és Horvátországból átplántált szellemnek is volt része abban, hogy a régi, becsületes. korrekt kereskedelmi felfogás megromlott s ma már a szerbiai adás sem fontos s nem jólfizető adós. A kormány, amely a kényszeregyezségi eljárás életbeléptetésével az általános gazdasági helyzetre volt tekintettel, önkéntelenül is segített abban, hogy a léhább és könylyelmübb felfogás még jobban e1- terjedjen. A beográdi pénzintézetek és nagykereskedők joggal tartanak attól. hogy követeléseik egy része az uj törvény folytán kétessé válik.-............. I A hibás adótörvény tönkreteszi a vállalatokat A ssaboticai Lloyd akciót indít a törvény módosítására /I halott pénze Irta.: Segesdy L 'szlá \. Hosszú, fekete kocsisor állt a bejárat előtt. A kapuról gyászdrapéria omlott alá komor ünnepélyességgel s fekete szolgák sürögtek, forogtak a gyászoló arcú tömeg között, A bejárat végig díszben állott, egész a nagyteremig: itt volt a ravatal. A méltóságteljes palota megroskadt a gyász busongó színe alatt s a vendégek mindig vidám tömege most csöndesen, suttogva, zajtalanul mozgott a folyosókon. A ravatal díszítését most fejezték be. Moinárné is ott forgolódott a dolgozók között és segített, ahol tehette. Évek óta «járt a házhoz; mosott, takarított, néha kisegített a főzésnél, mikor vendégek jöttek, ügy kellett lenni, hogy most, a temetésnél is segédkezzen. Az öreg méltóságos elment. Miniszteri tanácsos veit és nagy politikai veréríérfi, amíg élt, még két nappal ezelőtt is. Most egy sárga, összezsugorodott holttest, fénytelen szemekkel és pergamenszerü arccal, akit ■ már nem érdekel semmi a körülötte hemzsegő életből. Ott fekszik komolyan, méltóságteljesen, mint mindig s hideg szemével kifejezéstelenül néz a fölgyertyázott ravatal fölött a mennyezetre. Még 'most is oly lenyűgöző, tiszteletet kívánó erő sugárzik belőle, hogy mindenki suttog és ábujjbegyen jár. Pedig már bátran beszélhetnének, már nem Hallja. Most már hangosan is a szemébe mondhatnák, hogy önző, kegyetlenül önző és hajlithatatlan vojt, aki Utálta a nyomort és azért nem is se{itett rajta, nehogy közéje kevered-jjen. De senki sem mer szólni. IA díszítés elkészült, a ceremónia mindjárt kezdődik. A szolgák elhagyták a termet. Moinárné utolsó igazítást végzett a szalagok és csipkék sere|gén. Egyedül maradt a halottal. Nézete.... Az üveges, hideg szem nem né- Szett vissza, őt sem akarta észrevenni, 5 mint senki mást. Csak feküdt, érzéste- Hen mozdulatlansággal és várta a hódolók tömegét. Ez lesz az utolsó fogadónapja. A két keze egymásra volt j téve a mellén s hatalmas családi gyiiíriije ott csillogott a gyűrűs ujján. Az I »asszony föllépett az emelvényre. — Szegény méltóságos ur! — Milyen borzasztó is lehetett neki Kihagyni ezt a megszokott, fénytől pompázó életet. Most már nem fognak annyira törődni vele, ezután nem lesik a parancsát és nem figyelnek örökös éberséggel minden szavára. Csak néha Ífog kapni egy kis virágot, mindig ritkábban, végül már csak' évenként egy-Iszer. El fogják felejteni— — Megrezzent. A halott keze megmozdult és lecsúszott a melléről. Az asszony dermedtem táguló pupillával figyelt. Semmi.... Talán ő mozdította meg a ravatalt? Vissza kellene tenni a kezet, de hogyan? Nem mert hozzányúlni. A gyászolók léptei már közeledtek a folyosón. Elhatározta magát. Óvatosan megfogta a csontos, hideg kezet és visszatette az előbbi helyzetébe. A kabát kissé összegyűrődött a mozdulatra. Már jönnek!___ Hamar megigazította ezt is. A keze megakadt valami keményebb tárgyban, a halott melién Rémülten tapogatta. Pénztárca— Benne felejtették a ruhában, vagy talán nem is tudták, hogy benne volt. Pillanat alatt átviliant agyán az elhatározás. Ránézett a halottra. A rideg, komor tekintet megenyhült egy pillanatra és köszönetét mosolygott. Biztatta Benyúlt a zsebbe és kivette a tárcát. Lángoló pír futotta be az arcát, a keze remegett. Mit csináljon? Majd kint odaadja a hozzátartozóinak. De mit fog mondani?---- Hogy merte kivenni a zsebből? Nem fogják elhinni, hogy a -kéiz megmozdult. Borzasztó érzés! Gyorsan a keblébe rejtette és kisietett a pislogó gyertyafénytől megvilágított halotti teremből. A halott mozdulatlan egykedvűséggel nézett tovább a menynyezetre. II. A tömeg szétíelyt az uccára. A kocsik megindultak s a hosszú, fékét" se reg tüntető gyásszal magára vont«, yz uccák figyelmét. Moinárné a melléka) tón távozott. Sok pénzt keresett, majdnem kétszáz koronát, de ezzel nem törődött. Ott volt keblébe rejtse egy fekete bőrtárca, gazdag tartalmával. Mi bele is nézett. Ezresek vőltak benne, sok, talán tiz vagy tizenöt darab. Nem adta vissza. A kisfiára gondolt, meg r, télre, mely nemsokára kérlelhetetlen szigorral fog a nyakukba zuhanni. A férje pedig munkanélkül. Milyen jó lenne ez a sok pénz! Egy életet lehet vele megmenteni, egy beteg, kies', kapaszkodó életet, a fia életét, aki előtt még ott áll a jövő. Egy halottnak már úgy sincs rá szüksége. Eltemették volna vele és kárbaveszne a sok pénz. Megtartotta. Megfiatalodva, fürgén sietett végig | az uccákon s ezernyi lehetőség kerin-1 gett agyában a jövőre. Milyen jó lesz | most! A halott meg fog neki bocsátani» a kisfia kedvéért.... Megállt egy kirakat előtt. Egy színes, horgolt gyerekkabát tűnt. a szemébe. Jó lenne a Pistikének, jó meleg. De ötszáz korona___ Belépett. — Parancsol? — Kérdezte a segéd udvariasan. Moinárné megmutatta A segéd mosolygott: — Ez, kérem, ötszáz korona. — Tessék becsomagolni. A segéd kissé csodálkozott. Sok pénze lehet ennek a. szegényes asszonynak. — Kassza ötszáz!___ Moinárné fizetett és kilépett az uccára. A hó lassan, himbálva ereszkedett. Fehér réteg képződött a járdán, de kellemes, enyhe idő volt. Nemsokára hideg lesz. Szigorú, kemény hideg és fagy. Boldog mosoly ült a szenvedésektől kiélezett vonására. Most már lesz tüzelő, fa is, meg szén is. Lesz jó meleg ruha, neki is, meg mindnyájuknak. Karácsonyfát is vesz. Igen, csillogó, díszes fenyőt altit a szobába, hadd örüljön a gyerek. Ö fogja földi- ’ sziteni. Milyen boldogság, milyen erősítő, biztató, kellemes érzés. Annyi sok' szenvedésteli év után, neki is lesznek jó napjai.... Átvágott a körúton, a temetés épp akkor vonult arra, gyorsan átszaladt előtte és befordult egy mellékuccába. Nem mert találkozni a halottal, iéit, hogy visszakérj a pénzét és akkor megszűnik minden, amit oly szépen .ölépitett magának. Hátra sem mert nézni, csak magához szorította a selyempapirba tekert kis csomagot és boidog, megelégedett, diadalmas érzéssel taposta a puha, ropogós havat....
